A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 1. szám - A magáninditvány büntetöpolitikai veszélyei

4 A JOO telésen felül, mely követelésre V. Géza alperesi tanú vallomása azerint a kereseti váltó mint meghosszabbítási váltó adatott, más 30 forintos követelése is lett volna alperes ellen, mert az általa felhívott és a C, D., E. alatt csatok kérdöpontokra kihallgatott tanuk a körülményről tudomással nem bírnak, más bizonyítékot pedig fel nem hozott. Alperes akkor, amikor letiltás folytán felperes helyett ennek a kereseti váltó összegével megegyező adótartozását beisrmrten kifizette a kereseti váltón alapuló kötelezettségének tett eleget, miért is az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni és a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével el kellett utasítani stb A m. kir. Kúria (1901. nov. 22-én 579/1901. sz. a.) által a másodbiróság ítélete megválk ztatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A kereseti váltónak 1898. július hó 10-én történt elfogadásával alperes a vált. törv. 23. §-a értelmében leltétlen kötelezettséget vállalt a váltó összegének a "lejáratkor leendő kifizetése iránt. Következésképen a kötelezettség elvállalását megelőzően 1898. évi jun. i-én történt ama tényből, hogy a felperesnek az alperes ellen fennállott egy 30 frtos követelése közigazgatási végrehajtás utján lefoglaltatott és hogy ennek a foglalásnak következtében az alperes a felperesnek a végrehajtás tárgyát tevő adótartozására 1898. okt. 18-án 30 frtot fizetett: a foglalás történte után elvállalt feltétlen fizetési kötelezettség megszűntére kifogást az alperes nem meríthet. De különben is a váltót birtokló felperes a váltón kivül követelése fennállására bizonyítékot szolgáltatni nem tartozik es alperest terheli a bizonyítási kötelezettség abban az irányban, hogy a részéről teljesített fizetés a kereseti váltóra történt. Nem terheli tehát a jelen esetben a váltót a birtokló felperest a bizonyítási kötelezettség arra nézve sem, hogy a kereseti válton kivül más követelése is volt; hanem elég részéről megjelölni azt, hogy ilyen követelése volt, s hogy ez a követelése miben állott. Midőn tehát a felperes előadta azt, hogy 1898 év tavaszán az alperesnek 100 frt kölcsönt is adott és hogy ennek a kölcsönnek hátralékos része foglaltatott le s erre nézve történt az alperes által bizonyított fizetés: az alperes tartozott volna bizonyítani azt, hogy a felperes által megjelölt követelés fenn nem állolt, s hogy ekkép a kérdéses fizetés nem arra, hanem a telperes birtokában levő kereseti váltóra történt. A most megjelölt irányban azonban az alperes semmi bizonyítékot nem nyújtott, a foglalás pedig a váltóra feljegyezve nincs, ami szintén a melleit szól, hogy nem a kereseti váltókövetelés foglaltatott le Az elsőbiróság ítélete a per főtárgyára nézve a fenti okokból volt helybenhagyandó stb Bűnügyekben. A kir. Kúriának az 1890. évi XXV. t.-c. 13. § a alapján hozott IV. számú büntetőügyi döntvénye. Ki illetékes a Bp. uO. §-a esetében a viz gálát elrendelésére ? (Vonatkozással a kolozsvári kir. ítélőtáblának III-ile és a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának 5-ik számú ellentétes büntető döntvényére). Határozat: A Bp. 110. §-a esetében a vizsgálatot, ha azt a vizsgálóbiró még el nem rendelte, a vádtanács rendeli el. I n d o k o k: i A vizsgálat elrendelésének kérdésében a határozathozatal a Bp. 105. §-a értelmében rendszerint a vizsgálóbírót illeti. E rendes eseten kivül a Bp. még a vádtanácsot (262. §.), a törvényszéket (283. §.) és az itélőtanácsot (318. §. 3. bek. 322., 325. §. 3. bek. 337. §) jogosítja fel a vizsgálat elrendelésére. Oly intézkedést, mely szerint a vizsgálatot a járásbíróság is elrendelhetné, a Bp. nem tartalmaz, sőt a Bp. 104. §-ából kitűnik, hogy az a járásbíróságnál nem is indítványozható. Ebből következik, hogy a törvény rendszerének az a magyarázat felel meg, a mely a vádtanács megbízásából eljáró járásbiíóságot a vizsgálat elrendelésére nem tekinti hatáskörrel bírónak. Ezt az értelmezést nem zárja ki a Bp. 110. §-ának 2.bekezdése, mert ez szoros összefüggésben van az idézett §. 1-ső bekezdésével, azt tehát helyes értelmezés szerint csak azon vizsgálóbírói intézkedésekre lehet vonatkoztatni, melyek a vizsgálat «teljesitése> körül felmerülnek. Minthogy továbbá a vizsgálat «teljesitése> logikailag felté^ telezi, hogy a vizsgálat már el van rendelve, s az ellenkező értelmezés azon elfogadhatatlan eredményre vezetne, hogy a teljesítéssel megbízott járásbíróság magának a vizsgálatnak elrendelését megtagadhatná; minthogy végül az ügymenet egyszerűsítése és gyorsítása is azt javasolja, hogy a vádtanács ne csak perorvoslat esetén, vao-y ismételt határozattal szerezhessen hatályt végzésének: a két Ítélőtábla ellentétes elvi megállapodása folytán felmerült vitás kérdést a jelen határozat szerint kellett eldönteni. Kelt Budapesten, a kir. Kúria büntető szakosztályainak 1901. évi december hó 2-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi december hó 18-án tartott teljes ülésben. A vtdőü^yvéd a btk. 76. §. szerint a beszámithatóságot kizáio okot a v"adlott nevében érvényesítette s ez irányban külön kérdés feltevését indítványozta, — az esküdtbíróság pedig emez indítványt nem a törvén' böl merített ok alapján, hanem részint a tényállásra alapított indokolással, részint abból az indokból utasította el, mintha az orvosszakértők véleményével szemben a vádlott elmeállapotának felülvizsgálása és elbirálása vagyis más szóval : a védő által felhozott muló elmezavartságnak, mint a beszámítást kizáró oknak az elbírálása nem az esküdtszék hatáskörébe tartoznék, — mely indokok egyenesen a bpr. 358. és 361. szakaszainak ren lelkezésébe ütköznek. A m. kir. Kúria (1901. dec 18-án 7,734- sz. a.) gyilkosság büntette miatt vádolt J. Katalin elleni bünperében, — amelyben a komáromi kir. törvényszék mint esküdtbíróság 1901. aug. 22-én 3,003. sz. a. itélt, a vádlott védöjéneK b?jclentett semmiségi panasza folytán következőleg végzett: A komáromi tszék fenti Ítélete megsemmisitteiik és a uj esküdtbirósági tárgyalásra utasittatik. Indokok: A bpr. 358. §. szerint: a beszámithatóságot kizáró okok (btk. 76., 77., 79., 80. és 82. §§.), ha azokat a felek érvényesítették, vagy jelenségeiket a bíróságnak vagy az esküdtszéknek valamelyik tag a felhozta, a főkérdésbe lehetőleg befoglálandók esetleg külö i kérdésbe is foglalhatók s a 361. §. értelmében külön kél élésnek feltevése, vagy a beszámítást kizáró körülményre irányuló kérdésnek a főkérdésbe való belefoglalása iránt előterjesztett indítvány, csak a törvényből merített ok alapján utasítható el. A feniorgó esetben K. Gyula dr. védőügyvéd a btk 76. §. szerint a beszámithatóságot kizáró okot a vádlott nevében érvényesítette s ez irányban külön kérdés feltevését indítványozta, — az esküdtbíróság pedig emez indítványt nem a törvényből merített ok alapján, hanem részint a tényál ásra alapított indokolással, részint abból az indokból utasította el, mintha az orvosszakériők véleményevei szemben a vádlott elmeállapotának felülvizsgálásáéi elbirálása vagyis más szóval: a védő által felhozott muló elmezavartságnak, mint a beszámítást kizáró oknak az elbirálása nem az esküdtszék hatáskörébe tartoznék, — mely indok egyenesen a bpr. előlidézett szakaszainak rendelkezésébe ütközik. Minthogy ezek szerint az esküdtbíróság az esküdtek határozata által eldöntendő kérdést e határozat alól törvény ellenére elvont: ezzel a bpr. 427. §. 4. pontjában meghatározott semmiséget követett el, miért is az esküdtbíróság Ítéletét a bpr. 437. §. 2 ik bekezdése és 4-04. §. 1-ső bekezdése értelmében megsemmisíteni kellett. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az ügyvédi kamara választmányának határozatával az ügyvédjelöltek jegyzékébe való felvétel nem valami más okból, hanem oklevél (végbizonyítvány) hiányából tagadtatott meg, márpedig ilyen határozat ellen az 1874: XXXIV. t. c. n. §. utolsó bekezdésében felhívott 7. §. szerint a kir. Kúriához a felebbvitel megengedve nincs. A marosvásárhelyi ügyvédi kamara választmánya (1901. máj. 16. 314. sz. a) N. Mór marosvásárhelyi lakosnak az ügyvédjelöltek lajstromába való felvétele ügyében következőleg határozott: E kérés elutasittatik. Indokok: Az ügyvédi rdts 5. és 11. §-ai szerint csak az vehető fel az ügyvédjelöltek névjegyzékébe, aki a jogi- és államtudományok befejezése után az elméleti államvizsgák, avagy az első szigorlat sikerrel letételét igazolja. Jóllehet kérelmező a mellékelt szigorlati bizonyítvány bemutatásával az egyik feltételnek megfelelt, — a kérés elutasítandó volt, mert a jelenleg érvényben levő egyetemi tan- s illetve szigorlati rend szerint jogosítva van a 4-ik egyetemi tanév második szakában még az egyetemi végbizonyítvány kiadása előtt szigorlatot tenni, ennélfogva tehát a szigorlati bizonyítvány egymagában még nem állapítja meg a jogvégzettséget és nem pótolja a végbizonyítványt. A m. kir. Kúria (1901. nov. 28-án 6,729. sz. a.) a felebbezést visszautasítja. Mert: a marosvásárhelyi ügyvédi kamara választmányának 341/1901. sz. a. határozatával az ügyvédjelöltek jegyzékébe való felvétel nem valami más okból, hanem oklevél (végbizonyítvány) hiányából tagadtatott meg, márpedig ilyen határozat ellen az 1874: XXXIV. t.-c. 11. §-a utolsó bekezdésében felhívott 7. §. szerint a kir. Kúriához a felebbvitel megengedve nincs. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. CsŐdÖK : A szolnoki tszéknél Polacsek József, kisújszállási kereskedő ellen, bej. febr. 11., fsz. márc 3., csb. Pálka Kálmán, tg. Nagy Béla. — Az újvidéki tszéknél Kreczulov S. Vladimír helybeli cég ellen, bej. febr. 15., Isz. márc. 1., csb. Rehák Ferenc, tg. Gál Ödön dr. — A nyíregyházi tszéknél Sulyok R. helybeli cég ellen bej. febr. 6., fsz. márc. 8., csb. Hangéi Károly dr., tg. Hoffman Mór dr. — A besztercei tszéknél Nősner János helybeli kereskedő ellen., bej. febr. 28., fsz. márc. 17. — A zilahi tszéknél Klein Móric zsibói kereskedő ellen' bej. febr. 1., fsz. febr. 27., csb. Knoll Béla. tg. Gyurkó László dr. —' A pozsonyi tszéknél Mayer T. bazini cég ellen, bej. márc. 21., fsz. ápr. 14., csb. Würtzler Ödön, tg. Neumann Gusztáv dr. Pályázatok : A pestvidéki tszéknél aljegyzői áll jan 15. (299). PAU_A8 RÉSZVÉNY rÁJWASÁG NVOMOÁJA BUDAPESTEN.