A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 29. szám - Jegyzések a lapszélen. 1. [r.] - A superficies a magyar jogban

114 A JOG ról, vagy védjegybitorlásról, tehát nem olyan kérdésről van szó, melynek eldöntése az 1890: II. és ]895: XLI. t.-cikkekben szabályoztatik, hanem kizárólag a gyoroki A. nemesi cimer jogosulatlan használatának kimondása és ennek a használatnak eltiltása képezi a kereset tárgyát, ennek a kérdésnek eldöntése pedig a bíróságok hatáskörébe tartozik. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Minthogy az áru határozott rendelkezés nélkül jutott alperes birtokába, ö ezen általa kifizetett fuvardijak, mint lejárt követelése tekintetében a K. T. 309. s értelmében megtartási jogot gyakorolni jogosítva volt ugyan, ebbeli jogának gyakorlásával azonban nem terjedhet odáig, hogy az árunak felperes címére leendő továbbítását eme követelésének utánvételezése mellett is megtagadja. A kir. Kúria a S. E. T. 64. §-a értelmében történt mérlegeléssel megállapítja, hogy a felek között e részben a tényleges szállítást előre is kizáró és csupán az árkülönbözetre irányuló vételi ügylet tekintetében jött létre megbízási viszony, amely viszonyból származó követelés pedig az állandó birói gyakorlat értelmében birói uton nem érvényesithető. A budapesti kir. keresk. és válötörvényszék mini keresk. biróság (1900 jul. 20. 38,239. sz. R. Arthur felperesnek K. József telperes ellen egy vaggon szilva kiadása s jár. iránti kereskedelmi perében a következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja s kötelezi, hogy alperesnek 481 frt. 28 kr. azaz 962 K. 56 f viszonkereseti tőkét, ennek 1899 febr. 8-tól járó őu/0 kamatát 1898. nov. 21-től a felperes részére az alperes által elraktározott vaggon aszalt szilva átvételéig illetve eladásáig heti 1 frt 75 kr. azaz 3 K 50. raktárdijat"stb. fizessen, továbbá kimondja, hogy alperesnek az általa felperes részére elraktározott vaggon aszalt szilvára a megítélt viszonkereseti összeg erejéig a keresk. törv. 379. §. értelmében törvényes zálogjoga és a 309. §. értelmében megtartási joga van és ezeket a jogokat a törvény értelmében gyakorolhatja; stb. Indokok: Nem tartozik az alperes az általa mint bizományos által a felperes részére a közraktárakban elraktározott szilvát a felperesnek kiadni. Mert az alábbi indokolás szerint alperesnek felperes ellen a szilva kiváltásakor fizetett 115 frt 15 kr. fuvardíj, továbbá heti 1 frt 75 kr. raktárdíj és 367 frt 88 kr kártérítési összeg erejéig lejárt követelése van és igy felperesnek jogában áll a birtokában lévő szilvát a fuvardíj és raktárdíj erejéig a keresk. törv. 379. szakasza értelmében törvényes zálogjog cimén és a kártérítési összeg erejéig, a keresk. törv 309. szakasza értelmében, megtartási jog cimén visszatartani. Ebből következik, hogy ha való volna is felperesnek az az állítása, hogy ő alperest a 115 frt 15 kr. fuvardíj utánvételezésére felhívta és hogy létezik oly kereskedelmi szokás, mely ily esetben a bizományost a bizományi áru elküldésére kötelezi; ha való volna is az az állítása, hogy 1898 dec. 10-én a fuvardijat meghaladó összegű lejárt követelése állott lenn alperes ellen és ennek a fuvardíjba leendő beszámítására alperest felhívta, de még ha felperes a fuvardijat valóban lefizette vagy birói letétbe helyezte volna is: akkor sem tartoznék alperes a szilvát kiadni, mert nem is állítja felperes, hogy a másik két követelés kiegyenlítését csak megkísérelte volna. Ennélfogva felperest keresetével el kellett utasítani. Felperes beismerte, hogy helyette alperes 1898 nov. hó 21-én 115 frt 15 kr. fuvardijat kifizetett, azt az állítást