A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 15. szám - Erkölcsi alapelvek a magánjogban. 1. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 15 számához. Budapest, 1902 április hó 13. Köztörvényi ügyekben. Amennyiben a kiskorú érdeke védve van, egyáltalában nem forognak fenn törvényes okok arra nézve, hogy a házasság felbontására irányult kérelem a törvénytelen származás megállapítását célzó keresettel összefoglalható, ez azzal egyidejűleg eldönthető ne legyen. Az eperjesi kir. törvényszék (1901 máj. 15-én 2,554. sz. a.) kisk. Z. József f.lperesnek, H. Mária I. r. és kisk. Z. András II. r. alperesek ellen folytatott házasság felbontása, törvénytelen származás megállapítása és ji . iránti perében következőleg itélt: A kir. tszék Z. J. és Z. Jánosné szül. H. Mária között P.-ztrinán 1890 szept. 20-án a gör. kath. vallás szertartása szerint megkötött házasságot az 1894: XXXI. t.-c. 76. §. alapján, házasságtörés miatt alperes hibájából felbontja, alperest vétkesnek nyilvánítja, őt férje nevének további viselésétől eltiltja, úgyszintén eltiltja alperest attól, hogy azcn személylyel, akivel a házasságtörést elkövette, ujabb házasságra léphessen. A peres felek házasságából származó gyermekeket, — az atyának külföldön, Amerikában való tartózkodása folytán az alperesnél va'ó elhelyezésűkkel — ennek gondviselésére bizza, és ezen gyermekek önjoguságuknak elértéig, tartásuk és nevelésök költségeinek, jövedelmök arányában való fedezésére mindkét szülőt akként kötelezi, hogy bármely szülő képtelensége avagy az egyik szülő ^felperes) kötelezettségének megszűnte esetében, ezen kötelezettség a másik szülőre hárul stb. A kiskorú H. Andrásnak törvénytelenitésére vonatkozó rendelkezést, valamint az 502 frt ±2 kr. keresetbe vett követelés iránti ítélkezést a kir. tszék mellőzi. Indokok: Felperes a házassági kötelék felbontása iránt beadott keresetét arra alapítja, hogy 1892. év folyamán Amerikába munkaszerzés céljából Psztrina községből való távozása után otthon maradt felesége házasságtörést követett el, hogy idegen férfi által teherbe ejtetvén, 1895. nov. 30-án távolléte alatt egy fiúgyermeket szült, aki ugyanazon évi dec. 1-én András névre kereszteltetett; ez okból kéri az alperessel kötött házasságot az 1894 : XXXI. t.-c. 76. §. alapján felbontani és távolléte idejében nemzett és született András nevü kiskorú gyermek törvénytelenitését kimondani, — kéri továbbá alperest 500 frt 42 kr. összegnek visszatérítésére kötelezni. A kir. tszék megállapította, hogy az A. alatt bemutatott házassági anyakvi kivonat alapján a peres felek között a házasság P.-án 1890 szept. 20 án a gör. kath. egyház szertartása szerint köttetett meg; megállapítottnak jelentkezik, hogy a peres felek legutolsó együttlakása Psztrinán volt és az A) alatt becsatolt családi értesítő alapján, hogy a házasság tartama alatt 2 gyermek származott u. m. János, ki 1892 február 24-én és András, ki 1895 nov. 30-án született, mindketten kiskorúak és hogy a házasságból több gyermek nem származott. Megáliapittatott, hogy a vagyonjogi visszonyok rendezése — bár a kereset küllapján említtetik, de sem a-keresetben, sem az eljárás során nem kéretett, — de csak mint egyszerű visszontkövetelésképen támasztatott a kereset az 500 frt 42 kr. iránt. A házasságtörést bizonyítottnak találta a kir. tszék: a) Alperesnek a periratoknál elfekvő 1898 aug. 30 án felvett jkvben foglalt önbeismerése, íj az E) alatti községi bizonyítvány és c) a per során hit alatt kihallgatott B. J. és Sz. M. tanuk vallomásai alapján. Miután a békítési kísérletek eredményre nem vezettek, s így a házastársaknak kibékülése egyáltalában nem remélhető, — a különélés elrendelésének mellőzésével az idézett t.-c. 85. §-a értelmében a házasságot az alperes hibájából kifolyólag felbontani, alperest vétkesnek nyilvánítani stbi kellett. A felbontott házasság idejéből származott kisk. gyermekek elhelyezésére és tartására vonatkozó intézkedés az 1894: XXXI. t.-c. 95. §-án alapszik. A keresetnek a kisk. Z. András törvénytelenitésére vcnatkozó része tekintetébeni rendelkezést mint a házassági válóper keretébe nem tartozót mellőzni kellett annál is inkább, mert a íelsőbirósági (kir. Ítélőtáblai) 2,533/897. polg. sz. végzésében is kimondatott, hogy a kisk. Z András törvénytelenitését célzó része a keresetnek külön útra és eljárásra tartozik és a házasság felbontására irányuló keresettel össze nem foglalható. A felperes által keresetében követelésbe helyezett 500 frt 42 krrol e helyütt Ítélkezni szintén nem lehetett, miután a válóper keretében csakis házassági vagyonjogi kérdések intézendők el,— tekintve pedig, hogy az emiitett összeg nem mint közszerzemény, de csak mint egyszerű visszakövetelés jogcim alatt szerepel a perben így az e helyütt ítélkezés tágyává tenni nem lehetett stb. . A kassai kir. ítélőtábla (1901. jul. 1-én 2,154, sz. a.) a kir. tszék Ítéletét helybenhagyja, kivéve ama részét, mely szerint alperes