A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 33. szám - A spanyol büntetőjog általános tanaiból

130 A JOG peres tartozott volna a perben bizonyítani azt, hogy a végrendelet a tanuk együttes jelenlétében fel nem olvastatott, illetőleg, hogy a felolvasás a tanuk jelenléte nélkül eszközöltetett, mi iránt azonban felperes a bizonyítást meg nem kísérelte. Ezek alapján a felperest a végrendelet érvénytelenítése iránt támasztott keresetével el kellett utasítani stb. A m. kir. Kúria (1902. február hó 26-án 4.239. P. sz. a.) A másodbiróság Ítélete indokainál fogva és azért hagyatik helyben: mert az 1876. évi XVI. t.-cikk sehol sem rendeli, hogy a tanuk a végrendelet alaki kellékeinek megtartását külön záradékban bizonyítsák, elegendő tehát, ha egyéb alaki kellékeken kivül, magában a végrendelet szövegében bennfoglaltatik, hogy az okirat felolvastatott és azt az előirt számú tanuk aláírják, mivel azáltal a tanuk részéről az okirat felolvasása is bizonyittatik; ez pedig szükségképpen feltételezi, hogy a felolvasás a tanuk jelenlétében történt stb. Valamely dolognak ingatlan, ingó, avagy tartozék-volta jogi fogalmak ; s a dolog ebbeli minősége az ezeket a jogi fogalmakat meghatározó jogszabályok szerint bírálandó meg ; ténykérdés pedig e részben csakis a dolognak tényleges állapota, amelynek alapján, a megfelelő jogszabály alkalmazásával, a megbirálás történhetik. A S. E. I75. g-a értelmében, abban az esetben, ha a fölebbezés szóbeli tárgyalás nélkül intéztetik el, a fölebbezési bíróság határozata hozatalánál az elsőbirósági iratokból — ideértve az ítéletet is — megállapítható tényállás az irányadó, és nem az elsőbiróság ítéletében megállapított tényállás. Tartozék mindaz a dolog, amely a fődologgal olyan állandó viszonyban van, hogy a fődolog céljaira szolgál ; ebből következik, hogy valamely gyár állandó felszereléséhez tartozó minden gép, még akkor is, ha az ingatlanhoz építkezéssel hozzá erősítve nincs, az illető gyárnak tartozéka. Igaz ugyan, hogy az olyan tartozék, amely a födologból állaga sérelme és értékcsökkenés nélkül elválasztható, a fődolog sorsát szükségképpen nem osztja, és a végreh. törvény 149. g-a értelmében is, az ingatlannal együtt csak azok a tartozékok árvereztetnek el, amelyek állaguk sérelme, vagy nevezetesebb értékcsökkenés nélkül el nem választhatók ; de ugyanez a szakasz egyszersmind utal a végreh. törvény i5g. §-ára is, a melyben a gyárak tartozékaira nézve a becsérték és kikiáltási ár megállapítása iránt még különleges intézkedés foglaltatik. Az olyan dolog pedig, amely valamely ingatlannal, mint fődologgal szilárdan és állandóan összekötve van, már több mint tartozék, mert az ilyen dolog addig, mig az összeköttetés tart, az ingatlannak alkatrésze. Következésképpen mindazok a gépek, amelyek a gyár épületéhez építkezés utján szilárdan kapcsolva vannak, addig, mig ez a kapcsolat tart, az illető gyárnak alkatrészei. Ha pedig — a föntebb idézett törvény értelmében — az ingatlannal szorosabban összefüggő tartozék is az ingatlannal együtt elárvereztetik : annál inkább kiterjed az ingatlan árverés hatása azokra a dolgokra, amelyek az ingatlannak alkatrészei. Az előterjesztési ügyben birói döntés tárgya csak az lehetett, hogy a kiküldött eljárása szabályszerű volt-e. Ellenben az igényperben a döntés tárgya az, hogy a felperesnek van e olyan joga, amely anyagi tartalmánál fogva alkalmas arra, hogy a lefoglalt dolgok ujabb elárverezését megakadályozza; a birói árverésen való vétel pedig kétségtelenül ilyen jogot ad s a még netán korábban szerzett zálogjogot is megszünteti. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha a részletekben fizetendő követelésről váltó adatott, a részletfizetési kedvezmény (erre vonatkozó külön kikötés nélkül is) hatálytalanná válik, ha az adós a részleteket nem fizeti pontosan. I. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: A sommás végzés hatályában részben fentartatik és alperes R. Soma a 200 írtról kiállított váltó alapján mint elfogadó köteleztetik, hogy felperesnek 395 kor. váltóösszeget stb. fizessen. Indokok: Alperes azt hozta fel kifogásul, hogy a mult év december havában ugy állapodott meg felperessel, hogy kereseti tartozását folyó évi január havától fogva havi négy koronás részletekben törlesztheti. A január és február havi részleteket felperesnek meg is fizette, a további eddig lejártakat pedig birói letétbe helyezte, mert azokat felperes felvenni vonakodott. Felperes elismerte, hogy január és február havában alperestől összesen nyolc koronát felvett, de azt vitatja, hogy az a kamatokra fizettetett, keresetét azonban le nem szállította. A részletfizetési megállapodást alperes dr. V. M. tanúval akarta bizonyítani, e tanú vallomásával azonban a vitatott megállapodás létrejötte bizonyítást nem nyert. (1900. június hó 28-án, 70,181. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Habár V. M. tanúnak azon vallomásával, hogy felperes 19 0 március hó elején tanú előtt, alperes jelenlétében beismerte, hogy 1899. évben közte (felperes) és alperes között oly megállapodás jött létre, miszerint alperes tőketartozását, 1900. évi január hó 1-től kezdődőleg havi négy koronás részletekben törlesztheti, a kir. ítélőtábla felperes tagadásával szemben bizonyítottnak fogadta el a tanú által emiitett megállapodás létrejöttét, mégis alperesnek erre a megálhpodásra alapított kifogását a kir. ítélőtábla figyelembe nem vehette, mert a váltókötelezett I a részletfizetési kedvezményt csak az esetre veheti igénybe, ha részletfizetési kötelezettségének pontosan tesz eleget, alperes azonban beismerte, hogy a január hó 1-én lejárt részletet csak ugyanazon hó 3-án, a február hó 1-én lejárt részletet csak február hó 6-án fizette, a március hó 1-én lejárt részlettel pedig felperest csakis március 6-án kínálta meg, a mely részletfizetést^ mint elkésetten felajánlottat felperes elfogadni köteles nem lévén, miután a pontos fizetés be nem tartása miatt a részletfizetésre vonatkozó megállapodás hatálytalanná vált, felperesnekjoga nyílott a kereseti váltón alapuló egész hátralékos követelést érvényesíteni. Felperesnek ezt a jogát az a körülmény, hogy a folyó évi január hó 3-án és február hó 6-án elkésetten teljesített részletfizetéseket elfogadta, nem érinti, mert felperes jogosítva van ugyan, de kötelezve nincsen az elkésetten teljesített részletfizetéseket elfogadni. (1901. január 3-án, 1900. évi 2,615. sz.) A m. kir. Kúria: Annak megjegyzésével, hogy az első és második négykoronás részletet felperes lentartás nélkül elfogadván, ezeknek a részleteknek elkésetten történt fizetése indokából nem, hanem csakis a harmadik ama részlet elkésett fizetése miatt volt jogosítva a kereseti váltót lejárttá tenni és érvényesíteni, a mely részletnek elfogadását felperes megtagadta, a másodbiróság Ítélete a benne foglalt egyéb indokainál fogva helybenhagyatik (1901. évi szeptember 17-én, 363. sz.) II. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: A sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A felek egyetértően azt adják elő, hogy köztük oly egyezség jött létre, mely szerint a felperes a kereseti váltón alapuló 251 frt 65 krnyi követelése kiegyenlítéséül átvett az alperestől két darab, egyenként 65 frt 85 krról szóló váltót, melyek közül az egyik 1899. március hó 15-én, a másik 1899. május 15-én járt le s a felperes az eredeti 251 frt 65 kros követelést egész összegében csak az esetre volt jogosítva követelni, ha alperes az annak kiegyenlítéséül adott váltókat a lejárat napján pontosan be nem váltaná. Felperes beismerte, hogy az alperestől az 1899. március 15-iki lejáratú váltóra az esedékesség napján 65 frt 65 krajcárt kapott s hogy a hiányzó 20 krajcárt is két nappal később megkapta. Nem vitás az sem, hogy ezt a két nappal később kapott 20 krt az alperes, mihelyt erről a hiányról a felperes képviselőjének 3. "/• alatti leveléből értesült, azonnal még az esedékesség napján postára feladta. E szerint e tényállás szerint pedig az alperest az 1899. március 15-én lejárt váltó beváltásánál késedelem, melyre a kereset szintén alapítva van, nem terheli, mert azt a körülményt, hogy felperes az 1899. március 15-én esedékessé vált összegből 20 krt csak az esedékesség napja után kapott, a bíróság az összeg csekélységénél fogva az egyezség egyéb feltételeit pontosan betartó és ezt a 20 krt is még az esedékesség napján postára feladó alperessel szemben a ké-edelem megállapítására alkalmasnak nem találta. Ezekhez képest felperes a felek közt létrejött egyezségnél fogva az alapváltó alapján az egész eredeti követelést érvényesíteni nem jogosult, miért is stb. (1899. június 14-én 54,418. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a sommás végzés hatályát a felperes által leszállított kereseti követelés erejéig fentartja. stb. Indoko k: A felek e részben megegyező előadása szerint alperes a kereseti váltóra nézve csak abban az esetben szabadulhatott volna kötelezettsége alól, ha azt a két egyezségi váltót, melyek mindegyike 65 frt 85 krról szólott, a lejárat napján, vagyis egyiket 1899. március 15-én, a másikat pedig 1899. május 15-én pontosan beváltja. Alperes azonban 1899. március 15-én csak 65 frt 65 krt fizetett. Meg kellett tehát állapítani, hogy a mondott napon lejárt váltót pontosan be nem váltotta s ezen a tényen nem változtat az, hogy a lejáratkor fizetett összeg 20 krral volt kevesebb mint a mennyit alperes fizetni tartozott és hogy alperes a lejárat után ezt a 20 krt is törlesztette. Tekintve, hogy alperes gondatlansága következtében felperesnek feléledt az a joga, hogy követelését a kereseti váltó alapján érvényesíthesse; tekintve, hogy felperes ugy a 65 frt 65 krt, mint az utólag küldött 20 krt a 3. és 4. sz. alatti levelek szerint jogfentartással vette fel; tekintve, hogy ily körülmények között alperes az általa pontosan be nem tartott megegyezés feltételével nem védekezhetik. stb. (1900. március 20-án, 2,319/1899. v. sz.) A m. kir. Kúria. A kir. Ítélőtábla ítélete megváltoztatik stb. Indokok: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróságnak ítélete annak az indoknak mellőzésével, mely szerint alperes a felperesnek utólag beküldött 20 krt a váltó esedékességének napján adta postára, egyébként a benne foglalt indokoknál fogva volt helybenhagyandó. (1900. június 17-én, 789. V. sz.) Bűnügyekben. Vádlottnak némileg ittas állapota magában önállóan és a vádlott által a vádbeli cselekmény elkövetésénél kifejtett erőszak nagyobb foka, mint súlyosító körülmény ellenében a Btk. 92. §-ának alkalmazását nem indokolja. A zalaegerszegi kir. törvényszék erőszakos nemi közösülés büntette és súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt B. Gusztáv elleni bűnvádi perben következően itélt: