A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 37. szám - A végrehajtási törvény novellájához. Folytatás

A JOG 263 árverés után tudja meg, hogy ingatlana sokszor csufságos áron eladatott, holott tényleg nem volt ismeretlen tartózkodásu, vagy legalább a hatóság előtt nem. így megtörtént már az is, hogy névazonosság folytán, alaptalan adó vagy illeték követelés miatt, Arad vidékén egy özvegy asszonynak értékes több 1,000 frtot érő szőllőjét adták el tudtán kivül egy csekély, de őt jogilag nemis terhelő illetéktartozás miatt, ily módon s csak akkor tudta meg az esetet, amikor már nem lehetett a bajt korrigálni. A i4 ?. §-nál felvetem azt a kérdést, hogy mi történjék akkor, ha a per során kiderül, hogy a telekkönyvi tulajdonosok között a végrehajtást szenvedő tévesen van bejegyezve és részaránya tulajdonképpen semmi ? Én azt hiszem, hogy akit semmi sem illet egy ingatlanból, azt a legcsekélyebb egy milliomo ]-részben se lehet tulajdonostársnak jogosan megállapitani, de mert a törvény arról az esetről nem szól, az ily intézkedés a hitelező részéről erős kritikának van kitéve. Pedig jogtalanságról nem beszélhet a hitelező, mert ha i törvény alapján megállapítható, hogy a végrehajtást szenvedőt csak egy parányi rész illeti meg az ingatlanból és ez esetben a hitelező p.inaszra törvényes okot nem talál, a parányhoz közel álló semmi se lázithatja fel a vérét. A i4j. §-nál a bánatpénz sokszor nem fedezi az árverési költségeket se. és a felek gyakran benthagyják a bánatpénzüket, különösen ha a vételi bizonyítvány kiadása után a higgő termést, ami a bánatpénznél sokszor két-háromannyival többet ér. beszedhették. Ezen visszaélés megszüntetésére a bánatpénz felemelendő volna 10%-rói legalább 20%-ra, Hiszen aki komolyan árverel és komolyan vesz, annik legalább annyi pénzének kell lenni, hogy a becsérték 20 ',o-át fedezze. A i4q. §. A beszedéshez közelálló függő termést különben a végrehajtást szenvedő könnyen ki nem ereszti s ha egyebet nem tehet, semmisiti azt ugy, Hogy se neki, se az árverési vevőnek semmi haszna belőle, s minthogy sokszor a végrehajtást szenvedő egy jó terméssel ki is ránthatja magát a bajból, méltányos lenne a szántóföldekre nézve kimondani, hogy aratás idejében vagy ehhez közel, mondjuk jun. ésjulius hónapokban megtartott árverés alapján a birtokba-vétel csakis a termés letakaritása után történhetik. A 151. §-ná/. Minden árverésnél 60—90 napi határidő elég lenne, ennél hoszabb határidő indokolatlanul nagyon elodázza a hitelező igényének érvényesülését. A 752. §-nál a hivatalos lapbani közzététel költségkímélés szempontjából és a cél szem elől nem-tévesztésével 40 ezer korona vagy ennél magasabb értékű ingatlanoknál volna csak megkívánható. A ij4. §-nál. A bírósági végrehajtók sorsának javítása végett ily esetben is rendszerint a birói végrehajtó volna kiküldendő s különösen ha ezek kaució tételére fognak köteleztetni, semmi elfogadható indok sincs ezeknek a mellőz'sére s a jól díjazott királyi közjegyzők protegálására vagy birói tagok megterhelésére. A Í55. §-nál. Hogy az ingatlanok részlet-számonkint külön-külön is eladathassanak, avagy együttesen adassanak el, ez az árverésnél jelenlevő összes érdekeltek hozzájárulásával még az árverésen is elhatározható lenne. Ennek előnyét sokszor az árverés kezdetén a helyszínén smerik fel a felek s ha ez előny kétségtelen s ezt minden érdekelt belátja, miért ne adiitnék meg a lehetőség a közös érdek érvényesítésére ? Az előnyt ott kell megragadni, ahol kínálkozik, mutatkozik (Folytatása következik.) Belföld A kir. igazságügyminiszternek 21,736/1902. I. M. számú rendelete, a közös hadsereg, haditengerészet, m. kir. honvédség, valamint a m. kir. lótenyészintézetek katonai osztályának tényleges állományához tariozó katonai egyéneknek polgári ügyekben való megidézése alkalmából intézendő megkereső levelek megjelölése tárgyában. Valamennyi kir. bírósághoz. Az 1893. évi május hó 17-én 17,469. í. M.szám alatt kiadott rendelettel utasítva vannak a kir. bíróságok, hogy mindazon esetekben, midőn az 1889. évi június hó 7-én 19,757. szám alatt kiadott igazságügyminiszteri körrendelet (R. T. 989. 1.) 1. pontjában említett katonai egyéneket személyes megjelenésre idézik, az idéző végzést megkereső levéllel juttassák a beidézendő katonai egyén fölöttes parancsnokságához, ahol a megkereső levél az esetleg felmerült költség elszámolásánál igazoló okmányul szolgál. A tényleges szolgálatban álló katonáknak — tehát a m. kir. lótenyészintézetek katonai osztályának állományához tartozó egyéneknek is — bűnügyekben tanú- vagy vádlott-minőségben a bíróság elé állítása által felmerült költségeket ugyanis rendszerint a katonai parancsnokságok előlegezik, mely előlegezett költségek mennyisége az iilető katonai kezelő bizottságok által megállapittatván, az utiszámlák átküldése mellett a cs. és kir. közös hadügyminisztérium, illetőleg a m kir. honvédelmi minisztérium vagy toldmivelésügyi minisztérium számvevősége által a forgalmi napló utján értesitvényileg az igazságügyi tárca terhére számittatnak el. Ismételten előfordult azonban, hogy a csapattestek tévesen oly költségeket is kértek az igazságügyi tárca terhére elszámoltatni, melyek valamely katonai egyénnek polgári, tehát oly ügyben történt megidéztetése folytán merültek tel, melyben az illető egyén költségeinek a kincstár részéről leendő megtérittetését vagy előlegezését nemis igényelheti. Az ily tévedések leginkább onnan erednek, hogy a csapattestek némely esetekben csak nehezen állapithatják meg, hogy az idézés büntető vagy polgári ügyben történt-e, s hogy az ily téves elszámolási bejelentéseket az illető minisztérium számvevőségi közegei sem akadályozhatják meg. mert a csapattestek kezelő bizottságai által hozzájuk felterjesztett elszámolási kimutatásokhoz csupán azon, az illető csapatparancsnoksághoz intézett bírósági átiratok illetőleg megkereső levelek mellékelvék, melyekben csupán az idézés kézbesittetése kéretik, az ügy természete azonban megjelölve nincs. A fentemiitett téves bejelentésekből származó fölösleges iratváltások, valamint annak elkerülése céljából, hogy a csapattestek kezelési bizottságai téves bejelentések esetében a benemhajtható költségekért felelősekké tétessenek: felhívom a kir. bíróságokat, hogy mindazon esetekben, midőn valamely a közös hadsereg, haditengerészet, m. kir. honvédség, valamint a m. kir. lótenyészintézetek katonai osztályának tényleges állományához tartozó katonai egyént polgári ügyben idéznek meg, az illetékes csapattest parancsnokságához intézendő átirataiban illetve megkereső leveleiben azt, hogy az idézés polgári ügyben történik, kifejezetten, illetve akkép tüntessék ki, hogy az átirat vagy megkereső levél száma mellé e szavakat írják: «Idéíés polgári ügyben*. Kelt Budapesten, 1902. évi július hó 28-án. A kir. igazságügyminiszternek 24,920/1902. I. M. számú r^ndolete, az erdődi kir járásbíróságnak telekkönyvi hatósággal való felruházása tárgyában. Az 1871. évi XXXI. t.