A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 43. szám - A polg. perrend javaslata a képviselőház igazságügyi bizottságában - A temesvári kir.tábla. Vége

170 A JOG kezése csak azt zárja ki, hogy amennyiben a beszámításra alkalmas követelésnek a beszámított összegen felüli része a sommás eljárás alá nem tartoznék, az nem érvényesíthető viszonkeresetileg a sommás perben. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 szept. 4. I. G. 98/iy02 sz. a.) Az. hogy a természetes apa törvénytelen gyermeke tartására mily összeget legyen köteles fizetni, ténykérdés, mely csak jogszabály megsértésekor támadható meg sikeresen. A törvénytelen gyermeknek a természetes apa rangjához igénye nem lehet ; arra nézve, hogy a gyermek mily életkorában tekintendő keresetképesnek, nincs megállapított jogszabály s annak a körülmények szerint való megállapítása ténykérdés. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 szept. 12. I. G. 125/1902 sz. a.) Az a körülmény, hogy a hitelező követeléséről az adóson kívül harmadik személytől váltót vesz át, egymagában véve csak a követelésnek megerősítése ; következésképpen ez a körülmény egymagában véve nem bír újítás jogi természetével és nem szüntette meg a fennállott eredeti kötelmet (A tn. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 szept. 9. G. 107/1902 sz. a.) Az ingatlanok birtoka iránt a S. E. i. 5. 1 pontja esetén kivül inditott perek külön ügybirósághoz utasítva nem lévén, az a pergátló körülmény, hogy az ingatlanok értéke meghalad 400 koronát, és e miatt a per nem tartozik a sommás bírósági hatáskörbe, hivatalból nem észlelendő. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 jan. 21. I. G. 4-92/1901 sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A csődbíróság csak annyiban képezvén ügybiróságot, a mennyiben azok a perek, melyek a csődtörvény által a csődbíróság elé utasíttatnak, az elől el nem vonhatók, ez által nincs kizárva a poig. pert. általános rendelkezéseinek alkalmazása a csődbíróság előtt érvényesített oly viszonkeresetekre nézve, melyek ügybiróság elé nem tartoznak. A pécsi kir törvényszék mint csődbíróság (1901 évi augusztus 9-én 9,940 sz. a.) K. Mózes ügyvéd által képviselt L. P. bej. cégnek, F. Győző dr. ügyvéd által képviselt K. .nrmin és fia s tsa ellen 807 írt 52 kr. valódinak elismerése iránt inditott r. perében következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja s 15 nap s különbeni végreh. terhe mellett alperesek részére 83 K. 20fii 1. perkölts. megfizetésére kötelezi. Az alperesi viszonkeresetre nézve pedig a határozathozatalt mellőzi stb. Megokolás: Felperes az iránt inditott az alperesi csődtömegek ellen keresetet, hogy a K. Ármin és fia cégtől még 1897 május 10-én vett és hatóságilag hamisnak minősített 95 Hlter bor hordóinak használata elvonásából és fekbérből 1897 aug. 10-től 1898 aug. 8-ig 1,034 K. 54 fill. kára származott; továbbá, hogy a hordókban volt borok denaturálása folytán a hordók értékükben 380 kt vesztettek; hogy a denaturálás céljából 95 lit. ecetszeszt kellett beszereznie; mi 190 K-ba került; s végre, hogy a denaturálás keresztülviteléért 10 K. 50 fillért fizetett. Kérte ennélfogva ezen összesen 1,615 K. 4 fill. kára iránti követelését s ennek a csődnyitástól járó 5°/o kamatait valódinak kimondani s a csődkövetelések II. osztályába sorozni. Keresete támogatására csatolta B. a. a zágrábi kir. törvényszék Ítéletét, mely szerint pince és edények utáni k árpótlás cimén 1897 május 25 tői 1898 aug. 10-ig terjedő időre 221 K. 76 fill. a szakértők véleménye alapján részére már megítélve is lett. Alperes tagadta felperes kártérítési igényét, s