A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 39. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Folytatás

A J közölhető valószínűsítés, hogy azokat az arra kötelezett fél előleges bizonyítás-felvétel utján kihallgatja s a felvett jegyző­könyvet mutatja be; vagy pedig a kitűzött tárgyalásra magá­val viszi. Nagy könnyebbségére lesz e tekintetben az 1902. évi javaslat 208. §-a ugy a feleknek mint a bíróságnak is ; mert e szakasz szerint, ha a tárgyalásnak a határnapon való befe­jezhetése végett szükséges, a előkészítő iratban megnevezett tanuk a tárgyalásra megidézhetők. sőt a bíróság elé vihető okiratok- és kisebb szemletárgyaknak a tárgyalásra leendő el­vitele is elrendelhető lesz. Valószínűsítés azonban nemcsak közvetlen valószínűsítő eszközök által, hanem a felek által a tárgyalás folyamán fel­hozott és kétségbenemvont vagy bebizonyított olyan tény­körülményekkel is eszközölhető, melyek magukban véve vagy együttesen a tényállítás valószínű-voltára következtetést en­gednek. De sőt a tényállítás valószínű-voltára a tárgyalás egyéb körülményeiből is vonható következtetés. Ezt közvetett valószinüsitésnek nevezhetjük. Mert ugyanis, ha a perrend, éspedig az 1868. évi LIV. t.-c. 155., az 1902. évi javaslat pedig 277. §-ában helyt ad a közvetett bizonyí­tásnak, akkor semmiféle ok nem foroghat fenn a tekintet­ben, hogy a közvetett valószinüsitésnek ne legyen helye. Egy bizonyító eszköz azonban mégis van, amely a való­színűsítő eszközök sorából ki van iárva és ez az eskü. illetve a fél eskü alatti kihallgatása. A valószínűsítő eszközök közül az esküt a német per­rend 194. §-a, az osztrák perrend 274. §-a, valamint 1902. évi perjogi javaslatunk 372. §-a is kizárja. Éspedig azért, mert az eskü sokkal fontosabb, hogysem alárendeltebb ideiglenes jellegű kérdésekre legyen felhasznál­ható. Egy látszólagos kivétel azonban e szabály alól is van, a mennyiben ugyanis az 1902. évi javaslat 305. §-ának második bekezdése értelmében a tanúnak, ha a tanuságtételt megta­gadja, a megtagadás okát szükség esetében valószínűvé kell tenni. E végből a bíróság a tanút a megtagadás okára ki is hallgathatja és vallomására meg is esketheti. Ezen esetben tehát a valószínűsítés eskü által történik. Úgyde ezen esküt nem a peres fél teszi le, miértis ez az eset azon általános szabály alól, hogy valamely állítás eskü által nem valószínűsíthető : nem valóságos, hanem csupán látszólagos kivételt képez. Valószínűsítést nem-igénylő okok. Ama tényállításokat, amelyeket az ellenfél beismert, a melyek köztudomásúak, amelyekről a bíróságnak hivatalos tu­domása van. amelyek valamely jogszabálynál fogva egyáltalán ipraesumtio juris et de jure) vagy az ellenkező bizonyításáig (törvényes vélelem) valóknak tartandók, a bizonyítás szabályai szerint nem kell bizonyítani sem ; annál kevésbé igényelnek ezek valószínűsítést. Ha pedig a fél által előterjesztett kérelem megadását p. o. igazolást az ellenfél nem ellenzi, az esetben a mulasztó fél­nek a mulasztás okát nem kell valószínűsítenie. (Folytatása következik.) A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Irta WAHLNER ALADÁR, m. kir. bányakapitány Budapesten. (Folytatás.)* Sehol a világon nincsen oly bányatörvény, mely a bá­nyaszabadságot minden gazdaságilag értékes és használható ásványra kiterjesztené, hanem általában lényegileg mindenütt, ahol szabad bányászattal találkozunk, csak a fémek, a só és a szén azon ásványok, amelyek felkeresésének és bányászásának jopa ki van véve a földtulajdonos rendelkezése alól. így a porosz bányatörvény 14 fémes ásványt, továbbá a timsót és a gálicot, a szenet, a grafitot és a sót utalja a bányajog körébe; a szász bányatörvény a bányaművelési sza­badságot csak a fémes ásványokra terjeszti ki ; de itt aztán kivétel nélkül minden fémes ásványra. Az egyes német álla­mok bányatörvényei jobbára a porosz bányatörvény nyomán indulnak ; a spanyol, portugál, török, boszniai, szerb stb. bá­nyatörvények is a bányaszabadságot az összes fémes ásvá­nyokra kiterjesztik, s a szenet és sót is kiveszik a földtulaj­donos rendelkezése alól; Nagy-Britanniában csak az arany és az ezüst van a szabad bányászkodás körébe utalva ; az amerikai Egyesült Államokban minden ásvány a telek tartozé­kát képezi; Oroszországban is legtöbb helyen az ásványok a *j Megelőző közleményt I. a 37. számban. QG 270 telek tartozékai; az 1884. évi svéd bányatörvény 21 fémes ásványt és a grafitot utalja a bányajog körébe. Még a legtá­gabb körben jelöli meg a bányászat tárgyait az 1810. évi fran­cia