A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 25. szám - A házasság-jog a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében. Első közlemény

196 A JOG tésre csak annyiban volna köteles, amennyiben örökhagyó maga is illetéket tartozott volna fizetni. Bélyeg- és jogilletéktudósunk László Pál ezen hatá rozatot a szabályokkal összeegyeztethetőnek nem tartja, mert a hivatkozott díjtétel A. pontja a jogügylet vagy szerzési cim illetékköttlezettségét kifejezetten csak az ingatlan tulajdonjoga-, vagy haszonélvezeti szolgalmának átruházásánál rendeli tekintetbe venni, amint az az 1895. évi 2056. sz. elvi jelentőségű határozatban indokolva is van. Továbbá azért sem tartja a jelzett határozatot a szabályokkal megegyeztethetőnek, mert az örökös tulajdonjogának bekebelezésében a személybeni változás bejegyzése is benfoglaltatik és mert a bejegyzett követelés elajándékozása esetén az ajándékozási illetéken felül a zálogjognak az ajándékozottra történt átkebelezése után az átruházási illeték szintén jár, már pedig a kettő közt a bekebelezési illeték szempontjából különbséget tenni nem lehet. A fenti elv jogosságát magam is osztom annyival is inkább, mert az illeték-szabályok 16. díjtétele azon alapon, hogy a szerzés, amelynek jogcímén a bejegyzés történt, a haláleseti vagyonátruházásokra megállapított illeték alá esik, csakis valamely ingatlan tulajdonjogának haszonélvezeti vagy haszonélvezeti szolgalmának telekkönyvi bejegyzését mentesiti a bejegyzési i'leték alól, mig más dologi jogok és ij. y a zálogjoeok bejegyzése is az idézett díjtétel D. pontja bekezdésének határozott rendelkezése szerint csakis az ebben a pontban felsorolt esetekben illetékmentes és ezek közé az esetek közé valamely zálogjog tulajdonjoga öröklés jogcímén történi átruházásának telekkönyvi bejegyzése felvéve nincsen. Hogy ezen elv a gyakorlatban a legmegfelelőbb, azt a közigazgatási bíróság hason tárgyban hozott 4732/1899. és 22,792/lUOO. számú határozatai is bizonyítják, amelyekben kimondja, hogy az örökhagyót megilletett zálogjognak az örökös javára történt bejegyzése után illeték nem jár, törvénye alapja nincsen, ameny nyiben az illetékszabályok 16. dijtételéuek B. pontja értelmében mindazon dologjogi bejegyzések után, amelyekre nézve a hivatkozott díjtétel D. pontja, illetőleg egyéb törvényes intézkedés illetékmentességet nem állapit meg, 7/lo°/o fér. márpedig sem az utóbb hivatkozott díjtétel szerint, sem egyéb törvényes intézkedés értelmében a szóban forgó zálogjogi átruházás bebekelezését illetckmentesség nem illeti meg. De nem tartom azért sem a fent kimondott elvvel, sem a szabályokkal összeegyeztethetőnek, hogy a közigazgatási bíróság legutóbb hozott 11435/1901. számú Ítéletével ugyancsak egy az örökhagyót illetett zálogjognak az örökösök javára történt bejegyzése után kimondotta azt, miszerint a kiszabott illeték megfizetése alól a feleket azért mentette föl, mert az illetékdijjegyzék l6. tételének B. pontjában szabályozott 7/io% bejegyzési illeték csak azok után a bejegyzések után igényelhető, «Ügyvéd — mondá — az én járásomba be ne tegye a lábát, mert baj lesz. Ám tessék nekik «iuris» pörökbena birtokos osztály ügyeiben titogtatni tudományukat, de az egyszerű, apró-cseprő ügyekben én vagyok a biró, táblabíró és szeptemvir. Nincs is rá eset, hogy valaki ítéletem ellen appelláljon. Ha pedig a paraszt, mire újból kijövök a községbe, ítéletemnek eleget nem tesz: két pecsétet adok át a községi bírónak s jaj neki, ha az ítéletet pontosan végre nem hajtja, így nincs nekem soha restanciám.)) — A hajdani vármegyei életnek, a szóbeli sommás eljárásnak e megtestesült képviselőit, felében a boldog emlékezetű Horváth Boldizsár söpörte el a földszínéről, midőn az igazszolgáltatást törvényileg elkülönítette a közigazgatástól másik felében pedig gr. Szapáry Gyula s mások próbálták kipusztítani, midőn a közigazgatás államosítását akarták keresztülvinni. Az államosítás ugyan még nem sikerült, de azért modern állam lettünk abban az értelemben, hogy végtelenül sokat irnak, de mindenütt keveset végeznek — jól és gyorsan. A németek, kiket az abszolút-korszak óta oly sokszor szidalmazunk, hozzánk jöhetnének tanulni — bürokráciát. Ma már a vármegyénél is csak ily tisztviselők vannak, akik rendszerint inától hónapig gépiesen végezik munkájukat, ők is a paragrafusokon élődnek, s a tömérdek irka-firka nyomasztó terhe alatt csaknem