A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 31. szám - Meghatalmazottak az uj perrendtartásban

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 31. számához. Budapest, 1902 augusztus 3. Köztörvényi ügyekben. A bányatörvény által biztosított elsőbbségi jogok birói elbirálasanak csak fennálló bányajogositványokra nézve lévén helye, a fenforgó esetben felperes azt tartozott volna kimutatni, hogy nyert zartkutatmanya, melyre az alperes részére engedélyezett zártkutatmányokkal szemben igényelt elsőbbségi joga alapítható lem e, érvényben fenáll ; annak meghatározása, hogy léteznek-e a szabadkutatási, vagyis zártkutatmányi jogosítvány Llvonására törvényes alapok, a bányahatóság hatáskörébe tartozik. A szatmárnémeti kir. törvényszék (1901. nov. 9. 10,845.) H. András felperesnek, a nagybányai m. kir. kincstári ügyészség alperes ellen, zárt kutatmány érvényben fennállása iránti bányaperében, következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék, hatásköri illetőségének megállapítása mellett, felperes viszontkeresete — helyesebben keresetének helyt ad, s itéletileg kimondja, hogy az 1,163/1882. számú zártkutatmánya a nyert telekbeni idősbségi joga alapján érvényében fennáll — mihez képest alperes végrehajtás terhével köteles tűrni, hogy a jelzett zártkutatmány érvényessége jelen ítélet jogerőre emelkedése után visszaállittassék s a zártkutatmányi könyvbe bevezettessék, stb. Indokok: A birói hatáskör az alperesi részről támasztott kifogás dacára meg volt állapítandó, mert az 1887. évi október 23-án tí'25. sz. alatt kelt kúriai döntvény az általános bányatörvény 70 §-a értelmében kimondotta, hogy a bányaadományozás a korábban szerzett vagy a törvényből folyó jogok épségben tartása mellett történik, s hogy minden e jogok összeütközéséből támadó kérdések elbírálása a bányabiróságok hatásköréhez tartozik, s hogy a bányahatóságok intézkedései által jogaiban sértett fél a bányabiróságoknál orvoslást kereshet. A jelen per tárgya pedig kétséget kizáróan idevág, mert a perbeli felperes azt sérelmezi, hogy 1,163/882. számú zártkutatmánya bányahatóságilag az okból lett érvénytelenítve, hogy felperes az 1882. évi 1,163. számú zártkutatmánya folytatásaként egy uj vájna mértéket kért s azt Géza védnév alatt adományozás utján megszerezve, zártkutatmányi körén belül tárta fel annak felnyitó pontját; minthogy pedig ehhez joga lévén, zártkutatmánya érvényének visszaállítását kérte. Alperes az előző perben beügyelt iratok alapján a kereset elutasítását kérte. A per során beszolgáltatott adatokból megállapítható, hogy felperes 1,163/882. sz. alatt a zártkutatmányi jogosítványt megszerezte s hogy ennek felügyeleti diját évről-évre szabályszerűen lefizette s hogy a zártkutatmánya alapján 1896-ban <Anna> védnév alatt egy kettős bányatelek részére adományozva lett s mivel zártkutatmányának szabadon maradt területén az Anna tel én folytatásként kutatásokat eszközölt s ott vájást érdemlő ércet talált, egy ujabb vájnamérték adományozását kérte, amit a bányahatóság részére «Géza» védnév alatt adományozott is. Megállapítható, hogy alperes kincstár 3,304/1895. számú zártkutatmánya alapján ugyancsak a <Géza> védnév alatt felperesnek már odaadományozott telekre szintén adományt kért, s hogy a bánya kapitányság részéről adományozási kérvényével elutasított, a legfőbb bányahatóság határozatával azonban felperes 1,163/882. számú zártkutatmánya lett érvénytelennek kimondva. Az általános bányatörvény 47. §-a meghatározza a vájnamértékek adományozható számát, mely szerint az adományozást kérő egy felhívásra hány vájnamértékig terjeszkedhetik, a 48. §, pedig dispositiot tartalmaz arra nézve, hogy az adományos, ki telkét nem a 47. §.