A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 31. szám - Meghatalmazottak az uj perrendtartásban

A JOG 231 jában nincsen alkalmas felmenő, vagy lemenő, akkor fog ügyvédet megbízni. Ugyanígy gondoskodhatik részvény- JS egyéb kereskedelmi társaságoknál a nagyságos igazgatópapa lemenőiről harmad-, vagy negyed Íziglen. Meg vagyok győződve, hogy a törvényjavaslat tervezője nem akarta a cégvezető és igazgató felmenőire és lemenőire kiterjeszteni azon jogot, hogy ezek a cégvezető főnökének, az igazgató által képviselt kereskedelmi társaságoknak peres ügyeiben mint meghatalmazottak eljárhassanak, mégis a 95. tj. szövegezése olyan, hogy ezen szövegezés mellett a most emiitett személyeket mint meghatalmazottakat a bíróságnak el kell fogadniok. A félreértés onnan származik, hogy a 95. §. a perbeli fél fogalmát kiterjeszti és a cégvezetőt és a kereskedeimi társaságok jogosított képviselőit is félnek tekinti, akik hasonlóképp, mint a fél, nemcsak maguk, hanem meghatalmazott utján is végeztethetnek perbeli cselekményeket. Hogy pedig kik lehetnek meghatalmazottak, azt a 95. §. második bekezdése és az 1. és 2. pontok határozzák meg. A cégvezető a főnöke helyett önállóan léphet föl. a perbeli csekmények teljesítésére főnökétől meghatalmazásra szüksége nincs, őt a töivény meghatalmazottnak nemis tekinti, hanem a cégvezetőt állása kvalifikálja a perbeli cselekmények végzésére, vagy meghatalmazott általi végeztetésére és ekként mindazon jogokkal birván. mint a fél, ha a perbeli cselekményeket meghatalmazott utján akarja végeztetni, ugy a törvényjavaslat jelen szövegezése szerint a felmenő, vagy lemenő ágbeli rokonait is meghatalmazhatja. A cégvezető és a kereskedelmi társaságok jogosított képviselőinek jogkörét a kereskedelmi törvény szabályozza, melyszerint kiterjed a hatáskörük perek indítására és vitelére, sőt perek vitelére is adhatnak meghatalmazást, de csakis ügyvédnek ; és igy a perrendtartásban teljesen fölösleges a cégvezető és a kereskedelmi társaságok képviselőinek perjogi állását kiterjeszteni, sőt teljesen fölösleges oly mértékben, hogy most már az ügyvédeknek nemcsak a cégvezetők és igazgatók, hanem ezek felmenő és lemenő ágbeli rokonai is konkurren-ciát csinálnak. Hogy tehát a törvénybe a tervezője által sem intencionált sérelmes intézkedés be ne csúszhasson, a 95. §. első bekezdése akként módosítandó, hogy meghatalmazott utján csak a fél maga végezhet perbeli cselekményeket, a cégvezető és a kereskedelmi társaságok jogosított képviselői azonban a cég vagy a kereskedelmi társaság nevében perek vitelére adhatnak ügyvéd részére meghatalmazást. Áttérek mostmár annak kimutatására, hogy a kereskedő- és iparossegédek tényleg képviselhetik főnöküket meghatalmazás alapján. A 95. §. 2-ik pontjában eltérőleg a tervezet 95. §-ának 2. pontjától csak az mondatik ugyan, hogy az üzletben állandóan alkalmazott kereskedelmi meghatalmazott képvise'heti, mint meghatalmazott, főnökét. Az igazságügyminiszter ur által közzétett indokolásban pedig különösen hangsulyoztatik, hogy a kereskedő- és iparossegédek a jogosultak közül kihagyattak, mert nehezen volt megállapítható a segédi minőség és mert a régi törvényben ezen intézkedés a zugirászatot nagy mértékben fokozta és végül különösen birói és ügyvédi körökből sürün hangzott fel az óhaj mellőzésük iránt. De most már minden elfogulatlan birót, ügyvédet, kereskedőt és iparost nyilatkozatra hivők fel, hogy a törvényjavaslat azon intézkedése folytán, hogy a kereskedelmi meghatalmazott képviselheti főnökét, ki , an-e zárva a segéd a jogosult meghatalmazottak közül ? Az indokolás szerint a segédet azért kellett kihagyni a jogosultak közül, mert a segédi minőség nehezen volt megállapítható. A meghatalmazotti minőség még sokkal nehezebben állapitható meg, sőt egyáltalán meg sem állapitható, tehát csak ott vagyunk, ahol eddig. A segédek csak éppen ugy megjelennek mint azelőtt, mert a kereskedelmi meghatalmazotti minőség képesítéshez kötve nincs, azt pedig, hogy a megjelenő meghatalmazott-e, vagy segéd, sem az orráról, sem a kabátjáról megállapítani nem lehet, hanem teijesen elegendő, ha a főnök a meghatalmazásba ezt irja, hogy N. N. kereskedelmi meghatalmazottamat feljogosítom stb. A bíróság tehát csakis a főnök írásbeli nyilatkozatát vizsgálja és ha abban kereskedelmi meghatalmazottnak van megnevezve a megjelenő, a bíróság köteles őt jogosult meghatalmazottnak elfogadni. A főnök, ha segédét kereskedelmi meghatalmazottnak nevezi, ezáltal sem ethikai, sem tételes törvénybe ütköző cselekményt el nem követ; olyan vakmerő perbeli fél pedig, aki tagadná a megjelenő meghatalmazotti minőségét, vagy vállalkoznék annak bizonyítására, hogy a megjelenő segéd, nem fog akadni, mert