A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 47. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Folytatás

M4 A ÚÖ<* W 1 a s s i c s miniszternek 1898. évi és legújabb törvényjavaslatai között s kimutatja mindazokat az előnyöket, amelyek ez utóbbiban, az előbbivel szemben, észlelhetők. Végül meleg szószólója szerző annak, hogy az összes jogakadémiák államsegélylyel is a lehető legmagasabb színvonalra emeltessenek. Ára 1 K. Az egységes jogi államvizsgálat kérdéséhez cim alatt dr. Horváth Ödön közzéteszi azt a két terjedelmes emlékiratot, amelyet a vezetése alatt álló jogakadémia tanárikarának nevében és megbízásából, Wlassics miniszternek kétrendbeli törvényjavaslat-tervezetére ő készített s melyet az eperjesi jogakadémia, fölöttes hatósága utján annak idején a minisztériumhoz fel is terjesztett. A nagyjelentőségű reform iránt érdeklődők sok érdekes és fontos adatot találnak e műben a jogi oktatásnak ügyére sa létesítendő újjászervezésre vonatkozólag. Ára 2 K. Jegyzék-napló. Az ügyvédek, közjegyzők, bírák és bírósági végrehajtók számára szerkesztett és dr. Fayer Gyula összeállításában kiadott jó hirü zsebnaptár rendestartalmán kívül hosszasabban foglalkozik agyakorlatban érvényes ügyvédrendtartással. A Jegyzéknapló a Légrády Testvérek könyvkiadóhivatalában s minden könyvkereskedésben megszerezhető 2 korona 80 filléréit. Vegyesek. Szivák Imre orsz. képviselőhöz, a budapesti ügyvédi kamara elnökéhez a pécsi, a székesfehérvári és a szombathelyi ügyvédi kamara külön-külön, buzditó és üdvözlő sorokat intézett ama tevékenységeért, amelyet a perrendiartási javaslatnak az ügyvédi kar érdekeivel való harmóniábahozatala körül tanúsított. A titkos minősítés. Míg a lapunkban napirendre tett titkos minősítés fontos kérdésében az annyira érdekelt bírói kar várakozás ellenére mély hallgatásba burkolódzik, — addig az eszme a jogászvilágon kivül álló nemes pártfogóra talált, Tóth Béla jeles iró és tudós a Pesti Hirlap november 12-ki számában erről A konduite-liszta cim alatt a következőket irja: «Azt hittem, hogy ez a magyarul mondva spicli-rendszer csak az iskolákban járja. Holott járja ez ország minden állami hivatalában, még a bíróságoknál is. A bíróságoknál! Tetszik érteni ? A bíróságoknál ! Hogy ez így van, a jogi szaklapokból tudtam meg, melyekben most egy nemes és bátor magyar biró hadat üzen e szörnyű intézménynek, nem törődve azzal, hogy az ő konduite-lisztájában — ha elöljárója talán nemis irja bele — benne lehet, hogy a ^felsőbbség ellen a titkos minősítés kárhoztatásával izgat*. Fellázadtam már az iskolák dolgán is. S ha akkor fellázadtam, ugyan mit tegyek most, mikor már azt is tudom, hogy e gálád szisztéma kiterjed a függetleneknek csúfolt bírákra is! Azokra a bírákra, akiktől nékünk becsületünk és vagyonunk függ; azokra, akiknek kezében vagyon a büntető igazság pallosa 1 Keveset járok ezekbe a drága színházakba. De láttam a Brieux Vörös talár cimü rettenetes korfestő képét. Nem tudom: türi-e a francia respublika a birák titkos minősítésének rendőrállamba illő intézményét? Hogyan is tudnám, mikor még azt sem tudtam, hogy szent hazámban gyönyörűségesen virágzik ez a szégyen. Pedig ez borzasztóbb a Vörös talár minden hierarkiai nyomoruságánál. Bírói függetlenség! Ugy tekintettünk rá mindig, mint az oltári szentségre. Rossz, nagyon rossz napokat élünk; de ez az egy mégis ideális valami. S nekem, a sokat zaklatott vádlottnak, mindig erősségem és bizodalmam a birói széken ülő ismeretlen, hatalmas férfiú, aki igazságot szolgáltat nékem és másoknak, nem lévén benne egyéb a földhöz tartozó, mint az a fekete kabátot viselő teste! S most azt kell látnom, hogy a fölöttem