A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 47. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Folytatás

A JOG Belföld. A Magyar Jogászegylet f. hó 15-én tartott felolvasó ülésében G a á r Vilmos dr., budapesti kir. törvényszéki biró tartott ismertető és bíráló előadást a polgári perrendtartási javaslat nehany részletkérdéséről Szólt az értékhatár megálllapitásáról keresethalmazat esetében, a megállapítási perről, a per tárgyáról, a keresetjogról, az Ítélet jogérvényességéről és a perbeli egyesség magánjogi hatályáról. Az előadást a nagyszámú, előkelő jogászközönség nagy tetszéssel fogadta. A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. (Folytatás.) November 12. A képviselőház igazságügyi bizottsága tárgyalás alá vette az^igazságügyi miniszter részéről az 1. §. e), g), b), i) pontjai helyébe előterjesztett uj szöveget. Heintz Hugónak a fölmondást tárgyazó perek ellen van észrevétele. Plósz igazságügyminiszter megjegyzi, hogy a fölmondást tárgyazó pereket azért vette be az uj szövegbe, mert a járásbíróság hatáskörébe akarja utasítani a fölmondás érvényessége vagy érvénytelensége iránti pereket is; ha ez a kérdés a haszonbérlet visszautasítása iránti keresettel kapcsolatban kerül megbirálás alá, akkor afelett úgyis a járásbíróság dönt. Célszerűnek tartja, hogy ezekben a perekben is gyors legyen az eljárás, mert a fölmondás érvényességének vagy érvénytelenségének a kérdését még a haszonbérlet lejárta előtt tisztázni kell. Miután Heintz Hugó indítványát visszavonta, a bizottság kimondta, hogy a miniszter részéről indítványozott uj szöveg a rfg> g) pontnak külön pontjaként elfogadtatik. Visontai indítványa, mely szerint haszonbérleti viszonyból származó bármely perben éppúgy megengedtessék a járásbirósági hatáskör kikötése, mint azt az a) pont készpénzkövetelésre, értékpapirokrajmegengedi, az igazságügyminiszter felszólalása után Visontai által visszavona tik. A törvényszéki hatáskörről szóló 2.§-t G ü n t h e r előadó elfogadásra ajánlja. Mandel és Sághy fölszólalása után, aki az 1. §-ba az életjáradéki perekről felvett pontba a hitbizományi apanage fölvételét javasolja, Plósz miniszter helyesebbnek tartja, hogy a hitbizományi viszonyból származó minden per a törvényszéki hatáskörbe tartozzék. Mandel és Sághy indítványaikat visszavonván, az első pont változatlanul elfogadtatik, úgyszintén a második és harmadik pont is, utóbbi a miniszter részéről indítványozott stiláris szempontból módosított szövegben. A 3. §. a kereskedelmi hatáskört állapítja meg. E pontnál Günther Antal, a törvényjavaslat álláspontjával szemben, a kereskedelmi birói hatáskör teljes kiküszöbölését indítványozza. A kereskedelmi privilégiumokkal nem tudott teljesen szakítani a törvényhozás, pedig azok elvesztették nemcsak elvi, hanem tradicionális jogosultságukat is, mikor a kereskedelmi törvény végre megalkottatott, mely az ország minden polgárára egyaránt rendelkezéseket tartalmaz. Ezért sem értelme, sem jogosultsága nem volt többé annak, hogy az ország összes polgárai fölött egyaránt gyakorlandó igazságszolgáltatásban kereskedelmi ülnökök befolyást és hatalmat igényelhessenek. így állott aztán elő az a helyzet, hogy közpolgári bíróságok, nem-kereskedelmi eljárásban alkalmaztak a kereskedelmi törvényt, mégpedig kereskedelmi ülnök nélkül, mert a biróság nem mint kereskedelmi bíróság ítélt. Viszont kereskedelmi hatáskörben az ülnök nem-kereskedő peres fél fölött is az ítéletbe befolyni jogosítva volt. Ez a jogegyenlőségbe ütközik és ellentétben áll a birói hatalom gyakorlásának elvével. Európában mindenütt áramlat indult meg