A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 10. szám - Vitás kérdések a petíciók beadási határideje körül

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 10. számához. Budapest, 1902 március hó 9. Köztörvényi ügyekben. A kir. Kúriának az 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-a alapján hozott XIV. számú polgárjogi döntvénye. Abban az esetben, midőn felperes keresete elutasításával perköltség viselésére köteleztetik, ha az clsöbiróság ítélete a másodbiróság által helybenhagyatik, a perköltség irán1 a kielégítési végrehajtás elrendelhetö-e akkor, amikor a másodbiróság ítélete ellen a törvény által megengedett további fölebbezés adatik be ,J (Vonatkozással a kolozsvári kir. ítélőtábla 10. számú és a debreceni kir. ítélőtábla 7. számú polgárjogi teljes ülési döntvényeire.) Határozat. Abban az esetben, midőn felperes keresetének elutasításával perköltség viselésére köteleztetik, — ha az elsöbiróság Ítélete a másodbiróság által helybenhagyatik, — habár a másodbiróság ítélete ellen felperes a törvény által megengedett további fölebbezést adott is be, a perköltség iránt a kielégítési végrehajtás rendes perekben elrendelhető, Indokok : Az 1881 :L1X. t.-c. 48. §-a értelmeben, ha a másodbiróság az első bíróság ítéletét egészben vagy részben helybenhagyta, a helybenhagyott ítéletnek vagy az ítélet helybenhagyó részének végrehajtását a különben törvényileg ! ' nem zárt fölebbezés nem gátolja. A törvénynek most idézett rendelkezése, amidőn kimondja, hogy a másodbiróság helybenhagyó Ítélete ellen használt fölebbezésnek a végrehajtásra halasztó hatálya nincs, —- nem tartalmaz megkülönböztetést arra nézve, hogy a felperes által közbetett fölebbezésnek az alperes javára megítélt perköltség tekintetében a végrehajtásra nézve halasztó hatálya lenne, jóllehet az idézett szakasz második bekezdésében a megítélt eskü letételére a fölebbezés halasztó hatályát fenntartotta, tehát csakis e részben tett kivételt az első bekezdés általános rendelkezése alól. Az idézett 48. §. rendelkezésének megfelel az 1881: LX. t.-c. 1. §. b1 pontja is, mely szerint kielégítési végrehajtásnak van he ye a polgári bíróságoknak jogerőre nem emelkedett azon marasztaló ítéletei alapján, melyek ellen a végrehajtásra halasztó hatálylyal nem biró fölebbezés használtatott, anélkül, hogy a törvény itt is megkülönböztetné, hogy a marasztalás a per főtárgyára vagy csak a perköltségre terjed ki, holott ezzel ellentétben a törvénynek a biztosítási végrehajtás elrendelését szabályozó 223., 224., 225., 226. és 227. §§-aiból kitűnik, hogy az azokban a §§-okban meghatározott esetekben biztosítási végrehajtásnak csak a per főtárgyára nézve van helye. Nincs tehát törvényes alapja ennek a föltevésnek, hogy a pernyertes alperes a megítélt perköltségnek végrehajtás utján való behajtását a másodbiróság helybenhagyó Ítélete alapján további fölebbezés beadása esetén ne szorgalmazhassa, aminek megtagadása különben ellenkeznék is azzal az elvvel, hogy a perben a törvény mindenik peres félnek egyenlő jogot biztosit. Amennyiben azonban sommás perekben a másodbirósági Ítéletek végrehajthatóságáról a S. E. T. 169. §-a, kapcsolatban a 117. §-sal, az 1881: LIX. t.-c. 48. §-ától eltérőleg rendelkezik,; ennek a §-nak hatálya tehát most már csak a rendes perekre terjed ki, a határozatban ennek a körülménynek is kifejezést kellett adni. Kelt Budapesten, a kir. Kúria polgári szakosztályainak 1902. évi január hó 17-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi február hó 18-án tartott teljes ülésben. A győri kir. ítélőtáblának 29. számú polgári határozata. G.Henriknek — K. Ferenc ellen 732 korona iránt folytatott végrehajtási ügyében, a végrehajtást szenvedő félnek a gutái 254. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlan jutaléka az 1901. évi április 19. napján megtartott árverésen eladatott. Az 1901. évi augusztus 30. napján megtartott sorrendi tárgyaláson, a kir. kincstár országos betegápolási pótadó fejében 1 kor 92 fillért; községi népiskolai adó fejében 14 kor 40 fillért számított fel s ezeket az adókat előnyös tételként kérte sorozni. Az érdekelt felek ez ellen kifogást tettek az alapon, hogy ezek az adók az 1881: LX. t. c. 189. §-ának b.) pontjába meghatározott adók közé nem tartoznak. Ennek, akomáromi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság előtt folytatott ügynek 50/902. plg. szám alatt