A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 48. szám - Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére - A magyar államterület jogi természete és határai. Vége

346 hosszabb szolgálatot kimutatni képes társát. A hivatalfőnök tulnagy hatalmánál fogva mindig találhat módot, hogy az üldözésre kiválasztott áldozatot elnyomhassa s előhaladásának útját elállhassa. Számtalanszor megtörténhetik, hogy a szorgalmas, hátralék nélkül dolgozó, köztu "omás szerint ügybuzgó, példás erkölcsi viselkedésű biró nem lesz képes kiküzdeni méltán megérdemelt kinevezését, ha a főnök vagy főnökeinek ténykedése előhaladásának megakasztására' irányul ; okot és ürügyet lehet felhozni, hogy a különben megérdemelt kinevezésben ne részesülhessen. A minŐsités titkos volta, vagy hozzáférhetősége az öszszeköttetés és cimboraság meliett célra nem vezethet, mert a hivatalfőnök, aki leleményességgel is rendelkezik, annyira ügyes, hogy akinek előhaladását meggátolni szándékozik, e szándékát megvalósítani képes lesz, amihez még csak valami nagy tudomány sem szükséges. Mindezek a mellett szólanak. hogy a minősítés hozzáférhetősége sem alkalmas az es ;tleges visszaélés megszüntetésére. * A mostani kinevezési rendszer annyiban kifogásolható, hogy a «jog, törvény, igazsága korszakába teljesen belé nem illik, mert az összlétszámokból kitetszőleg feltűnően sok a pellengére állított oly albiró, ki e minőségben 10 évi szolgálat után sem részesült kinevezésben ; márpedig az az albiró, ki tiz év óta robotol, érdemet szerzett arra, hogy tízévi becsületes birói működés után legalábbis másodbiróvá neveztessék ki. Épp azért e helyütt is ki kell emelni, hogy a jó igazságszol gáltatás nem a minősítés titokzatosságán vagy hozzáférhetőségén, hanem azon alapul, hogy sorsával megelégedett birói kar létezzék. Hogy ilyen nincsen, ennek oka a szolgálati időt nem respektáló és közelégületlenséget keltő, ez idő szerint való kinevezési rendszer, valamint a bíráknak nevetségesen csekély javadalmazása. Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére.*) Irta PLOPU GYÖRGY dr., biró a nagyváradi kir. Ítélőtáblánál. A szerény fejtegetésemet közelről érdeklő kérdés tehát az, hogy az akarati tehetség, amely a jogban általában, és főleg a kötelmi jogban és a dologjogban a döntő elem: ethikai *) Megelőző közleményt 1. 46. számban. avagy jogi fogalom, vagy vegyes és közös, t. i. erkölcsi és jogi fogalom is ?6) Ezzel a kérdéssel azért kell röviden foglalkoznom, mert már előző fejtegetéseim során (III. és VI. cikk) is hangsu lyoztam, hogy a kötelmi jogban és a dologiogban a kedély tehetségének nincs lényeges megnyilatkozása és a jogviszonyban való kompareálása egeszén eltűnik ; mert továbbá az akarat tehetségét mindig mint erkölcsi akaratot emiitettem ; és végül — és ez a lényeg — mert ennek a kérdésnek jogbölcseleti helyes alapon való eldöntése adja meg az ismérveket arra nézve, hogy a kötelmi jogi és dologjogi materiális természetű intézményekben vannak-e és lényegesek-e az erkölcsnek oly megnyilatkozásai, amelyekkel a jognak számolnia kell ? Hogy a kötelmi jogban és a dologjogban a szellemi tehetségek közül az akarat elsőrangú és főtényező: a jogbölcsészetben éppen ugy, mint a joggyakorlatban kétségtelenül és egyhangúlag el van ismerve ; mert alaptétel és kiindulási pont, hogy akarat nélkül sem általában jogügylet nem létesülhet, sem pedig a dolog fölött uralom, hatalom nem gyakorolható, tehát sem kötelmi jogi, sem dologjogi viszony, vagyis személy és tárgy közti kapocs nem keletkezhetik. Nyíltan és teljes határozottsággal kifejezést ad ennek az alaptételnek a Tervezet, éspedig : a dologjogra nézve az 592., 598, 616., 619., 6^5., 633.. 643, 658., a kötelmi jogra nézve pedig a 916., 970., 980. és 994. §-aiban, ezt tehát tovább fejtegetnem teljesen fölösleges. Az akarat tehetsége azonban szellemi tehetség lévén, az a materiális jogra csak ugy létezik, ha annak kétségtelenül kifejezés van adva, vagyis : ha az akarat vagy nyíltan, vagy pedig konkludens tények által oly módon lett nyilvánosságra hozva, kinyilvánítva, hogy az iránt semmi kétség sem forog fenn. Ebből kifolyólag a materiális jogra nézve az akarat csak akkor létezik, ha külsőleg testet ölt, vagyis a külérzékek átal felfogható külső alakot ölt; szóval: a jogban az akarat csak akkor van meg, ha az akaratnyilvánítás megtestesülése érvényre jut. Az akarat tehetsége tehát, közvetlenül mint ilyen, nem jog, nem jogi fogalom, mert nem materiális elem ; a jogban szereplő akarat csak külső megnyilatkozás által nyer létet; vagyis: a megtestesült akarat az, amely a jognak kardinális pontját képezi, az akarat pedig a jogviszonyban testesül meg mindig és kivétel nélkül. 6) S á g h y Gyula : A kötelmi jog általános elmélete. (Befejezetlen.) TÁRCA. A magyar államterület jogi természete és határai. A. Jog eredeti tárcája. Irta HORVÁTH JÁNOS dr., pestvidéki kir. alügyész. Vége.*) 3. A magyar állam elidegeníthetetlen. A területi épség abban állana, hogy az ország területéből semmi el ne idegenittessék, bár történelmünk tanúsága szerint az idők viszontagságai, részben belviszályok folytán egyes tartományok a magyar koronától elszakadtak ; igy került Dalmácia II. Károly alatt a velenceiek kezére, Halics és a szepesi városok Zsigmond alatt igy lettek lengyel birtokká, — melynek visszaváltása iránt a rendek már az 1582. évi országgyűlésen fölszóllaltak, — igy vált el Erdély a XVI-ik században, igy szakasztattak ki az ország déli részéből egész részek s alkottatott az idegen hatóságoknak alávetett határőrvidék. A határőrvidékre nézve ehelyütt megjegyzendő, hogy : «a magyarországi határőrvidék osztrák cég alatt sohasem állott fönn, a legkorlátlanabb önkényuralom sem tagadta meg ezt a tényt, hogy e terület a magyar szent korona joghatálya alá tartozik, attól soha élnem szakasztható. Lényeges kiegészítő része volt ez a magyar államterületnek, éspedig az anyaországnak, ha ennek vármegyéiből, vagy a kapcsolt részeknek, ha azoktól szakittatott el. Még a XIX. század elején is a határőrvidék némely részében állandón nyilvánították, hogy «nach der Provincial-Eintheilung» hová tartoznak, melyik vármegyéhez. Az ország természetesen minderről sohasem mond le. Az 1593. évi XX. t.-c. a határőrvidéket a horvát bán katonai felsőbbsége alá helyezi. 1608—1609-ben ezt újból megerősítik. Az 1635. évi XXXIX. t.-c. a határőrvidék kapitányait és tisztjeit a magyar törvények uralma alá rendeli. Az 1647. évi LVI. t.-c. törvénykezési tekintetben a *) Megelőző közlemény a 47. számban. ! határőrvidékeket a megyei alkotmányos bíróságok alá rendeli. 1 1703-ban I. Leopold kiadja a rendeletet, hogy a határőrvidék a királyságba a báni fönhatóság alá jure postlimini ismét visszakebeleztessék. Az 1807. évi Grundgesetz azonban teljesen elszakítja. (L. Századok : 1884. 52. s. k. 1.) De Magyarország az elszakasztott részekről soha le nem mondott, jogait azokra nézve föntartotta, — mely viszony ajus Finiumt) és nactwae Regni praetensionesv kifejezésekkel jelölhető meg. Elv tehát, hogy az, ami valaha az ország hatalma és területéhez jogosan tartozott, azt mindaddig illeti, mig a későbbi jogos cselekvény változást nem idéz elő; — hogy törvényesnek csak oly változás tekinthető, mely a felek kölcsönös, nyilván vagy hallgatag beleegyezésén alapul; — hogy az elévülésnek, bármily hosszú időn alapuljon is, helye nincs ott, hol ellenkező tettleges cselekvények egészen mást tanúsítanak ; — bármely elidegenítés csak az országgyűlés hozzájárulása mellett történhet, s azután törvénybe iktatandó. Már az 1298. évi XXI. t.-c. rendeli, ha az országnak bármely része, bárki által és bármi szin alatt elfoglaltatnék, a király tartozik visszavenni és Magyarországhoz, a király jogához kapcsolni : hogy ekként királyi méltóságai és jogai egész teljességének örvendhessen. Később az 1548. évi pozsonyi országgyűlés sürgeti a területi épség megőrizését és visszaállij tását. (L. Országgyűlési Emlékek: III. k. 182. !., továbbá a LXIII. LXVIII. t.-cikkelyeket.) Az 1722/23. évi országgyűlésen j a sérelmek első pontja épp az volt, hogy Erdély, Bánát és i Temesvár, Szerém, Szerbia és a katonai végvidék még nem j kebeleztettek be az anyaország területébe. A visszahódított területek bekebelezésére a királyt esküje kötelezte, azonban az országgyűlés jogos követelésével szemben a bécsi kormány ; azon tényre hivatkozott, hogy Szerémet, Bánátot és Szerbiát a j császári fegyverek foglalták vissza, illetve az egész monarkía í áldozatkészségének volt köszönhető. Erdélyre nézve azonban I másként állott a dolog, 1691-ben maguk az erdélyi rendek | ellenezték, különösen a protestánsok a Magyarországgal való j egyesülést azon róm. kat. téritgetés miatt, mely akkor ott I napirenden volt.