A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 2. szám - Észrevételek az örökösödési eljárást szabályozó 1894. évi XVI. t.cikk és az ezt életbeléptető 895. évi 43,195. sz. I. M. R. egyes szakaszaira vonatkozólag - A jogi oktatás reformja

A JOG Kereskedelmi, csöd- éf váltóügyekben. A biztositasi ügylet a keresk. törv. 468., illetve 5o6. SS ai szerint érvényesen létrejöttnek tekintetik, ha az ajánlat 48 óra alatt vissza nem utasittatott. Ez all abban az esetben, ha az ajánlat az ügylet érvenyes megkötése tekintetében külön kikötést nem tartalmaz, de ha az ajánlat a biztosítottnak oly kijelenteset foglalja magában, hogy a biztosító az ajánlatot a 48 óratol eltérő határidő alatt visszautasíthatja vagy elfogadhatja, akkor az ügylet érvényességére nézve nem a törvény vélelme, hanem a kifejezésre jutott akaratnyilvánulas irányadó. Ezen ajanlatbeli kikötésnek az a hatálya, hogy az ajánlatilag megszabott határidő alatt az ajánlat tartalma az ajánlatot tevőre nézve kötelező ; hogy a biztosító az ajanlatot az abban kijelölt időben elfogadhatja, vagy visszautasíthatja; hogy az ügylet érvényesen létrejött abban az időpontban, melyben az ajánlat elfogadtatott vagy kijelölt határidő leteltével, ha vissza nem utasittatott és hogy az ajánlat kötelezősége. annak a kijelölt határidő alatt történt visszautasításával megszűnik. Nyilvánvaló ezekből, hogy a törvénynek a biztosítási ügylet érvényes létrejöttere vonatkozó fentebbi határozmánya csak akkor iranyíidó, ha a biztosítottnak ajanlatában az ügylet érvényessége eltérő feltételhez kötve nincs. Ha azonban ily feltétel ki van kötve, a törvénybeli rendelkezés ezen feltétel tartalmához képest módosul. A budapesti kir. keresk. és valtótörvényszék mint keresk. biroság \1401. febr. 20. 14,284. sz. a.) özv. B. Gyuláné szül. B. Rózsa felperesnek New-York életbiztosító társaság alperes ellen folytatott 60.000 kor. és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A nem vitás tényállás szerint B. Gyula 1898 márc. 3-án kelt 3. alatti levelével egyidejűleg az 10,930/901. sz. a. iktatott átirathoz csatolt biztosítási ajánlatot küldte be alpereshez. Ezen ajánlat folytán alperes biztosítótársasága 9'/. alatt csatolt, s 1898 évi ápril 14-én kelt biztosítási kötvényt állította ki és azzal a biztosítottat megkínálta. Minthogy azonban a kötvényben az első évi díj felvétele nyugtázva van, alperes a kötvény kiadását az első évi díj kifizetéséből tette függővé. B, Gy. pedig a kötvény megtekintése után 1898 máj. 4-én kelt (i •'. alatti levelében azt vitatta, hogy a kötvény a kikötött feltételeknek meg nem felel, kijelentette, hogy a kötvényt nem fogadja el. Ezután alperes az első évi díj iránt keresetet indított B. Gy. ellen. A kereset folytán azonban tárgyalás nem tartatott, mert a per felvételére kitűzött határnapon egyik fél sem jelent meg. B. Gy. a per felvételére kitűzött határnapot (1898 szept. 1 -ét) megelőzőleg (1898 aug. 31-én meghalt! s az első évi biztosítási dijat nem fizette ki. A 9 7. alatt csatolt biztosítási kötvénybe felvett s a biztosítási ajánlat hátiapján foglaltakkal megegyező általános feltételek második bekezdése értelmében pedig a kötvény csak akkor lép hatáivba, midőn az első dij a biztosított életében a társaságnak megfizettetik. Helytelen felperesnek az általános feltételek emiitett rendelkezésére vonatkozólag kifejtett az az álláspontja, hogy az nem a biztosításra, hanem csak a kötvényre vonatkozik és hogy a keresk. törv. határozataiban, különösen pedig annak 468. §-ába ütközik. Mert az általános feltételeknek csaknem minden pontjában, ahol a biztosításról van szó e helyett kötvényről tétetik említés. És mert a keresk. törv. nem tartalmaz oly rendelkezést, melynél fogva a biztosítás hatályának kezdetére vonatkozó megállapodást tekintettel a 468. §. határozataira, érvénytelennek kellene tekinteni. A keresk. törv. 468. §-ának 3. és utolsó bek zdése, mely az 506. §. értelmében az életbiztosításokba különben is csak a dolog természetének megfelelőleg alkalmazandó, nyilvánvalólag csak arra az esetre vonatkozik, midőn a biztosítási ügyletekről kötvény nincs kiállítva. A fenforgó esetben tehát, midőn a biztosító a kötvényt kiállította, a biztosítás hátályának kezdete tekintetében a kötvény tartalma irányadó. A keresk. törvény. 