A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 41. szám - A német jogászgyülés

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 41. számához. Budapest, 1902 október 12 Köztörvényi ügyekben. A marosvásárhelyi királyi ítélőtáblának 15. számú polgári határozata. Keleti Lujzának Forró Albert elleni végrehajtási ügyének folyó évi szeptember hó 12-ik napján 2,667/902. sz. a. történt elintézése alkalmával, amely ügyben a végrehajtató képviselőjét a végrehajtás foganatosításánál nem ügyvéd és nem bejegyzett ügyvédjelölt, hanem Írnoka helyettesitette, — és a végrehajtató képviselője a közbenjárási díj és költség megállapítását kérte, a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla kimondotta a határozattárba felveendő következő határozatot: A végrehajtató képviselőjét abban az esetben, ha őt a végrehajtás foganatositásanál nem ügyvéd vagy nem bejegyzett ügyvédjelölt helyettesíti, közbenjárás cimén dij és költség meg nem illeti. I n d o k o k: Az 1874. évi XXXIV. t. c. 15., 62. és 63. §-ainak rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy az ügyvédet ügyfele képviseletében oly hatálylyal. hogy azért ügyvé.ii dij és költségmegtéritést igényelhessen, csak ügyvéd vagy bejegyzett ügyvédjelölt helyettesitheti; és az idézett t.-c. 54. §-ának rendelkezése is arra mutat, hogy a törvényhozó csak ügyvédi vagy azzal egyenértékű munkáért biztosit ügyvédi dij- és költség-igényt; s más egyénnel való helyettesítés törvényes alappal és joghatálylyal nem bír. Az 1874: XXXIV. törvénycikk az ügyvédi írnokot vagy dijnokot nemis ösmeri, erről említést nem tesz; s egyáltalában nem jogosítja föl az ügyvédet, hogy ügyvédi munka- és ügykörében az ilyen, — szakértelemmel nem biró — egyénekre a fé! képviseletét rábízhassa; s még kevésbbé arra, hogy ily alkalmazottnak, biró vagy birói kiküldött hivatalos eljárásában való részvételért akár saját felét, akár ellenfelét ügyvédi dij- és költség-igénynyel terhelhesse meg. Kelt Marosvásárhelyen, a kir. ítélőtáblának 1902. évi szeptember hó 12-ikén tartott üléséből. Hitelesíttetett a kir. ítélőtábla 1902. évi szeptember hó 16-ik napján tartott ülésében. Ter novszky Béla,sk. e'nök; Bodó Farkas, sk. tanácsjegyző. Szerzeményi vagyonról addig nem lehet szó, amíg az öröklött ági természetű vagyon értéke nincs helyreállítva. A debreceni kir. törvényszék (1901 febr. 14. 1,591.) Sz. Julianna, Sz. Péter és Sz. Gábor felpereseknek, O. József s ennek a per folyamán történt elhalta után perbelépett örökösei alperesek ellen, örökösödés iránti rendes perében következőleg i t é 1 t: A kir. törvényszék a felperesek keresetének helyt adva, a felperesek oldalági törvényes örökösödési jogát 1,948 korona 66 fillér tőke erejéig a néhai Sz. Zsuzsanna O. Józsefné volt debreceni lakos hagyatékában megállapítja, miből folyóan a felpereseket feljogosítja, hogy magukat a fentebb megjelölt tőke és annak 1867. évi február hó 3. napjától járó 5°/o kamata erejéig a nevezett örökhagyó hagyatékát képező, a debreceni 528. sz. telekjegyzőkönyvben 3.711. hrsz. foglalt ingatlanak a fele részéből kielégíthessék és e végett az illetékes telekkönyvi hatóság előtt kérelmezhessenek stb. Indokok: A perhez beszerzett és annál XVI. naplószám alatt feltalálható hagyatéki ügyiratok alapján megállapítható, hogy