A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 42. szám - A végrehajtási törvény novellájához. Vége

A JOG 301 A végrehajtási törvény novellájához. Irta Csebi POGÁNY VIRGIL, lévai járásbiró. X Vége.' . I t92. %-náí. Bárha a nmtóságu m. kir. Kúria eldöntötte azt a kérdést legújabban, hogy a kikötött kamatok az utalványnak a letéthivatalba érkeztéig járnak, mégis nehézségek fognak tenforogni arra nézve, hogy tehát az utalványozó végzés felderítse, ki mily módon lesz kifizetve s ki mennyiben nyer résztörlesztést — mert ha nem tudjuk kiszámítani, hogy az A. és B. tömegből mennyit kap ugyanazon hitelező, azt se tudhatjuk, hogy a későbbi hitelezők javára mennyit utaljunk ki. egyszóval bekötött szemekkel utalunk. A joghátrány számba se jöhet, ha a kikötött kamatok az utalványnak keltéig számittatnak és utaltatnak ki; azontúl pedig 8—15 napig, amíg az utalvány jogerőre emelkedik, csupán a letéti kamatok, netaláni felíolyamodás esetében pedig a kiutaló végzés a felsőbb bírósági határozat beérkeztéig lejáró kamatokkal kitoldandó lehetne. Ugyanis abból, hogy nem tudom kinek, mily összeget utalok ki a letéti tömegből, kúlönbözőleg terhelt tömegeknél oly teknikai nehézségek merülhetnek fel, amiken átgázolni és a kúriai döntvénynek érvényt szerezni nemis lehet, kell tehát egy másik expedienst keresni, mely a teknikai nehézségeket is elhárítja, meg a jogsérelmet is a minimumig leszállítja. A jqlt. §-nál. A kincstár képviseletében sokszor helytelen felszámítás és sorozás történik s a kincstár részére kiutalt összeg, vagy ennek egyrésze továbbra is letétben marad, újból sorozandó. Az uj sorrendi tárgyalás költségeivel a kincstár ugy mint esetleg más fél, joggal megterhelendő lenne s akkor nagyobb elővigyázatot tapasztalhatnánk a kincstári adók és illetékek felszámításánál. A i9j. %-nál. A jelzálogos követelés kifogásolása, megnemjelent hitelezővel izemben, a végrehajtást szenvedő rendszerű elmaradása mellett, nehézségekbe ütközik és jogkövetkezményeket vonhat maga után, ha légből kapott s alaptalan s ezért volna szükséges a megnemjelent vagy kérvényileg nem jelentkező hitelezővel szemben a perreutasitás mellőzésével következményül kimondani, hogy követelése nem érvénytelen vagy fennemáilónak vélelmezendő, hanem csak hogy a kérdéses tömeg terhére soroztatni nem fog. A 201. §-nál. Legcélszerűbb volna, ha ugy a kifizetést, valamint a résztörlesztést az okiratra a letéthivatal vezetné reá, mert a bíróság sokszor nincs abban a helyzetben, hogy kiszámíthassa mit kap a hitelező, ez csak a letéti hivatalnál lesz nyilvánvaló. A 2O3. §-nál. Ha a végrehajtást szenvedő oly ingatlan birtokában van, melyre tulajdonjoga tényleges birtoklás alapján bejegyezhető volna, a per bírósága a végrehajtató kérelmére ily ingatlanra elrendelhetné a kielégítési végrehajtást és a tkvi hatóságot megkeresné a tulajdonjog bejegyzésére vonatkozó eljárás foganatbavétele és ezzel kapcsolatban a végrehajtási zálogjog bejegyzése iránt, amely bejegyzés az eljárási költségekre is kiterjesztendő volna s így a mai hosszadalmas és költséges peres eljárás az 1892. évi 29. t.-c. alapján elkerülhető lenne. A 2Ú4. §-nál a 156. §. kapcsolata, amennyiben érvényes lesz, létesítendő, ha az árverés a végrehajtás joghatályával ruháztatik fel, mert ha a joghatály egy és ugyanazonos, akkor a feltételek és következmények között semmi tekintetben sem lehet különbséget tenni. A 20%. §-nál. Miután sokszor csak a helyszíni eljárás alkalmával van a végrehajtató abban a helyzetben, hogy zárgondnokot hozzon javaslatba, a gyakorlatnak megfelelőleg végrehajtató jogosítva lenne a zárgondnokot később a záralávételkor megnevezni, akit azonban a bíróság a foglalást szenvedő netáni észrevételei meghallgatása után vagy megerősíteni, vagy mással helyettesíteni tartozik. A 2 09. §-nál. A felek kívánatára, p. bérházaknál a zárgondnok évnegyedenkint tartozik elszámolni; kivételes esetekben, például egy nagyobb erdőeladásnál vagy termés betakarítása- és eladásánál fontos okok forognak fenn, hogy a zárgondnok a felek kívánatára és a bíróság határozatára esetrőlesetre elszámoljon. A 2i4. §-nál. Lehetetlen eltekintenünk itt is a végrehajtást szenvedő jogorvoslati jogairól s azért is a kiküldött egyelőre a lefoglalt tárgyat, ami lehet nagy értékű is, megbízható zárgondnok kezelése alá adja s a bíróság az eljárás jogerőreemelkedése után hatalmazza fel a zárgondnokot a kezeléses tárgynak végrehajtató javára való átadására. *) Megelőző közleményt 1. a 39. számban. A 2/5- §-nál, e jogot a végrehajtási bíróságra ruháznám, amely a 214. §. figyelembevételével járna el. Ily eljárás mellett nem állana elő az a furcsa helyzet, hogy amit személyválogatás és kellő megbízhatóság hiányában a foglaltatónak átadunk, azt tőle később vissza kell venni. És ha már nincs meg nála ? Végrehajtást szenvedőt kénytelenek legyünk a bizonytalan értékű kártérítési perre utalni ? A 216. §. 