A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 21. szám - A kassai kir. tábla. Folytatás

A JOG 165 szélyei, melyek a középkorban a büntetések exagerált súlyosságában nyilvánultak, ma megfordítva azoknak aránytalan enyheségében nyilvánulnak. Ezen veszélynek általános felismerése képezi annak indokait, hogy némely esetei a lopásnak a törvényben előre megállapított ismérveik szerint jelöltetnek meg s ezen esetekre nézve külön sanctiók állapíttatnak.') (Anyaggyüjt. II. 649.) Az indokolás szelleméből is tehát az tűnik ki, hogy a törvényhozó még a Btkv. 33*8. §. megalkotásánál (mely különben néha beillenék a Szent-István király lopási törvényei közé) sem akart mást mint a büntettet és vétséget, illetőleg ezeknek ismétlését a Btkv. 338. §-ának alapjául fektetni, azért nem mondja, hogy aki lopás stb. miatt-, hanem határozottan kiteszi, hogy lopás stb. ((büntette vagy vétsége miatt» volt már kétszer büntetve. A büntetést a bűnösség fokához kell mérni, — amint a bűnösség fokozódik, aszerint kell fokozni a büntetést is. De nem felel meg az anyagi igazságnak, hogy ha valaki erdei lopásért két izben pénzbüntetéssel sujtatik, a harmadik izben már fegyházzal, vagy csak börtönnel is büntettessék s egy tekintet alá jöjjön (a büntetés minimuma és maximuma tekintetében) azzal, aki első izben lopás bűn tettéért böttönnel, másodízben fegyházzal volt büntetve. . . Revizió alá kell tehát venni az 1879: XXXI. t.-c. 90—96 vj-ait. vagy annak 74. §-át, sőt az anyagi igazság szempontiából mindkettőt s összhangzásba kell hozni a Btkv 338. § ával. Es ha ez utolsó is (amint remélhető) nem sokára revízió alá jön. gondoskodjanak a törvényhozók, hogy az ismételt erdei lopások ügyében is nyugodt lélekkel mondhasson ítéletet a bíró s ítélete ne háborítsa fel a jog- és igazságérzetet és a közvéleményt. . . Tarlózás. Demokratasag. — A nagyváradi ügyvédpárbaj. — Ok és okozat. — A humanizmus es az esküdtszéki bíráskodás.) — Ha nem volna bennünk büszkeség, akkor mások képzelt büszkesége miatt nem panaszkodnánk. La Rochefoucauld mondása jut eszünkbe, olvasván naponkint a demokrata mozgalmakról Hogyan ? Mai alkotmányunk népképviseleti, — törvény előtt mindenki egyenlő, — közös a teherviselés és mindenkinek joga egyforma védelemben részesül; ha szükséges, ingyen védelemben is. Az 1848. évi törvények, melyek mai alkotmányunk fundamentumát képezik, a demokrata eszméket teljes diadalra vitték. Magyarország ma demokrata állam, demokrata: erényeiben és hibáiban. A legszélsőbb demokráciától se várjunk azonban teljes egyenlőséget. Minden tudományok anyja: a bölcselet tanit bennünket arra hogy nincs hamisabb jelszó az egyenlőség jelszavánál; mivelhogy teljes egyenlőség nincs és nem is lehet. Márpedig az egyenlőség eszméje alap-momentuma minden demokrataságnak. A konzekvencia: érjük be annyi egyenlőséggel, amennyi elérhető. Elértünké már ennyit? Azt hisszük: igen. Mi van még hátra? — A teljes egyenlőség: — ne legyen semminémű válaszfal ember és ember között. Tehát nemzeti kaszinó, cimek, rendjelek és kitüntetések et omnia cetera delenda sunt. Miért ? Mert demokraták vagyunk I ö 1 I e I é valahányan, és tiltakozunk a születéssel szerzett előjogok (?) ellen, csakúgy mint a szellemi és pénzbeli toké által emelt s az előbbinél sokkalta erősebb társadalmi válaszfalak ellen Demokraták vagyunk :senkiemberfia nem különb nálunk! — de elfeledjük hozzátenni: — ésmi sem vagyunk különbek másnál. Pedig a mondat csak igy demokrata szellemű s ha elfeledjük a mondat második részét hangoztatni, nem azért feledjük el, mert demokraták vagyunk, hanem azért, mert mindig csak fölfelé nézünk s a mondatban úgysem volna több igazság. La Rochefoucauld megbocsát nekünk, ha szavait igy korrigáljuk: — Ha nem volna bennünk büszkeség, nem volnánk demokraták !. . . Nemde, kissé különös ? * Kissé igaztalannak, kissé naivnak s mindenekfölött kissé pikánsnak találván az ujabb idők demokratásdi játékát, nem szívesen látjuk, hogy demokrata szempontból Ítélték meg sokan a legutóbbi nagyváradi ügyvéd-párbaj esetét is. Ne tréfálkozzunk uraim, és ne játsszunk hangzatos szavakkal. Csak a keltett szenzáció szerint mérve is, ez második eset hamarjában, -ahol az ügyvéd, amint mondani szokták, hivatásának áldozata: Nyuli Mihály lelőtte az ügyvédjét, mert állítása szerint az ügyvédje kijátszotta. Az esküdtszék Nyuli Mihályt fölmentette. Weiszlovits az uicán inzultálja atyjának az ügyvédjét, mert ez állítólag alaptalanul öt kriminálisba kergette. Párbaj. Az ügyvéd a tüdejébe golyót kap; Isten csodája, ha életben marad Weiszlovits pedig néhány hónapig kincstári koszton lesz az államfogházban. A vesékbe nem látunk ; nem látjuk hol, melyik részen mennyi a formai, mennyi az ethikai igazság. De mint tény áll előttünk egy súlyos sérelem, mely állítólagos megtorlása egy más, előbbi sérelemnek. Lehetséges volna-e ? Hát követhet-e el az ügyvéd oly súlyos sérelmeket, amelyeket máskép nem, csak durva erőszakkal lehet megtorolni ? Súlyos hibája volna állami szervezetünknek, ha igy volna ! — Mi nem hisszün, de a Nyuli-féle eset ilyesvalaminek lehetőségét hagyja fenn. Mert fölmentették; fölmentette a független polgárbiróság votuma, melyet azok, akik a hangzatos jelszavakat szeretik, mint az infallibilitás próbakövét szeretnek feltüntetni. Mi szeretjük hinni, hogy tévedés történt: tévedés a vádlott javára, de sérelmére z áldozatnak és sérelmére az egész ügyvédi karnak s állami szervezetünknek. Mert hallgatólag az a felmentő verdikt egy hangos vád: — A vádlottnak igaza volt, mikor ügyvédjét lelőtte; jogosan tette, mert ez kijátszotta, elsvindlizte jogait s amit vádlott afölött való elkeseredésében, hogy elvesztett jogait vissza nem szerezheti, tett, azért felelősségre nem vonható, mert jogos felháborodásban cselekedett ugy. Ki nem érzi a vád nyomasztó súlyát ? Vagy jogos, vagy nem. Ha jogos: óriási feladat vár a magyar ügyvédi karra: kivágni testéből a rothadt tagot, ha az egész test szenvedni kénytelen is e miatt. Ha jogtalan: ugy a végletekig menő erélyes retorzió kell, hogy kövesse az erkölcsi elvadulás oly tüneteit, mint aminő a nagyváradi eset is. A magyar ügyvédi kar oly tekintélyes, sőt vezető szerepet visz a magyar társadalomban, hogy törvényes közbelépés nélkül is erkölcsi halottá teheti azt, aki lábbal tiporja a kötelességét híven teljesítő, a munka emberének becsületét. * Előttünk állván az okozat, keressük az okokat. Nem messzire járunk az igazságtól, mikor a bajok alapokát a túlságba menő humanizmusban véljük feltalálni. Humanizmus itt, ott és mindenütt. Mindenekfölött pedig büntető törvénykönyvünkben s bíróságaink gyakorlatában; rendszerint ott, ahol az ellenkezőre volna szükség és inhumánus tulszigor ott, ahol szükségtelen. Túlságos védelme a vagyoni, de majdnem a semmivel határos oltalmazása az egyéni biztonságnak s különösen annak, ami mindenekfölött való, a becsületnek. Magyarországon ma nincs olcsóbb portéka, minta becsület. Szabadon gázolhat benne, akinek csak tebzik; az egész mulatság is 20, legföljebb 50 koronába kerül. Es az élet ? — Tessék körültekinteni az esküdtbiróságok verdiktjei között. — Akit agyonütöttek, annak már úgyis mindegy, minek üssek agyon én is mást ? Én ugyan nem veszem a lelkemre, ha a delikvenst halálra, vagy hosszas börtönre Ítélik. Egy polgáresküdt szavai ezek s ez némi izelitőt nyújt a mi esküdtszékeink szellemi színvonaláról. Egy esküdtszék fölmentette a vádlottat, mert nem értette meg a kérdést s ezt a tárgyalás után valamennyi tagja által aláirt nyilatkozattal bizonyította. Tessék aztán a mi esküdtszékeinktől azt kívánni, hogy ne csak a siránkozó vádlottat lássák maguk előtt, hanem az egész esetet, ugy amint történt; ne csak a beszédek frázisait hallják, hanem pro et contra a elkiösmeret szavát is; és ne csak a kiszabandó büntetésre gondoljanak, hanem a csapatos fölmentések következményeire is s mindezeken felül tisztában legyenek a büntető igazságszolgáltatás céljaival is ! . . No, de ami fő, a humanizmus (?) diadalmaskodik. A haladás kordéja győzelmesen döcög a müveit nyugat után. Mert nyugat a mi ideálunk, akit meg kell győznünk arról, hogy nem vagyunk barbárok. Fare well! Előre. . . (—n —s.) Belföld. A kassai kir tábla . (Folytatás.) Mielőtt kritikai szemlénk fonalát újból felvennők, készséggel és szószerint tért engedünk ugy a kassai kir. tábla e 1 n ö ks é g e, mint Raisz Béla táblai biró ur hozzánk ii tézett helyreigazító sorainak. «A J o g folyó évi 18. számában — úgymond a tábla elnöksége — «A kassai kir. ítélőtábla* cím alatt megjelent közleményben kifejezés van annak adva, hogy feltűnő és magyarázatra szorul tgyes bíráknál az általuk készített ítéletek aránytalanul csekély száma.