a kereskedelmi hatáskör ellen. Mi sem zárkózhatunk el az égetővé vált reform elől. Nem-kereskedő és kereskedő között csak az ország rendes birája ítélhet mind a kettőre nézve közös törvények szerint. A váltó- és kereskedelmi törvényszék megszüntetésével külön kereskedelmi szaktanács volna alakítandó a közpolgári törvényszéknél. Ezért kéri, hegy az igazságügyi bizottság tegye magáévá azt az indítványát, hogy a perrendtartás javaslatában a keieskedelmi hatáskör az egész vonalon mellőztessék. November 13. Neuman Ármin reflektált az előadónak fejtegetéseire. Súlyos hiba volna, úgymond, ha a jogügyi reformot avval inaugurálnék, hogy eltörölnők a kereskedelmi bíróságot, amely forgalmi életünkben oly fontos missziót teljesített a múltban és teljesít a jelenben. A bizottság többségének hangulata után Ítélve, lehet, hogy meddő munkát végez akkor, midőn álláspontját e kérdésben újból röviden kifejti, de azt hiszi, hogy mulasztást követne el, ha ezt nem tenné. Szóló a kereskedelmi bíróságokban a jogegyenlőség megsértését feltalálni nem birja. Kimutatja Heintzc a 1 szemben, hogy éppen Francia- és Németországban a kereskedelmi bíróságokat nemcsak, hogy el nem törölték, hanem azokat szaporították és hogy azokat mindenhol szükségpótlóknak tekintik. Az említett államok egyikének sem volt bátorsága a kereskedelmi bíróságokat eltörölni, hanem azokat az uj perrendtartás megalkotásakor még inkább kiszélesítették. Németország és Ausztria példája is azt mutatja, hogy elég, ha ott van ilyen biróság, ahol arra szükség van és azért már csak a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék miatt is indokolt ezen intézmény fentartása. Annak a lendületnek, amelyet az ország kereskedelme és ipara a közelmúltban vett, egyik fontos tényezője az ezen biróság által a jogkereső közönségnek nyújtott jogbiztonság volt és a mostani visszaesés idejében a kereskedelmet és az ipart ezen támaszától nem szabad megfosztani. A hitelnek sok imponderabilia képezi az alkatrészét, a hitelező nemcsak az adós szolvenciáját veszi figyelembe, hanem a jogsegélyt nyújtó intézményeket is. Tekintve tehát, hogy mi külföldi hitelre szorulunk, milyen hatást fog a külföldön kelten;, ha mi a külföldön is bizalomnak örvendő ezt a törvényszéket eltörüljük? A kereskedelmi ülnököknek nálunk nincs oly nagy jelentősége, mint Franciavagy Németországban, de ez az intézmény nálunk sem fölösleges, hanem hasznos és üdvös. Már csak az a körülmény is, hogy alapos panasz ellenük nem merült fel, elég arra, hogy az intézményt el ne ejtsük, de az is kétségtelen, hogy a jogtudó bírák állítása szerint hasznos működést fejtenek ki. A kommerciális jogügylet elbírálása "nagy rutint és oly jártasságot tételez fel, hogy abban a kereskedő-ülnök van elsősorban hivatva felvilágosításokat nyújtani. ( Fab i ny i Teofil az egész kérdést célszerűség kérdésének tekinti és nem tartja helyesnek megváltoztatni azt, ami jónak bizonyul. Amikor nem volt külön kereskedelmi hatáskör és biróság, annak hiányát tapasztalták és azért állították fel. Ennek a bíróságnak az eltörlése oly visszalépés lenne, amelyet szóló nem támogathat. P 1 ós z Sándor igazságügyminiszter hangsúlyozza, hogy a külön kereskedelmi hatáskör és a biróság kérdése nem a jogegyenlőség kérdése, hanem csak az a kérdés, hogy szakszerű bíróságot fenntartsunk-e vagy nem ? Nem osztja az előadónak azt a nézetét, hogy a kereskedelmi törvény megalkotásával a kereskedelmi szakbiróságnak és ezzel az ülnöki intézménynek létoka megszűnt volna, mert a törvény a kereskedelmi szokásokat is alkalmazandónak mondja és az bizonyos, hogy a kereskedelmi ülnök, ha nemis ösmer minden speciális üzletágra vonatkozó kereskedelmi szokást, ösmeri általánosságban a kereskedelmi szokásokat és az ügyeket úgyszólván kereskedelmi szellemben fogja fel. Hogy a birói szervezet a kereskedelmi ügyek részére külön speciális bíróságot állítson fel, azt különösen a részvénytársaságom, a szövetkezetek, a cégjegyzés felett való szakszerű gyors és erélyes felügyelet is szükségessé teszi és bizonyos az, hogy ezt a felügyeletet könnyebb szervezni, ha a kereskedelmi biróság külön biróság, mint akkor, ha valamely másik nagy testületnek szaktanácsaként működik. Az a körülmény, hogy a két törvényszék egyesítésével a segédhivataloknál némi megtakarítást lehetne elérni, nem lehet döntő, de nemis lényeges. Az iránt nincs kétség és ezt az előadó is elismeri, hogy abban az esetben, ha a külön kereskedelmi törvényszék megszűnik, a kereskedelmi ügyek szakszerű elintézését azzal kell biztosítani, hogy azokat szaktanácsokra bizzuk, a hatáskör megállapításának nehézségeit tehát nem kerüljük ki, mert akkor az ügyviteli szabályokban kell meghatározni a kereskedelmi ügyeket azért, hogy megállapítható legyen, hogy mely ügyek kerüljenek a kéreskedelmi szaktanácsba. Különösen most, amikor egy uj eljárásnak életbeléptetéséről van szó, nagyon megfontolandónak tartja, hogy eltörüljük-e azt a kiváló bíróságot, amely a szóbeliséget és közvetlenséget részben megvalósító sommás eljárás életbeléptetésénél is kitűnőnek bizonyult, és ezzel megnehezítsük az uj eljárásnak az életbe való gyors behatolását. Oly kísérlet lenne ez, amelylyel járó veszélyeket és hátrányokat elég gyakorlati ok nélkül felidézni nem indokolt. Nem szabad azt sem figyelmen kivül hagyni, hogy ez iránt a törvényszék iránt nemcsak a belföldön, de a külföldön is nagy a bizalom és különösen akkor, amikor a tőzsdebiróság hatáskörének megszorítása van szóban, nagyon indokolt, hogy megmaradjon az a biróság, amelyre mint szakbiróságra bizalommal bizzák a kereskedők ügyeik elintézését. Nem lehet végül azt sem figyelmen kivül hagyni, hogy sok gyakorlati férfiú, biró is fenn akarja tartani az ülnöki intézményt és a külön kereskedelmi bíróságot, mert működésüket igen hasznosaknak tapasztalták. Issekutz Győző csak abban az esetben tartaná fenn a külön kereskedelmi bíróságot, ha az az ülnöki intézmény nélkül fentartható lenne. Mert az ülnöki intézmény fentartását tárgyi és szervezeti okokból ellenzi, amennyiben a biróság szervezete mellett kizártnak tekinti azt, hogy a biróság kebelébe nem-tartozó tag mint Ítélőbíró állittassék oda, hiszen akkor a biróság Ítéletét nem meggyőződésére, hanem a tanács egyik tagjának felvilágosítására alapítaná. Mandel Pál szerint a kereskedelmi hatáskör fentartásának kérdése csakis az adminisztráció helyességének kérdése. Az állami szuverénitás alól, a birói hatalom alól nem akar elvonni senkit, sem a kereskedőt, sem bárki más polgárt. Sághy Gyula megjegyzi, hogy a szóbanforgó kérdésben a célszerűség mellett nem szabad az elvi szempontot: a jogegyenlőség elvét mellőzni, amelybe egyes osztályokra alkotott külön biróság feltétlenül beleütközik. Utal arra, hogy az ügyvédi kamara az ülnöki intézmény és külön kereskedelmi hatáskör ellen foglalt állást. Bernáth Béla a jogkereső fél érdekében szükségesnek tartja a birci hatáskör szabályozását a külön kereskedelmi hatáskör elejtésével egyszerűsíteni. Visontai Soma indítványozza, hogy állittassék fel az országban három-négy kereskedelmi törvényszék, amely azoknak a I feleknek az ügyeiben, akik ennek magukat alávetették, ötös tanácsban, két kereskedelmi ülnöknek közreműködése mellett, végleg