történt felülvizsgálatakor, a győri kir. ítélőtábla kimondotta és a határozattárba felvétetni rendelte a következő. határozatot: A bírói árverésen eladott ingatlan vételárábál a jelzálogos hitelezők előtt előnyös tételként kell sorozni ugy az országos betegápolási pótadót, mint a községi népiskolai adót. De ha ez a két adó mindegyike külön egy összegben, nemcsak az eladott ingatlan egyenes adója, hanem más egyenes adók alapján is vettetik ki, akkor azoknak csakis azt a részét kell sorozni, mely a kivetés-kor alapul szolgáló százalék számításba vételével, a kivetett adóból az eladott ingatlan egyenes íllamadójára esik. Indokolás. Az országos betegápolási pótadó az 1898. évi XXI. t. c. 2. §-a, a községi népiskolai adó pedig az 1868. évi XXXVIII. t. c. 35. §-a értelmében az egyenes államadók alapján vettetnek ki akkép, hogy az elsőnél az egyenes államadók 3%-át, utóbbinál azok 5%-át meg nem haladhatja. Az egyéne; államadók közé tartozik, a mint ez az 1898. évi XXI. t. c. 2. §-ában világosan ki van fejezve, az ingatlant terhelő földadó és házadó is. Minthogy a törvény rendelkezésénél fogva az országos betegápolási pótadó és a községi népiskolai adó az ingatlant terhelő egyenes adók alapján vettetnek ki, ezek az adók kivetés alapjául szolgáló adóval elválaszhatlan kapcsolatban állanak s igy oly adók, amelyek a kivetés alapjául szolgáló adóval együtt magát az ingatlant terhelik. Az olyan betegápolási pótadót és községi népiskolai adót tehát, mely az ingatlant terhelő egyenes államadók alapján vettetik ki, az 1881. éviLX. t. c. 189. §. b) pontja és az 1883 évi XLIV. t. c. 88. §-a értelmében előnyös tételként kell sorozni. Az országos betegápolási pótadóra nézve a m. kir. pénzügyminiszternek a betegápolási pótadó kivetése és beszedése tárgyában 1899. évi 61,051. szám alatt kelt körrendelete 28. §-ában is, ily irányú rendelkezés foglaltatik. Abban az esetben azonban, ha a kérdéses két adó nem egyegy összegben, nem csupán az eladott ingatlant terhelő egyenes államadók, hanem más egyenes államadók alapján is együttesen vettetik ki, a kivetett összegnek egyedül az a része sorozható előnyös tételként, mely a meghatározott százalék számításba vételével, az eladott ingatlant terhelő egyenes államadóra esik, mert a mint az ingatlant nem terhelő másnemű egyenes adók előnyös tételként nem sorozhatok, ugy nem sorozható a betegápolási pótadó és a községi népiskolai adónak az a része sem, amely a másnemű egyenes államadó alapján vettettett ki, s mely ezzel az adóval és nem az ingatlant terhelő egyenes államadóval van kapcsolatban. Kelt Győrött, 1902. évi február hó 13-án. Hitelesíttetett Győrött, 1902. évi február hó 19-ik napján. Általánosan elfogadott jogszabály, hogy a háztartás költségét az arra vagyonilag képes férj tartozik viselni. Ebből a jogszabályból következik, hogy a nőnek, mint akinek köréhez a háztartás közvetlen vezetése tartozik, a háztartáshoz szükséges bevásárlásai a férj nevében történteknek vélelmezendők, amiért is a nőnek ilyen bevásárlásai által kötelezve első sorban a férj lesz. mint akinek nevében az erre jogosult nő eljárt. Ugyanezért és mert viszont a házasság erkölcsi és jogi természetéből következik, hogy abban az esetben, ha a közös háztartás költségeit a férj fedezni képtelen, ez a kötelesség a vagyonnal biró nőre hárul: helyes a felebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy a nőt rendszerint csak másodsorban tartja felelősnek a háztartás céljaira vásárolt áruk vételáráért. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, I. G. 513/1901. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A csődtörvény 27. és 244. §-ainak egybevetéséből kétségtelen, hogy az idézett törvénynek a fizetések megszüntetésére vonatkozó rendelkezései csak a kereskedőkre és a kereskedelmi társaságokra alkalmazandók. Fizetések megszüntetése alapján közadós jogcselekvényei csak annyiban volnának megtámadhatók, amennyiben fizetéseit még akkor, mikor kereskedő volt, vagyis a nevezett közkereseti társaságból történt kilépése előtt megszüntette volna, mert bár a csődtörvény 241. §-a szerint ennek a törvénynek a kereskedelmi csődre vonatkozó határozatai abban az esetben is alkalmazandók, ha a csőd a cég törlésétől számítandó 1 év eltelte előtt nyittatik meg: ez a rendelkezés csupán azt foglalja magában, hogy ily esetben is a csődnyitás és az egész csődeljárás tekintetében a kereskedőkre