A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 33. szám - A spanyol büntetőjog általános tanaiból

A JOG 239 olyan «eltünt» került meg, akinek megkerülését elfelejtették be­jelenteni és igy továbbra is eltűntek gyanánt nyilvántartatnak. A rovott multuak nyilván tartásának törzslap állománya 04.332. 1901 december 31-énérvényben lévő köröz és, volt 24,727. Feltételesen szabadságolt volt 116, ezek közül 14 nő. Ezek tekintetében megszűnt a feltételesség 52 egyénnél, vidékre ment 18; ujabb bűncselekmény miatt letartóztatott 1; ismeretlen helyre, távozott 1; mindenkorra kitiltatott 3. Maradt felügyelet alatt 41, előző évből 57 = 98. Az arcképnyilvántartás 7,940 arcképből állott. Ezen fény­képek kizárólag a főkapitányság által felvétettek; itt vannak azonban ezenfelül az összes magyar fegyintézetek által beküldött fényképek: 4,349, továbbá a magán uton beszerzett 302 fénykép, ugy, hogy ez egész gyűjtemény áll 12,651 képből. Nyilvántartat­nak még tavaly óta a feltűnőbb ismertető jelek és tetová­lások leírásai, esetleg fényképei. Ezek fontosak az álnevek alatt működő szökésben levő és ismeretlen nevü büntevőknél, személy­azonosságuk megállapítására — persze csak akkor, ha az illető már egyszer le volt tartóztatva és ha van valami különösebb ismer­tető jele. Nyilvántartatnak még a jogtalanul idegenek birtokába került és megkerült tárgyak és az előéleti adatok (priorálás), melyek 35,991 egyénről ki lettek állítva. A b ü n j e l-g y ü j t e m é n y, mely eddig helyiség hiányából nem nyújtott kellő elhelyezést és berendezést, most már külön helyiséget nyert és igy nemsokára érdekes tanulmányul szolgálhat. Az egészségügy a rendőiségnél igen fon­tos részét képezi ezen intézménynek. Működik egy főorvos és 20 rendőrorvos. Ezek mellé csatlakozik még a rend­őri boncnok, bakteriologus és vegyész — mind a három ma már nélkülözhetlen tényezője a rendőri nyomozásoknak. A rendőrorvosok feladata a rendőrök gyógykezelésén kivül a letar­tóztatottak orvosi vizsgálata. Hogy mennyire szükséges az, kitű­nik abból, hogy a lefolyt évben megvizsgált 15,183 férfi és 4,972 nő közül volt 172 férfi és 372 nő bujakóros, és egyéb bajban szenvedő 170 férfi és 59 nő. Orvosi látlelet kiállíttatott 4,863. Boncolás 700 végeztetett öngyilkosok, baleset folytán elhaltak és magzathullákon. Öngyilkosság és annak kísérlete volt 698 (662). Ezek indo­kait is kutatja ugyan a rendőrség a Btkv. 283. §-a okából, — de statisztikailag számba nem veszi (?!). Mérgezés gyanúja alkalmából 7 vegyi vizsgálatról adatott vélemény a rendőri vegyész részéről; górcsövi vizsgálat 47 végez­tetett, nagyobbára bűnügyi szempontból. A társadalmi rendészet köréből figyelmünket le­köti elsősorban a lelencügy melyre nézve eddigelé semmiféle változás nem történt. Lelenc 24 volt; ezek ápolása megoszlik a fehér kereszt es a gyermekmenhely (créche) egyletek közt. Eltévedt gyermek volt 627; ezek 3 kivételével mind átadattak a szüleik­nek; a gondatlan szülők ellen a kihágási eljárás megindittatott. A dajkaságba adott gyermekek felügyelete a rendőrség hatás­körén kivül fekszik. A z ül 1 ő gyermekek gondozásáról említést téve, a jelentés a fennálló viszonyokat változatlanoknak mondja. Ennek okát a humánitárius intézmények e légtelenségében (ta­lán helyesebb volna azok rosz, céltalan és költséges vezetését ki­fogásolni) keresi. A javítóintézetek sem elegendők. Hát ez mind nagyon szomorú dolog, még szomorúbbak azonban az alábbi adatok. A terheltek közt 844 (5-3<>/o) 16 éven aluli kiskorú szerepelt; a letartóztatottak közt pedig v0lt 60 fiu és 8 leány 16 éves, 145 fiu és 18 leány 16 éven aluli = 295 fiu és 26 leány. A toloncházban 244: 16 éven aluli kiskorú volt elzárva, a kik közül 28 az elöljáróságoknak adatott át, a főv. szegényházak­ban leendő elhelyezés végett, 12 pedig orsz. javítóintézetben lett elhelyezve (1900: 32.) (Folytatása következik.) Révai Lajos dr. Külföld. \^ A spanyol büntetőjog általános tanaiból.1) A spanyol büntetőjog definíciója szerint: «Büntett vagy vét­ség minden, a törvény által büntetett, szándékos cselekmény, vagy mulasztás*. E definícióból következik, hogy a spanyol jog a bűncselek­ményeknek (infracciónes) két faját ismeri, u. m. a büntettet (el delitoj és a vétséget (la falta), ellenben a kihágásokról nem szól. A bűncselekmény fogalmának lényeges kritériuma, hogy az szándékos, akart (voluntaria) legyen. Hogy mi tekintendő akart cselekménynek: azt megmondja a törvény az 1. §. 2. bekezdésében, amennyiben kijelenti, hogy «a törvény által büntetett cselekmények és mulasztások mindig akartaknak tekintetnek, amennyiben az ellenkező meg nem állapitható*. Az akart cselekmény szabadságot, értelmet és szándékot föltételez s a körülmények konkurrenciája állapítja meg a büntetőjogi felelősséget. ») Forrás: D. Candido Marti «Código penal de 1870». Valencia, 1894. — Pachecho: «Derecho penal espanol». Madrid. Csak természetesnek találjuk a törvény azon kijelentését, amely szerint az, aki valamely büntettet, vagy vétséget akarattal követ el, még akkor is büntetőjogi felelősség alá vonatik, ha a «bekövetkezett rossz* külömbözik attól, amelyet elő akart idézni. A bűncselekménynek föntebb adott fogalma nem merítvén ki a jogellenes és éppen azért büntetésre méltó cselekmények fogalmát, bizonyos rezervativ intézkedésre van szükség, amely ily esetben gondoskodjék arról, hogy a jogellenes cselekmény elkö­vetője a repressziót el ne kerülje. S ez intézkedést meg is találjuk a btk. 2. §-ában, amely szerint: ha a bíróság valamely megtorlást érdemlő cselekményről szerez tudomást, de amelyet a törvény nem büntet, minden eljárás mellőzésével, előterjesztést tesz azon okokról a kormánynak, amelyek amellett szólnak, hogy az elkö­vetetf cselekménynek büntetőjogi szankció alá kell esnie. A törvény nem ismer különbségeta bevégzett (consumado) és a meghiúsult (frustrado) bűntett között: egyformán büntetendő mindkettő. A meghiúsult bűntett fogalma a büntetőtörvény sze­rint: midőn a bűnös minden, a végrehajtáshoz szükséges oly cse­lekményt véghez vitt, amelynek eredményeképpen a büntettet kellene létrehoznia, amely eredmény azonban a tettes akaratától független okok miatt elmaradt. Ezzel szembeállítja a törvény a kísérletet, amely akkor fo­rog fönn, midőn a bűnös a bűntett végrehajtásának, külső cse­lekmények által, alapot ad (principio dá), azonban nem teszi meg a végrehajtáshoz szükséges mindazon cselekményeket, amelyek­nek a büntettet elő kellene idézniök. Az egyes előkészületi cselekményeket illetőleg: valamely bűntett elkövetésére irányuló indítvány