A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1902 / 11. szám - A mezőgazdasági tőzsdékről szóló osztrák törvényjavaslat
JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 11. számához. Budapest, 1902 március hó 16. Köztörvényi ügyekben. Felperes forgatói váltoaláirása visszaadásának biztosítására megfelelő összegnek biroi kézhez való letétele elrendeltetett, mert a'peres az iránt vállalt kötelezettséget, hogy a felperestói vásárolt ingatlanokra bekebelezett válton alapuló terheket átveszi és felperest eme teher alol felmenti. Ezen teher azonban a váltóbirtokos által nemcsak beperelve, de a váltókötelezettek és igy felperes ellen is kielégítési végrehajtás elrendelve lett; ily helyzetben felperes a váltokotelezjttség alól az által sem, hogy a zálogjogi bekeblezes töröltetett, mentesítve nincsen, mert a valto birtokosa alperest a fentebbiek dacára végrehajtassál zaklathatja. A budapesti kir. törvényszék ^1902. jan. 21-én 23. sz. a.) B. Izrael felperesnek H. Gáspár dr. alperes ellen folytatott 4,000 frt töke és jár. iránt folytatott perében következőleg itélt: Alperes köteles felperesnek az 5,027/899. sz. jegyzőkönyvhöz N. B. alatt bemellékelt váltórészen levő forgatói aláíráson kivül még létező és a Beregszászban 1896 ápril. 15-én kelt 1,500 írtról szóló, H. Gáspár, H. Menyhért és B. krael által elfogadott, kibocsátott, illetve forgatott váltón lévő forgatói aláírását 15 nap alatt átadni, a mennyiben pedig azt nem tenné, köteles a megállapított határidő lejáriával végrehajtás terhe mellett 3,000 kor. tökét, ennek 1896. május hó 6-tól járó 6°0 kamatát stbbit bírói letétbe helyezni. Indokolás: AzF. alatti okirat szerint alperes 1896. ápril 7-én az iránt vállalt kötelezettséget, hogy az általa elfogadott és felperes által forgatott összesen 4,000 frtról kiállított váltókon alapuló fizetési kötelezettség alól felperest két hó alatt mentesíteni fogja. Azt, hogy ezen okiratban emiitett váltók azok, melyekre a B. C. D. alatti sommás végzések vonatkoznak, alperes nem tagadta. Ezen váltók közül az 1,000 frtos váltó, melyre a D. alatti sommás végzés vonatkozik, alperes által kiegyenlittetett, úgyszintén kifizette alperes az egyik 1,050 frtos váltót, az azonban, hogy a kifizetett váltó a B. és C. alatti sommás végzések melyikére vonatkozik, meg nem állapítható, mert a kifizetett váltóról az a rész, melyre a váltónak beperlése alkalmával az iktató szám reá vezettetett, — le van vágva és ily állapotban küldetett be alperesnek, más módon pedig ez megállapítható nem volt, mert a két váltó teljesen hasonló. Alperes ugyan az 5,207/99. sz. a. felvett jegyzőkönyvben azt vitatta, hogy mindkét 1,500 frtos váltó ki van fizetve és hogy az tgyik 1,500 frtos váltónak hiányzó részét és a másik 1,500 frtos váltót csakis az okból nem mutatta be, mert a hiányzó részt és a másik váltót nem tudja megtalálni, továbbá, hogy az 5-/. alatti végzéssel is igazolva van, hogy mindkét J.500 frtos váltó ki van egyenlítve. Minthogy azonban alperes azt, hogy felperesnek váltójogi kötelezettsége megszűnt, az F. alatti okiratban foglalt kötelezettségénél fogva bebizonyítani tartozott volna és azon állítása, hogy az elvágott részt és az egyik l,o00 frtos váltót megtalálni nem tudja, felperes váltójogi kötelezettségének megszűntére nézve bizonyítékul el nem fogadható, de még azon esetre is, ha alperes ezen állítását be is igazolta volna, ezzel az T. alattiban elvállalt kötelezettsége teljesítettnek nem tekinthető. Minthogy továbbá az 5/. alatti végzésben említett törlési nyugta és engedély még azon esetben sem nyújt felperesnek a váltóiogi kötelezettség alóli mentesítésére teljes biztosítékot, ha a végzésben említett 4,000 frtos, illetve 2,000 frtos zálogjogra vonatkozó követelés a szóban levő 3 váltón alapuló követeléssel azonos, — alperest, tekintettel arra, hogy a váltójogi kötelezettség mentesítése csakis a váltó, vagy a váltón levő aláirás visszaadása által igazolható kellőképen, felperes forgató aláírásának visszaadására, ennek nem teljesítése esetére pedig a szóban levő váltón s illetve figyelembe véve, hogy azon körülmény, hogy a kifizetett 1,500 frtos váltó a B. és C. alatti sommás végzések melyikére vonatkozik, alperes hibájából meg nem állapitható, a beregszászi kir. tszék hivatkozott sommás végzései bármelyikén alapuló fizetési kötelezettségnek biztosítására a leszállított kereseti kérelemhez képest megfelelő biztosíték nyújtására kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1900. okt. 9-én 2,466. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a felperest keresetével elutasítja. Indokok: A perhez XXV. pert. sz. a. csatolt telekkönyvi ügyiratok között levő 1,034/98. sz. kérvényhez mellékelt K. Mór l által 1898. jan. 26 án kiállított nyugta és törlési eng^délylyel s 1 ezzel kapcsolatban az 1,034/98. sz. végzéssel a melyből kitűnik, | hogy a 4,000 frtot tevő követelésből már csak 2,000 frt állott fönn, az alperes kimutatta, hogy azt a 4,000 frtot tevő váltókon alapuló követelést, a melyre nézve az A. alatti okiratban a felperessel szemben azt a kötelezettséget vállalta, hogy öt, mint a váltók forgatóját, két hó alatt azon teher alul mentesiteni fogja, K. Mórnak, a váltók birtokosának kifuette; ezzel az alperes az A. alattin alapuló kötelezettségének eleget tevén, a felperesnek a tehermentesítésre irányuló ktreseti kéi elmét tárgytalannak kellett tekinteni s ezért a felperes keresetével el volt utasítandó. Nem szolgálhatott e tekintetben akadályul a felperesnek az a kifogása, hogy az alperes a kérdéses váltók közül egy 1,500 frtos — s állítása szerint fizetetlen — váltónak a bemutatására nem képes; — mert nem vonja kétségbe a felperes, hogy ez a kérdéses váltó már lejárt, már pedig a lejárat utáni forgatmány, engedmény joghatályával birván, a váltónak ily uton való netáni birtokosa az engedményes ellen felhozható minden kifogást eltűrni tartozik; — a fenforgó esetben tehát a felperes a váltó netáni birtokosa ellenében a fentebbi kifizetés tényét Kifogásként sikerrel érvényesíthetvén, e védelemeszköz mellett az alperest az A- alapján egyéb biztosíték adására jogosan nem kötelezheti, mert az alperes a tehermentesítésen kivül egyéb kötelezettséget nem vállalt, ennek pedig eleget tett. A m. kir. Kúria (1901. jan. 21-én 23. sz. a.) által a kir. ítélőtábla ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, azzal a kiegészítéssel, hogy alperes által bírói letétbe helyezett 3,000 kor. és járuléka addig tartatik birói letétben, míg alperes akár az elsőbiróság Ítéletében körülirt váltót, akár pedig annak megsemmisítését tárgyazó birói határozatot a bírósághoz be fogja adni. Indokok: Alperes az F. alatt eredetben csatolt irat szerint az iránt vállalt kötelezettséget, hogy a felperestől megvásárolt kis-guti 4 és 68. sz. telekkönyvekben foglalt ingatlanokra bekebelezett 4,000 frt és járulékát átveszi és felperest eme 4,000 frt teher alól felmenti, mely teherről az alperes elfogadmányával és felperes szívességi forgatmányával ellátott 3 drb. váltó volt kiállítva; minthogy pedig az érintett 4,000 frtról kiállított 3 váltó a per adatai szerint a beregmegyei központi takarékpénztár mint váltóbirtokos által nemcsak beperelve, de a váltókötelezettek és igy felperes ellen is a kielégítési végrehajtás elrendelve van és minth.gy az érintett 4,000 frt váltókövetelés a végrehajtási zálogjoggal együtt 1896. okt. 15-én K. Mórra ruháztatott át, — ily helyzetben felperes a váltókőtelezettség alól sem az által, hogy a 4,000 frtból még fizetetlen 2,000 frtra vonatkozó zálogjogi bekebezés törültetett, — sem pedig az által, hogy a váltók K. Mórra csakis a fizetési határidő lejárta után ruháztattak át, — mentesítve nincsen, mert az 1,500 frtról szóló váltó birtokosa alpt-rest a fentebbiek dacára végrehajtással zaklathatja; mindezeknél és az elsőbiróság által különben felhozott indokoknál fogva a fenti módon kellett itélni. Az 1893: XVIII. törvcik. 233. §-ában nyert felhatalmazás alapján a kir. igazságügyminisztenum által az 1894. december 23-án 4,873/1894. I. M E. szám alatt a lakbér-felmondás és lakáskiürités iránti ügyekben követendő eljárás tárgyában kibocsátott igazsagügyminiszteri rendelet, a midőn szabályozza az e rendelet valamint 7. és 8. §-aiban körülirt kellékeknek megfelelő felmondás alapján folyamatba tett eljárást, ugyanakkor a 17. § első bekezdésének második felében azt is meghatározza, hogy az idézett rendeletnek 5. és 12—15 §-ai megfelelően alkalmazandók akkor is. ha a felmondás magánúton avagy közjegyzői uton is, de nem a rendelet 7. és 8. §-ainak megielelöen történt, és az ily felmondás érvényességének avagy érvénytelenségének kimondása iránt indittatik kereset. Ezeknek a most idézett szakaszoknak alkalmazása, az ily perekben nem függ attól, hogy a fél kijelentette-e vagy nem, hogy perében az elő.idézett rendelet szabályait kívánja alkalmazni, mivel ez a kijelentés az idézett 17. §. első bekez lésének első része szerint csak oly perekben foglalhat helyet, melyekben a fél keresetét a bérleti idő letelte alapján, vagy magánúton, vagy a 7. § esetén kivül közjegyző utján történt felmondás alapján közvetlenül a bérlet tárgyának visszavétele iránt indítja. A m. kir. Kúria fel ilvizsg. tanácsa. (1901. október 29. I. (J. 489. sz. a.) dr. Nagy Dezső ügyvéd által képviselt B. Miksáné. St. Ferencné, R. Józsetné és W. Arnoldné bpesti lakos felpereseknek , dr. P. Hugó ügyvéd által képviselt W. F. és fiai budapesti bejegyzett cég alperes ellen, lakfelmondás érvényességének kimondása és jár iránt, a budapesti IV. kerületi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyben következő végzést hozott: Felperesek felülvizsgálati kérelme hivatalból visszautasitta1 tik, s egyszersmind felperesek 20 korona birsággal büntettetnek. Indokok: Az 1893: XVIII. törve. 233. §.-ában nyert felhatalmazás alapján a m. kir. igazságügyministerium által az 1894. december 23-án 4,873/18941. M. E. szám alatt a lakbér-fel-