A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 18. szám - A kassai kir. itélőtábla. Folytatás

A JOG 141 tot elsőfokulag csak a kif >gások feletti tárgyalás avagy a tőtárgyalás alkalmával s igy mindig a folyamatban levő eljárás valamely későbbi szakában rendeli el, ellenkezik a törvény rendszerével az az eljárás, mely szerint a vádló a vizsgálat elrendelését közvetlenül a vádtanácsnál szorgalmazhatja. A kir. Kúria határozata ezenkívül még egy másik kifogás alá eshetik. A törvény szerint a vizsgálóbíró elsőfokú határozata ellen a kir. törvényszék vádtanácsához egyfokú felfolyamodás használható (lOö. és 378. §. 1. és 3-ik bek.), és ha a vádtanács a vizsgálatot elrendelte, ezen határozat ellen további perorvoslatnak nincsen helye (107. §.). Miután tehát a vádtanácsnak vizsgálatot elrendelő végzéseellen a további fölebbvitel minden esetben, tehát akkor is ki van zárva, ha a vádtanács elsőfokban határozott, kétségtelen, hogy ezen határozat ellen akkor sem használható perorvoslat, ha a vádtanács a vizsgálatot közvetlenül a vádló indítványára tendelte el. Igaz ugyan, hogy a vádtanács a vizsgálat elrendelése esetében mindenkor végérvényesen dönt, azt lehetne tehát mondani, hogy a vádtanács hatáskörének ilyetén kibővítése nem jár jogsérelemmel. Ez az ellenvetés azonban, felfogásom szerint, helytelen alapból indul ki. A perorvoslat célja ugyanis az, hogy az az ügy, amelyet az alsófoku bíróság már megvizsgált, uj a b b vizsgálat, ujabb határozathozatal tárgyává tétessék, miáltal a fölebbviteli íendszer az igazságszolgáltatás egyik fő- és nélkülözhetetlen garanciájává válik. Elvi tekintetből minden bírói intézkedésre nézve meg kellene adni a perorvoslatot, mivel egy végzésnél sincs kizárva a biró tévedése. Figyelembe véve azonban, hogy a fölebbvitelnek ilyen korlátlan kiterjesztése az eljárást lassítaná, természetes dolog, ha a törvény a perorvoslatot csak fontosabb érdekű esetben engedi meg. A törvény a vizsgálat elrendelésének kérdésében hozott határozatra nézve az egyfokú felfolyamodás rendszerét fogadta el, sőt abban az esetben, ha a vádtanács a vádlónak a vizsgálat elrendelése iránti indítványát elutasította, egy további tölebbviteli jogorvoslatot enged meg. (878. §. 2-ik bek.) E szerint tehát kétségtelen, hogy mivel a törvény a vizsgálat elrendelésének kérdését fontosabb érdekűnek tekintette, az egyfokú s illetve egy esetben kétfoku fölebbvitel megengedésével azt célozta, hogy az ügy, amelyben a vizsgálóbíró elsőfokulag már határozott, a vádtanács által ujabb vizsgálat, ujabb határozathozatal tárgyává tétessék. Minthogy szemben a Kúria által eldöntött esetben a vizsgálat elrendelése felett az ujabb vizsgálat és ujabb határozathozatal ki van zárva, ugy találom, hogy midőn a vádtanács a 110. §. esetében elsőfokulag és végérvényesen határoz, abszorbeálja a vizsgálóbíró hatáskörét és ellentétbe jut a törvény rációjával. A B. P. 110. §-a értelmében a vádtanács csak fontos okbói avagy túlnyomóan célszerűségi tekintetből bizhatja a vizsgálatot a vidéki járásbíróságra. A törvény emez intézkedése a föntebb előadottakkal szemben mindenesetre nagyon megnyugtató és ha figyelembe vesszük, hogy a vádló indítványát a vizsgálóbírónál is előterjesztheti, azt kell hinni, hogy a vádtanács csak ritka, kivételes esetben lesz kénytelen a vádló indítványa felett elsőfokban és végérvényesen határozni. A gyakorlatban azonban mást tapasztalunk. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a vádtanács sok esetben bízza a vizsgálat teljesítését a vidéki járásbíróságra és legtöbb esetben azért, mert a kir. törvényszék székhelyétől távol lakó feleknek és tanuknak a vizsgálóbíró elé való idézése azoknak nagy megterheltetésével és sokkalta nagyobb költséggel jár, mint hogyha a vizsgálat a közelben levő vidéki járásbíróság által teljesíttetik. A törvény rendelkezését és a kir. Kúria intencióját mérlegelve, arra a meggyőződésre jutottam, hogy mivel a vizsgálatnak központi vizsgálóbíró által való teljesítése azokban az esetekben, amikor a tanuk és a felek a székhelyen kivüli járásbíróságok területén laknak, rendszerint több költséggel jár és ez az eset igen gyakori: a 110. §. alkalmazásánál a pénzügyi szempont s a felek kényelme nem lehet irányadó, hanem a döntő szempontnak olyannak kell lenni, amely a vizsgálat tárgyát és anyagát érinti. A törvénynek ilyen értelmezése mellett csakugyan ritka kivétel az az eset. amikor a vádtanács a vizsgálat teljesítését a székhelyén kivüli járásbíróságra bízza, és megérhetjük azt az időt. hogy a központi vizsgálóbirák e cimen élvezett pótlékukat kiérdemlik. Belföld. A kassai kir. ítélőtábla. (Folytatás.) Fegyelmi ügy érkezett a tavalyi 9 drb. hátralékkal (6) együtt 40 (32); elintéztetett pedig 34 (23;; fegyelmi ülés tartatott 25 (21); az ülésben résztvett mint előadó 8, mint szavazó 9 ugy polgári mint büntető tanácsbeli biró. Felmentő határozattal éli tvtéztetett 3, marasztaló határozattal 8 (ebből 2 hivatalvesztéssel), más módon 23. Polgári ügyekből érkezett felebbvitt rendes per. M. é. hátralék 294 (273); 1901, évi közpolgári 2.591 (2,355), házassági 249 (273), Váltó 200 (245), kereskedelmi 106 (117), bánya 27 (41), birtokrendezési 4 (9) — 3,4-71 | 3,287 . Ha a felebbvitt rendes és egyéb perek számát az alább a törvényszékeknél közlendő ítéletek számával egybevetjük, akkor önként, üzemünkbe tűnik a felebbvite lek számának tulnagy volia egyúttal szomorú tanúságot téve arról, hogy az elsőfokú bíróságok Ítélkezése nem teljes mérvben bizalmat keltő és megnyugtató. El i n té z t e t e 11 pedig: visszautasítással 53 (87), helyben hagyólag 1,236(1, 211), megváltoztatással 850 (814), megsemmisítéssel 96 (84), feloldólag 257 (235), más módon 732 (562) = 3,224 (2,993). A megváltoztatások és feloldások nagy száma: 850 -f- 257 = 1,107 viszo.-i yitva a helybenhagyó 1,236 haiározathoz, fájdalom, újból azt tanúsítja, hogy az elsőfokú bíróságok Ítélkezése nem áll a tőle joggal megkívánható magaslaton és hogy az ottani birói kar ügy egyenkint mint testületileg gyökeres felfrissítésre szorul, nehogy «azok a vidéki bíróságok* továbbra is örökös guny céltáblái maradjanak. Tanácsülés tartatott: 3 tagu: 74 (61), 5 tagú 168(149). ítélet hozatott 923 (824), bírságolás 7 (8). Folyamatban maradt 247 (294) ügy. Már az eddig előterjesztett adatok is tanúskodnak a táblai birák nagy szorgalmáról; mert jóllehet a beérkezett ügydarabok száma az előző évit jóval felülmulta, az elintézetlenül maradt hátralék mégis jóval kisebb a mult évinél. Felebbvitt sommás per. Felülvizsgálat m. évtől folyamatban maradt 5 (27); érkezett ezenfelül 147 (109); befejeztetett visszautasítással 17 (13), helybenhagyó 60 (71), megváltoztató 27 (21), feloldó 15 (18), részben fo. és hh. 3 (4); részb. fo. és megv 2 ih; áttétellel 4; más módon 3 (3) = 131 (131). Szóbeli tárgyalás volt 42 (41). Tárgyalás nélkül elintéztetett 29 (16); ítélet hozatott 94 (88). Az év végén folyam, maradt 21 (5). Fel folyamodás érkezett 13 (10); ebből megváltoztatott 5, más módon elint. 8 (9). A felülvizsgálatok és felfolyamodások tekintetében is fenntartjuk a fentebb a rendes perek tekintetében felhozottakat. Ha látjuk, hogy mily parányi százalékban lesznek a Kúriához felterjesztett vizsgálatok megváltoztatva vagy feloldva, akkor a 60 helybenhagyó határozattal szemben a 47 megváltoztató és feloldó táblai határozat valóban ijesztő képét adja az elsőfokú birák egy részének gyenge törvénytudása- és Ítélkező tehetségének. Zsellérper m. évről folyam, maradt felebbezás 9 (1) érkezett 2 (8). Elintéztetett helybenh. 2, más módon 6. Szóbeli tárgyalás tartatott 4 (1); Ítélet hozatott 2 (1); folyamatban maradt I 3 (!)). Felfolyamodás érkezett 31 (1), ebből megváltozt. elintéztetett 28, feloldó 3 (1). Rendes büntető ügyekben volt a m. é. hátralék 106 (416)", érkezett felebbezés 732 (1,471), felfolyamodás 151 (155) = 989 (2,042). Az óriási csökkenés nem a bíróságok érdeme, hanem az uj Bp. életbeléptetésének folyománya. Elintéztett: visszautasítással 31 (162), áttétellel 12 (44), helybenhagyó 363 (895), megváltoztató 163 (576), megsemmisítő 98 (87), elutasító 124 (172) = 791 (1,936). Itt is fölötte egészségíelen a megváltoztató és megsemmisítő Ítéletek nagy számaránya a helybenhagyókkal szemben; ez arra vall, hogy az első birák nagy részben vagy nem kötelességtudók, vagy az uj Bp. szellemebe még be nem hatoltak. Tartatott főtárgyalás 118 (63), tanácsülés 76 (97). Ülésen kivül elintéztetett 782 (449). Bizonyítás felvétel saját hatáskörében 5; a tszék vizsgálóbirája által 7. (6); a jbság által 5 (4) = 17 (10). ítélet hozatott 597 (1,424). Elintézetlen maradt felebbezés 189 (95), felfoly. 9 (11) = 198 (106). Pénzügyi kihágási ügy érkezett 56 (63); elintézt. visszautasítással 1 (1), helybenh. 42 (47), megváltoztató 9 (12), megsemm. 2 (3), más módon 2 — 56 (63). Telekkönyvi vizsgálatra jelentkezett 34(16), képesittetett 28 (10). A jogegység megóvása céljából tartatott teljes ülés 2 és hozatott 1 döntvény. Az elnöki tanácsülések száma volt 15, egyéb teljes ülések 3. Az egyes birák tevékenységét az alábbi táblázat tünteti ki. Már a szüneti tanácsok berendezése is magával hozza azt, hogy a birák vegyest hol polgári, hol büntető tanácsülésekben szavazókképpen Kisegítenek és fegyelmi ülésekben résztvesznek.