és összeesküvés, csak azon esetekben büntetendő, amelyekben a törvény azt különösen bünteti. Kérdés: mit ériünk összeesküvés alatt ? A feleletet megadja maga a törvény, amidőn megállapítja az összeesküvés fönnforgását akkor, ha két, vagy több személy valamely bűntett kivitelében megállapodik s a végrehajtást el­határozza. Indítvány akkor forog fönn, midőn az, aki valamely bűntett elkövetését elhatározta, másnak vagy másoknak a kivitelhez se­gédkezet igér. A vétségek azonban csak a véghezvitel esetén büntetendők. Vétség kísérletének büntetéséről tehát általában nem lehet szó; csak a személy- és vagyonbiztonság megsértését célozó vétségek esnek büntetőjogi szankció alá. A büntettek két csoportra oszlanak, úgymint: súlyos és kevésbbé súlyos büntettek. Súlyos büntettek (delitos graves) azok, amelyeket a törvény oly büntetéssel sujt, amely minden fokon aftíiktiv jellegű. Ennek megértésére tudnunk kell, hogy a spanyol büntető­jog a büntetési nemeknek különféle fokozatait ismeri, valamint az affliktiv büntetések fogalmával is tisztába kell jönnünk. Afflik­tiv büntetés alatt oly büntetést értünk, amely a bűnöst fizikailag sújtja. Ily büntetési nemek: a halál, láncrabság, börtön, száműze­tés, számkivetés, szigorú fogság, szigorú elzárás, kényszertartóz­kodás, hivatalvesztés és a 2,500 pesetát') megnemhaladó pénzbüntetés. Kevésbbésulyosbüntettek (delitos menos gravesj azok, amelyeket a törvény korrekcionális, vagyis javitó célozatu büntetéssel sujt. Idetartoznak : a korrekcionális fogság, elzárás, börtönbüntetés stb. V é t s é g e k n e k pedig azon bűncselekmények tekinten­dők, amelyeket a törvény enyhe büntetéssel büntet. Ilyenek: az enyhe fogság, a 125 pesetát meg nem haladó pénzbüntetés, stb. A büntető törvénykönyv rendelkezései nem érvénye­sek a speciális törvényekben büntetéssel szankcionált bűncselek­ményekre. Ilyenek: a szenátorok választásáról szóló 1870. aug. 20-iki törvény III. cime, a Córtes tagjainak választásáról szóló 1878. dec. 28-iki törvény IV. cime, valamint a községi választá­jokról szóló 1870. aug. 20-iki törvény III. cime alatt fölsorolt bűncselekmények, nemkülömben a sajtótörvény, a közrendé­szetről, a szellemi termékekről és a védjegyekről szóló, valamint a bányatörvény és a katonai törvények. A bűntett fogalmának a megállapítása után azt kell meg­állapítania a törvénynek, hogy kik vonhatók s kik nem vonhatók büntetőjogi felelősség alá. A spanyol büntetőjog szerint, nem követnek el büntet­tet s igy a büntetőjogi felelősség alól mentesek: 1. A hülyék és elmebetegek, amennyiben eszüknek nem-vi­lágos percében cselekedtek. Ha valamely hülye vagy elmebeteg a törvény által súlyos­nak minősített büntettet követ el, a bíróság elrendeli az ille­tőnek valamely olyan intézetbe való elzárását, amelyből az illető a bíróság előzetes engedélye nélkül ki nem jöhet. Ha azonban valamely hülye vagy elmebeteg a törvény ál­tal kevésbbé súlyosnak minősített büntettet követ el, akkor a bíróság a tett körülményeihez képest vagy a föntebb mondottak szerint, vagy pedig ugy intézkedik, hogy a hülye vagy elmebeteg egyént átadja családjának, amennyiben t. i. azt az ellenőrzésre s a felügyeletre alkalmasnak, képesnek tartja. *) peseta = 84 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents