A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 11. szám - A mezőgazdasági tőzsdékről szóló osztrák törvényjavaslat

A JOG 43 magasabb összeget kértek, az ebbeli rendelkezés mellőzését szükségessé tette. A felebbezési bíróságnak ez az indokolása pedig jogilag téves és szabálytalan; mert a felebbezési biróság által alakilag valónak elfogadott kiutaló végzés tartalma szerint, az abban foglalt kiutalás nem valamely alapvégrehajiásra, hanem egyenesen a 4UU korona iránti végrehajtásra vonatkozónak látszik; mert továbbá, habár a tárgyalási jegyzökönyvekből kitetszöleg felperesek kérték azt, hogy az illető végrehajtási iratok megszereztessenek: a felebbezési biróság mégis ezt a kérelmet indokolás nélkül mellőzte, holott kétség esetében épen azok az iratok szolgálhatnak a kiutalt összeg miségére nézve közhitelességü adatokul; és mert a mennyiben alperesnek esetleg töbh fizettetett ki, mint neki netán járt, avagy az illető összeg esetleg több követelésre fizettetett, ezek a körülmények egyedül arra szolgálhatnak jogos alapul, hogy az illető összeg megfelelően megosztassék. Ezek szerint a visszatérítés kérdésben a felebbezési biróság ténymegállapítása hiányos és szabálytalan levén, e miatt ez a kérdés jelenleg érdemben e helyénél nem dönthető; épen azért a S. E. 204. § alapján abban a kérdésben és a véghatározatra tartozó költség kérdésében, a felebbezési biróság ítéletét fel kellett oldani és a felebbezési bíróságot megfelelő eljárásra utasítani. A módosított alapszabályoknak az az intézkedése, hogy a szövetkezet vállalatának tárgya kiterjesztetik a szövetk.-zeten kivül állók termekéinek elárusitására mint a szövetkezetnek a kereskedelmi törvény 223. ij-ában megirt céljával ellenkező, a cégjegyzékbe be nem vezethető. (Budapesti kir. tábla 1901. okt. 24. 3072/1901. sz. a.) A felmondási határidő eltelte elő't elbocsátott alkalmazott, a neki a szolgalati szerződés értelmében nem díjazásként, hanem a szolgálat teljesítése érdekében tett utazásokkal kapcsolatos kiadásai (szállásdíjak, élelmezési költségek stb.i megt ritéseként járó illetményeket a felmondási időre nem követelheti. (Budapesti kir. tábla 1901. szept. 12. II. G. 65. 1901. sz. a.) Az üzletnek eladása előtt az vzletben lefoglalt ingókra, az üzletnek eladása után szoros zárt, vagy egyéb végrehajtási cselekményt foganatosítani nem lehet, még abban az esetben sem, ha a zálogjogot szer/ett végrehajtó bizonyítani kész az üzlet vevőjének rosszhiszeműségét, mert a végrehajtási eljárás során el nem bírálható az a kérdés, hogy az üzlet vevője a lefoglalt ingókat jó- vagy rosszhiszeműen szerezte e meg és hogy kiterjed e még- ezen ingóságokra a korábban foganatosított végrehajtás hatálya. (Budapesti kir. tábla 1901. október 17. 1.805/901. sz. a.) A korlátolt felelősséggel alakult szövetkezetek tagjainak felelőssége — az alapszabál ok ellenkező intézkedésének hiányában — közgyűlési határozattal felemelhető. (Budapesti kir. tábla 1900. szept. 25. 2,803 901. sz. a.) A kereskedelmi törvény 22.8. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint a szövetkezet célját tagjai hitelének, keresetének és gazdálkodásának előmozdítása képezi, nem lehet akként értelmezni, hogy a szövetkezet ezen céljának elérése végett idegen érdekekben egyáltalán tehát még abban az esetben sem járhat el, ha a főcél t. i saját tagjai gazdálkodásának előmozdítása hatósági intézkedésnél fogva anélkül el nem érhető. (Budapest kir. tábl. 1897. dec. 9. 