A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 20. szám - Az igazságügyi költségvita a képviselőházban. Folytatás

A JOG 79 bíróság ítéletének indokolásából kitűnik, hogy a gyújtogatás büntette elkövettetett, hogy folyamodó a vád alól azért mentetett fel, mivel a terhelő és mentó'körülmények egybevetése szerint nem látszott bizonyíthatónak, hogy a gyujtogatást ő követte el, azonban a bünper adatai egyáltalán nem mutatják, mintha fí a terhére rótt bűncselekményben ártatlan lett volna. Minélfogva a B. P. 587. §-a alapján ki kellett mondani, hogy a folyamodónak kártalanításra igénye nincsen. A kir. törvényszék és a kir Ítélőtábla megsértette a törvényt, nevezetesen a B. P. 268 §-anak második bekezdésében foglalt rendelkezést; mert e szerint a törvényszék a vádiratot, ha a terhelt az ellen kifogást nem tett, csak a 264. §. 1—5. pontja esetében utasíthatja el és szüntetheti meg az eljárást ; ellenben annak vizsgalatába, vájjon a terhelt ellen felhozott bizonyítékok elegendök-e arra, hogy a bűnösségére nézve alapos gyanút keltsenek, kifogás hiányában nem bocsájtkozhatik, a vadiratot a 264. ij 6. pontja alapján el nem utasíthatja és az eljárást a bizonyítékok elegendő volta miatt meg nem szüntetheti. Mert a vadiratnak ebből az indokból való elutasítását és az eljárásnak a bizonyítékok nem elegendő volta miatt való megszüntetését csak a vádtanr.cs, még pedig csak a vádirat ellen tett kifogás folytán, a B. P. 259. es következe §-ai szerint tartandó tárgyalás alapján mondhatja ki. Az, hogy a törvényszék az ügyet a B. P. 268 §-a második bekezdése értelmében a járásbíróság elé utasította, itt figyelembe nem jöhet, mert ez a rendelkezés a hamis vádmiatt folytatott eljárás megszüntetésének csak folyományát képezte. A m. kir. Kúria (1902. évi március hó 26-án 2,778. B. sz. a.i Hamis vád büntette miatt terhelt özv. P. Jánosné szül K. Anna ellen a kaposvári kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1900. évi augusztus 28-án 5,635. sz. a. kelt végzéssel; a pécsi kir. Ítélőtábla által pedig a kir. ügyész felfolyamodására 1900. évi nov. hó 19-én 2,598. sz. a. hozott végzéssel elintézett bűnvádi pert a kir. koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán vizzgálat alá vévén, következő v é g zé s t hozott: A koronaügyést perorvoslata alaposnak találtatik. Kimondatik, hogy a tszék a vádlottat, ha terhelt az ellen kifogást nem tett, a B. P. 268. §-ának második bekezdése értelmében csak a 264. §. 1—5. pontja esetében utasíthatja el és szüntetheti meg az eljárást; ellenben annak vizsgálatába: vájjon a terhelt ellen felhozott bizonyítékok elegendők-e arra, hogy bűnösségére nézve alapos gyanút keltsenek, nem bocsájtkozhatik; a vádiratot a 264. §. 6. pontja alapján el nem utasíthatja és az eljárást a bizonyítékok nem elegendő volta indokából meg nem szüntetheti. Megsértette tehát a kaposvári kir. törvényszék fentidézett keletű és számú végzésével a B. P. 26b. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezést annyiban, amennyiben az özv. P. Jánosné szül. K. Anna ellen a btkv. 227., 228. §-ai alá eső hamis vád büntette miatt megindított eljárást, a kir. ügyész részéről beadott vádiratban eme bűntett miatt emelt vád elbírálása alkalmával, dacára annak, hogy terhelt a vádirat ellen kifogást nem tett, megszüntette abból az indokból, mert arra nézve, hogy özv. P. Jánosné, K. Juliannát lopással, tudva hamisan vádolta volna, terhelő adat nincs, valamint megsértette a törvényszék felhívott rendelkezését a pécsi kir. Ítélőtáblának idézett keletű és számú végzése is az által, hogy a kir. ügyésznek a sérelmes végzés ellen közbevetett felfolyamodását az abban a végzésben felhozott emiitett indokból elutasította. Jelen határozat a telekre hatálylyal nem bír. Indokok : K. Julianna az ellene özv. P. Jánosné sz. K. Anna panasza folytán lopás vétsége miatt folytatott bűnvádi ügyben a kaposvári kir. járásbíróság által 1900. évi május hó 19-én 242'2 sz. a. hozott jogerős ítélettel a lopás vádja alól felmentetett és az iratok a fenforogni látszó, a btkv. 227. §-ában meghatározott hamis vád bűntettének elbírálása végett a kaposvári kir. törvényszékhez tétettek át. Özv. P. Jánosné K. Anna ellen a törvényszék vizsgálóbirája, a kir. ügyész indítványára, hamis vád büntette miatt a vizsgálatot elrendelte és a vizsgálat befejeztével a kir. ügyész vádiratában özv. P. Jánosné K. Anna ellen a btkv. 227. §-ában meghatározott és a 228. §. szerint hivatalból üldözendő hami> vád büntette miatt vádat emelt és a főtárgyalás kitűzését kérte. A vádirat ellen özv. P. Jánosné K. Anna kifogást nem tett. Ennek dacára a kaposvári kir. tszék 1900. évi augusztus 28 án 5,635. sz. a. hozott végzésével a hamis vád büntette miatt megindított eljárást megszüntette abból az indokból, mert arra nézve, hogy özv. P. Jánosné, K. Juliannát lopás miatt tudva hamisan vádolta volna, terhelő tudat nincs; és a megszüntetés folyományaként az ügyet a fenfotogni látszó, a btkv. 260. §-a alá eső rágalmazás vétségének elbírálása céljából a járásbírósághoz tette át. A kir. ügyésznek ezen végzés ellen közbetett felfolyamodását a pécsi kir. Ítélőtábla 1900. évi november 19-én 2,589. sz- a. ugyanabból az indokból elutasította. A kir. törvényszék és kir. ítélőtábla ezekkel a határozatokkal megsértették a törvényt, nevezetesen a B P. 268. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezést, mert e szerint a törvényszék a vádiratot, ha a terhelt az ellen kifogást nem tett, csak a 264. §. 1—5. pontja esetében utasíthatja el és szüntetheti meg az eljárást; ellenben annak vizsgálatába, vájjon a terhelt ellen felhozott bizonyítékok elegendők-e arra, hogy a bűnösségére nézve alapos gyanút keltsenek? kifogás hiányában nem bocsájtkozhatik, a vádiratot a 264. §. 6. pontja alapján el nem utasíthatja és az eljárást a bizonyítékok elegendő volta miatt meg nem szüntetheti, mert a vádiratnak ebből az indokból való elutasítását és az eljárásnak a bizonyítékok nem elegendő voltuk miatt való megszüntetését csak a vádtanács, mégpedig csak a vádirat ellen tett kifogás folytán a B. P. 259. és következő § ai szerint tartandó tárgyalás alapján mondhatja ki. Az, hogy a törvényszék az ügyet a B. P. 268. §-a második bekezdése értelmében a járásbíróság elé utasította, itt figyelembe nem jöhet, mert ez a rendelkezés a hamis vád miatt folytatott eljárás megszüntetésének csak folyományát képezte. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve hatálylyal nem bir, a B. P. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. Annak a körülménynek tényálladékánál, mely a btk. 384. §-a szerint csalásnak tekintetik, az elkövetőben a jogtalan vagyoni hoszánszerzésre irányzott akarat (csalási célzat, btk 37g. §.) és a megfelelő vagyoni kár okozásának szándéka fbtk. 379. S. «annak vagyoni kart okoz»; hiányzik ; az elkövetési cselekedet ugyanaz, ami a btk. 379. s-a szerint, t. i. másnak ravasz fondorlattal tévedésbe ejtése vagy tévedésben tartása; a szándékolt jogsértő eredmény pedig a btk. 379. s-ában meghatározott vagyoni kár-okozás helyett az, hogy az elkövető magának hitelezést vagyy hitelhosszabbitást eszközöl ki. A székesfehérvári kir. járásbiróság (1901. május 23. 64. sz. a.) K. Dávid vádlott a terhére rótt és a btk. 384. §-ba ütköző 3 rendbeli csalás vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért összbüntetésül a btk. 96. és 97. §§-nak alkalmazásával az ítélet foganatba vételétől számított egy havi fogházbüntetésre mint fő és 2 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának hason tartamú felfüggesztésére mint mellékbüntetésre ítéltetik stb. Indokok: P. Zsigmond, R. Lipót és A. Lajos székesfehérvári kereskedők panaszt emeltek K. Dávid ellen a btk. 384. §-ába ütköző 3 rendbeli csalás vétsége miatt s ezen feljelentésük alapjáui vádlott azon ténye szolgált, hogy az velük rrint hitelezőivel szemben 40,/u-ra egyezkedett ki s ezen összeget 30 nap alatt kötelezte magát megfizetni. A kiegyezés és a lejárat közti időben vádlott azután áruraktárát eladta; a befolyt öszszegből azonban panaszosak kielégítésére mit sem fordított, hanem Fehérvárról eltávozott: igy őket ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette s tőlük a kielégítése alapot elvonta. Vádlott előadta azt, hogy ő, midőn fizetésképtelenségének tudatára ébredt, hitelezőivel egyezkedni próbált s ezek közül P. Zsigmond, R. Lipót és A. cég vele tartozásának 40°/0-ába ki is egyeztek. Minthogy azonban a többi hitelezői az egyességbe bele nem mentek s minthogy testvérbátyja ezen hitelezőknek sem volt hajlandó az egyességi összeget kifizetni, mert a többi hitelezője ki nem egyezett, ezért áruraktárát eladta s ezt legsürgősebb adósságai törlesztésére fordította, amit a becsatolt számlákkal igazolt. Azt tagadta, hogy sértett illetve a panaszoskép fellépő hitelezőket ő ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette volna. A kihallgatott R. Lipót, A. Lajos, P. Miksa, S. József tanuk eskü alatti vallomásával beigazolódván az, hogy vádlott sértettekkel végérvényesen kiegyezett s a halasztásra kapott határidő alatt áruit elidegenítette s ezen hitelezőinek mit sem fizetett, sőt S. Józs f előtt még azt is eltagadta, hogy Fehérvárról távozni akar; minthogy vádlott ekként ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette a vele egyezkedő hitelezőit, mert azon ténye, hogy sértettekkel perfect egyességet kötött, tőlük a fizetésre halasztást nyert s ezen idő alatt áruraktárát elidegenitette s igy a halasztásra adott határidő alatt sértetteket mintegy megkötötte, hogy az ő áruraktírának lefoglalása által követeléseiket ne biztosíthassák, mert az egyesség értelmében a lejárati határidőt megvárniok kellett; a btk. 384. §-ba ütköző csalás vétségének tényálladékát megállapítja; ennélfogva stb. A székesfehérvári kir törvényszék (1901. okt. 31. 4,345. sz a.) a kir. járásbiróság Ítélete, a mellékbüntetést illetőleg a btk. 388. §-ának felhívásával, az abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik. A m. kir. Kúria (1902. márc. 5. 2,012. sz. a.) mindkét alsóbb toku bíróság ítéletének a B. P. 437. §. ötödik bekezdése értelmében megsemmisítésével az eljárt székesfehérvári kir. járásbíróság az alábbi indokokban megjelölt körülmények megállapítása végett uj eljárásra utasittatik. Indokok: A másodfokban eljárt kir. törvényszék nem tett eleget a B P. 327. §. második bekezdés a) pontjában meghatározott kötelességnek; mert az ítélet rendelkező részében a megkülönböztetésre szolgáló körülményeket nem emelte ki, minek folytán nem tartalmazza az Ítélet azt, hogy mikor, hol, ki ellen és mi által követte el a vádlott a btk. 384. §-ába ütköző azon három rendbeli csalás vétséget, melyben bűnösnek mondatott. Annak a körülménynek tényálladékánál, mely a btk. 384. § a szerint csalásnak tekintetik, az elkövetőben a jogtalan vagyoni haszonszerzésre irányzott akarat (csalási célzat, btk. 379. §.) és a megfelelő vagyoni kár okozásának szándéka (btk. 379. §. «annak vagyoni kárt okoz») hiányzik; az elkövetési cselekedet ugyanaz, ami a btk. 379. §-a szerint, t. i. másnak ravasz fondorlattal tévedésbe ejtése vagy tévedésben tartása; a szándékolt jogsértő eredmény pedig a btk. 379. § -ában meghatározott vagyoni kár okozás helyett az, hogy az elkövető magának hitelezést vagy hitelhosszabbítást eszközöl ki.