A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 18. szám - Kártalanitás a bünjelként lefoglalt dologért

A JOG 71 ha a vádlottak gépjüket kellő időben megállíthatták, vagy azzal kitérhettek volna, akkor nem lett volna arra szükség, hogy P. Lajos vádlott a sértettet félretolja és akkor azt L. Károly vádlott gépjével nem gázolta volna el: a vádlottak gondatlansága és a K. Mózes által szenvedett testi sérelmek közt megvan az okozati összefüggés: Ennél fogva azokat a btk. 310. §-a értelmében a gondolatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében bűnösöknek kellett nyilvánítani. A büntetés a gondatlanság fokára és a vádlottak büntetlen előéletére mint enyhítő körülményekre való tekintettel, a fenti mértékben találtatott kiszabandónak. A kassai kir ítélőtábla (1901. márc. 26-án 234. sz. a.lméltánylóbb figyelemmel a fenforgó nyomatékos enyhítő körülményekre; más felöl annál az oknál fogva, hogy a sértett részére fizetendő kártérítési összeg a fenforgó körülmények között az elsőfokú bíróság részéről tulmagasan állapíttatott meg: vádlottak büntetésének a megállapításánál a btk. 92. §-nak alkalmazását látja helyénvalónak, a sértett részére fizetendő kártérítési összeget pedig mérséklendőnek találja. Mihez képest a kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletének a büntetést megállapító részét, a btkv. 385. §-a 3. pontja alapján megsemmisíti s a nevezett vádlottak büntetését a btkv. 92. §, alkalmazásával a btkv. 310. §-a értelmében személyenként 200 korona fő és 30 korona mellékbüntetésben állapítja meg. K. Mózes sértett részére fizetendő költség és kártérítési összeg mennyiségét pedig a kir. törvényszék ítéletének részben való megváltoztatásával 575 korona 36 fillérre leszállítja Egyébként a királyi törvényszék Ítéletét vonatkozó indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1902. évi február hó 5-én 1,024. sz. a.) a fenti ügyben a vádlottaknak, P. Lajos érdekében a közvédőnek, ugy L. Károly védőjének semmiségi panasza folytán következőleg ítélt: A bp. 365. §. 1. a) pontjánál fogva emelt semmiségi panasz, P. Lajos vádlottra vonatkozólag mint alaptalan a bp. 437. §. 4. bek. értelmében elutasittatik. Ellenben L. K. vádlottra vonatkozólag a semmiségi panasznak hely adatván, e részben mindkét alsóbiróság ítélete a bp. 385. §. 1. a) pontja alapján megsemmisíttetik és e vádlott a vád alól felmentetik. Indokok: A kir. ítélőtábla által az elsőbiróság ítéletének indokai nyomán valóknak elfogadott tények szerint P. L. kerékpáron haladva K. M-hez ért s nehogy elgázolja, az útról kezével félrelökte, mire K. a lökéstől megtántorodva L. K. kerékpárosba ütközött, minek következtében míg K-t a L. K. kerékpárja elütötte, ugy hogy K. az utszélén álló kőgulára esett, másrészt a K. által való meglöketés következtében egyszersmind L. is feldőlt és K-ra ráesett. Ez eset folytán K. Mózes három hónapi gyógytartamot igényelt sérüléseket szenvedett. E tényállás szerint, mely a bp. 437. §. 1. bekezdése értelmében a kir. Kúria határozatánál is alapul veendő, L. Károlynak semmi olyan mulasztása vagy cselekménye nincs megállapítva, melylyel a K. M. súlyos sérülése oki összefüggésben volna; vele szemben tehát a büntetendő cselekmény megállapítása a törvény téves alkalmazásán alapulván, L. K. bűnösségének megállapítása tekintetében felmentő ítélet volt hozandó. Ellenben, minthogy a kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott tények szerint K. M. megtántorodását, a L. K. kerékpárjához lökődését s ez által elüttetését az, hogy a kerékpárján sebesen haladó P. L. elől ki nem térhetvén, ez