A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 20. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Második rész. Folytatás

A JOG 157 .-ik pontjában meghatározott semmiségi okból, mert..» ezután következik annak a birói ténynek megjelölése, amelyet a fél sérelmesnek talált. * * * Meg kell itt azonban emlékeznem a B. P. 40 í. §-a második bekezdéséről, melynek hibás szövegezése a föntebb szóban volt tévedést előmozdítja s tényleg a/.t a hiedelmet kelti, mi tha végzés ellen is s a kir. ítélőtáblához (iárásbirósági eljárásban a törvényszékhez) is «semmiségi panaszának volna helye. így szól ugyanis a törvényhely : «Ha azonban a semmiségi panaszt . . . semmiségi ok miatt használták sakir. ítélőtábla afelebbezést alaposnak .... találja . . .» stb. Már magából e szövegből is kiderül ugyan, hogy az ítélőtábla fölebbezés (tehát nem semmiségi panasz^ alap ján dönt, — de a semmiségi ok miatt az eljárás folyamán érvényesített perorvoslatot (mely helyesen «felfolyamodás») (csemmi^égi panasz»-nak nevezi e szöveg. Hát ez szövegezési botlás. Ha egyszer elfogadta a törvény terminológiája, — mint ahogy tényleg elfogadta, hogy semmiségi panasz a kir Kúriához intézett perorvoslat, akkor hiba ezt a műszót más fogalom jelzésére s nevezetesen a semmiségi oknak az első foknál a kir. ítélőtábla (járásbirói eljárásban a törvényszék) határozata céljából való érvényesítésére használni. A helyes törvényszerkesztés elve : egy fogalmat többfélt kifejezéssel, többfélét egy gyei ne jelöljön a törvény, — mert különben, uti exemplum docet, zavart teremt. Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Irta KLEIN EDE dr„ szepsi ügyvéd. Második rész.*) CV (Folytatás.) Tagadhatatlan való. hogy ezen meghatározás a legegyszerűbb tenyálladéknál beválik. «A» bérbe adja házát «B»-nek. akkor «B» a birtokos, «A» pedig, kitől «B» a birtokos a birtokot szerezte «közvetett birtokos*. Igen ám. de mihelyt a tényállás csak valamelyest kompiikálódik, a törvényes definíció múlhatatlanul csütörtököt mond. A kodifikátor. ugy látszik, a jogszabályt egyetlen, éspedig a legelemibb eset tényálladékából abstrahálta, mintha egy természettudós az egyes kísérletnél megfigyelt jelenséget generalizálná és abból általános érvényű természettörvényt kívánna alkotni. «A gyám» — a Tervezet 402. §-a értelmében — «gyámoltja vagyonát leltár mellett veszi kezelés alá.» A gyám «A» tehát közvetlen birtokos (birtokközvetitő), «B» a gyámolt közvetett birtokos. Most vesz a gyám a gazdaság részére lovat «C»-tői; az 523. §. értelmében azt kellene hinnünk, hogy «C<>. kitől a gyám a lovakat szerezte, közvetett birtokos; azt mondani jelen esetben, hogy a gyám. a ló birtokát a gyámoktól szerezte. — elfogultság és erőszak nélkül tán mégsem lehet. Még kirívóbb ezen tünet, ha az 523. §-t az azzal kapcsolatos 627. §-sal hozzuk vonatkozásba. A 627. §. tudvalevőleg a constitutum possessorium-ot szabályozza. Szövegezése csak ugy ment végbe, mint az 523. §-é : az is a legelemibb tényálladékbóí abstraháltatott és bár a 627. §. az 523. §-ra támaszkodik, még ezen két szakasz sem lett egymással konfrontálva. E szerint «A», a tulajdonos, lovát eladja «B»-nek, de miután arra még két hétig szüksége van, azt «B»-től köles' n kéri, vagyis az átadás helyett «A» az «eddigi tulajdonos-- és «B» a «szerző» oly jogviszonyban egyezhetnek meg, melynélfogva «A», az «eddigi tulajdonos* birtokos marad, de a haszonkölcsönnél fogva «B» irányában a birtokra jogosítva lesz : igy tehát «B» elnyeri a tulajdont és egyszersmind a «közvetett birtokot.)) A 627. §-nak egyéb fogyatékosságára még visszatérek. Itt csak azt kívánom konstatálni, hogy a 627 §., bár az 523. §-ra, mint alapra támaszkodik, azzal diametrális ellentétben áll. Az 523. § szerint közvetett birtokos az, kitől a birtokos a birtokot szerezte; a 627. §. szerint pedig közvetett birtokos leend a szerző «B», ki a lovat a birtoi os «A»-tól szerezte. És ezen ellentét a constitutum possessorium minden egyes eseténél fog jelentkezni. *) Megelőző közleményt 1. a f. évi Ki. számban. Nézzük pl. a constitutum possessoriumnak a Tervezet 115. §-ábanls) szabályozott esetét. A férj egy négyes fogatot vesz X. gróftól nejének, de magának kiköti a haszonélvezetet a házasság tartamára. Akkor, ha az 523. §-t betű szerint alkalmazzuk. X. gróf. akitől a férj a fogatot szerezte, közvetett birtokos lenne, — ami evidens képtelenség, — de ettől eltekintve is, való tény, hogy a férj közvetlen bii tokos (birtokközvetitő). a nő ellenben birtokos leend. Mily logikával mondhatjuk, hogy a férj a birtokot a nőtől szerezte, — pedig az 523 §. minden kétséget kizáró határozottsággal azt állítja, hogy közvetett birtokos az, akitől a birtokos a birtokot szerezte ? Még kirívóbb az ellentét, mint még látni fogjuk, ha a másod, harmad és további fokú közvetett birtokot kapcsolatba hozzuk a constitutum possessoriummal A Tervezet azon kijelentése : «akitől a birtokos a birtokot szt;rezte». - mint a közvetett birtok fogalmi kritériuma fenn nem tartható és a fogalomhatározásból bátran kiküszöbölhető. Tán nem tévedek, ha e szerencsétlen fordulatnak szülő okát a német polg. törvénykönyv 941., 986. és 991. §-aiban vélem feltalálhatni : « . gegen den Besitzer, der sein Recht zum Besitze, von dem Eigenbesitzer ableitet. . .» (941. §.), «. . der mittelbare Besitzer, v-on dem er sein Recht zum Besitz ableitet . .» (986. §.), «Leitet der Besitzer das Recht zum Besitze von emem mittelbaren Besitzer ab .» (991. §.) Mi nem tagadjuk, hígy vannak esetek, ahol a kifejezés találó, de azt vetjük gáncsul, hogy az egyes szórványos esetekben észlelt jelenség generalizáltatott és fogalmi kritériummá statuáltatott Ez a helytelen ! A többi eltérés nem válik a 1 ervezet hátrányára. Az jobbára alárendelt jelentőségű stiláris módosítás így a <S6S. §. a haszonélvezőt és záloghitelezőt exempiificative felsorolja, a bérlő, haszonbérlő, haszonkölcsönvevő és letéteményes mellett, az 523. §. pedig a haszonélvezőt és záloghitelezőt kihagyja és elvileg egy csoporttá comprehensive összefoglalja e szavakkal: «mikor a birtokos a dolgot terhelő jogon gyakorolja a birtokot)). Továbbá a 868. §. a birtokközvetitőkről azt állítja, hogy azok a birtokra jogosítva vagy kötelezve vannak. A Tervezet ezt is összefoglalja eme kifejezéssel : «hogy azokat a birtok megillet i.»16 A közvetett birtoknak több foka lehet. «A» bérbeadja házát «B»-nek. «B» albérletbe adja «C»-nek. Itt «C» közvetlen17 birtokos. «B» elsőfokú, «A» másodfokú közvetett birtokos. Ezen mintaesetre pompásan ráillik a Tervezet 624. §-a. «Az 523. §. szabályai annak (A) javára is szolgálnak, akitői a birtokot az ott meghatározott vak mely jogalapon az (B) szerezte, aki viszont ugyan ily jogalapon a mostani birtokosra (C) ruházta át. Vagyis «A»-tól «B», «B»-től «C». Ezen definíció szintén a legelemibb tényálladékbóí abstraháltatott, de a legkisebb komplikációnál szörnyen csütörtököt mond. Már az «ugyanily jogalapon» az első szempillantásra megdől. «A» haszonélvezetbe adja házát «B»-nek, «B» pedig «C»-nek bérbeadja. Kétséget sem szenved, hogy a jogalap nem azonos, nem «ugyanily». és a másodfokú közvetett birtok «A», az elsőfokú «B» személyében létesül. Ha uedig a constitutum possessoriumra alkalmazzuk az 524. §-t, akkor egy betűje sem marad épségben. «A», kinek dolga «B»-nél bérben van, eladja azt «C»-nek, magának pedig fentartja a haszonélvezeti jogot. Kétségtelen, hogy itt «C» lesz másodfokú, «A» elsőfokú közvetett birtokos, ?B» pedig leend közvetlen birtokos. Pedig az 524. §-nak szövegét alapul véve, ugy kellene állani a dolognak, hogy «C»-től szerezte légyen a birtokot «A», «A»-tól pedig aztán «B». Vagyis itt is a másodfokutói az elsőfokú közvetett birtokos, ettől pedig a birtokközvetitő. Összefoglalva tehát az eredményt, «C» a «szerző» és nem az, «kitől a birtokot az szerezte, ki azt viszont másra ruházta», lesz a másodfokú közvetett birtokos, sőt «C»-től nemhogy «A», de egyáltalán senki sem szerezte azt ; továbbá «A» ruházta j! «Ha a férj valamely vagyontárgyat a nejére átruházott, a haszonélvezetet azonban magának a házasság idejére fentartotta : e fentartásnak, ellenkező kijelentés hiányában, az az értelem tulajdonítandó, hogy az átruházott vagyontárgy hozomány legyen.» (115. §.) 18 A 627. §. már kiesik a szerepből, ott a kötelezettség már teljesen elmaradt. 11 Egyszer s mindenkorra a fent kifejtett értelemben.