A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 22. szám - Az igazságügyi költségvita a képviselőházban. Vége

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 22. számához. Budapest, 1902 június hó 1. Köztörvényi ügvekben. A magyar állampolgárság elnyerésének tényével megilleti már a magyar honos házasfelet az a jog, hogy házastársát, ki ot szándékosan es jogos ok nélkül elhagyta, az általa niegbontotc házassági életközösség visszaállítására felhivassa és a mennyiben az elhagyó a felhívásnak igazolatlanul eleget nem tesz, a házasság felbontását az 1894. évi XXX. t.-c. 77. §. a.j pontja alapján sikerrel kérhesse, ha csak attól a jogos ok nélkül való elhagyástól az ama törvényszakasz értelmében megkívántató hat havi idö eltelt, tekintet nélkül arra, hogy ennek a határidőnek kezdőpontja a magyar állampolgárság elnyerése napját megelőző időbe esik. A pestvidéki kir. törvényszék (1901. évi november 16-án 10,324 sz. a.) Cz. Vilmos leiperesnek, nem védekezettt B. Lujza alperes ellen, házasság leibontása iránti házassági perében következőleg itélt: Cz. Vilmos és B. Lujza rkath. vallású felek közt Bécsben, 1861. évi február hó 10-én, Szt. Ulrichról nevezett bécsi plébánia lelkésze előtt megkötött házasság az 1894. évi XXXI. évi t.-c. 77. ^-ának aj pontja alapján szándékos és jogos ok nélkül való elhagyás miatt alperes hibájából felbontatik és alperes a H. T. 85. §-a alapján vétkesnek nyilvánittatik stb. Indokok: Felperes, ki eredetileg osztrák állampolgár volt, de az E) a. szerint magyar honosságot nyert s a házasságlelbontasl ezen kir. törvényszék mint a 17,005,901. I. M. S. rendelettel kiküldött előtt az 1894: évi XXXI. t.-c. 77. §. a) pontja alapján kéri azon az alapon, mert alperes öt még 1887. évben szándékosan jogos ok nélkül elhagyta s a házassági életközösséget bírói felhívásra sem állította vissza. Minthogy felperes azon állításával szembeD, hogy az életközösség megbontására okot nem szolgáltatott, alperes azt, hogy az együttélés megszakítására jogos oka volt. nem bizonyította, a távollét folytonossága és állandósága pedig annak szándékossága és jogtalansága mellett bizonyít s mivel alperes a 5,250,901. sz. a. bírói határozattal az életközösség visszaállítására köteleztetett s e határozatnak a bíróilag megszabott határidő alatt, a becsatolt helyhatósági bizonylatból is kitünöleg eleget nem tett, ezen mulasztását nem igazolta s a tárgyaláson sem jelent meg, s végül mivel a peres lelek között a kibékülés a bírói békéltetésen sem jött létre, a házasságot a H. T. 77. §. a) pontja alapján alperes hibájából fel kellett bontani, alperest a 85. §. alapján vétkessé nyilvánítani kellett, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1902 évi január hó 23-án 10,368/1 p. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének hivatalból megvizsgált azt a rendelkezését, mely szerint a peres felek házasságát felbontotta, megváltoztatva: a leiperesnek erre irányuló keresetét elutasítja stb. Mert az 5,250/1. sz. a. kereset mellett. E a. bemutatott honosítási okiratra vezetett záradék szerint, a felperest a magyar házassági törvény 77. §. aj pontjának rendelkezése értelmében, jogos indok nélkül való elhagyása alapján, az elhagyott félnek az életközösség visszaállítása iránti birói felhívás kibocsátásánál, kérelmezési joga csak az elhagyatástól számított 6 hó eltelte után származik. Abban az esetben pedig, a mikor idegen állampolgár a magyar honosságot megszerzi, ez a 6 hónapi határidő a honosság megszerzését biztosító eskü letételétől számítandó, ettől a határnaptól azonban a birói felhívás kibocsátását szorgalmazó kérvény beadásáig (1901 évi június 6-ig) ez a ö hónapi határidő a jelen esetben nem tellett el; ugyanazért az ítélet hivatalból megvizsgált rendelkezésének megváltoztatásával a fentiek szerint időelőtt beadottnak tekintendő keresetet a kereseti jog hiánya alapján el kellett utasítani. A m. kir. Kúria (1902. április 2-án 2,056. sz. a.) A másodbíróság ítélete megváltoztattató; és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A másodbiróság itélet.nek megváltoztatásával, az elsőbiróság ítélete hagyatott helyben az 1894: XXXI. t.-c. 115. c; rendelkezésének és megfelelő indokolása alapján és azért, mert i magyar állampolgárság elnyerésének tényével megilleti már a magyar honos házasfelet az a jog, hogy házastársát, ki öt szándékosan és jogos ok nélkül elhagyta, az általa megbontott házassági életközösség visszaállítására felhivassa és amennyiben az elhagyó a felhívásnak igazolatlanul eleget nem tesz, a házasság •elbontását az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §. a. pontja alapján sikerrel kérhesse, hacsak attól a jogos ok nélkül való elhagyásától az ama törvényszakasz értelmében megkívántató hat havi idÖ eltelt, tekintet nélkül arra, hogy ennek a határidőnek kezdőpontja a magyar állampolgárság elnyerése napját megelőző időbe esik. A keresetben megjelölt átjárást és a kut használatát felperes annak ellenében engedte meg alpereseknek, hogy ezek viszont a házuk eresze alatti üres helynek használatát engedik meg felperesnek. E megegyezés folytán alpereseket az átjárás és a kut használati joga annak ellenében is megilleti, hogy alperesek a hazuk eresze alatti üres helynek használatától felperest eltiltottak, mert alpereseknek ez a ténye csak abban az esetben jogosítaná fel a felperest arra, hogy az átjárást és a kut használatát az alperesektől megvonja, ha határozottan volt volna kikötve az, hogy amennyiben alperesek a viszonszolgáltatást nem teljesítenék, felperes a szerződéstől elállhat és az átjárást valamint a kuthasználatot az alperesektől elvonhatja. A nagykanizsai kir. törvényszék (1900. nov. 15. 