A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 41. szám - Az eljárás megszüntetése a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozó bűnügyekben - Jogi tanács

A JOG 291 Önérzetes férfiúnak helyt kell állania szavaiért, önérzetes ügyvédnek helyt kell állania jogi tanácsaiért s annak következményeiért. Ha tévedett felületességből, valamely lényeges körülménynek a számításból való kihagyása által, vagy valamely törvényes intézkedésnek nem-tudása által, a helyes jogérzet azt követeli, hogy az ily módon adott jogi tanács által okozott mindennemű károkat megtéríteni legyen köteles, mert eljárása kétségtelenül culposus volt, éspedig annál nagyobb mértékben, minél fontosabb volt a tárgy, vagy az ügy, melyre a tanács kikéretett. Ilyen elhamarkodott, kellőleg és minden oldalról megnemfontolt jogi tanácsra a gyakorlati életben elég sűrűen akadunk, meg sem ütközünk rajta ; önmagunkkal is bizonyára megtörtént már s egyszerűen azzal ütjük el, hogy «tévedni emberi dolog». A legközelebb mult napokban azonban olyan jogi tanácsról hallottam, aminőre az én elég hosszú, több mint negyedszázados ügyvédi pályámon még nem akadtam, sőt kimondom egyenesen, aminő, hogy tényleg megtörtént volna, el sem hinném, ha magam szem- és fültanuja nem lettem volna. Elmondom az esetet egyszerű, keresetlen szavakkal, ugy amint történt. Körülbelül eyy héttel ezelőtt megjelenik irodámban, egy régibb ügyfelem által kisérve, egy külföldi állampolgár, nevezzük .i-nak, és előadja a következő esetet. B. szintén külföldi állampolgár egy magyarországi róm. kat. püspökkel szerződést kötött, mely szerint megvette a püspöki uradalom valamelyik erdejében levő összes, lábonálló fákat, — előre kialkudott, egy-összeget képező vételárért, mely vételár több évi részletben fizetendő. Ezt a szerződést a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyta, a jóváhagyási záradék, a hivatalos pecsét és a miniszter aláírása a szerződésen rajta van. A. ezen erdőterület közvetlen szomszédságában gyárat akar építeni, melyben a B. által termelendő összes faanyagok feldolgoztatnának. E célból meg akarja venni Z>'-től az ez által kitermelendő összes fát és minthogy ez igen jelentékeny menynyiséget képez, és nagy összegű beruházásokat, erdei vasutat stb. igényel. — mely összegeket A-nak kellene a majdan átveendő, B. által kimunkált és A. gyártelepéhez szállítandó fa vételárára előlegezni; és minthogy A nemigen bizik B-ben, kinek pénzügyi helyzete az utóbbi időben meggyengült, azért a B-ve\ kötendő szerződésében olyan biztosítékokat óhajt, melyek az ő jogát a kitermelendő fára mindenkivel szemben kétségtelenné és megtámadhatatlanná teszik. Ilyen értelmű szerződés készítésével megbízott; és miután megadta a kellő információt s átadta a B. és a püspök közt keletkezett, kormányhatósági jóváhagyással ellátott szerződést, eltávozott azzal, hogy két nap múlva a szsrződésért el fog jönni. Megjegyzem, hogy a püspök, akivel B. szerződött volt, időközben elhunyt. A. magasabb miveltségü, de kissé ideges egyén, aki ugylátszik, ezen az ügyleten már hosszabb ideje töprenkedik s aki az emiitett biztosítékok tekintetében általam adott tanácson kívül, tudtom nélkül, egy másik ügyvédnek is, mondjuk dr. X-nek tanácsát is kikérte, aki viszont arról nem tudott, hogy A. velem tanácskozott s általam már szerződést is készíttetett. Két nap múlva, megállapodásunkhoz képest, megjelenik nálam A. és kéri az általam elkészített szerződést. A szerződés egyes pontjainak megbeszélése közben A. ismételten elárulta izgatottságát, melynek oka előttem ismeretlen volt, míg végre eltökélte magát azon kérdésnek felvetésére, h >gy jogosítva van e a vallás- és közoktatásügyi miniszter az időközben elhalt püspök és B. között létesült erdőletarolási szerződést megsemmisíteni és hatályon kivül helyezni, ha a püspök hagyatékának leltározásakor az derülne ki, hogy a püspöki javak álla gában, melyeknek a püspök természetesen csak haszonélvezője volt, hiány mutatkozik. Ezen fölvetett kérdés e határozott válaszom az volt, hogy nincs a miniszternek ilyen joga, mert a néhai püspök és B. között létrejött szerződés a miniszter által annak idején jóváhagyatván, annak jogérvényességéhez semmi kétely nem férhet. Azon további kérdésére, hogy nem létezik-e oly törvény, vagy kormányrendelet, mely a miszternek mégis ily kivételes jogot ad, éppoly határozottan válaszoltam, hogy ilyen törvény nem létezik. Ha pedig a kormányrendeletek tömkelegében léteznék is ily rendelet, amit azonban kizártnak tartok — ugy közjogi elveink értelmében oly kormányrendelet, mely törvényes magánjogokat támad meg, önmagában érvénytelen volna, és bíróságaink által nem respektáltatnék. A. ezen felvilágosításomban nem nyugodott meg s arra kért, hogy illetékes helyen szerezzek ezen, az Ő szempontjából rendkívül fontos kérdésben információt. A. megnyugtatása céljából megtettem ezt is, előterjesztettem a kérdést a — szerintem legalább — legilletékesebb helyen s azt a választ nyertem, hogy a miniszternek ilyen jogáról semmiféle törvényben vagy kormányrendeletben szó sincs és nemis lehet, hogy tehát a miniszter által jóváhagyott szerződés megtámadhatatlan. A. ugyanaznap délutánján újból felkeresett, megtudandó az illetékes helyen nyert választ és miután ezt közöltem vele, felkért, hogy menjek el vele dr. X.