A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 45. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémai. Folytatás

A JOG 323 A valószinüsitő tények megállapításának az indokolásánál azonban — legalább nézetünk szerint — oly kimerítő indo kolás mint az a bizonyítékok mérlegelésénél van, sem nem szükséges, sem nem lenne helyes. Itt elégnek tartjuk röviden jelezni azt, hogy a biró a félnek ezt vagy amazt'a tényállítást, ezen vagy más valószinü sitő-eszköz alapján valószínűsítve latja. Perorvoslat a valószínűsítést megállapító bírói határozat ellen. Amint fentebb láttuk, a valószínűsítés ténye szóval, — az iratok megtekintésénél — végzésben vagy ítéletben nyer megállapítást. Szóbeli intézkedés ellen legfeljebb a bíróság vezetőjénél lehet ugyancsak szóval orvoslást keresni. Ha pedig a valószínűsítés ténye végzésileg állapíttatott meg, akkor az ellen a javaslat némely kiemelt és megjelölt esetben külön felfclyamodást enged, ilyen esetek a 88., 178., 184., 301., 387., Í60. §-okban irt esetek, egyes esetekben pedig nyíltan kijelenti a javaslat, hogy felfolyamodásnak nincs helye, mint a 357., 385., 454., 463., 653, 654., 679. és 680. §-aiban irt esetekben. Egyébként pedig a határozatot csakis az ítélet elleni perorvoslatban lehet megtámadni. Valószínűsítés a fólcbbezési és felülvizsgálati eljárásban. A valószínűsítés egyes esetei a javaslatban elszórtan fordulnak elő. s közülök nem-egy a felebbezési eljárásra, sőt több a felülvizsgálati eljárásra esik. Azon esetek, amelyek a felebbezési eljárásban foglalnak helyet, a megállapítás szempontjából kételyt alig fognak okozni, mert hiszen a felebbezési bíróság ténykérdésekben is eljár és itél. A felülvizsgáló i iróság ellenben ténykérdésekben általában nem itél, tény megállapításával csak egyes kivételes esetekben foglalkozik. Az 1902. évi javaslat 539. §-a és az erre vonatkozó indokolás határozottan ki is emeli, hogy a felülvizsgáló-biróság wbizonyitás mérlegelése vagy ujabb tárgyalás alapján tényeket nem állapithat meg.» Véleményünk szerint annak az eldöntése, hogy valamely tényállítás valószinü-e vagy valószínűtlen, éppen ugy ténykérdés, mint annak az elbírálása, hogy a tényállítás való-e vagy nem. Mármost, ha valamely tényállítás valószinü vagy valószínűtlen voltának a megállapítása a felülvizsgálati eljárásban fordul elő, akkor a felülvizsgáló bíróság bizonyítást, illetve valószinüsitést épren ugy fog mérlegelni és megállapítani mint az első és felebbezési bíróság. A felülvizsgálati eljárásban pedig a valószínűsítésnek több esete fordul elő. pl. a javaslat 526.. 536., 540. §-aiban felsorolt esetek. Ilyen eset különösen, ha a fél a felülvizsgálati határidőt mulasztotta el és emiatt él igazolással, a javaslat 548. §-a értelmében, a felülvizsgáló bíróságnál. Ezen esetek tehát azon általános szabály aló], hogy a felülvizsgáló bíróság tényeket meg nem állapithat, f-zintén kivételt ognak képezni. Valószínűsítés a felfolyamodási eljárásban. A felfolyamodási eljárásban az 1902. évi javaslat, 558 §-ában elfoglalt helyes álláspontja szerint, teljes szabadságot ad a feleknek a tekintetben, hogy uj tényeket és bizonyítékokat felhozhassanak. Következik ebből, hogy ott, ahol valószinüsités tényének a megállapítása képezi a felfolyamodás tárgyát ; abban minden valószinüsitő tényállítás és valószinüsitő ok-es/köz is felhozható. Valószinüsités az újított perben. A valószínűsítésnek perújítás esetén is van, éspedig fontos szerepe. Az 1902. évi javaslat mindjárt a pert megujiló kereset szerkesztésére vonatkozólag előírja 573. §-ában, hogy a pert megújító keresetlevélben előadandók azok a tények is, amelyek a perujitás záros határidejének a megtartását igazolják, mely tényeket a javaslat 575. §-ának rendelkezése szerint nem kell bizonyítani, hanem elegendő valószínűsíteni. Egyébként pedig az alapper az 576. §. értelmében. amennyiben ez a perujitás oka következtében szükséges, újból tárgyalandó, minek folyománya, hogy a valószinüsités egyes esetei az újított perben ismét előfordulhatnak. * * * A valószinüsités fogalma, eszméje, lényege még nincs teljesen, tökéletesen kiforrva. Nem uj fogalom ugyan, mert hiszen régebb törvényeinkben is feltalálhatjuk, s nemis uj eszme, mert hiszen az emberiség gondolkozó része terveit, tetteit, s az elérni óhajtott célt. eredményt mindenkor valószínűségi számításra fektette. A perben pedig a keresettel fel'épő felperes — kivéve természetesen a perlekedési viszketegben szenvedőket, — szintén a valószinüséggle vet számot, s olyan pert, amelynél a kedvező eredmény nem valószinü, hanem inkább válószinütlen, nem tesz folyamatba. Úgyde nem pusztán a kereset megindításánál jön számításba a valószínűség, hanem — mint láttuk — végig vonul az az egész peren. Uralja a pert bölcsőjétől sírjáig. Nem csupán a fellépő fél, a felperes dolgozik a valószínűség számításával, de használja ezt a megtámadott, a védekező fél. az alperes is. Az olyan kereset, meg az olyan védelem, amely a valóS szinüség köntösébe öltözhet, bátrabban mozog s bátrabban ! evez és vet horgonyt a révben. Míg ellenben a valószínűtlenség bélyegét magán viselő kereset vagy védelem : az egész peruton habozó, ingadozó, a vége meg rendszerint bukás, hajótörés. Igénytelen és szerény véleményünk és óhajunk szerint tehát, ha nemis teljesen kimerítő, de mégis bővebb rendezését és meghatározását szeretnénk látni alkotandó perjogunkban a valószínűsítésnek, mint az 1902. évi javaslatunkban keresztül vive van s felveendőnek tartanánk a bizonyításról intézkedő nyolcadik fejezetbe még a következőket : Akinek valamely tényállítást valószínűsítenie kell, az eskü alatti kihallgatás kivételével, valószinüsitő-eszköz gyanánt minden bizonyitó-eszközt felhasználhat. Olyan valószinüsitő-eszköz azonban, mely nyomban fel nem vehető, nem alkalmazható. A valószinüsitésfelvétel nincs kötve a bizonyitó-eljárás különös szabályaihoz. A bíróság valamely tényállítás valószinü, vagy valószínűtlen voltát a valószinüsitő-eljárás adatainak rövid méltatása alapján állapítja meg. Az okok, amelyek a bíróság meggyőződését előidézték, előadandók. Törvényes szabályokhoz a bíróság, meggyőződésének alkotásában, csak az e törvényben kijelölt esetekben van kötve. * * * Nyilvánvaló, hogy azok, akik elmélettel s főleg azok, akik kizárólag pusztán csakis elmélettel foglalkoznak, a valószínűsítésnek eme különös szabályait nem tartják hiányzónak ajavaslatból, benfoglaltnak tartják azt a rendszerben, egyes intézkedésekben, az indokokban, végeredményben pedig a sorok közt. Azok azonban, akik az egyes vitás kérdések tisztázásával, elintézésével foglalkoznak, nem ritkán, hanem nap-nap mellett látják, tapasztalják, hogy a gyakorlat az olyan kérdések eldöntésénél, amelyekre világos törvény nincs, folyton ingadozó, habozó, ellentmondó, ami pedig végeredményben mindig magának az óhajtott, a tiszta, az anyagi igazságnak van hátrányára. „ . \ A bányajog-alkotás legfőbb problémai. Irta WAHLNER ALADÁR, m. kir. bányakapitány Budapesten. (Folytatás.*) Mielőtt ezen kérdés közelebbi fejtegetésébe bocsátkoznánk, tisztába kell jönnünk a feltaláló jogának (Finderrecht) fogalmával és bányajogi jelentőségével; azután pedig praktikábilitás szempontjából a kizárólagos kutatás jogintézményén nyugvó bányatulajdonszerzést szembe kell állítanunk a bányatulajdon eredeti szerzésének azon módjával, mely pusztán a feltaláló jogára támaszkodik. A Finderrecht intézményével, mely a bányaszabadság gyakorlati érvényesülésének legtermészetesebb módozatát foglalja magában, már a legrégibb német bányajogban találkozunk. Mellőzve e helyen az e tárgyra vonatkozó jogtörténeti fejtegetéseket, ami a kitűzött feladatomtól igen messze vezetne, az alábbiakban a Finderrecht intézményét azonnal az 1865 évi porosz bányatörvény szerinti értelmében és jelentőségében óhajtom vizsgálódás tárgyává tenni. A porosz bányatörvény a bányatulajdon eredeti szerzésére vonatkozólag a következő elvi rendelkezéseket tartalmazza : Előrebocsátandó. hogy a földbirtokos rendelkezése alól kivett (bányaszabad) ásványokra (1. §.) ezen törvény szerint bárki kutathat (3. §.), mégpedig a nélkül, hogy erre a hatóságtól engedélyt kellene kérni. A porosz bányajog tehát nem ismeri az ausztr. ált. bányatörvény 14 —16., 19. 21. §-ai: I •) Megelőző közleményt I. 43. számban.