A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 33. szám - Törvénysértés örökösödési ügyekben - A budapesti állami rendőrség 1901. évi működése. Folytatás

Huszonegye dik évfolyam Szerkesztőség; V., Rudolf-rakpart 3. sz. 33. szám. Budapestc'1902 augusztus 17 *v>7$'lN>>*MIelyben- vagy Vldékre ^ A JOG Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. muUl ICiZSiteY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. 1 MAGYAR OGYYKDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Kéziratok vissza nem adatnak. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. mentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egész « IS « Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM . Törvénysértés örökösödési ügyekben Irta B é s án Mihály, lugosi kir. közjegyző. — A budapesti állami rendőrség 1901. évi működése. Irta Révai Lajos dr. — Külföld (A spanyol büntetőjog általános tanaiból. Irta Thót László dr., Debrecenben.) — Vegyesek. MELLEKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Rudapesti Közlönyből. Törvénysértés örökösödési ügyekben. Irta RÉSÁN MIHÁLY, lugosi kir. közjegyző. A Jog 26. számában egy cikk jelent meg, amely az én állításom ellenében (jog 9. sz.) azt igyekszik bizonyítani, hogy a hagyatéki eljárás mellőzésével a telekkönyvi hatóság fel van jogosítva 3 éven tuli elhalálozások esetében az örökösök tulajdonjogát ^tényleges birtoklás alapján* bekebelezni. Ez nagy jogászi tévedés, s valóságos megkerülése annak a törvénynek, amely a hagyatéki ügyek folyamatba-tételét, a vagyon átadását s a tulajdonjog telekkönyvi bekebelezésének elrendelését a kir. járásbíróságra, a tárgyalást Redig a kir. közjegyzőre bízza. Az örökösödési eljárás oly speciális törvény, melyet félremagyarázni vagy megkerülni nem lehet, s nem szabad. Nincs is az örökösödési eljárásban egyetlen szakasz se, amely még csak kivételesen is megengedné, hogy a hagyatéki bíróságon kívül hagyatéki ügyeket kezdettől fogva végig, vagyis az örökös tulajdonjogának bekebelezéséig a telekkönyvi hatóság végleg lebonyolíthatná. Erről és nem másról van szó. Amit cikkíró ur az örökösödési eljárást megelőző törvényekkel akar igazolni: téves felfogás, mert az 1892. évi XXIX. t.-c. 2, §. b.. szerint is csak akkor van joga a telekkönyvi hatóságnak eljárni, ha a hagyatéki eljárás során tűnik ki, hogy az ingatlan nincs örökhagyó nevére telekkönyvezve. A hagyatéki eljárást tehát abban az időben sem volt szabad mellőzni, még kevésbbé szabad azt most az örökösödési eljárás életbeléptttése óta, mert ennek 67. és 68. §-a értelméban a tényleges birtokolás szerinti eljárás csak akkor indítható meg, ha «a kir. közjegyzőn a tárgyalás során se külön jegyzőkönyvvel, se más okmányokkal nem képes a telekkönyvet tisztába hozni, pl. ha a közbeeső örökös, vagy tulajdonos Amerikába vándorolt, holléte ki ném puhatolható s hiányos, vagy éppen semmi okmányt nem irt alá. Téves felfogás továbbá azért, mert ha netán helyes uton is járt volna cikkíró ur az előző törvényekre való hivatkozással: még akkor sem állhatna meg okoskodása, mert az örökösödési eljárással ellenkező törvényeket a 128. §. hatályon kivül helyezte. Álláspontom tehát oly alapos, hogy ahhoz, szerintem, kétség nem fér. Egy fontos dolgot azonban teljesen ignorál cikkező ur. A kérdés az : ha a hagyatéki eljárás mellőzésével 3 éven tul a telekkönyvi hatóság függetlenül bekebelezheti az örökös tulajdonjogát a tényleges birtoklás alapján, — mire való akkor az örökösödési eljárás ? Mi szükség van a hagyatéki b'róságra s annak közegére a kir. közjegyzőre? Hisz cikkező ur okoskodása szerint mindezen hivatalos közegek teendőit a telekkönyvi hatóság is elvégezhetné, amint tényleg sok helyen végzi is, és a létező törvényt megkerüli, illetve törvényhozási tekintélylyel hatályon kivül helyezi. Megengedhető-e ez? A költségkérdést, melyről én szót se szólottam, de még csak rá sem gondoltam, kár volt meg is említeni, mert tudok egyszerű hagyatéki ügyet, amelynek lebonyolítása kir. közjegyző által 32 koronába került volna, de ugyanazon ügyben az örökösi ügyvéd közbejötte s a helyszíni kiszállás mellett tulajdonjogának a tényleges birtoklás alapján történt bekebelezésért összesen 600 koronát fizetett. — A kir. közjegyző diját a törvény szabályozza, az ügyvédét — nem. Lapunk mai siáma A budapesti állami rendőrség 1901. évi működése. (Folytatás.)* Előzetes letartóztatásba helyeztetett a kinyomozott terheltek közül 1,723 (1,475), tehát 10.9«/0 (10.2"/0). Az emelkedés a bűnesetek számának emelkedésének folyománya. 1899-ben — a Bp. életbelépte előtt — 3,568 volt az előzetesen letartóztatottak és 2,763 a bíróságoknak átadott terheltek száma. Ebből a jelenté ; azt következteti, hogy a rendőrségnek jóval több gonosztevő ellen kell adminisztratív uton védekeznie. Mi egészen más következtetést vonunk le e tényből, — sokkal nagyobb volt akkor az alaptalan letartóztatások száma, melyeknek a Bp. gátat vetett. Még most sem egészen ideálisak a viszonyok, mert az 1,723 kinyomozott terhelt közül csak 1,575 egyén vagyis 91.41 °/0 állíttatott a vizsgálóbíró elé,— tehát 148 személy lett alaptalanul letartóztatva. Nem kételkedünk benne, hogy a hosszabb gyakorlat itt is lényeges javulást fog eredményezni és a rendőrség majd kiérdemli azon elismerést, melyet jelentésében önmagának avval nyújt, hogy «szigoruan a törvény szerint járt el a személyes szabadságnak törvény-szabta korlátozásában>. A bűncselekmények nemei szerinti csoportosításnál: a vagyon elleni büntettek ijb részét teszik az összes bűneseteknek és mintegy 3% emelkedést mutatnak, míg a többi csoportoknál csökkenés vagy stagnáció tapasztalható. Az állam és a közintézkedések ellen elkövetett bűncselekményeknél :ahatóság ellenierőszak esetei újból emelkedtek: 130 (123). A bíróságok ezen feljelentéseket többé nem veszik oly komolyan mint hajdanta, mert kiderült, hogy a legtöbb esetben nem a terhelt, hanem a rendőr való a vádlottak padjára. Tavalyi jelentésében a rendőrség maga koncedálta, hogy a tettesek ittas emberek, kik csak «virtusból ellenszegülnek*. Minek akkor ebből ily nagy kázust csinálni és az esetet a bíróság elé vinni, ahol legjobb mód nyilik a rendőrség szennyesét mosni ?—Emelkedett még a király vagy a királyiház tagjainak megsértése: 20 (5); ahamisvád és eskü 29 (26). Ellenben erősen fogyott a pénzhamisítás 57 (113). Felségsértés, hűtlen ség és izgatás esetei nem fordultak elő, ellenben 5 fogolyszöktetés és 1 választási jog elleni vétség. Szemérem elleni bűntett volt 66, vétség 36 (b. 84, v. 42); kettős házasság büntette 6 (4). Ezen bűncselekmények miatt feljelentetett 138 és kinyomoztatott 132 egyén (164, kiny. 148). Rágalmazási és becsületsértési ügyben befejeztetett a nyomozás 1,007 esetben (997). Ezen számok nagyon alacsonyak, tekintve azt, hogy a közönség ily ügyekben is a rendőrséghez fordul, — de a hátralékban maradt nyomozások egy jó része éppen erre a rovatra esik. Talán ebben is találhatjuk kulcsát a párbajok számának folytonos emelkedésének. Gyilkossági eset volt 18 (16); ebből 2 rablógyilkosság és 1 kísérlet. Kinyomozatlan eset nincs egy sem. Emberölés volt 49 (46), ebből csak 1 eset maradt kiderítetlen. A gyilkosságok indító oka, a rablógyilkosságtól eltekintve, érzelmi vonatkozású, féltékenység vagy bosszúból eredő; az emberölések legtöbbje viszonl halálos végű veszekedésből származott. Mindezen eseteknek tehát rendőri közbiztonsági szempontból nincs nagyobb jelentőségük. Sokszor elkerülhető volna a haláleset, ha a rendőr idejekorán ott teremne, — de az viszont a csekély létszám mellett alig lehetséges. A magzatelhajtás 64 esetben (59) jutott a rendőrség tudomására és megtorlás alá. De ez csak elenyésző csekély része annak, ami tényleg előfordul, kedvező kimenetele folytán azonban titokban marad. Testi sértés volt 1,765 (1,661), ebből bűntett 210 (71), vétség 1,555 (1,590); eredményes volt a nyomozás 1,526 esetben. Itt is az ittas emberek vasár- és ünnepnapi veszekedése a fő indító ok. Vagyon elleni bűncselekmény volt 16,681 (13,523). A 3,158 esetnyi emelkedés a jelentés szerint «megfelel a lakosság számának és a főváros fejlődésének*. Mi e szép festést nem szeretjük. Az ok sokkal mélyebben fekszik, a zülött gyermekek számának emelkedésében, a cselédügy állandóan rendezetlen *) Megelőző közleményt 1. a 32. számban. 8 oldalra terjed.