A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 44. szám - Jogi Értekezések. Szerkeszti Balogh Jenő. 1902:1-2. füzet [folyóirat-ismertető]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 44. számához. Budapest, 1902 november 2. Köztörvényi ügyekben. Az orvosszakértöknek csupán következtetésekre alapított véleménye alapján, alperesnö ellenében a házasságtörés ténye s ezzel az 1844: XXXV t.-c. 70. § ában meghatározott bontó ok nem állapítható meg; az 1S94: XXXI. t.-c 803. c.) p.-ban meghatározott bontó ok alpeies nőnek egymagában álló azzal a beismerésével, hogy egy idegen férfival ágyasságban él, bizonyítottnak nem vehető. A nagyszebeni kir. törvényszék (1901 december hó 5-én 7,200. sz. a.) Hann Károly dr. ügyvéd által képviselt E. Mihálynak, T. Mária elleni házassági kötelék felbontása iránti perében a következőleg i t é 1 t: Az E. Mihály felperes és T. Mária alperes között Alcina községben 1893 nov. 12-én (stb.l érvényesen kötött házasság az 18t)4. évi XXXI. t.-c. 80 §. a) pontja alapján, az alperes hibájából felperes keresete folytán felbontatik, alperes a Ht. 85. §. érteim, vétkesnek nyilvánittatik. Megokolás: Felperes az Alcina községben az ág. ev. lelkész eló'tt 1893 novemb. 12-én érvényesen kötött, azonban 1899 aug. hó óta tényleg megszűnt házasságot azon okból kéri felbontani, mert az alperes 1899 május vagy június havában házasságon kivüli közösülés következtében bujakóros lett, hogy ezen már igen előrehaladott bujakór meggyógyulása végett a n.-szebeni Ferenc-József kórházba vétetett fel, honnan meggyógyulva bocsáttatott el. Mindemellett hivatkozott felperes még arra, hogy neki tudomására esett, miszerint a neje egy tüzérkáplárral nemileg közösült, és ezen nemi érintkezés eredménye lett a bujakór betegség, mely miatt a neje a kórházba került. Miután felperes maga, az 1900 febr. 12-én kelt és a periratok közt levő orvosi bizonyítvány tanúsítása szerint, bujakórban nem szenvedett a kérdéses időben, s miután a szakértők véleménye szerint felperes egyáltalában ilyen betegségben nem szenvedett, mert ha felperes valaha ilyen betegségben szenvedett volna, akkor ezt a betegséget évek múlva lehet n egállapitani, mert a heg a hímvesszőn megmarad, ezt pedig a fent hivatkozott orvosi bizonyítvány cáfolja meg, mert ilyen heg a felperes hímvesszőjén nem találtatott és miután továbbá a szakértő orvosok véleménye szerint az alperes bujakóros betegsége csak fertőzésnek volt a következménye, és végül miután ezen betegség csak egy bujakóros férfival történt közösülése következtében léphet fel, de felperes ilyen betegségben nem szenvedett soha, mert betegség után hátramaradt heg egyáltalában megállapítható nem volt, ennélfogva felperes keresetét kizárólag az 1894: XXXI. t.-c. 76. §-ban megjelölt bontó okra alapította és az 1900 május 25-én tartott tárgyaláskor is fentartva keresetének jogalapját, emellett az 1900 július 27-én 3,934. sz. a. beadott pótkeresetében még az idézett törvény 8. §. a) p.-ra alapította azért, mert tudomására esett, hogy az alperes egy tüzérkáplárt bocsátotta be éjjelenkint magához, mikor O (felperes) nem volt otthon; az alperes az összes kereseti állításokat tagadta, azt azonban hogy bujakóros volt, s hogy a Ferenc-József-kórházban volt ezen betegség miatt, beismerte, egyidejűleg azt állította, hogy a betegséget a férjétől kellett, hogy kapja, mert az ő házából lőn kórházba szállítva. Tekintve azonban, hogy a szakértő orvosok véleményével kétségtelenül be van igazolva, hogy az alperes akkor, mikor a kórházba szállitatott, már igen előrehaladott bujakórban szenvedett. Tekintve, hogy alperes azon betegséget a férjétől meg nem kapta, mert férje ilyen betegségben nem szenvedett és ha szenvedett volna, az később is felismerhető lett volna. Tekintve, ho y így tehát biztos, hogy alperes a betegséget nem felperestől, hanem a szakértői vélemény szerint egy bujakóros férfival történt nemi közösülése következtében kapta — s igy kétségtelenül be van igazolva, hogy alperes házasságon kívül nemileg közösült, mely körülményt a P. Tamás vallomása is némileg támogatja. Tekintve, hogy az ágy- és asztaltól való különélésre elrendelt 6 havi időtartam eltelte után a felperes a házasság végleges felbontását szorgalmazta s az ennek következtében megtartott békéltetési tárgyaláson, ugy felperes, mint alperes határozottan kijelentették, hogy békülni nem hajlandók. Tekintve, hogy ugy a különélésre kitűzött határidő eredménytelenül eltelt, anélkül, hogy a felek egymáshoz közeledtek volna, sőt tekintve, hogy alperes az érdemleges tárgyalás során kijelentette, hogy ő egy bizonyos T. J.-vel 2—3 hó óta vadházasságban él, a házasságot az alpeies hibájából a Ht. 80. §. a. p. alapján kellett végleg felbontani, mert az alperes az általa tanúsított magaviseletével a házastársi kötelezettségeket szándékosan és súlyosan sértette meg, stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1902 febr. 12-én 457. sz. a.) t é 1 e t e: Az elsőbiróság ítéletének a házasság felbontása iránt rendelkező, hivatalból megvizsgált része, oly változtatással, hogy a házasság nem a Ht. 80 § a. p. alapján, hanem a 76. § és a 80. §. 9. p. alapján bontatik fel — helybenhagyatik stb. Megokolás: Felperes az 1900 február 10-én beadott keresetében a közte és a neje közt fennálló, de 1899 aug. 1. óta együttéléssel nem-folytatott házasságot az 1894: XXXI. t.-c. 76. ij. alapján azért kérte felbontani, mivel neje 1899 július havában bujakór okozta beteg lett, betegsége miatt a kórházba került, mely betegség minőségéről ő csak 6 hét elteltével értesülvén, ugyanakkor felperes magát orvosilag megvizsgáltatta, s az orvosi bizonyitványnyal igazulni kívánván azt, hogy neje az orvosi bizonyítvány szerint megállapítva levő ama fertőző betegségét tőle nem kaphatta: ennélfogva bebizonyitottnak tekintendő, hogy neje az együttélés ideje alatt egy más bujakóros férfival nemileg közösült és hogy e szerint házasságtörést követett el, mely cselekménye a Ht. 76. §-ban meghatározott bontó okot képezi. Felperes a per során azt is felhozta, hogy amint később tudomására jutott, neje 1898-ban egy tüzérkáplárt éjnek idején magához bebocsátott s az által házastársi kötelezettségét súlyosan megsértette, minek folytán a köztük fennálló házasság felbontását a Ht. 80. §. a. pontja alapján is kérte. Alperes beismerte, hogy 1899 július 31-én bujakór betegséggel ment a kórházba, de tagadta, hogy az együttélés ideje alatt férjén kivül más férfival nemileg közösült volna és hogy fertőző betegségét más férfitól kapta volna, s azt is tagadta, hogy 1898-ban egy tüzérkáplárt éjjel magához bebocsátott volna. Ez utóbbi tény megtörténte ugyan alperes tagadásával szemben a kihallgatott P. Tamás, T. Katalin tanuk vallomásával bizonyítva nem lőn, de a házasságtörés ténye bebizonyitottnak tekintendő a D. a. orvosi bizonyítvány és H. Károly dr. és Sch. Arthur dr. orvosszakértőknek azon megegyező véleménye alapján, hogy az alperes bujakór betegsége csak fertőzés következtében léphetett fel azáltal, hogy alperes 1899 július 31. előtt egy bujakórban szenvedő férfival nemileg közösült és mert a D. a. orvosi bizonyítványra való tekintettel, az orvosszakértők véleménye szerint kizártnak tekintendő, hogy alperes a fertőző betegséget a férjétől történt közösület következtében kaphatta volna, mert ha felperes egyáltalában valaha ilyen betegségben szenvedett volna, azt évek múlva is meglehetne állapítani, mivel az orvosszakértők nyilatkozata szerint a bujakór gyógyulása után a heg a hímvesszőn megmarad, annak pedig a felperesnél semmi nyoma sincs. — Ezekből tehát okszerűen következik és igy bebizonyitottnak tekintendő: hogy alperes az együttélés ideje alatt és bujakór betegségének fellépte előtt más férfival nemileg közösült és azáltal házasságtörést követett el, ami a Ht. 76. §. szerint bontó okot képez. Minthogy pedig az alperes maga sem állította, hogy férje arról, miszerint ő bujakó' betegségben szenved, tudomással birt volna és minthogy felperesnek az az állítása, hogy ő neje betegségének minőségéről 1899 július 31. után csak mintegy 6 hét elteltével értesült, a per egyes adatai által sincs megcáfolva, ennélfogva felperesnek amaz ok miatti keresetindítási joga a keresetnek 1900 február 10-én történt beadásakor, a H.-T. 83. § szerint elévültnek nem tekinthető. Másfelől pedig tekintve azt, hogy kibékülés megkísérlése céljából elrendelt különélés ideje alatt a felek nem békültek ki, s az e célból kitűzött 6 hó eltelte után felperes három hónapon belül a házasság felbontását szorgalmazta, és az eziránt beadott kérvény alapján újból megkisérlett birói békéltetés eredményre szintén nem vezetett ; tekintve továbbá, hogy az utolsó érdemleges tárgyaláson felperes még ujabb bontó okra is hivatkozott, hogy alperes T. Istvánnal huzamosabb idő óta házasságon kivüli együttélést folytat, amit az alperes is beismert, és minthogy alperesnek ez a ténye erkölcstelen élet megátalkodott folytatásáért is a Ht. 80. §. C.) pontjában irt bontó okot képezi; stb. A m. kir. Kúria (1902. évi szeptember hó 16-án 2,924. sz. a.) végzése: Tekintve, hogy az orvosszakértőknek csupán következtetésekre alapított véleménye alapján, alperesnö ellenében a házasságtörés ténye s ezzel az 1894: XXXI. t.-c. 76. §-ban meghatározott bontó ok nem állapitható meg; — valamint tekintve azt, hogy az 1894: XXXI. t.-c. 80. §.c.) p.-ban meghatározott bontó ok alperes nőnek egymagában álló azzal a beismerésével, hogy egy idegen férfival ágyasságban él, bizonyítottnak nem vehető; — mindkét alsóbiróság Ítélete feloldatik és az eljáró kir. tszék utasittatik, hogy alperes ágyassági viszonyának bizonyítása végett felperes részéről 5,141/901. számú kérvényben felhívott tanukat hallgassa kfs a továbbiakban szabályszerűen eljárva a kifejlendőkhöz kép es hozzon uj ítéletet.