bányatörvény. Ez a törvény az ásványokat három cso­portba sorozza, u. m 1. mines, 2. miniéres és 3. carrieres. Az első csoport megfelel azon ásványoknak, melyekre az oszt­rák bányajog szerint bányatelek adományozható; a második csoport azonosnak vehető az osztrák jog kültelki ásványaival, a harmadik csoportba pedig a földes és könemü ásványok sorozvák. A föltétlen bányaművelési szabadság azonban itt is csak a mines gyűjtőnév alá foglalt ásványokra terjed ki; a miniéres csoportra csak a telektulajdonos szerezhet kihasz­nálási jogot, a carrieres csoportjába tartozó földes és kő­nemű ásványok pedig a telektulajdonos rendelkezése alatt állanak s csak rendészeti szempontból helyezvék az ily kőfej­tések felügyelet alá. Szóval a bányaművelési szabadságnak, dr. Sipos által célnak tekintett általánosítása teljesen ismeretlen a tételes bá­nyajogban. A jogfejlődés ily irányt seholsem vett, s a Sipos által például felhozott francia bányajog sem tér el itt, a dolog lényegét tekintve, a német jogfejlődés irányától. Ha az összes föld- és kőnemü ásványokat, melyeknek gazdasági értéke és használhatósága manapság nyilvánvaló, nemis vonhatjuk be a bányaművelési szabadság körébe, fon­tolóra kell vennünk mégis azt, hogy nem sürgeti-e a közgaz­dasági érdek, miszerint a bányaművelési szabadság köre mégis valamivel kiszélesbittessék. A tömeges települést mutató kőzetek fe'szabaditásáról - mint föntebb láttuk — szó sem lehet. A társadalom gaz­dasági érdekeire való tekintettel Kérdés tárgyává tehető azon­ban, hogy vájjon nem kellene-e a bányaművelési szabadságot az alumi?itumra, a kálisókra és a gipszre is kiterjeszteni és hogy nem kellene-e a bányajog körébe a föld mélyében előfor­duló s feltárás esetén napjainkban könnyen hasznosítható gáznemű testeket, különösen pedig a szénsavat és a szénhid­rogén gázakat is a bányaszabadság keretébe beilleszteni ? A szakkörökben és a szaksajtóban itt-ott elszórtan felmerültek ilyféle indítványok. A bányaművelési szabadság ilyetén kiterjedéséhez elvi szempontból a következő észrevételek fűzhetők. Ami az alumíniumot illeti, kétséget nem szenved, hogy ha 'egyszer sikerül az agyagból vagy más földes anyagokból az alumíniumot olcsón előállítani, ez közgazdasági szempont­ból igen nagy jelentőségű vívmánynak lesz tekinthető; mind­azonáltal az alumíniumnak, illetőleg az alumíniumot tartalmazó földeknek és kőzeteknek bányajogi értelemben vett felszabadí­tása, elvi szempontból, ezen jövőbeli lehetőségre való tekintet­tel sem volna eléggé indokolható, mert az alumíniumot tartal­mazó agyag és agyagos kőzetek stb. lépten-nyomon igen nagy tömegekben találhatók, tehát ezen fém jövőjét az azt tartalmazó kőzetek lekötöttségétől egyáltalán nincs okunk fél­teni. De továbbá az alumínium tudvalevőleg a termőföldben is előfordul s így annak felszabadítása esetén földünknek csaknem egész felszíne, illetve valamennyi ujabb képződményü földréteg a bányaszabadság körébe vonatnék. A kálisók bányászata minálunk még csak a jövő kér­dése, mert a kálisó-telepek előfordulása minálunk eddig még nincsen konstatálva: azonban ezen ásvány előjövetele hazánk­ban valószínű, mert ott, ahol konyhasó találtatik, nagyobb mélységben a kálisók előfordulása is remélhető. Egyrészt a kálisók nagy közgazdasági jelentősége, más­részt pedig azon körülmény, hogy ezen ásvány fölkeresése és bányászata nagyobb tőkebefektetést igényel, elvi szempont­ból eléggé indokolja annak kívánatos voltát, hogy a bánya­művelési szabadság ezen ásványcsoportra is kiterjesztessék. Mindazonáltal a bányajogalkotás ezen kérdésben most aligha foglalhat állást, mert nem volna összegyeztethető a modern bányaművelési szabadság föltételeivel, ha a szabad ásványok sorába oly ásványok is felvétetnének, amelyeknek előfordulása eddigelé ismeretlen. Különben is tekintve, hogy a káiisók rendszerint a konyhasó kíséretében fordulnak elő, ezeknek a szabad ásványok közé való sorozása már csak a fönnálló só­bányamonopóliurn okából is nehézségekbe ütköznék. Kívána­tos azonban, hogy az állam a kálisó-telepek felkeresésére irányuló vállalkozást már most komoly feladatának tekintse s kedvező eredmény esetében ezen ásványok bányászásánál nem a fiskálitási tekinteteket, hanem a közgazdasági érdekek követelményeit tartsa szem előtt. A gipsznek használhatósága is közismeretü, — s külö­nösen jövőt biztosit részére a műtrágyaként való használható­sága. Ezen ásvány települési viszonyai is olyanok, hogy kiak­názása többnyire csak rendszeres bányaművelés mellett történ-

Next

/
Thumbnails
Contents