A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 20. szám - Az igazságügyi költségvita a képviselőházban. Folytatás

A JOG 159 jogi műveltséget kiván, nem pedig csak a tudományok valamely kis zugában való jártasságot. A részletek tekintetében hibáztatja, hogy a javaslat a magántanári intézményt annyira háttérbe szorítja, mivel még a vizsgabizottságban sem juttat nekik helyet. Hibáztatja a bizottsági elnökök vétójogát, mert ez oda vezet, hogy a vizsgáló tanárok mintegy a vádlottak padjára kerülnek. Egészben vére pedig a javaslatot, — mely a felekezetiség süppedékes talaján épül, amely nagy visszaesést jelent az egyházpolitikai törvényekkel szemben, amely egy lépés azok revíziója felé, s állami egységünkre a legnagyobb veszélyeket rejti magában, — határozottan elveti és kívánja, hogy a napirendről mielőbb lekerüljön. Az előadást ezúttal is óriási tetszéssel fogadták. Nyilt kérdések és feleletek. Kérdés a végrehajtási eljárás köréből. A. B. ellen az ingóságokra végrehajtást foganatosítottak, majd árverést tűztek ki. Árverés előtt a bérbeadó háztulajdonos iL évi boltbér erejéig elsőbbséget jelentett be, amelyet azonban az eljáró biró nem vett észre s a sorrendi tárgyaláson a boltbért nem sorozta, hanem az egész tömegc-t a két toglaltatónak utalta ki Ez a végzés jogerőre emelkedett. Később a háztulajdonos érdeklődvén az ügy iránt, megtudta, hogy öt a sorrendi tárgyalásra nem idézték meg s nélküle, tehát szabálytalanul osztották fel ugy a tömeget, hogy neki semmisem jutott, jóllehet követelése a foglaltatokét törvény szerint megelőzi. Ebben a helyzetben kérte a sorrendi végzés kézbesítését, ami meg is történt. Ellene felfolyamodást adott be s a kir. tábla az egész eljárást megsemmisítette és uj sorrendi tárgyalást rendelt, aminek során a boltbért sorozták, de a járásbíróság azzal a kérelemmel, hogy a foglaltatókat kötelezzék a felvett összegnek bírói letétbe helyezésére, elutasította a háztulajdonost, amely elutasítást a kir. tábla is helybenhagyta ezzel az indokolással: «A fent nevezett foglaltatok végrehajtható okiraton alapuló követelésüket bírói utalványozó végzés folytán, tehát jogszerűen és jóhiszeműen vették fel a birói letétből; az ily módon, ily jogalapon és jogcímen felvett összegnek letétbe való visszafizetésére tehát ebben a végrehajtási ügyben jogszerűen nem kötelezhetők, ezért az elsőbiróságnak megtámadott rendelkezését helybenhagyni kellett>. Ez a végzés jogerős az uj sorozás megállapításával együtt. Quid nuncr Lehet-e sikerrel gazdagodási keresetet indítani a két foglaltató ellen ? Hiszen van uj birói jogerős határozat, amely szerint nem őket illeti a már felvett összeg? Jóhiszemüeknek sem lehet őket tekinteni, hiszen tudták, hogy házbérigény van bejelentve: Es ha a birón veszik meg az összeget, fordulhat-e e két foglaltató ellen, akik az ő kárán gazdagodtak ? Egy ügyvéd. Prolongálhatja-e a pénzintézet a biztosítéki okirat fedezéséül szolgáló váltót, bekebelezési zálogjogi rangsorozatának veszélyeztetése nélkül ? — Felelet. — A Jog 15. számában a fenti cim alatt megjelent kérdésre feleletünk a következő. Mindenekelőtt is értsük meg egymást. Ha jól értem a kérdést és saját tapasztalásomból jól sejtem, a konkrét esetben a férj- és feleségnek egy hiányzó váltójáról van szó, amelyen kelet, lejárat kitüntetve nincsen. Mert hiszen különben prolongációról nem is szólhatnánk. Hiszen a prolongáció időpontjában a férj már nem élt, így tehát neki a takarék már mitsem prolongálhat. Nos tehát ily esetben a takarékpénztárt követőleg bekebelezett jelzálogos hitelezőnek kifogását alappal birónak tartom és ugyhiszem, hogy azon perben, melynek megindítására a sorrendi végzéssel a végrehajtási törvény 197. §-ának 2-ik bekezdése alapján a takarékpénztár utasíttatnék a kifogásoló hitelezővel szemben, a kifogásolt, eredetileg a férj ellen bekebelezve volt követelés bíróilag érvényesnek nem nyilváníttatnék. Kétségtelen ugyanis, hogy a sorrendi tárgyalás alkalmával az egész ingatlant terhelő előnyös tételek levonása után még megmaradó vételárból 2 tömeg lesz alakítandó, mégpedig külön azon hitelezők kielégítésére, kik az eredetileg csupán a férj tulajdonát képezett felerészre szereztek zálogjogot és külön a feleség fél ingatlanára bekebelezett hitelezők kielégítésére. Ebből tehát máris látható, hogy azon hitelezőkre, kik az ingatlan egyik vagy másik felerészére már jogokat szereztek, nem lehet hátránynyal az a körülmény, hogy utóbb az egész ingatlan a feleség nevére került. Vagyis tehát a férj fele részére a takarékpénztárt követőleg zálogjogot szerzett hitelező jogain mi változás sem állott be az által, hogy a takarékpénztár