A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 15. szám - A vádhatóságok működése az uj Bp. életbelépte óta; 1 [r.] A koronaügyészség. Folytatás

A JOG 115 nem vezethető, szükséges tehát a szakaszt következőkép kibővíteni : «A végrehajtást szenvedő által valamely perbeli bizo- \ nyitó eljárás foganatosítása végett elnöki, vagy birói letétbe helyezett összegekre a foglalás csakis azon összeg erejéig vezethető, mely a bizonyító eljárás befejezte után, mint fennmaradó összeg, vagy egyébként a végrehajtást szenvedőnek visszautalványotandó lesz.* 86. §. A birói kiküldöttnek abból a mulasztásából, hogy a hivatalból foganatosítandó végrehajtást nem együttesen foganatosítja akkor, amidőn ugyanazon adós ellen más végrehajtást foganatost, — károsodás származhat és ezért ezen szakasz második bekezdése kiegészitendő lenne ekként : v~Amennyiben a kiküldőt ezt elmulasztja. — a mulasztás folytán eredhető káréri vagyonilaj felelős.* 91. §. A bírósági végrehajtók, illetve kiküldöttek a pénz vagy értéktárgyaknak a letétbe helyezésénél gyakran késedelmesen járnak el, miután határozott rendelkezés a tekintetben, hogy mily idő alatt tartoznak azt teljesíteni, a törvényben nem foglaltatik. A végrehajtási törvény 114. és 175. §-ai csak annyit mondanak: «haladéktalanul)) tartoznak beadni. A szakasz ekként módosítandó : « . . . . bemutatni, a pénz és értéktárgyakat pedig 24 óra alatt, de minden esetben a foglalás befejezése utáni napon a bírósághoz beadni, illetve ott. ahol adóhivatal van, birói letétbe helyezni köteles.* 95. §. Az 1893. évi XVIII t.-c. 229. §-a értelmében azok a rendelkezések, melyeket a végrehajtási eljárás folyamán felmerülő perekre nézve az 1881. évi 60. t.-c. különösen felállít, továbbra is érvényben maradtak. Az 1881. évi 60. t.-c. 95. §-a értelmében, éspedig kétségen kívül azért, hogy az igényperekgyors befejezése lehetővé tétessék, a halasztó hatálylyal bíró igényperben hivatkozott tanuk csak az ott meghatározott esetben é; föltételek alatt hallgathatók ki. Habár a törvény fent hivatkozott rendelkezéséből, — ha a legis ratiót vesszük is csak figyelembe, — véleményem szerint elvitázhatatlanul az következik, hogy az ellenfél beleegyezése nélkül oly tanuk kihallgatásának a felebbviteli eljárásban sem lehet helye, akiknek a kihallgatását az elsőbiróság a végr. törv. 95. §-ának rendelkezése alapján már mellőzte. Mert ellenkező esetben a törvény legis ratiója megdől és a végrehajtási törvénynek érvényben fenhagyott ezen intézkedését az igénylő peres felek bármikor kijátszhatják, ugy hogy a törvényszék vagy az ahhoz közelebb lakó tanukat az elsőbiróság elé nem, hanem csak a felebbviteli bíróság elé állítják és ott kérik ismét kihallgattatni. És ezzel elérik még azt is, hogy ne.n a kir járásbíróság, hanem még a kir. törvényszék területén lakó tanukat sem kötelesek előállítani, mert azok a fölebbviteli tárgyalásra megidézendők. Még az is vita tárgyát képezheti, miután a v é g r. t ö r v. 97. §-a értelmében perújításnak egyáltalában helye nincsen, hogy az első bíróság előtt nem hivatkozott tanuknak a fölle bbviteli eljárásban leendő kihallgatása nem ellenkezik- e a törvény célja- és rendelkezésével. Mert ha az elsőbiróság előtti eljárásban fel nein hivott tanuk alkalmazásának a fölebbviteli eljárásban helye lenne igényperekben, ugy ez a perujitási perorvoslattal teljesen egyenlő, sőt ennél nagyobb hatályú perjogi aktus lenne, mivel ez esetekben még azt sem kell mérlegelni, és jog döntés tárgyává tenni, hogy aí 1881. éviLIX. t.-c. 69. §-a értelmében perújításnak egyáltalában van-e helye. A birói joggyakorlat azonban, —- helyesen, vagy helytelenül, ez más kérdés, — de ezen az elven már rést ütött és ezért, ha a 95. §-ban lefektetett legis ratio továbbra is fentartandó, a szakasz következőkép lenne módosítandó : ^Halasztó hatálylyal biró igényperben az elsőbiróság előtt már hivatkozott, de ki nem hallgatott tanuk kihallgatásának a fölebbviteli eljárásban csak akkor van helye, ha az ellenfél abba beleegyezik, v gy pedig az elsőfokú bíróság a tanuk kihallgatását nem a szakasz első bekezdésében foglalt okokból mellőzte és ezek is csak akkor, ha azokat a fél, amennyiben a tanuk nem a kir. törvényszék székhelyén levő kir. járásbíróság területén laknak, a kitűzendő tárgyalásra előállítja. Halasztó hatálylyal biró igényperben az igénylő fél által a fölebbviteli eljárásban felhívott uj tanuk kihallgatásának csak az ellenfél beleegyezésével van helye.n (Folytatása következik.) A vádhatóságok működése az uj Bp. életbelépte óta. I. A koronaügyészség. (Folytatás.)