-hez, aki ellenkező nézeten van, aki határozottan azt állítja, hogy a miniszternek joga van a többször említett szerződést érvényteleníteni, hogy azonban ö talán képes lesz keresztülvinni, hogy ez meg ne történjék. Már merő kíváncsiságból is elmentem A.-\a\ dr. X-hez, kivel félórai antichambrirozás után megkezdtük a kérdést tárgyalni. Az én, már fentebb ismertetett álláspontommal szemben, X. ragaszkodott saját állításához és kijelentette A. jelenlétében, hogy ezen kérdéshez rajta kivül egész Budapesten senki sem ért és ha legilletékesebb helyen fogok e tárgyban kérdést intézni, ugy kétséget sem szenved, hogy kellő felvilágosításért hozzá, dr. X.-hez fognak utasítani. Kérésemre, hogy mire alapítja ezen, minden józan jogfelfogással ellenkező, és valósága esetén hazánkat, mint jogállamot a külföld előtt súlyosan kompromittáló állítását, hivatkozott X. a m. kir. igazságügyminiszternek és a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 13,240/1. M. 1883. számú rendeletére s amidőn ezen rendeletnek ama szakaszát kértem megjelölni, melyre állítását alapitja, akkor hosszas keresés után felolvasta a hivatkozott rendeletből, mely «a kir. adományozásból egyházi javadalmat élvező római- és görögkatolikus főpapnak elhalálozásakor, a javadalmi törzsvagyonnak elkülönítésére, a javadalmi értékeknek az elhunyt főpap hagyatékából, az örökösök s a netaláni magánhitelezők igényeit megelőzőleg leendő kiegészítésére, valamint az elhunyt által élvezett javadalomból az elhalálozáskor folyamatban levő évre eső jövedelemnek felosztására nézve követendő eljárást «szabályozza, a 19. §. 4. pontja utáni bekezdést, mely igy szól: «Ugyanezen alkalommal tüzetesen megvizsgálja a miniszteri biztos, hogy a javadalomhoz tartozó ingó és ingatlan vagyonból és különösen az állandó felszerelvényből, valami felsőbb engedély mellett, vagy anélkül nem adatott-e el, és hogy az engedély mellett vagy anélkül tett eladás következtében befolyt érték a javadalom törzsvagyonához csatoltatott-e ?» Azon ellenvetésemre, hogy a hivatkozott kormányrendelet csakis a Kollonich-fé\e egyezmény alapján szabályozza a főpapi hagyatékok leltáiozását, de semmiféle materiális jogszabályt nem tartalmaz, aminthogy nemis tartalmazhat és hogy az X. által felolvasott, fentebb szó szerint idézett pont is tisztán csak kezelési szabályt tartalmaz, melyben egyetlen szóval sem történik említés a miniszternek, X. által vitatott, elképzelhetetlen jogáról, de hogy a legtágabb értelemben gyakorolt hermeneutikával sem lehet a felolvasott rendeleti pontból a miniszternek olyan közveszélyes jogára következtetni, aminőt X. — vitat, akkor kijelentette X., hogy vele e tárgyban vitatkozni nem lehet, mert ezt a kérdést csakis ő érti és senki más. Én pedig ezen kategorikus kijelentés után a vitát befejezettnek tekintettem s eltávoztam. Szükségesnek tartottam ezen esetet ismertetni és felkérem nemcsak Budapestnek, hanem az egész országnak jogászközönségét, — talán akad még legalább egy ember X.-en kívül, aki ezen kérdéshez ért — legyenek szívesek nyilatkozni, hogy csakugyan lehetséges-e ebben az országban, hogy az ismertetett módon létrejött szerződés a miniszter által egyszerűen per nélkül érvényteleníthető? Ha lehetséges, ugy miféle törvényen vagy rendeleten alapszik a miniszternek ily állitóla gos joga, Ha pedig ez a joga a miniszternek tényleg létezik, ugy az ellen az ország egész jogászvilágának állást kell foglalnia és megfelelő törvényhozási intézkedést provokálnia, mert az ily jogállapot, amennyiben az tényleg léteznék, szégyenfoltját képezné igazságügyünknek, lealacsonyítana bennünket az ukázok birodalmánál is mélyebbre, érzékeny csorbát ejtene hazánk hitelképességén és intézményeinek a jogállam igényeihez való simulási képességén. A budapesti ügyvédi kamara figyelmét pedig bátor vagyok felhívni arra, hogy illetékes helyen hasson oda, miszerint a most nemtudom-hányadszor átdolgozás alatt álló ügyvédi rendtartásban az ügyvédi tanácsadás és annak következményei is nemcsak az ügyvéd, hanem a jogkereső közönség érdekeinek szempontjából is szabályozást nyerjenek.