-ban meghatározott teljes mértékig kérte, annak utólagos kiegészítését is kérelmezheti, hacsak más vállalkozók időközben szerzett jogai nem gátolják, ugyanezen törvény 70. §-a pedig világosan rendeli, hogy a vájnatelek adományozása a korábban szerzett más jogokra sérelmet nem okozhat. Az általános bányatörvény 14 ik fejezete és az ehhez kiadott végrehajtási utasítások 14. fejezete felsorolják azokat az eseteket, amelyek a kutatási és zártkutatmányi jogosítványok elenyésztére vonatkoznak. Ilyen érvénytelenítő ok azonban felperes zártkutatmányának elenvészésére fel nem található, mert felperes 1882-ben nyert zártkutatmánya alapján szakadatlanul aknázott, a felügyeleti dijakat évről-évre befizette s midőn hosszas munkálkodása után vájást érdemlő ércre talált, 1896-ban adományért folyamodott, amelyet «Anna» védnév alatt egy kettős bányatelekre megkapott; zártkutatmányának szabadon maradt területén a kutatási munkálatokat tovább folytatva a bányatk. 31. §-ában gyökerező jogánál fogva vájásokat eszközölt, s midőn itt is vájást érdemlőségét tapasztalta, már nyert kettős lelkének kiegészítését kérte és «Géza> i védnév alatt ujabb vájnamérték adományozását eszközölte ki. I Alperes kincstárnak azon kifogása tehát, hogy a H. András által képviselt 1882. évi 1,163. sz. zártkutatmány, amelyben a kérdéses ujabbi adományozás alapszik, azért volna érvénytelen, mert ennek középpontja beleesik a már ugyancsak H. A. részére előbb adományozott telekbe; már pedig, ha az <Anna> telek zártkutatmánya töröltetik, a «Géza> bányatelek feltárási középpontja fog beleesni alperesne ; a 3,364. és 5,035. számú zártkutatmányaiba — meg nem állhat azért, mert alperes adománykérvényeinek elutasítása által, alperes mint fiatalabb zártkutatmányos a bányatörvény 60. §-a értelmében elvesztette előjogát ahhoz, hogy a felperes régebbi zártkutatmánya által fentartott határra telekfektetéseket eszközölhessen, mert a bányatörvény szerint felperesnek zártkutatmánya csak azon részében szűnik meg, amely adományozás által fedve van, ellenben a zártkutatmányok fedetlen részeire elsőbbségi joga érvényében továbbra is fennáll. Ezeknélfogva felperes keresetének helyt adni, stb. kellett. A debreceni kir. ítélőtábla (1902. január hó 7-én 4,572. sz.) a kir. törvényszék, mint bányabiróság ítéletének azt a részét, amelylyel a viszontkereset, helyesen a kereset elbírálására hatásköri illetékességét megállapította, helybenhagyja, ellenben annak többi részét megváltoztatja, a felperest viszontkeresetével, helyesen keresetével elutasítja stb. Indokok: A per adataiból megállapítható az, hogy a nagybányai kir. kincstári ügyészség által 1,160/1899. sz. alatt beadott keresethez A., alatt mellékelt térképen 1,854-a. b. jel alatt feltüntetett zöld vonalakkal megjelölt bányatelekre a felperes az 1,163/1882. sz. a. ; az alperes pedig 3,364/1895. és 5,035/1890 számok alatt nyert zártkutatmányi jog alapjcn adományozást kértek és az adományozásra illetékes legfelső bányahatóság: a m. kir. pénzügyiministerium a 4309/1900. sz. jegyzőkönyvhöz G. alatt mellékelt 