505. §. 1. pontjának az a határozata pedig, hogy az életbiztosítási szerződés hatályát veszti, ha az esemény melynek bekövetkeztéből a biztosítási összeg kifizetése függővé tétetik a szerződés megkötése után, de azon időpont előtt következik be, melytől kezdve a biztosító a kockáztatót viselni tartozik, világosan mutatja, hogy a biztosítás kezdetének a szerződés megkötésének időpontjával nem kell szükségképen egybeesni, hanem a biztosítás hatálya a szerződés megkötésének későbbi időpontban is kezdetét veheti. Ezek szerint tehát a biztosítási feltételekben érvényesen kiköthető, hogy a biztosítás csak akkor lép hatályba, midőn a biztosított az első dijat kifizeti, feltéve, hogy a kötvény kiállítása után az esemény bekövetkezte előtt a biztosítottnak a díjfizetés teljesítése időszempontjából módjában állott. Minthogy pedig B. Gy. az általános feltételek ezen kikötésének meg nem felelt, mert az első évi dijat nem fizette meg. holott az előadottak szerint a fizetés teljesítésére ideje volt; minthogy ezek szerint ha a szerződés érvényesen létrejött volna is, a biztosítás hatályba nem lépett: mellőzve alperesnek arra vonatkozó védekezését, hogy a szerződés létre sem jött, felperest keresetével el kellett utasítani. A budapesti kir. ítélőtábla (1901 május 21-én 1,091. sz. a.j a kir. tszék ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1901 dec. 4. 1,096. sz. a.j által mindkét alsóbirósági itélet megváltoztatik és alperes arra köteleztetik, hogy felperesnek 60,000 kor. tőkét, ennek 1899 jan. 31-től járó 5°/o kamatát stbit megfizessem. Indokok: A biztosítási ügylet ajkeresk. törv. 468., illetve 506. §§-ai szerint érvényesen létrejöttnek tekintetik, ha az ajánlat 48 óra alatt vissza nem utasittatott. Ez áll abban az esetben ha az ajánlat az ügylet érvényes megkötése tekintetében külön kikötést nem tartalmaz, de ha az ajánlat a biztosítottnak oly ki jelentését foglalja magában, hogy a biztosító az ajánlatot a 48 órától eltérő határidő alatt visszautasíthatja vagy elfogadhatja, akkor az ügylet érvényességére nézve nem a törvény vélelme, hanem a kifejezésre jutott akaratnyilvánulás irányadó. Ezen ajánlatbeli kikötésnek az a hatálya, hogy az ajánlatilag megszabott határidő alatt az ajánlat tartalma az ajánlatot tevőre nézve kötelező, hogy a biztosító az ajánlatot az abban kijelölt időben elfogadhatja, vagy visszautasíthatja; hogy az ügylet érvényesen létrejött abban az időpontban, melyben az ajánlat elfogadtatott vagy a kijelölt határidő leteltével, ha vissza nem utasittatott és hogy az ajánlat kötelezősége, annak a kijelölt határidő alatt történt visszautasításával megszűnik. Nyilvánvaló ezekből, hogy a törvénynek a biztosítási ügylet érvényes létrejöttére vonatkozó fentebbi határozmánya csak akkor irányadó, ha a biztosítottnak ajánlatában az ügylet érvényessége eltérő feltételhez kötve nincs. Ha azonban ily feltétel ki van kötve, a törvénybeli rendelkezés ezen feltétel tartalmához képest módosul. Midőn tehát a biztosított B. Gyula a perhez 2 7. alatt csatolt és 1898 márc. 3-án kelt ajánlatban kifejezést adott annak a kikötésnek, hogy az ajánlat el vagy el nem fogadása és ezzel az ügylet meg vagy meg nem kötése iránt alper:s 60 nap alatt nyilatkozhatik, az általa