A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 47. szám - Hogyan kell értelmezni a B. P. 232. §-át?

A JOG 339 gasztalták és ennek alkalmazását kérték a tervezett alaki reformok keresztülvitelénél, mert az volt a meggyőződésűk, hogy az adósokat meg kell védelmezni a hitelezők ellen, mert az nagy vakmerőség, hogy a hitelező gyorsan akar pénzéhez jutni. A végrehajtási törvény revíziójáról szóló javaslatot még nem ismerjük, de ha a kiszivárgó hírekre adni lehet, ugy az adósok védelmének elve oly nagy mértékben tog alkalmaztatni, liogy végrehajtás utján lehetetlen lesz a követelések behajtása; a perrendtartásról szóló javaslat azonban már a Ház asztalán fekszik és bizony az összes intézkedéseiből azt lehet következtetni, hogy az adósok védelmének elvét mereven alkalmazza. A mai társadalmi rend az egyéni tulajdon szentségén, mint biztos alapon nyugszik, ezen rést ütni nem szabad és így a törvényhozásnak a hitelezőt keli védelmezni, a hitelezőnek kell segédkezet nyújtani ah'ioz. hogy követeléséhez jusson, nem pedig az adósnak módot nyújtani ahhoz, hogy tartozásának kifizetését elhúzhassa. Az ellentmondás intézményének behozatala az adósok védelme hamis elvének a folyománya, mert így az adós még a perlés után egykis levegőhöz juthat. Megkapja az idézést, majd 2 hó múlva az ítéletet, az adós azonban csak mosolyog és 15 nappal az ítélet vétele után ellentmondással él, minek folytán 2—3 hó elteltével uj tárgyalásra idézik. A perléstől tehát addig, míg a hitelező megtudja, hogy adósnak méltóztatik-e perbe szállni. 5- fi hó fog eltelni és ezután kezdődik csak a per. Az indokolás azt mondja, hogy mivel sommás perben az ellentmondás költségeit alperes fogja viselni, ez az alaptalan ellentmondásoktól vissza fogja az adósokat tartani. Hát tréfának jó ez az indokolás, de ilyen komoly kérdéseknél tréfának helye nincs. Az ellentmondással sem a fizetési meghagyásos, sem a sommás eljárásban egy fillérnyi költsége sincs az adósnak, miért ha alperes az Ítélet, vagy fizetési meghagyás kézbesítése után ellentmond, minek folytán 2—3 hónapra uj tárgyalási határnapot tüz ki a bíróság, mely határnap előtt 4 nappal alperes ellentmondását visszavonja és igy a tárgyalás megtartása fölöslegessé válván, alperesnek az ellentmondással egy fillér költsége sem volt. mégis elhúzta az ítélet jogerőre-emelkedését 2—3 hónapig, vagyis mig eddig az úgynevezett makacssági ítéletekkel a perek befejeztettek, most csak az ellentmondás folytán kitűzött uj tárgyalás előtt fognak a perek befejeztetni. Olyan adóst pedig, aki ellentmondással nem él, mint ritkaságot a múzeumban fogják kiállítani és egyáltalán nem fogják okos embernek tartani. Az ellentmondás tehát nem egyéb, mint a teljesítési határidőnek 2—3 hónapra való törvényes meghosszabbítása A tapasztalattal sem lehet indokolni az ellentmondást, mert 100 makacssági ítéletre az eddigi gyakorlatban esik egy igazolás vagy peiujitás. Kereskedőre és iparosra pedig oly erős csapás az ellentmondás, mely a különben is gyenge kereskedelemre végzetessé válhai. A kereskedő többszöri felszólítás után végre beperli adósát. Vegyük a legjobb esetet : 5 — 6 hétre van tárgyalás, alperes azon nem jelenik meg, a bíróság ítéletet hoz, de ez az ítélet nem ér semmit, mert ha alperes azt ellentmondással támadja meg, biztosítási végrehajtáshoz sem ad jogot, hanem a javaslat jelen szövegezé-e mellett az ellentmondásnak az a hatása, mintha ítélet nemis hozatott volna. Tehát a hitelező a fizetni nem-akaró vagy őt kijátszani akaró adóssal szemben teljesen tehetetlen. Összetett kezekkel kénytelen tűrni, hogy más hitelező, kit adósa jobban szeret, veszi el előle a fedezetet. És ki ez a más? A jó osztrák szomszéd! Az osztrák perrendtartás nem ismeri az ellentmondást, nem szorítja meg a könyvkivonati illetékességet és igy elébb jutván végrehajtható ítélethez, elviszi a magyar kereskedő orra elől a fedezetet. Amiből az is következik, hogy gyorsabban, olcsóbban és biztosabban hajthatván be az osztrák kereskedő nálunk levő követeléseit, mint hazai kereskedőink, olcsóbban is adhatja áruit, vagyis a közvetítő nagy kereskedelem megszűnik, mert kisebb kereskedőink is az olcsóbb osztrák forrásból fogják szükségleteiket közvetlenül beszerezni. Mert arról beszélni sem lehet, hogy az osztrák konkurrencia mellett a mi nagykereskedőink oly haszonnal adhatnák el áruikat, hogy a nehezebb, költséges és hosszú ideig tartó behajtással járó perenkivüli költségek is megtérülhetnének. Igazán csodálom a magyar iparosok és kereskedők tü: relmét és közönyét, csodálom, hogy beleegyező