történetesen az ingatlan másik felerészére is szerzett zálogjogot, valamint természetesen az sem, hogy idővel az egész ingatlan a feleség nevére került. A későbbi hitelező tehát, kinek kifogásolási joga ezek szerint kétségtelen, szerintem az alapon kifogásulhatja majd a követelésnek az eredeti váltó alapján az eredetileg a férj tulajdonát képezett ingatlan részre a biztosítéki összeg erejéig eszközölt bekebelezés rangsorában leendő sorozását, hogy akkor, amidőn a takarékpénztár a váltót a feleség irányában prolongálta, tulajdonképen nem is prolongáció vagyis (ha nem is a váltón kitüntetett) lejárati időnek meghosszabbítása és a lejárati napnak kitolása eszközöltetett, hanem nováció létesült. Prolongációról ugyanis már azért sem lehet szó, mivel az elhalt férj adóssága tekintetében prolongáció nem jöhetett létre és igy az, ami a feleség irányában a tartozás tekintetében történt, csupán novációnak tekinthető. Nováció esetében pedig a követelés és tartozás azonosságáról nem lehetvén szó, misem természetesebb, mint hogy a takarék az eredetileg a férj jutalékára a biztosítéki összeg erejéig bekebelezett követelésnek sem fennállását, sem pedig számszerű nagyságát igazolni nem lesz képes. Ezzel természetesen elesik az a kérdés is, vájjon ily követelést más pénzintézet a bekebelezés rangsorozatában magához válthat-e? Ami végül a fölvetett kérdések legutolsóját illeti, hogy t. i. a kötelezvény alapján bekebelezve levő követelések a fölvetett kérdés tekintetében a biztosítéki okirattal bekebelezett követelésekkel egy tekintet alá esnek-e, ugy e részben határozott nemmel válaszolok. A kettő között lényeges különbség van. Amíg ugyanis a kötelezvény alapján egyetemleges zálogjogom van, melynek nagysága magából a telekkönyvből számszerűleg kitűnik, addig a biztosítéki okirat esetében alapjában véve nem zálogjogot szerzek, mert hiszen a zálogjog járulékos természeténél fogva követelés nélkül nem is létezhetik, — hanem csupán majdan keletkezendő követelésem kellő biztosítására, rangsorra teszek szert. (Telekk. rend. 65. §.). Ezért a biztosítéki összeg erejéig bekebelezett u. n. zálogjog esetében képzelhetünk p. o oly időpontot, midőn még követelés nincs, vagy már kiegyenlittetett, és mégis a bekebelezve levő zálogjog még a jövendőben keletkezhető követelésnek biztosítására szolgál. A zálogjog ezen két neme közötti különbség kifejezést talál a végrehajtási törvény 191. §-ának utolsó és a 192. §-ának 5. bekezdésében, amennyiben a biztosítéki összeg erejéig bekebelezve lévő hitelezőnek megjelenése a sorrendi tárgyaláson kötelező, mivel különben nem lévén ismeretes tényleg létező követelésének nagysága, a követelés a sorrendnél mellőzendő, mig a határozott összeg erejéig bekebelezve lévő követelés még a hitelező távolmaradása esetében is számba vétetik. És végezetül ugyancsak a zálogjog ezen két neme között észlelhető különbségnek tulajdonithatók a végrehajtási törvény 197. §-ának 2-ik bekezdésében foglalt intézkedések. Mindezekkel csak azt akartam jelezni, hogy kötelezvény esetében a takarékpénztár helyzete egészen más és sokkal kedvezőbb mint biztosítéki okirat alapján szerzett zálogjog esetében. Nemo. Irodalom. A magyar közigazgatási jog kézikönyve. Irta Kmety Károly dr. Politzer Zsigmond és fia kiadása 1902. (Ára 15 K. 20 fii.) Kmety Károly dr.-nak, a kitűnő tudósnak fenti című müve immár a harmadik kiadásban fekszik előttünk. A munka első két kiadása igen rövid idő alatt terjedt el, ami jogi irodalmunkban ritkaság-számba megy. A munka harmadik kiadása az összes ujabb törvényeket is feldolgozza. Kmety művét ezúttal dicsérni nem szükséges. Előnyeit már az előbbi kiadásoknál méltattuk. A különvagyon és közszerzemény kodifikálása. Bírálat a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 107—111. és 121—169. §-airól, ellenjavaslattal. Irta Raffay Ferenc dr. egyetemi magántanár és jogakadémiai nyilv. r. tanár, Eperjesen. Budapest, Politzer Zsigmond és fia kiadása, 1902. Árai kor. 20 fillér. Kiváló munkatársunk szokott alaposságával tárgyalja a címbeli kérdést. Megjelent: Az ipari minták oltalmáról szóló törvényjavaslat előadói tervezete. Vélemény. Irta Lévy Béla dr., budapesti ügyvéd. Különlenyomat a Jogtudományi Közlöny 1902. évfolyamából. A dél-afrikai háború; annak okai és vezetése. Ily című nagyérdekü füzet jelent meg Budapesten, Szilágyi Béla bizományában, Conan Doyle, a híres angol költő és író tollából, Aliquis magyar fordításában. Ára 60 fillér. Vegyesek. Szalontárói vesszük azt a panaszt, hogy a szalont a i járásbíróságnál tűrhetetlen állapotok vannak. Ugy az elintézés mint a kiadmányozás a leglassúbb tempóban megy.