utóbbi által félrelöketett, tehát a P. L. gondatlansága okozta: tekintettel a súlyos sérülésre: P. L vádbeli tette büntetendő cselekmény tényálladékának felel meg; vele szemben tehát ez esetben az anyagi törvény téves alkalmazásának esete fönn nem forogván, a semm. panasz alaptalan Vádlott a gondozására bizott hidon való átkelést, a szabályrendeletileg megállapított hidvam kifizetésétől, vagy annak kifizetését igazoló bárcának felmutatásától függővé tenni jogosítva lévén, abban a tényében a vádlottnak, hogy ez a vám tárgyát elzáró s leeresztett sorompónak felnyitását vámfizetés vagy annak kifizetését igazoló bárca felmutatása nélkül tagadta meg; majd sértettnek és társainak zajos és hevesebb fellépte s fenyegetése következtében, amely vádlottnak megfélemlítésére alkalmas volt, személyének biztonsága, ugy a vámtargynak az esetleges erőszak ellen való megvédése céljából lőfegyvert kihozva s a sértettre ráfogva azt a kijelentest tette, «vagy te halsz meg vagy én, de fizetned kell», a fenforgó körülmények közt büntetendő cselekmény tenyálladéka nem forog fenn, — mert vádlott akkor, amikor ezen fenyegetést használta, saját magának a lelövését is hangoztatta, amely tényből maga a kir. ítélőtábla azt a jogi következtetést vonta le, hogy a vádlottnak fenyegetése nem irányult egyenesen a sértett életének kioltására | következőleg azt életveszélyesnek nem tartotta, de nem is tekinthette ilyennek, mert a fenyegetés csak feltételes volt, a sértett személye ellen egyenesen nem is irányult, hanem abból a célból alkalmaztatott, hogy a vám tárgya ellen esetleg intézendő jogtalan támadás, a leeresztett sorompónak erőszakos fölnyitása raegakadályoztassék. A nagybecskereki kir. törvényszék (1901. február 21-én 716. sz. a.j H. Mendel bűnösnek ismertetik a KBTK. 41. §-ában meghatározott közcsend elleni kihágásban, a melyet az által követett el, hogy 1900. aug. 14-én éjjel Csávoson a Temes hidjánál V. András dr. módosi albirót, a mikor ez a hidsorompó relnyitását és kocsival való átbocsátását követelte, lelövéssel fenyegette és azért e hivatkozott szakasz alapján 14 napi elzárásra és 20 kor. pénzbüntetésre ítéltetik stb. Indokok: V. András dr. sértett és H. Miklós tanúnak egybehangzó, valamint a meg nem esketett tanú V. Luka vallomásának az előbbiekkel összevágó részével, a kir. törvényszék tényállásként megállapítja, hogy 1900. évi augusztus hó 14-ik nap ján V. András dr. kir. járásbirósági albiró és H. Miklós irnok V. Luka kocsiján Tógyérra utazott és a csávosi hídnál H. Mendel vámszedőnek vám cimén 20 fillért fizetett anélkül, hogy a vámszedőnek megmondta volna, hogy miután az egyszeri átkelés dija 10 fillért tesz és a visszatérésért is ennyi fizetendő, azzal a menet és jövet diját egyenlítette ki. A vámszedő a 20 fillérből mit sem adott vissza, de ezt V. András dr. nem követelte, mert abban a hiszemben volt, hogy a visszatérés diját is megfizette ; sem bárcát nem követelt, mert azt hitte, hogy a vámszedő öt ismeri és mert más alkalommal is adott már 20 fillért és bár bárcát nem kapott, akadálytalanul visszamehetett a hidon. A mikor Tógyérról éjjel 11 óra körül a hídhoz értek, a sorompót leeresztve találták és miután V. Luka, majd H. Miklós a sorompó felnyitását hiába sürgették azzal, hogy a jövet dija menet alkalmával kifizettetett: V. András is leszállt a kocsijáról és azzal a fenyegetéssel, hogy ha át nem bocsátja a hidon, feljelentést tesz ellene, — a sorompó felnyitását sürgette. H. Mendel erre bement a szobájába, kihozott onnan egy puskát és ismételve a szóváltások folyamán többször tett^azt a kifejezést, hogy vagy mutassa fel a hídvám kifizetését igazoló bárcát, vagy fizessen, a puskát V. dr.-nak szegezve azt mondta: • vagy maga döglik meg, vagy én fogok megdögleni, de a hidon át nem megy, mig meg nem fizet», amire V. dr. a 10 fillért lefizetvén, a hidon átbocsáttatott. A kir. ügyészség vádlottnak eme cselekményében a btk. 350. §-ába ütköző, a 353. §. 1. pontja szerint minősülő zsarolás bűntettének a tényálladékát megállapíthatónak látván, kérte a vádlottat e miatt elitélni; mig vádloti első sorban a bizonyítás kiegészítését szorgalmazván annak a megállapítása végett, hogy neki puskája nincs, érdemileg felmentetni kért, mert ő tulajdonképen önvédelmi helyzetben volt, a mikor távol minden emberi laktól és segítségtől, három erős embertől megfélemlítve, egyrészt a gondozására bizott vagyont, a hidat, másrészt saját személyét volt kénytelen védeni a közvetlen megtámadtatás ellen. A kir. törvényszék a bizonyítás kiegészítése iránt előterjesztett indítványt mellőzte, mert az, hogy vádlott a hidvám bérlőjének számolni tartozott, nem igényel bizonyítást, az pedig, hogy volt-e a vádlottnak puskája, az ügy eldöntésére lényegtelen körülmény, miután ép akkor lehetett a birtokában puska, ami különben H. és V. tanuk positiv vallomása mellett kétségtelen is. A kir. ügyész minősítését a kir. törvényszék nem fogadta el, mert hiányzik a zsarolás lényeges ismérve: a vagyoni haszonra irányult szándék. Vádlott sem magának, sem másnak vagyoni hasznot nem szerzett, a mikor a gondozására bizott hidon való átkelést a törvény szerint kifüggesztett, szabályrendeletileg megállapított feltételtől tette függővé: hogy vagy a hidvám kifizettessék, vagy a kifizetés megtörténte bárcával igazoltassék. A vádlott tehát jogos téren mozgott, miután a sértett előadása szerint sem lett megmondva az átkelés alkalmával, hogy a 20 fillér a menet és jövet dijában fizettetik; ellenben a sértett mozgott jogtalan téren, amikor az 1890: I. t.-c. 100. és 143. §-aiban kihágásnak is minősített azt az eljárást követte, hogy a vámtárgyat akként kívánta — bár jóhiszeműen — használni, hogy magát a fizetés alól elvonja. A vádlott tehát még nem szerezte meg a követelést, a mikor a szabályrendeletileg biztosított jogának puskaemeléssel és igy fenyegetéssel akart érvényt szerezni, cselekményéből tehát a vagyonszerzés eleme hiányozván, a K. H. B. T. K. 41. §-ában meghatározott kihágásban lehetett csak bűnösnek ismerni. A jogos védelem nem forog fenn, mert olyan támadás a hangos szóváltásban és a sértett és tanuk hevesebb fellépésében nem ismerhető fel, amely puska emelésére jogosítana. A büntetés kiszabásánál enyhítőül vétetett a vádlott büntetlen előélete, hogy kezdetben ő mozgott jogos téren és hogy a fentnevezettek hevesebb fellépése megfélemlítésre alkalmas volt, súlyosítóul azonban az eszköznek az emberi élet kioltására alkalmas volta stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1901. jun. 5-én 1,543 sz. alatt) által az elsőfokú bíróság Ítélete a minősítést illetően a bp. 385. §-ának 1. b. pontja alapján megsemmisíttetik. H. Mendl vádlott a btk. 350. §-a alá eső zsarolás vétségében mondatik ki bűnösnek és ezért az előbb idézett törvényszakasz alapján 1 hónapi fogházra ítéltetik. A ténymegállapításra vonatkozólag azzal a kiegészítéssel, hogy vádlott sértettet vagyoni haszonnak jogtalanul való szerzése céljából fenyegette, az elsőfokú bíróság ítélete egyebekben helybenhagyatik. Indokolás: Az elsőfokú bíróságnál tartott főtárgyaláson a kir. ügyész részéről V. Luka tanú meghiteltetésének mellő' zése miatt bejelentett és az ítélethirdetés ufán is fentartott sem-