* f B. (1901. évről.) A koronaügyész mult évi jelentése : közérdekű részében azon változtatásokkal foglalkozik, melyek az eddigi tapasztalatok alapján a Bp. némely rendelkezése tekintetében a törvényhozás által novelláris uton mielőbb életbe léptetendők volnának. Hammersberg e részbeli javaslait a következőkben iparkodunk — ha nem is teljesen szószerint, de a jelentés eszmemenetét lehetőleg híven követve, — visszaadni. «Már az eddigi tapasztalatok megállapítják, — úgymond — hogy a B. P.-nak a semmiségi panaszok elintézésére vonatkozó rendelkezései nem felelnek meg a hozzájuk fűzött várakozásoknak s különösen, hogy az államháztartásra indokolatlanul és szükségtelenül nagy terhet rónak, mert a kir. Kúriát szükségtelenül oly nagyszámú tárgyalásokkal terhelik meg, hogy a törvény megfelelő módosítása nélkül nem lesz elérhető — e más államok legfőbb bíróságaihoz képest aránytalanul nagy személyzetű birói testület tagjainak cálbavett apasztása, de ezenfelül elkerülhetlen lesz a koronaügyészség személyzetének szaporítása. Pedig a birói létszám apasztása nem csak az állam, hanem a bírák érdekében is felette kívánatos, mert csak ez uton érhető el az a fontos érdek, hogy a bírák a mai kor viszonyainak meg nem felelő és a biró tekintélyét és függetlenségét többé meg nem óvó elégtelen fizetés helyett megfelelő jobb javadalmazásban részesittessenek. Az eddigi tapasztalatok szerint évenkint körülbelül 3,6O0-ra rug azoknak a bűnügyeknek száma, amelyek semmiségi panaszok folytán a kir. Kúriánál tárgyalásra kitüzendők s ez a szám a mostani rendszer mellett előrelátnatóan folytonosan szaporodni fog. Tehát a szünidei két hónapot leszámítva, legalább is 360 bűnügy kerülend havonkint a kir. Kúriánál tárgyalásra. Habár ezek az ügyek az előadó bíráknak sok írásbeli munkát nem adnak is, a nyilvános tárgyalások sok időt vesznek igénybe s. ez teszi az aránylag magas birói létszámot elkerülhetetlenné. A közérdek sürgősen követelné a kir. Kúriának a B. P. által reá rótt teher egy részétől való mentesítését. Ezt pediv az igazságügyi érdekek veszélyeztetése nélkül el lehetne érni, a törvénynek oly módosításával hogy : 1. a kir. járásb róságok hatáskörébe utalt vétségi és kihágási ügyekben, a kir. törvényszékek — mint felebbviteli bíróságoknak vagy a B. P. 381. §. 2-ik pontja esetében mint első fokú bíróságoknak ítéletei ellen intézett semmiségi panaszok, melyek a mult évben az összes tárgyalt ügyek 35°/0-át teszik, — ne a kir. Kúria, hanem a kir. táblák elé utaltassanak s azok által intéztessenek el; 2. hogy kivévén az esküdtbiróságok által elintézett ügyeket, melyek a mult évben tárgyalt ügyek 151/2°/o-ára rúgtak, a többi bűnügyekben a kir. Kúriára, illetve a kir. táblákra nézve ne legyen feltétlenül kötelező nyilvános tárgyalás kitüzt'se, hanem csak oly esetben, amidőn anyagi semmiségi ok folytán a bíróság a tényállás tisztába hozatala céljából tárgyalás tartását szükségesnek találja, vagy ha azt a koronaügyész illetve főügyész kéri; minden más esetben pedig az ügy tanácsülésben legyen elintézhető. Ezek a módosítások lényegesen apasztanák a felső bíróságok munkáját s nem ütköznének sem a jó igazságszolgáltatás érdekeibe, sem pedig a B. P. alapelveibe és rendszerébe. Már a B. P. alkotásánál szóba került az, hogy a járásbíróságok elé utalt bűnügyekben a semmiségi panaszok a kir. ítélőtáblákhoz utaltassanak s csak a jogegység megóvásának szempontja döntött a kir. Kúria bíráskodása mellett. A jogegység vagyis egyöntetűség megóvására azonban ott van a Kúria ellenőrzési és döntvényhozási — valamint a k jronaügyésznek perorvoslati joga. Legfeljebb ezeknek ellenőrzését kellene célszerű rendelkezésekkel kiterjeszteni és behatóbbá tenni. Ha lehetett az 500 frt értékhatáron alóli sommás polgári * Megelőző közlemény a lí. számban.