férje nevének viselésétől és azzal a személylyel való házasságkötéstől is eltiltatott a kivel a házasságtörést elkövette, mellőzi a János nevü kisk. gyermek elhelyezésére vonatkozóan azt a részét, amely szerint az 1,004 kor. 84 fill. kereseti követelés iránti intézkedés mellőztetett, részét a tszék ítéletének megváltoztatja s a János nevü gyermeket felperes gondozására bizza és az elsőbiróságot a fenti követelés iránt érdemleges uj ítélet hozatalára utasítja stb. Indokolás: A kir. tszék Ítéletének a házassági kötelék felbontására, az András nevü gyermek elhelyezésére s tartására vonatkozó és az a része, mely [szerit a kisk. Z. Andrásnak törvénytelenitésére vonatkozó rendelkezés mellőztetett, megfelelő indokaiból, azonban a fentebbi rendelkező részben foglalt és az 1877: XX. t.-c. B. valamint az 1894 : XXXIII. t.-c. 67. §-ának megtelelő kiegészítéssel volt helybenhagyandó; az a része ellenben, mely szerint az alperes férje nevének viselésétől és azzal a személylyel való házasságkötéstől tiltatott ei, a kivel a házasságtörést elkövette, azért mellőztetett, mert egyrészt az 1894: XXXI. t.-c. 94. §-ának rendelkezéséből önként következik, hogy a névviselésre vonatkozóan csak akkor szükséges az ítéletben külön kijelentés, ha a nem vétkes nő a térj nevének viselésére feljogosittatik; másrészt pedig, mert a per adataiból nem állapitható meg annak a férfinek a neve, a kivel alperes a házasságtörést elkövette és így az utóbb érintett tilalomnak érvény sem szerezhető. A János nevü gyermeknek nyilvánvaló érdekében állónak mutatkozik, hogy a 7 éves korát már különben is meghaladott fiúgyermek ne a házasságtörő anyja, hanem az 1894: XXXI. t.-c. 35. §. 2-ik bek. alapján a vétlen apja gondozására bizassék, — és minthogy másfelől állandó birói gyakorlat szerint a házassági kötelék felbontásával együtt a felek részéről érvényesített vagyoni igények is elbirálandók, ebből pedig következik, hogy az ebben az esetben keresetbe vett 1,004 K. 84 fill. követelés érdemi elbírálása sem mellőzhető: ennélfogva a fentiekhez képest kellett rendelkezni. A m. kir. Kúria (1902. jan. 16-án 6,710. sz. a.) által akisk. Z. András törvénytelen származásának megállapítására irányult kérvény mindkét alsóbiróság rendelkezésének megváltoztatásával, érdemileg eldöntendőnek kimondatik; a házasság felbontására a kisk, gyermekek elhelyezésére és a perköltségre nézve pedig min dkét alsóbiróság ítélete feloldatik s a kir. tszék utasittatik, hogy a felekkel, illetve a kirendelt ügygondnokkal s a kirendelt házasságvédővel tartson a törvénytelen származás kérdésének megvitatására is kiterjedő póttárgyalást s a netán javaslatba hozott és szükségesnek mutatkozó bizonyítási eljárás befejezése után hozzon a vagyoni kérdések eldöntésével összefoglalandó uj határozatot. Indokok: Minthogy a kisk. Z. András képviseletére — felperes kérelméhez képest az árvaszék részéről külön ügygondnok lett kirendelve, az alsófoku bíróságoknak az a kijelentése pedig, hogy «a válóper keretébe a tói vénytelen származás kérdése nem tartozik> — a törv. rendtartásnak a birói hatáskör avagy illetőségre vonatkozó rendelkezésére nem alapitható, mert amennyiben a kiskorú érdeke védve van, egyáltalában nem forognak fenn törvényes okok arra nézve, hogy a házasság felbontására irányult kérelem a törvénytelen származás megállapítását célzó keresettel összefoglalható, ez azzal egyidejűleg eldönthető ne legyen; sőt rendszerint, mint jelen esetben is, a keresetnek eme két főtárgyai között okozati összefüggés van s igy felperesnek a törvénytelen származás megállapítására irányult kérelme helytelenül mellőzte tett, e tekintetben tehát a fentiekhez képest kellett rendelkezni. Mindaddig, mig a kisajátítási terv hatályban van, az annak alapján folyamatba tett kártalanítási eljárás sem egyik, sem másik érdekelt fél kérelmére meg nem szüntethető. A kisajátítási jog megadása s a kisajátítási eljárás nem a bíróság, hanem a közigazgatási hatáskörbe tartozik: a kisajátítástól elállásnak tudomásul vétele s ezzel kapcsolatban annak a kérdésnek eldöntése is, hogy a kisajátító fél a kisajátítási terv jogerejü megállapítása után a kisajátítástól egyoldalúan visszalépni jogosítva van-e, szintén a közigazgatási hatáskörbe tartozik tís mindaddig, mig ez a kérdés itt jogérvényesen el nem döntetik, a kisajátítási terv hatályban állónak tekintendő, s ennek alapján a kártalanítási eljárás folytatandó. És ezzel nem áll ellentétben az 1881. évi XLT. t.-c. 6i. s-ának rendelkezése sem; nemcsak azért, mert az ott jelzett eset a kártalanítási eljárás jogérvényes befejezése után felmerült körülményre vonatkozik, hanem főleg azért, mert az idézett törvényszakaszban szabályozott hallgatag visszalépés nem egyoldalúan, hanem ugy a vádlott, mint a tulajdonos hozzájárulásával, illetőleg mulasztásából történhetik. A budapesti kir. törvényszék (1901.febr. 28-án 7073. sz. a.) Budapest székesfőváros kisajátítónak, B. Lajos és társai kisajátítást