911/1900. sz. határozatával akként rendelkezett, hogy a felperesek 1,163/1882. sz. zártkutatmányi joga a zártkutatmányi könyvből kitöröltessék. A felperes 13,368/1900. sz. a. beadott keresetében azt kéri, hogy az ekként kitörült zártkutatmányi joga a nyert telekben való elsőbbségi joga alapján érvényben állónak bíróilag mondassák ki és az 1,163/1882. sz. alatt nyert zártkutatmányi jog a zártkutatmányi könyvben újra feljegyeztessék, a dolog természete szerint azért, hogy annak alapján az adományozás részére akadály nélkül eszközölhető legyen; a felperes keresete tehát a zártkutatmányi jogának visszaállítására, de lényegében arra irányul, hogy a bányabiróság az alperessel vitás bányatelekben való elsőbbség fölött határozzon, ebben a kérdésben pedig az 1871: XXXI. t.-c. 21. §-ának 2. c) pontjában foglalt jogszabály szerint, a határozat hozatal a kir. törvényszékek — mint bányabiróságok hatásköréhez tartozik és ezt az alperes el is ismerte akkor, amikor ugyanazon zártkutatmányi jog érvénytelenítése iránt a keresetet 1,160/1899. sz. a. ugyancsak a kir. törvényszéknél, mint bányabiróságnál folyamatba tette; az elsőfokú bíróság tehát a per elbírálására hatáskörét az 1871. XXXI. t.-c. 21. §-ának 2. a) pontjában foglalt jogszabály alapján helyesen állapította meg; miért is az elsőbiróság ítéletének felebbezéssel megtámadott ezt a részét az itt felsorolt indokok alapján helybenhagyni kellett. Alperes a per folyamán beismerte azt, hogy részére az 1,163/1882. számú zártkutatmányi joga alapján az 1,163/1899. sz , a keresethez A. alatt mellékelt térrajzon kék vonalakkal feltüntetett «Anna» névvel ellátott kettős bányatelek a 4,439/1899. sz. jegyzőkönyvhöz B. alatt mellékelt okirat szerint az 1896. évi június hó 4-dik napján 2,420/1896. sz. a. már adományoztatott és pedig akként, hogy az 1,163/1899. sz. a. nyert zártkutatási körzet középpontja az ekként adományozott telekben fekszik. Minthogy pedig az adományozott jogosítványok és a zártkutatmányi intézmény jogi természetével ellenkezik az, hogy a zártkutatmányi körzet középpontját képező jegy álláspon ja egy idegen bányatelek határán belül legyen elhelyezve; az adományozás alá került telek pedig jogilag akkor is idegen teleknek tekintendő, ha netalán esetleg ideiglenesen ugyanazon személy tulajdonát képezi, akit a zártkutatmány joga megillet; ugyanazért az «Anna> nevű kettős telekre a fentebb előadott módon nyert adománynyal a felperesnek 1,163/1882. sz. a. nyert zártkutatmányi joga célját érvén, kimeritettnek és ekként önmagától megszűntnek tekintendő s igy az jogilag annak dacára is elenyészett, hogy a bányakapitányság a zárt kutatmányi jog fentartását a 4,789/899. sz. jegyzőkönyvhöz 5. sz. alatt mellékelt okirat szerint a felperes egyszerű bejelentésére, a zártkutatmányi körzet középpontjának vizsgálata nélkül, esetleg annak megvizsgálásával, de tévesen fentartotta. Ezek szerint és tekintettel arra, hogy a felperes elismerte azt, mikép az 1895. évben 9,964/1895. sz. a. az A. alatt mellékelt térképen piros körvonallal megjelölt körzetre az alperes zártkutatmányi jogot nyert, a felperes zártkutatmánya pedig a fentebb vázolt módon megszűnt; tekintettel arra, hogy az alperes a fentartott határfektetési jogánál fogva a felkért bányateleknek a felperes részére való adományoztatását meggátolhatja, kétségtelen az, hogy a peres felek mindegyike által adományozásra felkért és fentebb