A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 14. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Második rész. Folytatás

A JOG 111 De legszélesebb körben is alkalmazható volna a megpendített elv, ha mai jogunk a következő tekintetben is módositás alá vétetnék. Mai jogunk szerint t. i., akkor is feltétlenül érvénytelen a szerződés, ha a közlési kötelezettség pontos teljesítése esetén a tényleg megkötöttnél súlyosabb föltételek mellett, nevezetesen magasabb dij mellett köttetett volna meg a szerződés. Es ez esetben sem adandó vissza a biztosítottnak ennek vétkessége esetén a biztosítási dij, még életbiztosításnál sem, hol pedig a mi törvényünk alapjául szolgáló elmélet szerint is a díjnak csak két harmadrésze szolgál a kockázat ellenértékéül is az üzleti költségek fedezésére, míg egyharmada a biztosítottat, illetve kedvezményezettet mintegy takarékpénztári betétként illeti meg. Ez az anomália okvetlenül megszüntetendő revideálandó jogunkban, viszont a biztositónak is meg kell adni a jogot, hogy a biztosítottól, az ennek vétkessége folytán előállott összes kára megtérítését követelhesse. A szabálynak, hogy a közlési kötelesség megsértése akkor is érvényteleníti a szerződést, h i különben, bár magasabb dij mellett, mégis megköttetett volna a szerződés, igen nehéz elfogadható okát adni ; különösen nehéz a legtöbb követővel biró azon elv szerint, melyet fönt emiitettem, s mely szerint a biztositásnak nem tárgya, hanem csak indoka a kockázat viselése. És ezen a jogi indokolatlanságon az sem változtat semmit, hogy a biztosítás különösen föltételezi a szerződők bona fidesét. sőt, hogy az contractus uberrimae fidei. Ezek figyelembe vételével sem lehet a törvény vitatott intézkedését lényegében másnak, mint büntetésnek tekinteni. A büntetés pedig csakis célszerűségi intézmény, jelen esetben abból a célból, hogy a súlyos jogkövetkezményekkel elrettentessék (megtorlásról alig lehet szó) a rosszhiszeműség vagy vétkes gondatlanság. Célszerü-e, indokolt-e. nem lő-e tul a célon az érvénytelenség kimondása minden, bármely kicsiny oiy körülmény közlése elmulasztása esetén, mely azonban objective mégis rendszerint befolyásolja a kockázatot f Igénytelen nézetem szerint : igen. Tekintetbe kell venni, hogy a közlési kötelesség megsértésének legtöbb eseteiben vagy gondatlanság, vagy bár tudatosság, de rosszhiszeműség a biztosító megkárosítására irányuló célzat nélküli tudatosság fordul elő. Es maga a biztosító is tudja legtöbbször, mert az élet tapasztalataiból tudnia kell. hogy meg van sértve a közlési kötelesség, de nem törődik vele, megköti az ügyletet s legföljebb — a biztosítási esemény bekövetkeztekor érvényesiti a mulasztást. Például életbiztosítási ajánlatoknál a megelőző betegségekre vonatkozó kérdésekre többnyire általános «nem» a felelet, holott a biztosító tudja, hogy az emberek valóságban tízszerte nagyobb arányban szenvednek betegségben, mint amilyenben az ajánlattevők között a betegség bevallása tényleg megtörténik. Különösen áll ez férfiaknál a nemi betegségek tekintetében, miket úgyszólván senki sem vall be, pedig e betegségek különböző fajai a kérdőívben külön-külön fel vannak sorolva. Sőt az sem titok, hogy az ügynök, midőn az ajánlatot maga kitölti, vagy a fél által kitölteti, egyenesen rábeszéli az ajánlattevőt a fontosabb betegségek elhallgatására, csakhogy a biztosítás létrejöjjön és igy jutalékát megkaphassa. Persze a megtévesztést, a mit a Kúria megkíván a mentesítéshez, a legritkább esetekben lehet igazolni. A közlési kötelesség megsértését tehát méltányt alan dolog : a szerződés föltétlen érvénytelenségével és a befizetett dijak elvesztésével sújtani. Nézetem szerint a közlési kötelesség megsértését a kártérítésre vonatkozó szabályok szerint kellene jogkövetkezményekkel ellátni. Szabály legyen :Abiztositó csak oly vagyoni szolgáltatás hoz jusson a közlési kötelesség megsértése folytán, melyben részesedett volna, ha az ajánlattevő teljesiti közlési kötelességét. Nevezetesen : 1. Ha (szakértőkkel, esküvel, más ajánlatok elfogadására való hivatkozással vagy bármely más alkalmas módon) igazoltatik, hogy a biztosító akkor is ugyanoly feltételek mellett kötötte volna meg a szerződést, ha a közlés helyesen eszközöltetik, érvényes legyen a szerződés nrnden további, az eddiginél magasabb díjfizetési kötelesség nélkül, még akkor is, ha a közlési kötelességnek objektív értelemben vett megsértése fenn is forog. 2. Ha a kötelességsértés oly súlyos, hogy igazolható, miszerint helyes közlés esetén a biztosító megkötötte volna ugyan az ügyletet, azonban csakis magasabb dij mellett.