összeroskadnak, mégis halomszámra vannak restanciák. Szerencsésebb alkotás lesz-e az országgyűlésen megpendített ambuláns bíróság intézménye ? Nem tudom, de annyi bizonyos, hogy a hajdani táblabíró, szolgabíró nincs, nemis lesz többé Magyarországon. A mai rendszer kiölte a közhivatalnokokból az éltető szellemet. Fűit. melyek, mint annak szövegéből kitetszik, jogügyletek alapján vezettetnek be a nyilvankönyvbe s igy a panaszos mint örökös javára örökösödés utján és alapján történt es bekebelezett zálogjog tulajdonára vonatkozó bejegyzés '/l0°/o es illetékkel nem terhelhető. "A házasság-jog a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében. Irta BADITZ LAJOS, kapuvári kir. közjegyző. Első közlemény. Az igazi tudás, mint a fény behatol mindenüvé, megvilágítja a homályt, érthetővé teszi azt is, mit az emberek műveltség, vagy szellemi képzettség hiányában megéiteni nem tudnának. Ily tudással kell megvilágítani a tanítóknak előadott tárgyát, hogy tanítványai előtt az érthetetlent is érthetővé tegye, s tudománya, mint a nap világa melegítsen és megtermékenyítse a zsenge elméket, felgyújtsa bennök azt a prometheuszi lángot, mely őket a teremtés, a haladás nagy munkájának előbbvitelére lelkesíti, s egyúttal képesiti is. Ily tudással kell, hogy szerkesztve legyen a törvény is, mert hisz a kódex nem tudósok, hanem a nép számára készül, s a törvény nemtudásával senki nem védekezhetik, tudni pedig csak azt lehet, amit meg lehet érteni. A törvény nyelvezete érthető, világos és népies legyen. Az igazság egyszerű, világos, — a törvénykönyv pedig az igazságot hirdeti, —jó törvény tehát más, mint egyszerű és vüágos, nem lehet. A magyar polgári törvénykönyv tervezetének a házasságjogot tárgyaló része mindenben nélkülözi a jó törvény kellékeit. A kodifikációnak egyik célja, hogy a fentálló jogot és jogszabályokat összegyűjtse, áttekinthetővé tegye. Nem helyes tehát, hogy a családjogból éppen az, ami lényegét, alapját képezi: az 1894. XXX. t.-cikkben már szabályozást nyert jogok az eljegyzésről, — a házasság kötéséről s megszűnéséről, a gyermekek vallásáról és anyakönyvekről szóló jogszabályok kihagyattak. A házasságjog a Tervezetben csonka, s a házastársak személyes viszonyának meghatározásával kezdődik. Az első szakasz (94. § ) a házastársak jogát és kötelességét a német birodalmi törvény 1353. §-ának mintájára a házaséletben vagyis az egymással való életközösségben határozza meg. A házasság mivolta, célja nem az életközösség — a házasság célja, a családalapítás, s ehhez az életközösség csak eszköz. A házastársak joga és kötelessége tehát a családalapítás céljából az egymás iránti kölcsönös hűség és szeretetben egyesülés. A Tervezet 101. szakasza szerint a házaséletnek megfelelő megtartására az az ellen vétő házastársat a másik házasfél bíróilag kötelezheti ugyan, de végrehajtás alapjául az ily marasztalás nem szolgál. Végre nem hajtható birói marasztalásnak semmi célja, s ily intézkedésre a törvénykönyvben szükség nincs. Régi jogunk a házastársat hűtlen elhagyás esetén viszatérésre kötelezte, de erre a távozó felet hatóságilag kényszeritette is. Ezen intézkedést a 101. § nem pótolja, a hatósági kényszer pedig fejlődött jogviszonyaink keretébe már be nem illik, s ha már a házastársak oda jutottak, hogy az egymással való házaséletet csak kényszerből folytatják, sokkal célszerűbb, ha azt engedjük meg, hogy záros határidőn belül történt hatósági vagy közhitelességü okirattal igazolt felszólítás eredménytelensége esetén, elhagyott házastárs minden további birói határozat mellőzésével válópert indíthasson. II. Női szabad vagyon. A 107. § igy hangzik: «A feleség vagyona felett, amennyiben az hozományul lekötve nincs, a férjnek nincsen semmiféle rendelkezési, kezelési vagy egyéb nevezetű hatalma, mely a nőt szabad rendelkezésében korlátozza. Ily hatalmat a férjnek szerződés által sem le'iet megadnia. A törvénytervezet szerint a feleség vagyonával korlátlanul rendelkezik, vagyonát férjére tulajdoni joggal átruházhatja, ha a többhöz joga van, kell hogy joga legyen a kevesebbhez is, tehát nem korlátozható abban sem, hogy bárkinek, annyival inkább férjének, vagyona felett rendelkezési, kezelési, vagy egyéb nevezetű hatalmat engedhessen. Igy a földmives nőnek ingatlan szabad vagyonát, ha azt bérbeadni nem akarja, önmagának kellene szántani vetni, mert hisz annak Kezelését, elmunkálását férjére nem bizhatná,