A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - A végrehajtási törvény reviziója. Folytatás

Huszonegyedik évfolyam 16. szám. Budapest, 1902 április ho 20. Szerkesztőség V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A

X -=» Előfizetési árak: ^ J ^ y/-^^---^y1101' va&y vidékre ^ (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ÉRCEKÉINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI ÍAI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. mentve küldve: Negyed évre ._ 3 korona Fél a _ 6 « Egész « _ 12 c Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: A végrehajtási törvény revíziója. Irta Polgár József, szabadkai tszéki elnök. - Az erdei lopás és a Btkv. ,H38. §-a. Irta K. Nagy Sándor, pestvidéki tszéki biró. — A sommás eljárási törvény 1. 8-ához. Irt» Hamar Gyula, szakolcai járásbiró. — Közvetett és szolgabirtok. Irta Klein Ede dr., szepsi ügyvéd. — Belföld. (A kassai kir. ítélőtábla. Irta : Révai Lajos dr. — A Magyar Jogászegylet ülése.) — Sérelem (Legyen mindennek határa! Irta Zakariás János dr., brassói ügyvéd.) — Irodalom. (B a r t h a Béla dr : A jogi szakoktatás és állainvizsgálati rendszer reformja. — Banmgarten Izidor dr : Kodifikált büntetőjog és a külön törvények. — S i p ő c z László dr : A törvénytelen gyermekek jogállása. — Jogállam. 1902. IV.) — Vegyesek. TÁRCA: Adalékok az 1867: XII. t. c. 8. §-ához. Irta Horváth János dr.. pestvidéki kir. alügyész. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a l'.udapesti Közlöny-bői. Fölhívás előfizetésre. Az uj negyedév beálltával kérjük t. vidéki előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetést mentül előbb megújítani, hogy akadálytalanul küldhessük tovább a lapot. A Jog előfizetési ára negyedévre 3 korona. A végrehajtási törvény reviziója. Irta POLGÁR JÓZSEF, szabadkai törvényszéki elnök. \ (Folytatás.)* X 98. §. A bírói gyakorlat a végr. törv. ezen szakaszának rendelkezését a fölebbviteli eljárásban felmerült költségekre is kiterjesztette, illetve a fölebbviteli költségeket a perköltségekkel egy tekintet alá veszi. Az 1893 évi XVIII. t. c. 229. §-a a végrehajtási eljárás folyamán felmerüiő perekre nézve a végr. törv. különös intézkedéseit fenntartotta. Minthogy azonban az 1881. évi 60. t.-c. 98. §-a csupán a perköltségekre vonatkozólag tartalmaz oly rendelkezést, hogy azok a szakaszban meghatározott jóhiszemű eljárás védelmezése esetében kölcsönösen megszüntetendők, míg az 1868. évi 54. t.-c. és az ezt módosító 1881, évi 59. t.-c.-ben nem foglaltatik oly intézkedés, mely szerint a fölebbezés esetén ahhoz képest, vájjon a fölebbezés sikerre vezetett-e, vagy sem, a peres felek egyike, vagy másika a fölebbviteli költségekben is elmarasztalandó s ily gyakorlatot a jogszolgáltatás sem állandósított, nem is követett és ezt szabályként nem alkalmazta az 1893. évi XVIII. t.-c. életbeléptetése előtt, nézetem szerint nem szenved kétséget, — miután kifejezetten kiterjesztve nem lett — arról a törvény kifejezetten nem rendelkezik, hogy a végrehajtási törvény fent hivatkozott dispozici ójában foglalt perköltségek aláa később életbeléptetett 1893. évi XVIII. t.-c. által szabályozott fölebbviteli költségek nem vonhatók. Tekintve mármost, hogy az igényper tárgyalásának adataiból, az elsőfokú biróság Ítéletének ténymegállapításai és indokaiból a végrehajtató fél már nemcsak vélelmezheti, hanem alaposan meg is győződhet arról, hogy az ő jóhiszeműsége továbbra is f e n t a r t h a t ó-e, vagy sem — nézetem szerint már csak azon perjogi szempontból is, hogy a végrehajtató fél képvielsője minden korlát és perjogi hátrány nélkül alaptalan és sikertelen felebbezésekkel ne élhessen, a törvény ezen szakasza, minden további félreértés és törvénybelemagyarázás kikerülése végett, a következőkép módosítandó : *) Előző cikket lásd a 15. számban nAe elsőfokú biróság előtt felmerült perköltségek kölcsönösen megszüntetendők, ha az igény megállapittatnék is; mig a fölebbviteli költségekre nézve az i8g %. évi XVIII. t.-c. rendelkezései nyernek alkalmazást'.» 102. §. Visszaélések kikerülése végett, de egyébként is célszerű dolog, ha a birói kiküldöttet megillető árverési hirdetési dijakról már az árverés kitűzése alkalmával a felek tudomást szereznek, illetve nyernek, mert ez által a felek abba a helyzetbe jutnak, hogy fizetés és az árverés beszüntetése esetén az árverési dijakat számításba vehetik. Nem fölösleges tehát törvénybe iktatni, hogy az árverési hirdetményben akiküldöttet megillető árverési hirdetési dij is ki legyen tüntetve. Ha pedig az ingóság több foglaltató javára van lefoglalva, szükséges az is, hogy az árverési hirdetményben valamennyi foglaltatónak a neve kitétessék. 103. §. A 35. § nál előadottak alapján a szakasz ekként lenne módosítandó : a Az árverési határidő, ha a becsérték 2,000 frtot meg nem halad, 15 napnál rövidebb és 20 napnál hosszabb, ellenesetben pedig, 20 napnál rövidebb és 36 napnál hosszabb nem lehet. 104. §. (Lásd az 1. §. c) pontjánál előadottakat.) 107. §. Az árverési hiénák kiküszöbölése és az árverésen való összejátszás megakadályozása, aminő égető szükség, époly nehézségekbe ütközik ennek a kérdésnek a megoldása. A kih. törv. 128. §-a nem nyújt kellő ótalmat. A helyes megoldás felé — eltekintve a nagyobb városokban felállítható árverési csarnokoktól — véleményem szerint csak két ut és mód vezethet. Az egyik az árverési hiénáknak bizonyos esetekben; azoknak pedig, akiket az összejátszás gyanúja : laposan terhelni látszik, az árveréstől való mindenkori eltiltása. A másik pedig az utóajánlati rendelkezésnek megfelelő alakban leendő életbeléptetése. Az első esetben a kiküldöttnek megadandó lenne ama jog. hogy azon esetre, ha valamelyik árverelő a többi komoly árverelőket az árverés színhelyén oly célból, hogy azokat az árverés színhelyének elhagyására, vagy az árverezésben való részvétel abbanhagyására kényszerítse, terrorizálja, amennyiben a figyelmeztetés sikertelen marad ; vagy azokat, akiket az összejátszás gyanúja alaposan terhelni látszik, a végrehajtást szenvedő, vagy ha ez nincs jelen, a végrehajtató fél kérelmére az árveréstől nemcsak eltilthatja, illetve a végrehajtást szenvedő és a végrehajtató együttes kérelmére eltiltani köteles, hanem azoknak az árverés színhelyéről leendő eltávolítása végett rendőri segélyt is vehet igénybe. A második esetben pedig ugy az árverelőknek. valamint a végrehajtást szenvedett és a végrehajtató télnek joga lenne oly esetben, amidőn valamely ingóság a becsáron alul adatott el, nyomban utóajánlatot bejelenteni azzal, hogy az elért vételár kétt'zed részével, vagy ennél magasabb vételárt lefizetni hajlandók, minek folytán azután, ha a vételár nyomban lefizettetik, a már elárverezett ingók a leütés hatályon kivül helyezésével, azon utóajánlatot tevőnek vagy ujabb árverelő nevére ütendő le, aki a legmagasabb ígéretet tette. Hogy a végrehajtást szenvedettnek is megadatik eme jog, az a végrehajtatok érdekébe nem ütközik, mert az általa lefizetett nagyobb összeg ugyancsak a végrehajtatok követelésének fedezésére szolgál ; egyébként pedig, ha az árverésen befolyt vételt apunlc nni nii«it líd oídaíva terjed.