27K./897. sz.j Bűnügyekben. A vádbeli tett a megállapított bűncselekmény tényálladékának meg nem felelvén, a btk. vonatkozó rendelkezéseit a kir. tszék tévesen alkalmazta, mi is a bpr. 385. §. 1. a. pontja szerinti semmiségi okot képez. A m. kir. Kúria (1901. jan. 15-én 229. sz. a.) lopás vétsége miatt vádolt B. Paun és R. György ellen a szászkabányai kir. jbiróság által 1901. ápr. 7-én 143 sz. a., a fehértemplomi kir. tszék által pedig 1901. jun. 21-én 2,552. sz. a. elintézett bűnügyben vádlott és védő semmiségi panasza folytán következőleg itélt: A semmiségi panasznak hely adatván, a kir. tszék, mint másodfokú biróság Ítélete a bp. 385. §. 1. a) pontjánál fogva megsemmisíttetik s a kir. jbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A kir. tszék kilétének indokolása az elsöbiróság által valónak elfogadott ama tényből indul ki, hogy a község elöljárósága elrendelvén azt, hogy a községi utat közmunka fejében minden földtulajdonos a maga földje mentén hozza rendbe, ezt vádlottak teljesítették; a sértett B. György azonban ezt tenni vonakodott. A kir. tszék továbbá valónak fogadta el azt a tényt, hogy vádlottak B. Györgytől a két ablakredőnyt zálog gyanánt vitték el és 60 fillérért tovább elzálogosították, mert B. György a helyette is teljesített közmunkához semmivel sem akart hozzájárulni. Azt is valónak fogadta el a kir. tszék, hogy a hozzájárulásra való kényszerítése módja a felek községeiben eddig szokásban volt. Vádlottak eme tettében hiányozván a jogtalan eltulajdoI nitásra irányult szándék, sőt abban eltulajdonítás sem foglaltatván, ez a lopás lényálladékának meg nem felel. Hiányzik a vádbeli tettben a jogtalan eltulajdonitási szándék és az eltulajdonítás, mert a valóknak elfogadott fenti tényekből nyilvánvaló, hogy a vádlottak célja egyáltalában nem irányult egyébre, mint arra, hogy a földjeik mellett elvonuló községi ut, melynek helyreállításához a sértett, mint egyik tulajdonos hozzájárulni vonakodott, a községi elöljáróság rendeletéhez képest helyreállíttassák és hogy a sértett fél a hozzájáruláshoz az által kényszeríttessék, hogy a többi érdekeltek a vonakodóra eső munkarészt helyette teljesítvén és tőle zálogot vévén, az annak további zálogba adása folytán kapott 60 fillért mint a vonakodó részéről való hozzájárulási összeg-t a helyette teljesített munka fejében a községükben eddig szokásban volt módon megkapiák. E szerint a vádbeli tett a megállapított bűncselekmény tényálladékának meg nem felelvén, a btk. vonatkozó rendelkezéseit a kir. tszék tévesen alkalmazta, mi is a bpr. 385. §. 1. a. pontja szerinti semmiségi okot képez. Ez oknál togva a bp. 437. §. 3. bekezdése értelmében kellett intézkedni. Sérti a törvényt a kir. járásbíróságnak oly végzése, amelylyel az eljárás megindítását, a B. P. 527. §-ában foglalt rendelkezés ellenére, nem a feljelentésből merített adatok alapján tagadja meg. (A m. kir. Kúria 1901. nov. 19. 6,914/901. sz. a.) A birói végrehajtás által kikényszeritett zálogolás és fizetés a btkv. 414. § ának 3. pontjában a csalárd bukás egyik ismérvéül meghatározott önkéntes zálogengedélyezés és kiélégités fogalma alá nem esik. (A m. kir. Kúria 19ul. dec. 21. 