3-ik bekezdéséncl. Az átadás felfüggesztése miként történhetik, ha a dolog bár ideiglenesen, de mindazonáltal a foglaltató kezei közt van ? A 2/9. %-nál. Semmi elfogadható indokot nem találok ana hogy végrehajtást szenvedőt a végrehajtási költségek fedezése mellett a választási jog miért ne illesse meg, még a végrehajtási eljárásnál és illetve a lefoglalásnál is2 A 222. %-nál nincs megmondva, hogy a bírság kit illet meg s én azt hiszem, hogy ez a végrehajtatót illetné meg a várakozás s netán ez által okozott kára fejében; de miután ezen kérdést eddig a bírói gyakorlat se döntötte el teljesen, a törvényben ennek világos kifejezés volna adandó. A 22 y. arról, hogy a veszély valószínűsége mi által van kimutatva, egész irodalom fejlődött ki és ma sincs még a kérdés tisztázva. Elvégre tehát itt volna az ideje, hogy a törvény ezt a kérdést megvilágitsa. A gyakorlat egy előző kielégítési végrehajtást veszélynek minősít, — de kérdem, egy ügyvéd ellen 1—2 trt elfelejtett tanudij miatt távollétében vezetett kielégítési végrehajtás veszély-okmány-e ? Avagy más, kisebb követelés erejéig vezetett végrehajtás, egy nagy, különben érintetlen intézet avagy üzlet ellen, amelyik a végrehajtást valamelyes sajátos okból türi ? — Bizonyára nem. De veszélyt nem igazol az sem ha valaki ellen évek előtt vezettetett kiélégitési végrehajtás, mert jól tudjuk, hogy a gyakorlatban az ingók zárfeloldása, költségkímélés szempontjából, rendszerint, különösen érdek híján nem szokott kérelmeztetni. Nézetem szerint tehát veszélyokmányt csakis oly kielégítési végrehajtás képezhet, amely egy féléven belül vezettetett a foglalást szenvedő ellen s amelynél a fedezet a követelést aránytalanul meg nem haladja, vagy jobban mondva ezeknek egybevetéséből nem huzakodás, hanem a fizetési képesség hiánya látszik megállapíthatónak. A 22v %-uá/ azon feltétel, hogy a bérleti viszony írásbeli szerződéssel, vagy másként kimutattassék, rosszul hangzik ; mert az írásbeli szerződés mellett az másként ugy hangzik, mintha oly egyéb bizonyíték kívántatnék, mint ami egyenlő erejű egy írásbeli szerződéssel. Pedig tudjuk jól, hogy két tanú által kiállított tanúsítvány, vagy a bérlőtől származó levél, szóval bármi, amiből a bérletre következtetni lehet, elegendő a gyakorlatban az ily alapon kért biztosítási végrehajtás elrendelésére, tehát ezen szavak: «írásbeli szerződéssel vagy másként)) a törvényből kihagyandók. A 228. %-nál meghatározandó, hogy a birtokbiróság alatt időközben létrejött törvények folytán, a birtokbirósági hatáskörrel bíró törvényszék értendő, mert az 1893. évi XVIII. t.-c. 1-ső §-a 2-ik pontja szerinti értékhatár oly kicsi, hogy ennek a kedvéért még egy helyhatósági bizonyítványt sem érdemes beszerezni. A 236. %-nál szintén ki kellene mondani hogy a bíróság az ellenfelet, ez esetben a biztosítást szenvedettet illeti. A 237. §. d) pontjánál ismét a veszélyeztetés igazolásának A módja iránt merül fel kérdés, s minthogy itt tulajdonképpen s majdan kétségtelenül a zárlatotkérőnek egy bizonyos dologhoz való igénye kimutatva van, a veszélynek még ennyire se kell kimutatva lenni, nézetem szerint, mint a 223. §-nál. De itt már csakugyan a bíró belátására kell bizni a veszély megítélését. Ugyanez áll az f) pont esetében. Zárlat elrendelésének volna a helye akkor is, ha valamely közös dolog csak közösen volna használható, azonban a használat módjára nézve a közös birtokosok közt egyesség nem jört létre. Egy rég szenvedett hiány hárulna el ez által, a melyből csak az erősebb, a szemesebb húzza az előnyt. A zárlatot kérők azonban ily e étben, a közösség megszüntetése iránt a pert 30 nap alatt szintén megindítani tartoznának, ugy mint az a), d), c) pontok esetében. A 238. %-nát ismét kiemelendő, hogy a birtokbiróság alatt ezentúl az eddigi birtokbirósági hatáskörrel bíró törvényszékek értendők, azon okból, ami a 228. § nál felhozatott. A 2jg. §-nál a zárlatnak néha messzemenő következései vannak s igy mi sem indokoltabb, mint hogy akkor, amikor a zárlat rendszerint az ellenfél meghallgatása mellett volna elrendelendő, — kivételesen azonban a késedelem veszélye esetén, az előleges zátlat elrendeltetik, - a felek utólagos meghallgatására 8 napnál hosszabb határidő ki nem tűzhető ;