azonban, hogy azt a tartozását alperes ellen fennállott követelésébe való beszámítás által kiegyenlítette, nem bizonyította; mert alperes tagadásával szemben a kinált főesküvel csakis azt kívánta bizonyítani, hogy ő alperest a beszámításra felhívta, amivel még nem volna bizonyítva az alperes által tagadott az a döntő körülmény, hogy valóban volt beleszámításra alkalmas követelése alperes ellen. Ennélfogva 115 frt. 15 kr, viszonkereseti tőke és ennek a fizetés teljesítése utáni időponttól számított kamata megfizetésére felperest kötelezni kellett. Felperes elismerte, hogy a szilva elraktározásáért alperesnek raktárdíjjal tartozik, de kifogást tett a heti 1 frt 75 krra) számított raktárdíj mennyisége és az llen, hogy a raktárdíj 1899. febr. 15-e vagyis azon időpont utáni időre is számitható legyen, amidőn felperes alperest a szilvának a fuvardíj utánvételezése melletti elküldésére felhívta. A raktárdíj mennyisége azonban igazolva van a közraktári vállalat által kiállított, 2 B. alatt eredetben csatolt, felperes által nem kifogásolt számlával, melyből kitűnik, hogy a szilváért a közraktárakban heti 1 frt 35 kr. raktárdíj fizetendő, továbbá azzal, hogy felperes a póttárgyaláson semmiféle kifogást nem tett alperesnek azon felszámítás ellen, hogy az 1 frt 75 krral számított heti raktárdíjból 40 krajcár az alperes tevékenységeért és általa viselt kezességért őt megillető díjra esik. Minthogy alperes a szilvát a fenti indokolás szerint sem 1899 febr. 15-én kiadni nem tartozott, sem később a törvényes zálogjoggal és megtartási joggal biztosított követelése kiegyenlítése előtt kiadni nem tartozik, meg kellett állapítani, hogy a raktárdíj alperest mindaddig illeti, mig a szilva át nem vétetik, illetve el nem adatik. Ennélfogva felperest az ezen időpontig járó viszonkeresetile felszámított raktárdíj megfizetésére kötelezni kellett. Nem vitás, hogy felperes alperest mint bizományost 1898 dec. 28-án 5,000 mm. márciusi buza vételével megbízta, hogy alperes 3,<>00 mm. búzát meg is vett, dv* felperes az ügyletet a maga részére kötöttnek elismerni nem akarta. A kihallgatott tanukkal bizonyítva van, hogy felperes viszszautasitása folytán alperes a búzát dec. 30-án eladta Felperes nem tesz kifogást az alperes által árkülömbö'et és bizományi d>j j cimén felszámított követelés mennyisége ellen, de azt állitja, hogy ' annak megfketésére nem kötelezhető azért, mert jogosan tagadta j meg az ügylet elismerését abból az okból, hogy alperes nem az utasításnak rregfeleőleg járt el akkor, midőn 5,000 mm. buza helyett 3,1,00 mm búzát vett. Továbbá azt állitja, hogy mint pusztán árkülömbözetre irányuló ügyletből származó követelés polgári biróság előtt nem érvényesithető. Tekintve azonban, hogy a megbízás mindkét részre fölosztható volt s igy felperes a megbízás részbeli teljesítése miatt nem volt jogosítva az ügyletet visszautasitani, hanem csakis netáni kárának megtérítését követelhetné, azt azonban, hogy kárt szenvedett, nemis állitja, minélfogva felperes a megbízásból származó követelését alperesnek megfizetni tartozik; és tekintve, hogy felperes nem bizonyította, hogy az ügylet előleges megállapodás szerint a valóságos átadás és átvétel kizárásával volt kötendő, [mert a kinált főeskü nem ennek, hanem annak a jogi kérdésnek bizonyítására vonatkozik, hogy a követelés árkülömbözetre célzó ügyletből származik s igy nincs bizonyítva, hogy a követelés birói uton érvényesithető nem volna: felperest az e cimen igényelt 366 frt 13 kr. viszonkereseti tőke s a lejárat után számított kamat megfizetésére kötelezni kellett. Azon viszonkereseti kérelem tekintetében, hogy alperes törv. zálog- és megtartási joga alapján a szilva eladására feljogosittassék, az Ítélet csupán annak kimondására szorítkozott, hogy alperest zálog- és megtartási jog illeti s hogy e jogokat a törvény értelmében gyakorolhatja, mert a gyakorlás mikéntje a törvényben van meghatározva (keresk. törv. 305. §., 310. §. esetleg 372. §•) stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1901. szept. 