— a biztosított köteles legyen a díjkülönbözetet pótlólag megfizetni. Mindkét esetben el lehetne rettenteni az ajánlattevőt helytelen bevallástól akként, hogy rosszhiszeműség vagy vétkes (tehát nem menthető) gondatlanság esetén joga legyen a biztositónak — mintegy kártalanításul az ellenérték nélkül viselt veszélyért és a biztosított büntetéséül, — valamely összeget, például egy évi biztosítási dijat még külön, pótlólag Követelni. Ezen intézkedéssel, melyre a biztosítási szerződésben, illetve ajánlatban figyelmeztetendő lenne az ajánlattevő, tökéletesen meg lenne védve a biztosító érdeke is. 3. Ha azonban a közlési kötelesség oly nagy fokban sértetett meg, hogy szakértőkkel igazolhatólag a való közlése esetén abizto s itókáltal általánosan kö vetett gyakorlat szerint a biztosítás egyáltalán, bármily magas dij mellett sem szokott elvállaltatni és ezen felül az i 1 1 et ő b i ztositó sem szokott ily való tényállás mellett biztosítást elvállalni, teljesen hatálytalan legyen a szerződés ; ha azonban kisebb biztosítási összegre el szokott fogadtatni az ajánlat, csak ezen kisebb összeg erejéig és általában oly módozatok szerint, melyek a biztosítottra előnyösebbek a teljes hatálytalanságnál, érvényben maradjon a szerződés. Ezen felül, amennyiben a biztosító a helytelen bevallásból kifolyólag, bármely más kárt igazolni tudna, az ajánlattevő annak megtérité. ére kötelezendő lenne. Viszont a szerződés érvénytelensége esetén a biztosító köteles legyen élet- és járadékbiztosításnál a takarékpénztári betét természetével biró díjtartalékot és a dij kockázati ellenértékéül szolgáló részének (általában I/l rész) egy bizonyos hányadát, például felét — egyéb biztosítási ágaknál pedig csakis (a kockázati ellenértékül szolgáló) dijnak szintén igy megállapítandó valamely hányadát visszafizetni, feltéve, hogy ez a visszatérítendő díjhányad nem szükséges a biztosító tel]es kártalanítására (kezelési, szerzési stb.) költség fedezésére. És igy meg kellene állapítani, hogy a díjnak mely hányada vélelmezendő a biztosító költségéül, amin felüli kárt bizonyítani lenne szükséges. Ezek volnának nagyban — egészben az elvek, melyeket a kereskedelmi törvény revíziójával, a kivitel tekintetében I esetleges változtatásokkal a közlési kötelesség körül alkalmaj zandóknak vélek. X Közvetett- és szolgabirtok. .Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar altalános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Irta KNEIN EDE dr., szepsi ügyvéd. ^ Második rész.*) (Folytatás.) A félreértéseket ugy lehetne legkönnyebben és biztosan kikerülni, hogy mindott, hol a törvény a birtok és birtokos szót használja, alatta kizárólag a közvetlen birtok és birtokos értendő, ahol pedig közvetett birtokról történik rendelkezés, az kifejezetten «közvetett» jelzővel megjelölendő. A legális definícióba tehát, az 523. §-ban, a 868. §. módjára a ((közvetett birtok» kifejezés felveendő, ellenben azon passzus : «so ist der Andere auch Besitzer» — mint merőben doktrinér és csakis félreértésekre vezető kijelentés, mellőzendő. A galandféreg módjára kinyújtott szakasz további tartalma akkor bátran más szakaszba átolvasztható. Ez által minden félreértés lehetősége ki van zárva Mindenütt, ahol a törvény a ((közvetett birtok»-ról rendelkezik, a nehézkes körülírások és hivatkozások helyét a két szócska : «közvetett birtok» pótolhatja. A 627. §. például mily egyszerűen szövegezhető : «Ha a tulajdonos a dolog (közvetlen vagy közvetett; birtokában van, az átadás helyett oly jogviszonyban állapodhatnak meg a szerzővel, melynél fogva az utóbbi a közvetett birtokot elnyeri.» Ezen szövegezés, mint látni fogjuk, más előnynyel is jár. A német polg. törvénykönyv 985. §-a (Der Éigenthümer kann von dem Besitzer die Herausgabe der Sache verlangen) kétséget hagyott fenn az iránt, vájjon a rei vindicatiónál paszsziv legitimációval csak a közvetlen, avagy a közvetett birtokos is bir-e ? Ez iránt a nézetek a német jogtudományban meg vannak oszolva.8) *) Megelőző közleményt 1. a f. évi 13. számban. i) L. G i e r k e : Die Bedeutung des Fahrnissbesitzes für streitiges Recht nach dem bürgerlichen Gesetzbuch für das Deutsche Reich 53. 1. 21. jegyz. • «Für die Zulassigkeit der Vindication erkliiren sich z. B. Bekker a. a. D. S. 45.. Fischer und H e n 1 e, Anm. 2 zu § 985. Achilles zu § 985. G. v. B u c h k a, Vergleichende Darstellung des B. G. B. für das Deutsche Reich und des gemeinen Rechts (Berlin 1897 ) S. 196—197. Dagegen G a re is, Einf. S. 236. ff. Bunsen, Einführung II. 115, besonders aber W e n d t a. a. O. S. 68. fT.