a törvényjavaslat 4-34. § a szerinti költségviselésnek kitenni magát senki sem akarja. De különben is a főnök kijelentésével szemben csaknem lehetetlen bizonyítani. Az fog tehát történni, hogy sub titulo kereskedelmi meghatalmazottak éppen ugy el fogják lepni a tárgyaló termeket a segédek, mint eddig és éppen ugy fognak perbeli cselekményeket végezni, mint eddig; nem kell nekik más igazolvány, mint hogy meghatalmazásuk legyen, no meg, hogy 20 évesek legyenek. A törvénybe tehát a jogosult meghatalmazottak között nincs fölvéve a segéd, a tárgyaláson azonban tényleg ott lesz és hívatlanul a felek, ügyvédek és a jogszolgáltatás kárára perbeli cselekményeket fog végezni. Ez a «nesze semmi fogd meg jól» volt tehát eredménye az ügyvédek nagyszabású mozgalmának, a sok beszédnek és nagyszerű felterjesztéseknek. Ha bent maradt a kereskedelmi meghatalmazott jogosultsága a javaslatban, ugy bátran bentmaradhatott volna a segédé is, mert igy gyakorlati értéke a mellőzésnek nincs. Pedig föl kell tennünk, hogy a mellőzés őszintén történt, és pedig azon célból, hogy az igazságszolgáltatás prestige-ének emelése és az ügyvédek érdekében hagyattak ki a segédek a meghatalmazotti minőségben való fellépésre jogosultak közül. És ha ezen őszinteség nemcsak föltételezés, hanem valóság is. ugy kétségtelen, hogy a kereskedelmi meghatalmazottak jogo sultságának a törvényjavaslatban való bennhagyása csak tévedés. Irodalom. A vasutak felelősségéről a baleset-okozta károkért, alkalmazottaikkal és a közönséggel szemben, jogászi és orvosi szempontból egyaránt érdekes füzetet adott ki Grossmann Mihály dr. hazánkfia, bécsi egyetemi magántanár, az osztrák északnyugati vasúttársaság főorvosa.») A füzet mindenekelőtt általánosságban eseteket tár elénk, amelyekben szimulánsok vagy autoszuggerált képzelődök a vasúti vállalatok kártérítési kötelezettségét jogos alap nélkül kihasználták, majd különösen a traumatikus idegbántalmak kérdésével foglalkozik. Kifejti, h( gy idegbántalmaknak traumatikus keletkezését kétséget kizáró módon megállapítani majdnem lehetetlen vállalkozás, hogy ezen idegbántalmak tárgyi tünetei a hisztéria objektív szimptomáival majdnem teljesen megegyeznek, hogy továbbá az efféle idegkórok alanyi jelenségeinek hitelessége egyáltalán nem konstatálható. Jogászi szempontból a műnek az a része legérdekesebb, amelyben a bíróságok e tárgyú felfogását, a védelem és a sajtó hangulatcsinálását ismerteti. Végül az orvosszakértők intézményéről szól. Helytelennek tartja a szakértőknek esetenkint való kirendelését, — a kártérítést igénylő sérültet egy magas állású orvostanárokból álló kollégium elé utalná, akiknek objektivitásához kétség nem fér és akik, mint országos fórum, egységes rendszert alkalmaznának a sérülések és illetve a munkaképesség megítélésénél. A kártérítést pedig rendszerint nem összegben, de a betegség tartamához kötött évi járadékban akarja megállapittatni, amely évi járadékot élvezők időnkénti hivatalos ellenőrzés alatt állván, a fizetésre kötelezett vállalatok, illetve az állam meggyőződést szerezhetnének a netáni szimulációk valótlanságáról vagy arról, hogy a sérültek munkaképességüket visszanyerték, amely esetben a járadékfizetés megszűnnék. Nem akarjuk a mű orvosi tartalmát birálni, de lege ferenda szóló részéből kettőt tartunk föltétlenül helyesnek és a mi jogászvilágunk figyelmére érdemesnek: 1. az orvosszakértői véleményeknek mindjárt első instanciában magas és állandó fórumtól való kikérését, 2. azt, hogy a nem-evidenter helyrehozhatatlan sérülések esetében az érdekmegtérités mindig csak az egészségháboritás tartamához kötött járadékban legyen birói Ítélettel megállapítható. Az orvosi vélemények mai törvénykezésünkben, az eljáró szakértők korrekt és jóhiszemü-volta mellett, hallatlan eltéréseket tüntetnek föl. E sorok írója látott olyan esetet, amelyben a látleleti vélemény 5—6 napos gyógytartamu sérülést állapított meg. A sértett 4—5-heti betegségről panaszkodott a tárgyaláson és az itt beszerzett felülvélemény tényleg arról tanúskodott, hogy a sérülés 20 napon felüli teljes munkaképtelenséget idézett elő. A tárgyalás során kihallgatott tanuk előadásából, majd pedrg magának a sértettnek az eskü letétele előtt helyesbített vallomásából az derült ki, hogy a sérülés elszenvedése után tovább mulatott a kocsmában, másnap hétfőn pediglen körülbelül 20 kilométernyi gyalogutat tett a városba, ahol látletet kért az orvostól és harmadnap munkába állott. Van orvos, aki a bőrhorzsolást és kisebb kontuziót stb. nem tekinti egyáltalában egészségháboritásnak; van, aki a leg') Über die Ersatzansprüche an die Eisenbahnen auf Grund der Haftplicht-.und Unfallversti c h e r u n g s-G e s e t z e, von Dr. M. Grossmann.