-c. 34 §-ában nyert felhatalmazás erejénél fogva a törvényhozás utólagos j óváhagyásának fentartása mellett a szatmári kir. törvényszék kerületében levő erdődi kir. járásbíróságot saját területére 1902. évi október hó első napjától kezdve telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel ruházom fel. Budapest, 1902. évi augusztus hó 16-án. Nyilt kérdések és feleletek. — Felelet. — A J o g f. é. 35. számában megjelent kérdések 1., 2., 4. pontjára következőkben van szerencsém kifejezni nézetemet: 1. «Feltétlenül szükséges-e az örökösödési bizonyítvány kéréséhez (1894: XVI. t.-c. 99 §.) hit. tkvi kivonat beterjesztése ?» <A törvény nem irja elő s némely bíróságnál megelégszenek egyszerű tkvi lajstrommal, mely teljesen megbízható, mert a kérvényezőnek érdekében áll, hogy jól terjesszen elő.» E kérdésre az 1894. évi XVI. t.-c. 10(3. § a határozottan megfelel, mondván: «Az örökösödési bizonyítvány kiadása tárgyában beadott, kellően felszert-.lt kérvény alapján, melyhez az örökhagyó tulajdonául bekebelezett ingatlanok hitelesített tkvi kivonata is csatolandó. ..»; ha tehát valamely jbiróság «egyszerü tkvi lajstromot* (talán I u s t r umot?) is ellogad: törvénytelenül jár el. 2. «Köteles e a közjegyző a hagyatéki tárgyalásnál egyszerű ügyvédi m ghatalmazást is elfogadni ?» «Némely közjegyzők elfogadnak nem-ügyvédi rreghalalmazást is egyszerű alakban, némelyek az ügyvédit sem fogadják el, ha nincs hitelesítve.* A meghatalmazások tekintetében az 1894: XVI. t.-c. nem-intézkedvén, azokra az általános szabályok alkalmazandók, amelyeket az 1868: L1V. t.-c. 553. §-ának 2 dik bekezdése tartalmaz a követzőkben: «A meghatalmazvány, amely nem ügyvédek részére, vagy ügyvédek részére ugyan, de nem törvénykezési ügyletekre, avagy a meghatalmazott személyre való tekintet nélkül, az országon kívüli használatra állíttatik ki: mindig hitelesítendő.* E szabályokat kiegészítik az ügyv. rts. 61—63. §-ai, amelyek az ügyvédi meghatalmazás anyagi tartalmát is körülírják. Egyébként a belügyminiszternek a J 0 g 1894. évi 26. számában közölt 27,285/94. sz. határozata kijelentette, hogy örökösödési, gyámsági és gondnoksági ügyekben hitelesített ügyvédi meghatalmazás csak akkor kell, ha pénz vagy pénzérték fölvételéről van szó. 4. «Hogy értelmezendő az, hogy a községi jegyzők az 1874: XXXIV. t.-c. 39. §-a ellenére tkvi beadványok készítésével foglalkoznak, megyei szabályrendeletek folytán ?» E kérdés — ha jól értem — azt akarja kérdezni, hogy min alapulnak azok a vm. szabályrendeletek, amelyek a jegyzők telekvi beadványok készítéséért járó dijait szabályozzák, holott az id. tc. a zugirászatot tiltja. Az ily értelmű kérdésre megfelel az 1874: XXXIV. tc. 39. §-ának a zugirászat fogalmát megállapító része, mely szerint, cki anélkül, hogy ügyvéd lenne, a feleknek bíróságok vagy hatóságok előtti képviseletét üzletszerűen folytatja. . .» stb.