Ítélő biró sokkal kevesebb, sokkal erőtlenebb énnálam! Mert ha engemet vádolnak valamivel, nekem jogom van bizonyságokhoz folyamodnom, a kontradiktórius eljárás eszközeivel; jogom van bizonyítani, hogy én igaz ember vagyok. De ha a fölöttem itélő bíróról mondja ki az ő hivatalbeli elöljárója, mégpedig titkosan, soha nyilvánosságra nem kerülő módon, hogy nem igaz ember: arról a bírónak soha sem lehet tudomása, tehát nemis védheti magát soha. Még a magán életben sem! Monstrum egy dolog ez. Borzadok a XVIII. századbeli Velence e sbirr-eljárásán. A jogtudományi sajtóban most folyó mozgalom révén egy kitűnő magyar biró ezt irja nekem: «Bizony hitványság ez, uram ! Míg joggyakornok és aljegyző voltam, eszembe sem jutott a dolog. Tanultam és dolgoztam; ebből állott az életem. Alig tettem le a birói vizsgát, pályázat nélkül neveztek ki; mellőzésről tehát nem panaszkodhatom. Ma is sokat dolgozom, s jó bírónak tartanak azok is, akikben mindig van egy kevés animozitás ellenünk: az ügyvédek. A hivatalvezetőmmel jól vagyok ; tehát semmi okom eddig azt feltételezni, hogy igazságtalanul vagyok minősítve. De ha eszembe jut, hogy lehetne másképp is ; hogy energikus természetemnél fogva, mely nyilvánulásaiban fölfelé is, lefelé is egyforma, összeütközés támadhatna köztem és fölebbvalóm között, akinek a minősítés mai rendszerénél fogva a kezében vagyok; ha eszembe jut, hogy ez a minősítés Damokles kardjaként lebeg fejem fölött: pir futja el arcomat, s annak a sokat emlegetett birói függetlenségnek dacára alábbvalónak'érzem magamat az én konyhaszolgálómnál. Én, a biró, ki százak sokszor életbevágó dolgairól hozok Ítéletet, alábbvalónak érzem magamat annál a szolgálóleánynál; mert azt a cselédet megvédi a törvény, hogy én, az ö gazdája, cselédkönyvébe ne irjak bele igaztalan dolgot hűségéről, szorgalmáról, erkölcséről j de engemet az isten sem védhet meg a rosszakarat, az ostobaság, a felületesség könnyelműen meghozott és minősítési táblázatomba beirott ítélete ellen! Megáll az eszem: józanul gondolkozom-e én vagy sem ? Hiszen senki sem panaszkodik, nem ad hangot az én kétezerén jóval felül levő birótársaim közül! Hát csak az én függetlenséget óhajtó lelkem tiltakozik-e ez ellen a nemcsak birói függetlenségemet, hanem emberi méltóságomat is lealázó szégyenletes rendszer ellen ? Ez lehetetlen! Es igy nem lehet mást hinnem, mint azt, hogy csak a bátortalanság az, ami másokat visszatartott attól, hogy tiltakozzanak.Valóban a bátortalanság, uram! Mikor kitüntető bizalmával hozzám méltóztatott fordulni ebben az ügyben, én magánlevélben azt írtam kegyednek: Vigyázzunk ezzel a dologgal. Nem én félek, a nyilvánosságnak mindenfelől összerugdalt kutyája. De féltem a kegyed nemes pályáját. Az omnipotencia mindenre képes, mikor azt látja, hogy rést akarnak rajta ütni. S erre kegyed azt telelte nekem: Én bízom benne, hogy jó időben beszélek erről. Az igazságügynek ez idő szerinti legfőbb vezetője nem ellensége az igazságnak. — Aki a polgári perrendtartás most tárgyalt javaslatában annyira ekklatáns bizonyságát adta nemcsak mély tudásának, hanem emberszeretetének is, akkor, mikor különböző érdekcsoportok hangos tiltakozása dacára, a jogok legmesszebremenő biztositékának alapját fektette le javaslatában : az az igaz ügy védelmében kifejtett akcióért nem fogja velem szemben a capitis diminutiot alkalmazni. Ezt hiszem most már én is, lelkemnek teljes bizodalmával. De, hogy én is mondjak valamit, ide nyomtattatom azt, amit a titkos minősítésről a tanítók és tanárok ügyében valamikor irtam. így, az aktuálisság kedvéért megmásított firkám ez: Hogy mik ezek a relációk ? Nemigen tudni, mert ez hivatalos