7,588. sz. aj R Géza által képviselt B János felperesnek, D. József dr.ügyvéd által képvselt T. András és B. István alperesek ellen szolgalmi jog megszüntetése és járulékok iránt indított rendes perében a következő Ítéletet hozta: Alpereseket a felperes tulajdonát képező, az egyedulai 70. sz. telekjegyzőkönyvben a 77.a. hrsz. a. felvett ingatlanon az átjárónak s ugyanazon ingatlanon levő kut használati szolgalomjog gyakorlatától 15 nap alatt az 1881: 60 t.-c. 222. §-ában körülirt végrehajtás terhe mellett eltiltja stbi. Indokok: S. János, S. Jánosné szül. B. Éva, S. Regina és T. György tanuk vallomásából megállapítható, hogy 1896. évben, körülbelül 2 hónappal az után, hogy B. István és neje szül. G. Erzsi B. József örököseitől az egyedutai 363. sz. telekjegyzőkönyvben 7/b. hr. sz. belsőséget megvásárolták, a peres felek között az a megállapodás létesült, mely szerint alperesek a 77/b. hr. sz. ingatlanon levő házuk mellett az eresz alatt lévő üres helyet felpereseknek kukoricaszár és épületfa elhelyezése végett, használatul átengedtél:, felperes pedig megengedi nekik a saját udvarán való átjárást és az azon levő kut használatát. E megállapodás alapján mindkét peres fél az egymásnak biztosított használati jogot gyakorlatba vette s egy évet meghaladó időn át gyakorolta is, amikor alperesek megtiltották felperesnek az ereszük alatt levő hely használatát, mire az általa használt területet alperesek birtokába visszabocsátván, felperes az ingatlanaikat elválasztó kerítésen levő, az A. alatti vázrajron C.-vel jelölt ajtót beszegezte s ez által alpereseknek az átjárást és a kut használatát lehetetlenné tette. Tekintve, hogy az e tényállás szerint a peres felek között létesült kétoldalú szerződést alperesek bontották fel s ehhez felperes is azonnal hozzájárult,alpereseknek többé az átjárás és kut használata gyakorlásához jogcímük nem lévén, őket felperes kereseti kérelméhez képest el kellett tiltani. Tekintve, hogy alperesek magukat az illetékes kir. járásbíróság által az átjárás és kut használatának gyakorlatába sommás uton visszahelyeztették, a jelen per során azonban az általuk gyakorolt szolgalmi jogalapot kimutatni nem tudták, s ekként egészben pervesztesekké váltak, az 1868: 54. t.-c. 251. §. értelmében a perköltségekben marasztalandók voltak stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1901. január 14. 3,412. sz. a.) az első bíróság ítéletét helybenhagyja indokainál fogva és azért is, mert a per adatai szerint felperesés néhai B. József, mintáz egyedutai 70. sz. telekjegyzökönyvben 77.hr. sz. a belsőségnek közös tulajdonosai, annak megosztása alkalmával az addig közösben használt kútra nézve akként egyeztek meg, hogy felperes, akinek a belsőségnek 77. a.-val jelölt része jutott, beleegyezett ugyan abba hogy a vele osztozó B. József felperes telkén az vizmérés céljából a kúthoz juthasson, de csak azzal a feltétellel, hogy utóbbi a B. József pajtája mögött levő üres helyre épületfáját és kukoricaszárát elhelyezhesse. Ily megállapodás mellett gyakorolták néha B. József utódai is a kúthoz való járást s a kut használatát, vagyis a mennyiben azt felperes említett feltétel alatt megengedte. Tekintve ily tényállás mellett, hogy az alperesek tulajdonát képező ingatlan javára s a felperesi ingatlannak terhére oly telki szolgalmi jog, mely a 77/8. hrsz. belsőség mindenkori birtokosa által érvényesíthető volna, nyilvánvalóan nem keletkezhetett, — az elsőbiróság ítéletében helyesen vizsgálta csupán azt, hogy a peres felek között létrejött egyezkedés mennyiben szolgáltatott alapot a ielek között fenforgott szolgalomszerü viszony fentartására vagy megszüntetésére. Minthogy pedig a kir. tábla is ugy találja, hogy a szerződést alperesek bontották fel, az pedig, hogy a szerződésben kikötött feltételt teljesíteni akarták, a perben fel nem hozatik. illetve a viszontteljesitést fel nem ajánlották, alperesek sikerrel nem vitathatják azt, hogy felperesnek a szerződés teljesítése követeléséhez, nem pedig annak felbontásához lehet joga. A m. kir. Kúria (1902. márc. 13. 2,117. sz. a.) mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik stbi. Indokok: A felek közt nem vitás, hogy a keresetben megjelölt átjárást és kuthasználatot felperes annak ellenében engedte meg az alpereseknek, hogy ezek viszont a házuk eresze alatti üres helynek használatát engedik meg felperesnek.