hallgatással I tűrik, hogy egy perjogi reformmal örökre semmivé tegyék a magyar ipart és kereskedelmet és tűrik olyan állapot létesítőét, hogy az osztrák kereskedő nálunk levő követeléseit könnyebben hajthassa be, mint a magyar kereskedő. De még nem késő. Ébredjenek fel a magyar kereskedők, kereskedelmi és iparszervezetek lethargiájukból. Tiltakozzanak hangosan és erélyesen a perrendtartás azon intézkedései ellen, amelyek az ipar és kereskedelem érdekeivel ellentétben állanak, károsak és egyenesen a magyar ipar és kereskedelem teljes elnyomására vezetnek! Én meg vagyok győződve, hogy tiltakozásuk eredményre fog vezetni, mert teljesen lehetetlen az, hogy az állam olyan törvényeket akarjon hozni,, melyek saját polgárait a külfölddel szemben hátrányosabb helyzetbe juttatják. Hogyan kell értelmezni a B. P. 232. §-át. Irta STÉPÁN LÁSZLÓ, szobránci kir. járásbiró. Nem hiszem, hogy a B. P. életbeléptetése óta annak 232. §-át a kir. bíróságok valamelyike alkalmazni kényszerülve lett volna s igy talán nem lesz érdektelen e lap olvasói előtt, ha a gyakorlatban ezen most említett szakasz miként való értelmezése és alkalmazása körül szerzett tapasztalatomat közlöm. A kir. jbiróság egy gondatlanság folytán bekövetkezett elhalálozási eset akaimából halottszemlét és boncolást rendelt, ahhoz szakértőkül két orvost hivott meg. A szakértők egyike kijelentette, hogy a boncoláson megjelenni nem fog, mert előző napon a rendőri nyomozásban ő is résztvett s azon semmi oly körülmény nem volt megállapítható, amiből 2. A magyar államterület oszthatatlan. Magyarország s a hozzátartozó részek egysége és oszthatatlansága a magyar szent koronában találja jelképes kifejezését; ezen egység és oszthatatlanság nemcsak az alkotmány alapelveiben nyer kifejezést, hanem pozitív törvények is előlirják Az ország egységes volta — tekintettel a XV. század Európaszerte dívott feudális szakadozottságára — kifejezést nyer már Zsigmond 1435. évi II. Decr. élőbeszédében, i ely szerint az országgyűlésre megjelentek Magyarország egész testét: atotum corpus regniú képviselték. Az oszthatatlanság elve kétszeresen jő alkalmazásba : aj az államterület nem osztható meg több egymástól független és külömböző uralkodókat uraló részekre, hanem a magyar államterület minden részei egyszerre, minden korra elválaszthatatlan egészszé egyesülvék, (L. Horvát-Szlavonországokra nézve az állami közösséget kifejező 1868 : XXX. t.-c. 1., 2., 3—6-10., 31—44., 62-64. §-ait.) Az Arpád-korszakban ismételve előfordult, hogy a kir. hercegek az országnak vagy a kapcsolt részeknek egy részét nyerték kormányzás végett, tág terjedelmű, de a királyi felségnek alárendelt hatalommal. (L. Cziráky: Conspechis. 1081. 130. §. Hoc enim exemplo Geisam I. a Salamoné rege Lampertum a Ladislao — a Colomano Almum — alios denique Duces regios modo tertiam Hungáriáé partém . . . obtinuisse.) Már I. (Szent) László korában ily megosztás ellen tiltakoztak a fő emberek. (L. Pauler M. 0. T. I. K 189. 1 Virozsil: Staatsrecht I.. 346 1, h. és i. jegyzet.) Külömben is a XIV. század elejétől kezdve Magyaiországon is végleg érvényesül az államterület oszthatatlanságának oolitikai maximája. A magyar közjogi fejlődés azonban soha nem ment anynyira, mint a frankok törvénye, a lex Salica, mely a magánjogi osztályt a királyság állagára is átvitte. A mostemlitett kir. hercegek kormányzatára bizott tartományok, mint ilyenek nem állandósulnak, mint p. o. Franciaországban Burgundia és Navarra. Az ifjabb királyok tulajdonképpi fölségjogokat nem gyakorolnak, p. o. a nemesítést stb. (1. Werbőczy : H. K. II. I i. §.), továbbá az ilyképp átruházott osztályrész ama királyi hercegekre nézve nem volt örökletes, hanem ezek halálával a koronára visszaszállottak. A magyar államterület még az oligarkák tuluralma korában sem volt olyan, amely állapotokról Gervinus igy ír: «A sok főnök és ur végett nem volt uralom és fenhatóság, csupa részek miatt nem létezett egész, a karok és rendek folytán nem létezett állam és államiság)) stb. {Einleitnng in die Geschichte des XIX. Jahrhunderts. 23. I.) A magyar vármegyék egymás kapcsolatából nem hullottak szét különálló feudális tartományokká. (L. Balogh id. mű 29. 1.) Ezt az egység elvét fejezi ki az 1848 : III. t.-c. 2. §-a — mely ma, bár mint törvény ugyan hatályban nincs, azonban az alapelvet teljesen érvényre juttatja — mely szerint a király távollétében az országban a királyi helytartó a nádor, nde a leorona egységének* fa birodalom kapcsolatának) épségbentartása mellett. b) Az egész államterületnek egy alkotmánya van, nem