a kár menynyiségét, egyúttal felperes ellen a birtokában levő denaturált bor 760 k. értéke s jár. iránt viszonkeresettel élt. Felperes a keresetben érvényesített kárának megállapítása végett — amennyiben a zágrábi tszék Ítélete e részben bizonyítékul (res judicata) nem volna elfogadható, szakértők meghallgatását kérte, mit a kir. törvszék el is rendelt, az 1,284. jkv. szerint foganatosított is, s egyúttal beszerezte a zágrábi kir. törvényszéktől a 20,209/98. számú periratokat is. Miután ezen horvát nyelvű iratok vonatkozó részének lefordítását a kir. törvényszék, az alperesi védekezésre való tekintettel szükségesnek tartván, elrendelte, felperes azonban a 3,255/901. és 4,454/901. sz. végzésekben foglalt felhívás dacára a fordításhoz szükséges 60 k. tolmácsi dijat be nem fizette, sőt 9,940/901. sz. kérvényben a pert erre való tekintet nélkül kérte elbíráltatni, a kir. törvényszék a 20,209/98. sz. a. áttett periratokban foglaltak figyelmenkivülhagyása mellett a felhozott bizonyítékok aiapján eiutasitandónak mondotta ki felperest keresetével, mert eltekintve attól, hogy alperesi tagadással szemben felperes annak igazolására, hogy a kérdéses hordókra szüksége volt s igy azok használatában megakadályoztatott, vagyis ekként valóságos kára volt bizonyítékot egyáltalán fel nem hozott, felperes maga beismeri, hogy K. Ármin és fia cégtől vásárolt borokat nevezett cégnek rendelkezésére bocsátotta, azzal tehát nem rendelkezhetett. Amidőn felperes ennek dacára minden hektoliter borhoz egy liter ecetszeszt öntetett, a rendelkezésre-bocsátást önmaga hatálytalanította, s akkor annak denaturálása folytán tulajdonába ment át s miután fekbér csak idegen dolognak elhelyezéseért követelhető, jelen esetben pedig a fentiek szerint a hordók, valamint a bennök levő bor felperes tulajdona volt, neki e cimen támadott kártérítési igénye alappal nem bir. Nem volt tehát felperesnek megítélhető a hordóhasználat elvonása és fekbér fejében felszámított 1,034 K. 54 fill., sem a szakértők által e cimen megállapított 38 kor. (95X^0 fill.), a fenti indokokon kivüi még azért sem, mert azon körülmény, hogy a felperes által 1897 május 10-én vett bor csak 1898 aug. 9-én denaturáltatott, alperesek mulasztásának fel nem róható, továbbá mert a kereset mellett felperes által B. alatt hit. másolathoz csatolt ítélet szerint felperes ebbeli kártérítési igényét egy izben már érvényesítvén, az részére 1897 aug. 10-ig terjedő időre 22] k. 76 fill.-ben megítéltetett, míg az ezt meghaladó összeggel el lett utasítva. Minthogy pedig a csatolt horvát periratokból a fordítás eszközlése nélkül, tehát felperes mulasztása folytán, a bíróság meg nem állapíthatta, hogy felperes a zágrábi kir. törvényszéknél mily időre vette kártérítési igényét keresetbe, s igy keresetének mily részével lett elutasítva, nem volt tisztába hozható azon körülmény sem, hogy felperes kártérítési igényét 1897 aug. 10-től 1898. évi aug. 8-ig terjedő időre a zágrábi tszéknél érvényesitette-e már vagy sem ? Végül a 4,454/901. kérvényhez A •/. alatt csatolt levele szerint felperes vagyonilag teljesen tönkre ment s igy a denaturált borral is a rendelkezésre való bocsátás dacára rendelkezvén, saját ténye által megfosztotta magától azon jogot, hogy amennyiben a kérdéses időre kártérítési igénye meg állapitható is lett volna, azt ezentúl még érvényesíthesse. A szakértők ad 3. kérdésre adott egyhangú véleményükkel megállapították azt, hogy a fenforgó esetben, amidőn egy hektoliter borra egy liter ecet lett felhasználva, a denaturálásos hordókban kárt nem okoz, s csak ha a denaturált bor a hordókban soká tartatik, ér a hordó hektoliterenkint 