7,854. sz. a.j A főtárgyalás folyamán felmerült szabálytalanság a felek panasza alapján c ak akkor lehet oka a felülvizsgálatnak, ha az állítólagos szabályellenesség okán az illető a neki biztosított perorvoslatot a 426 S- szerint az itélet ellen használta, ezeknél fogva az illető végzések ellen bejelentett, de az itélet ellen nem használt semmiségi panasz figyelembe nem vehető. (A m. kir. Kúria 1902. jan. 7. 86. sz. aj A politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése mellékbüntetésként a Btk. 415. §-anak 2. bekezdése értelmében csak akkor állapítandó meg, ha vádlott a csalárd bukás bűntettében nyilvánittatik bűnösnek. Minthogy azonban vádlott a Btk. 0,2. §-ának alkalmazásával csupán vétségben mondat itt ki bűnösnek, ugyan azért vádlott a politikai jogek gyakorlata felfüggesztésének mellőzésével csak a Btk. 416. s-ában a vétségre megállapított hivatalvesztésre ítélhető. (A m. kir. Kúria 1901. nov. 19. 4,47(i/9ul. sz. a.) Megállapittatott a Btk. 414. S-ának 3. pontjába ütköző csalárd bukás, midőn közadós egyes hitelezőivel kiegyezett és ezen hitelezőket a többi hitelező hátrányára követeléseikre nézve a kiegyezés szerint meghatározott összeggel kielégítette, üzletét pedig a kedvezményben részesített hitelezők követeléseit kiegyenlítő személyre ruházta át, mert egyes hitelezők kielégítése a többiek károsítását eredményezi. Az üzletátvevő a közadós eme ténykedéseiről tudván, mint bűnsegéd büntettetett. (A m kir. Kúria 1901. nov. 16. 6.851 901. sz. a.) Vádlottak a kávéházból eltávolíttatván, a kávéház ajtajának neki estek, azt botokkal, kövekkel döngettek s ezzel csak az éjjeli szolgalatot teljesítő rendőr megjelenésére hagytak fel. Ezek a tények világosan magukban foglaljak azt, hogy a vádlottak a sértett fél üzleti helyiségébe jogtalanul erőszakkal akart k behatolni, e cselekmény véghezvitelét már megkezdték, de azt tőlük nem függő okból be nem végezték, a cselekmény tehát a btkv. 33 ). § ába ütköző és 331. 2. pontja alapján minősülő magánlaksértés kísérlete. (A m. kir. Kúria 1902. jan. 8. 126. sz. a.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 52. §-ában bizonyított teljes szólásszabadságjoga az ügyvédre nézve kötelességgel van összekötve. Az 1877. évi XXVIII. t.-c. 3. §-a szerint pedig az illető fegyelmi biróság által fegyelmi vétség miatt fenyítendő az az ügyvéd, aki meghatalmazotti minőségében a bírósághoz intézett beadványában a bíróságot sértő kifejezésekkel illeti. Ezeknek figyelembevételével, azért, mert a vádlott ügyvéd által használt kifejezések a birós-ág irányában sértő jellegűek, a fegyelmi vétség jelenségei fenforognak. A nagyváradi ügyvéd kamara fegyelmi bírósága (1901 jan. 8-án 512. sz. a.) az élesdi kir. járásbíróság panaszára a nmgu. kir. Kúriának 474/1900. ü. k. sz. a. leérkezett határozatával Sz. Tamás ügyvéd ellen folyamatba tett legyeimi ügyben a kamara ügyészének meghallgatása után következőleg határozott : A panasz elutasítása mellett ezen ügyben a további eljárás beszüntettetik. Indokok: Az élesdi kir. járásbíróságnak 143/899 ü. k. sz. megkeresésében a fegyelmi eljárás megindítását kérte Sz. Tamás ügyvéd ellen azért, mert ez a B. Sándor és neje elleni végrehajtási I ügyben beadott felebbezésében sértő kifejezéseket használt. Miután