ajánlatilag megszabott ez a határidő reá nézve kötelező volt és alperes az ajánlatot az abban kijelölt időben elfogadhatta vagy visszautasíthatta; minthogy pedig alperes a perhez 9 "/• alatt csatolt kötvény kiállításával 1898 ápril 14-én és így az ügylet megkötésére nézve az ajánlatban meghatározott határidőn belül az ajánlatot elfogadta, az ügylet ebben az időpontban érvényesen megkötöttnek tekintendő. És erre az érvényesen megkötött ügyletre nincs befolyással az alperes által felhozott az a körülmény, hogy a biztosított által az ajánlatba fel nem vett, de u 3 "/• a levélben kikötött és alperes által a C. a levélben megígért biztosítási díjengedmény (3% behajtási jutalék) a kötvényben kitüntetve nem lett, nem bír befolyással azért, mert a kötvény, mely alperes saját előadása szerint az ajánlat tartalmának teljesen megfelel, a biztosítási dijat, ugy amint azt a k. t. 469. §. előírja, magában foglalja, a biztosítottnak ebből a díjból netalán külön kikötött jutalékot pedig a kötvénynek tartalmazni nem kell. Nem bír alappal alperesnek az a kifogása, hogy a 9 ". alatti kötvény alapján a biztosítás hatályba nem lépett és kockázatviselés kötelezettsége meg nem kezdődött, mivel a biztosítási feltételek szerint a kötvény az első dij lefizetése előtt nem lép hatályba, ez az első dij pedig lefizetve nem lett. Alaptalan ez a kifogás, mert habár kétséget nem szenved, hogy a biztosítási szerződés jogérvényesen létesülhet oly módon, hogy a biztosítás azonnal és feltétlenül kezdődjék, vagyis hogy a biztosítás kezdete összeesnék a szerződés megkötésének időpontjával és habár semmi sem áll útjában annak sem, hogy a biztosítás az ügylet megkötését megelőző időpontban vagy az ügylet megkötése után bizonyos idő múlva vegye kezdetét, a jelen esetben a díjfizetés kikötésére alapított kifogás azért nem veheiő figyelembe, mert a 9 7. alatt csatolt 1898 április 24-én kiállított kötvénynek az alperes társaság közegei által aláirt főösszege szerint a biztosítás 1898 április 14-én vette kezdetét, a biztositásnak mint a kockázat viselésének időpontja tehát ebben a kö:vényben naptár szerinti teljes pontossággal és feltétlenül ím g van határozva, ezzel a határozott rendelkezéssel szemben pedig az általános biztosítási feltételeknek a kötvény hatályba lépését egy határozatlan időpont beálltából feltételező intézkedése a kötvény főösszege szerint létrejött szerződésből származó jogviszonyok megbirálásánál nem lehet mérvadó. Nincs jogos alapja alperes azon további kifogásának sem, hogy a biztosítási szerződés a jelen esetben a szerződő felek közös akaratával meg lett szüntetve, mert az alperes által 4 /. és 6 /. alatt csatolt levelek nem tartalmaznak biztosított részéről oly kijelentést, melyből megállapítható volna, hogy a szerződéstől elállani kivánt, de ha ezeknek a leveleknek ily értelem tulajdonitható volna is, akkor nem bírna ez a nyilatkozat joghatálylyal, mert a biztosított B. Gyulának az érvényeden létrejött szerződéstől egyoldalúan elállania jogában nem állott, alperes pedig a C. alatti levele szerint a szerződés megszüntetéséhez nemcsak hozzá nem járult, hanem annak fentartásához kifejezetten ragaszkodott, sőt a kötvénybeli első dijat a D. alatti kereset szerint 1898 jun. 25-én bíróilag is érvényesítette, alperesnek az a későbbi ténye pedig, hogy a D. a keresetre 1898 szept. 1. napjára kitűzött perfelvételi határnapon meg nem jelent, nem bir azzal a jogi jelentőséggel, hogy alperest ez által a biztosítottnak egyoldalú elállási ajánlatát a maga részéről elfogadta volna és pedig annál kevésbbé, mert a 8 •/. és 6 •/. alatti levelekben foglalt és alperes által ellátási nyilatkozatnak vitatott kijelentést a C. alatti levelével és később a dijper megindításával kifejezetten visselutasította és