50 fillérre! kevesebbet. Ennek figyelembevételével a denaturálás folytán a hordókban támadt értékcsökkenés cimén felszámított 380 K. iránti keresetével felperest ugyancsak el kellett utasítani, mert a szakértők véleménye szerint l°/o ecet felhasználása mellett a hordókban kár nem okoztatik, arra nézve pedig, hogy a bor a hordókban sokká tartassák, alperesi csődtömegek okot nem szolgáltattak s ezen kivül még felperes alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy a denaturálás folytán a hordók értékükben tényleg vesztettek, ecet-izt kaptak, — amely kár egyébként annál kevésbé is volt megítélhető, mert a szakértők véleménye szerint az a hordók értékével nem állana arányban. Épp ugy elutasítandó volt felperes a denaturáláshoz felhasznált ecetszesz állítólagos 190 K. vételára s a 10 K. 50 fillérben felszámított denaturálási költség követelésére nézve, mert alperesek tagadásával szemben igazolást nem nyert, hogy az «I» alatti számlában kitüntetett 190 K. értékű ecetszesz lett volna a denaturáláshoz felhasználva, s különösen azért, mert a denaturált borról felperes rendelkezvén, ezen összesen 200 K. 50 fill. megtérítésére való igényét elvesztette, s végül mert alperesekre mi bizonyíték sem merült fel a jelen perben, hogy a denaturálásra az okot ők szolgáltatták volna. A viszonkereset tekintetében a kir. tszék a határozathozatalt azért mellőzte, mert a csődbíróság magát e tekintetben illetékesnek sem tartotta, mert felperes a viszonkereset együttes tárgyalásába bele sem egyezett, felperes azonban teljesen pervesztes lévén, az okozott perköltségek megfizetésére alperes részére kötelezendő volt stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1901. évi december hó 3-án 2,543. sz. a.) A kir. törvényszék Ítéletét nem felebbezett részében nem érinti, fölebbezett ama részében pedig, melylyel alperes viszonkeresetére nézve a határozathozatal mellőztetett, vonatkozóan felhozott indokai alapján; abban a felebbezett részében pedig, melylyel felperes alperes részére 83 K. 20 f. perköltség megfizetésére köteleztetett és melylyel alperesi tömeggondnok perbeli munkadija és kiadása a csődtömeg ellenében csak 88 K. 20 fillérben állapíttatott meg, azért hagyja helyben, mert ezen összegek a felmerütlt perbeli költségekkel, ugy az alperesi ügyvéd tevékenységével s ez ügyben tett kiadásaival kellő arányban állanak stb. A m. kir. Kúria (1902. évi szept. hó 10-én 389/sz. a.) 11 é1 e t. A másodbiróság ítélete, az elsőbiróság ítéletének e részbeli rendelkezésére is kiterjedő hatálylyal megváltoztattatik, az alperes viszonkeresete ebben a perben érdemileg elbirálandónak kimondatik, s a perköltség iránti rendelkezés hatályon kivül helyeztetvén, az elsőbiróság utasittatik, hogy az alperesi viszonkereset felett hozzon e perköltségre is kiterjedő érdembeli határozatot stb. A csődbíróság csak annyiban képezvén ügybiróságot, a mennyiben azok a perek, melyek a csődtörvény által a csődbíróság elé utasíttatnak, az elől el nem vonhatók, az által nincs kizárva a polg. pert. általános rendelkezéséinek alkalmazása a csődbíróság előtt érvényesített oly viszonkeresetekre nézve melyek ügybiróság elá nem tartoznak. Minthogy pedig az alperes által támasztott viszonkövetelés ugyanabból a jogügyletből származik, amelyre felperes keresetét alapította s igy a jelen viszonkeresetnek ebben a perben az 1881: LIX. t.-c. 8. §-a érteim, helye van, ki kellett mondani, hogy alperes viszonkeresete érdemben bírálandó el, miből folyóan mindkét alsóbiróságnak ellenkező ebbeli rendelkezését megváltoztatni s az alsóbiróságot utasítani kellett, hogy az alperesi viszonkövetelést érdemileg bírálja el.