titok. Csak az bizonyos, hogy tizenhét — mások szerint tizenkilenc vagy huszonegy — kérdőpontból álló blanketták, amelyeket az elnök kitölteni köteles, beléjök irván, hogy milyen az illető biró működése, tehetsége, buzgósága, társadalmi, sőt családi élete, politikai viselete és tudom is én még mije. S hogy is tudnám, mikor mindez hivatalos titok ? A birák sohasem látják azt a blankettát, se kitöltetlenül, se kitöltve. De me, sine me. Tetszik érteni, mi az ? A legridegebb rendőri intézkedések egyike. A magyar törvényszékek elnökei és a bíróságok vezetői mind felesküdt személyek és becsületes emberek. De hiába, mégis csak emberek. A nekik adott szubjektív erő korlátlan, tehát szörnyű; szörnyű pedig azért, mert szubjektív és korlátlan. E pillanatban optimista akarok lenni; tehát tagadom, eleve tagadom azt a lehetőséget, hogy e katonai konduite-lisztaszerü relációk megcsinálásába belejátszhassék valami közös halandói gyarlóság: vonzódás, idegenkedés, szeretet vagy gyűlölet. Fölteszem, hogy minden törvényszéki elnök szinte emberfölötti teremtése az istennek; méltó megítélni az eleveneket és holttá tenni valakit. Ez, mondom, lehetséges és helyes, ha hiszünk az anyaszülteknek égi hatalmában. De hogy ez a hatalom a megitélteknek tudta nélkül és védekező ereje nélkül működjék: azt én szörnyűségnek itélem. Vagy hol van itt az emberi jog, hogy aki sértettnek érzi magát, elégtételt szerezhessen ? Hol van a bizonyító eljárás, mikor a vád, a titkos vád az ilyen elől a priori elsáncolja magát ? Irtóztató megfölebbezhetetlenség ez. Az elnök megítélt vagy elitélt egy embert; s annak az embernek a pályája, az élete a szerint alakul azután. A szegény maga se tudja, mi szerint. Hiszen azokat az aktákat soha sem látja. Annyi védelmi joga sincs, mint a zsebtolvajnak. Minden elvégeztetik róla, — de nélküle. Kívánjuk tehát amaz elnöki relációk hivatali nyilvánosságát és ellenőrizhetőségét, a védelem jogának nevében. Ha azok a relációk tiszták, nem kell őket félteni semmitől. Ha nem tiszták, még kevésbbé kell őket félteni: pusztuljanak. Magyar bíráknak régi, megalázó sérelme ez. Alkotmányos országban hallatlan rendőri intézkedés. D e 1 e a t u r. * * Találnak-e ezen sorok visszhangra a magyar birói karban f Lejegecesedik-e ezekből majd valamely közös tiltakozó eljárás? Vederemo! Hogy mennyire igaza van Tóth Bélának, midőn a birák hallgatásának okát bátortalanságukban keresi, erre mi is szolgálhatunk egy érdekes adattal. Több hét előtt hozzánk egy névtelen cikk érkezett a birák titkos minősítése tárgyában. Elvünkhöz képest a névtelen cikk közlését megtagadtuk és lapunkban felhívtuk a cikk Íróját, hogy velünk szemben ejtse el inkognitóját. Erre az illető — szintén névtelenül — következőképp válaszol: «Távol legyen tőlem, hogy én az általam igen nagyra becsült lap szerkesztőségének diskréciójában a legkevésbbé is kétkednék, de az igazat megvallva restellem még a szerkesztőség tagjai előtt is nevem kiírásával reámutatni azokra a kollegákra, akikről a cikkben szólva- — habar én nem annyira a személyeket, mint a most uralkodó rendszert hibáztatom amit különben éppen a legutóbbi időkben igen helyesen minden oldalról ostromolni kezdenek. Nagyon jól tudja azt a t. szerkesztőség, hogy a mostani független bírónak nemigen tanácsos a tiszta igazságot kimondani, mert ha mée Oly kivalo biro is, ha bármily kötelességhű, lelkiismeretes szolgája az igazságszolgáltatásnak, - működésbe jön a titkos minősítés egész apparátusa s így habár volna nekem a fennálló rendszer ellen igen sok mondanivalóm, nem szólhatok, mert máris lakolok azért amit eddie is igazságot szóltam.)) ' * PALLM »í«2VÉNYTÁR»Ae/fo NYWWVUA BUOAPÖTBt.