a Debrecenben 1897. évi február hó 3-án végrendelet, le- és felrr.enők hátrahagyása nélkül elhalt Sz. Zsuzsanna O. Józsefné volt debreceni lakosnak, a debreceni 528. sz. tjkvban A X 3,711. hrsz. a. foglalt ingatlan, 560 koronára becsértékelt felerészéből álló hagyatéka a debreceni kir. járásbíróság, mint hagyatéki bíróságnak 19,015 1897. P. sz. jogerőre emelkedett hagyaték átadó végzésével hitvestársi öröklés jogcímén a 270 korona hagyatéki tartozással terhelten, a hátramaradt férj Ö. Józsefnek adatott át és a hagyaték tárgyát képező ingatlan hányadra a tulajdonjog öröklés cimén Ö. József javára a kir. tszék, mint tkvi hatóság 10,696/1897. tk. sz. végzésével bekebeleztetett A XVIII. és XXX. napb'iszám alatt fekvő hagyatéki ügyiratok alapján pedig megállapítható, hogy a néhai Sz. Péter volt debreceni lakos hagyatékára vonatkozóan annak örökösei: Sz. Julianna, Sz. Zsuzsanna, Sz. Péter, Sz. Sára, Sz. Gábor között Debrecenben 1870. évi augusztus hó 27-én létrejött osztályos egyezség értelmében Sz. Zsuzsanna Ö. Józsefné az örökhagyó Sz. Péter hagyatéki vagyonából készpénzben 974 frt 332/6 kr. tőkét kapott osztályrész kiegyenlítéséül és hogy a szintén elhalt Sz. Sára, Sz. Ferencné után annak hagyatékában kiskorú egyetlen fia: Sz. Ferenc, ennek hagyatékában 1874. évi január hó 25-én bekövetkezett halálával Sz- Julianna T. Istvánné, Sz. Zsuzsanna Ö. Józsefné, Sz. Péter, Sz. Gábor, mint az örökhagyó 1 oldalági rokonai örökösödtek, valamint, hogy a per folyama alatt I alperes Ö. Józsefnek kizárólagos végrendeleti örökösei Ö. István és ennek neje Sz. Erzsébet lettek. A felperesek, mint örökhagyó Sz. Zsuzsána Ö. Józsefné testvérei oldalági törvényes öröködé^ jogcímén vesznek keresetbe 974. frt. 332/6 krt. az alperes ellen, kérvén annak kimondását, hogy a felpereseket a Sz. Zsuzsánna hagyatékában a kereseti töke erejéig, az oldalági törvényes öröködési jog megilleti, miért is a felpereseknek jagában álland magukat a kereseti tőkére, ennek 1897. évi február hó 3-ik mint az örökhagyó elhalálozása napjától járó 5°/o kamatára nézve a debreceni 524. sz. tjkvben 3,711. hrsz. a. foglalt ingatlan hagyatékot képező felerészéből kielégíteni, alperes pedig köteles leend a perköltséget a felperesek részére megfizetni. Az alperes illetve jogutódai a kereset elutasítását és a felpereseknek a perköltség megfizetésére való kötelezését kérte, illetve kérték. A perben a felek között vita tárgyát nem képezi, hogy az örökhagyó Sz. Zsuzsána O. Józsefné leszármazók, felmenők és végrendelet nélkül halt el, de nem képezte vita tárgyát az sem, hogy a nevezett örökhagyó édes atyja: Sz. Péter hagyatéki vagyonából 974 frt. 33-/3 kr. készpénzt örökölt és örökségi jutalékát az Ö. Józseffel kötött házasság tartama alatt vette kezeihez; a per adataiból az is nyilvánvaló, mikép az örökhagyó Sz. Zsuzsánnának az 560 koronára becsértékelt, a debreceni 528. sz. tjkvben 3,711. hrsz. a. foglalt ingatlan 270 kor. hagyatéki tartozással terhelt felerészén kivül egyéb hagyatéki vagyona nem maradt, úgyhogy a I jelen perben a fenti tényállás mellett a jogvita tárgyát csak az képezheti, hogy Sz. Zsuzsána O Józsefné hagyatéki vagyonában a törvényes örökösödési jog a felpereseket mint oldalági rokonokat illeti-e meg, vagy Ö. Józsefet, mint házastársat, illetve