26. 2,816 sz.) az elsőbiróság ítéletének nem fölebbezetf azt a rendelkezését, a rrelyiyel felperest vagylagos kereseti követelésének 100 frtot meghaladó részével, alperest pedig azzal a viszonkereseti kérelmével, hogy a kereseti vaggon szilva eladására feljogosittassék elutasított, nem érinti — fölebbezett egyéb rendelkezését pedig helybenhagyja, stb. Indokok: A kereskedelmi törvény 379. §-a értelmében gyakorolható zálogjog csak bizományi árukra, vagyis oly árukra vonatkozik, amelyek a bizományosnak birtokába azzal a rendeltetéssel kerülnek, hogy azok tekintetében a keresk. törv. 368. §-ának megfelelő módon saját nevében, de megbízója részére kereskedelmi ügyleteket kössön. A felperes által keresetében követelt egy vaggon szilva, felperes B. alatti levele szerint egyedül azzal a megbízással került alperes birtokába, hogy azt a vasúton kiváltva felperes költségére elraktározza, amiből világos, hogy a megbízás irányát és terjedelmét tekintve a keresetbe vett áru bizományi árunak nem tekinthető s igy arra a keresk. törv. 379. § értelmében zálogjogot alperes nem gyakorolhat, habár követelései közül 367. frt. 88 kr. árkülömbözet követelése bizományi viszonyból származik is. Ellenben a fuvarköltségre és a raktárdijakra a zálogjog megilleti alperest azért, mert a fuvarozót, akit a keresk. törvény 481. §-a értelmében és a közraktári vállalatot, melyet a K. T. 449. §. értelmében a fuvardijak és illetőleg a raktárdijak tekintetében zálogjog illetett meg, kielégítette, miáltal azok zálogjoga reá szállott át. Egyebekben elfogadja a kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének indokait. A m. kir. Kúria (1902 máj. 13. v. 23. sz.) következően itélt: Amennyiben a másodbiróság az alperes viszonkövetelését 230 kor. 20 fillér összeg erejéig megállapította, e részben Ítélete helybenhagyatik; egyebekben azonban mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, alperes köteleztetik felperesne c a fent megállapított 230 K. 30 f. viszonkövetelés és 32 K. 40 f. ezennel megállapított raktárdíj megfizetése ellenében az általa a magyar leszámitoló és pénzváltóbank budapesti közraktári vállalatánál elhelyezett 100 mm. aszalt szilvát jó minőségben kiszolgáltatni; vagy amennyiben ezt nem teljesíthetné, :i szilvának ezennel 1,750 koronában megállapított értékéből a fenti közraktáraknál 1899 febr. 15-ig felmerült raktárdijak, vagyis 32 K. 40 f.-nek levonásával és a fenti 230 K. 30 f. viszontkövetelés beszámításával fenmaradó összeget, vagyis 1,487 K. és 30 f. tőkét és ennek 1899 febr. 15-től járó 5° 0 kamatát megfizetni. Felperes ezen felüli keresetével, alperes pedig viszonkövetelésének a megállapított öszszegen felüli részével elutasittatik, Indokok: Az alsóbiróságok ítéleteinek indokolásában helyesen előadott perbeli tényállás szerint nem lévén vitás az, hogy alperes a 100 mm. szilvát, mely a felperes tulajdona, a bpesti közraktáraknál beraktározta s köteles volt ezt az árut a felperes rendelkezése értelmében annak kiadni, vitás kérdés a jelen perben csak az, volt-e alperesnek felperes ellenében oly jogos követelése egyrészt, s másrészt volt-e ennek alapján a közraktárakban elhelyezett árura oly megtartási vagy zálogjoga, a melynek alapján a kérdéses áru kiadását megtagadhassa.