ennek örököseit ? Az országbírói értekezlet részéről megállapított törvénykezési, ma is irányadókul szolgáló szabályok 10., 11. §-ai szerint leszármazók hiányában az apa és anya hivatottak az öröklésre és pedig mindegyik amaz érték erejéig, amely tőlük vagy apjuktól az örökhagyóra átháramlott, ha pedig a szülők már nem élnek, az apát az apai, az anyát az anyai oldalrokonok helyettesitik, továbbá ugyanazon szabályzatnak jelenleg is jogérvényes 14. §-a szerint akkor, amidőn a hagyatéki vagyon értéke túlhaladja az örökhagyóra apai és anyai ágról hárult vagyon értékét, a többlet, mint közszerzemény, leszármazók hiányában a hitvestársra száll, amennyiben az utóbb idézett szakasz szerint a közszerzeményi javakban az öröklés a hitvestársat megilleti. Ezek szerint minden kétségen felül áll, hogy a Sz. Zsuzsanna Ö. Józsefné, az atyjáról Sz. Péterről átháramlott 974 frt 332/6 kr. készpénzből állott hagyatéki vagyon erejéig az öröklési jog nem az alperes Ö. Józsefet, a hitvestársat, illetve jogutódait, hanem kizárólag a felpereseket, mint oldalági rokonokat illeti meg és a hátramaradt férjet Ö. Józsefet, a volt neje Sz. Zsuzsanna hagyatéki vagyonából, hitvestársi örökösödés cimén, csak az az értéktöbblet illeti meg jogosan, ami az ági öröklés tárgyát képező érték levonása, a keresetbe vett tőkekövetelés kielégítése után, netán még fenmarad és pedig annyival is inkább, mert az, hogy a hagyatéki vagyon örököltetett-e vagy szereztetett, az öröklött vagyon értéke a hagyatéki vagyonba befektettetett-e, vagy sem ? a jogkérdés elbírálásánál figyelembe egyáltalán nem jöhet, miután az örökösödés tárgyát nem az öröklött vagyon, hanem annak értéke képezi és szerzeményről mindaddig, a mig az öröklött vagyon értéke helyre nem pótoltatott, szó nem lehet, — miértis a felperesek keresetének helyt adni, a kereseti tőke erejéig a felperesek, mint oldalági örökösök igényét a hagyátéki vagyonra megállapítani és ugyanokét — a joggyakorlatnak megfelelően, — feljogosítani kellett arra, hogy a hagyatékot képező ingatlanhányadból magukat a kereseti tőke és annak az örökhagyó elhalálozása napjától jogosan számított törvényes kamata erejéig kielégíthessék illetve e célból az illetékes telekkönyvi hatóság előtt kérelmezhessenek, stb. A debreceni kir. ítélő tábla. (1901. május 8-án 1,558. sz.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a felpereseket keresetükkel elutasítja és őket arra kötelezi, stb. stb. — Indokok: A Sz. Péter hagyatékára vonatkozó iratokból kitűnik ugyan az, hogy Sz. Zsuzsána O. Józsefné a Sz. Péter hagyatékához tartozott és az 1870. évi március hó 17-ik napján elárverelt ingatlanok árverési vevőjétől V. Istvántól 600 forintot, az 1870. évi augusztus hó 27-iki napján kelt C. alatt csatolt osztálylevél aláírása alkalmával pedig 374 frt 332/6 krt. összesen tehát974 frt. 33 2/s krt az ü. Józseffel folytatott házasságának a tartama alatt felvett, — mégis, minthogy az alperesek tagadásával szemben a felperesek nem bizonyították azt, hogy Sz. Zsuzsána az érintett apai örökségét a férjének O. Józsefnek átadta, —minthogy továbbá a Sz. Zsuzsánna hagyatékaként felvett szőlő a perben 10,848/899. sz. alatt csatolt iratoKnál fekvő 4,082/894. számú telekkönyvi végzés tanúsítása szerint az 1894 évi ápril hó 26-ik napján kelt szerző-