A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 10. szám - Vitás kérdések a petíciók beadási határideje körül

78 A JOG A képviselőház elnökének hivatalos kérdésére a Kúria ugy nyilatkozott, hogy ilyen esetben a választóknak nincs meg a 11. §-ban körülirt joguk. Ez a 11. §-ban szabályozott további 15 napi határidő egészen különleges intézmény, mely a kérvényezési jog különlegességében leli indokait. Nem lehet tudni ugyanis, hogy mi lakik abban a tiz emberben, akiket a választók a kérvény beadásával megbíztak. Hátha ezek az ellenféllel összejátszva a kérvénynek a 20—27 ban előirt kellékei közül készakarva elmulasztanak valamit, vagy visszavonják a kérvényt, vagy nem jelennek meg a tárgyalás határnapján? A törvényhozást az vezette tehát, hogy nem lenne igazságos, ha a tiz megbízott választó rosszhiszeműsége miatt a választók végkép elesnének kérvényezési joguktól. Correctivumként megalkotta tehát a 11. $-t, mely szerint ha a Kúria a kérvényt alaki kellékek hiánya miatt végleg visszautasította, vagy a kérvényezők a kérvényt visszavonták, vagy a Kúria az eljárást a feleknek meg nem jelenése miatt megszüntette : a Kúria határozatának kifüggesztésétől számított tizenöt nap alatt tiz jogosult választó ugyanazon érvénytelenségi ok alapján ujabb kérvényben kérheti a választás érvénytelenítését. Nemis támadhatott volna itt semmiféle kétely, ha a törvény a «kellékek» szót a szerencsétlen «alaki» epithetonnal el nem látja. így azonban itt is doctrinair aggályok kerültek felszínre, hogy hiszen a határidő betartása nem alaki kellék, tehát ha elkésés okából utasitattik vissza a kérvény, akkor a törvényhozó nem akarta alkalmazni a 11. §-t. Ezzel természetesen nyitva marad egy tág kapu a rosszhiszemű megbízottak számára. Hogy az ellenféllel összejátszva, a választók kérvényezési jogát meghiúsíthassák, nem kell egyebet tenniök, mint egy nappal elkésve nyújtani be a kérvényt. Ily módon persze az egész 11. §. teljesen hasznavetetlenné válik és mindabból, amit a törvényhozó el akart érni, nincs elérve semmi. Pedig ismerve a törvényhozó ama szándékát, hogy a megbízott 10 választó rosszhiszemű eljárása ellen akart remediumot nyújtani a kijátszottaknak és látva azt, hogy a törvény a határidőt minden megkülömböztetés nélkül egyenesen a kétségtelenül alaki kellékek közé helyezte : ugy vélem, hogy a föntebb említett doctrinair aggályok indokolatlanok. Belföld. A Magyar Jogászegylet máicius 1-én Imiin g Konrád dr" táblai tanácselnök elnöklete alatt tartolt teljes ülésében folytatta a perrendi törvényjavaslatról megindult vitát. Szilasi Adolf dr. volt az első' felszólaló; hangsúlyozza a gazdasági szempontok fontosságát, s kifejti mily hátrányos lesz egyes üzletágakra a javaslatnak a könyvkivonati illetékességre vonatkozó intézkedése. Az osztrák adós csak saját lakóhelyén lesz perelhető, holott a magyar adós . fölött osztrák bíróság is fog Ítéletet hozhatni. Elvben nem barátja a kivételes birósigoknak, s a tözsdebiróság hatáskörét a tőzsdetagok egymásközti ügyleteiből keletkezett perekre kívánja szorítani. Teller Miksa dr. ügyvéd, a fizetési meghagyási eljárás szabályozását kifogásolja a javaslatban. Legjobb esetben több mint két hónap telik el, mig a végrehajtás annak alapján megkérhető, s a hitelező sommás per utján esetleg még gyorsabban juthat követeléséhez. Statisztikailag kimutatja, hogy az intézmény a külföldön határozottan visszafejlődik. A főhibát abban találja, hogy az ellentmondás indokolás nélkül terjeszthető elő (ámbár a javaslat szerint ezentúl már csak a járásbíróságnál), másrészt nehézséget okoz az is, hogy a végrehajthatóság egy év lefolytával megszűnik. Ezután még Fodor Ármin dr. és L é,v y Béla dr. szólaltak fel, mult heti előadásaik kiegészítése illetve helyremagyarázása céljából. Külföld. Egyesület a polgári jog javítására Párisban egyesület alakult, mely céljául tűzte ki a polgári jog javítását előmozdítani. Tagjainak száma 160-ra van korlátozva; emellett azonban korrlátlan számú oly kültag is felvehető, akinek közreműködésére az egylet súlyt fektet. Az egyesület vezetésében Franciaország kiválóbb elméleti és gyakorlati jogászait látjuk képviselve. Elnöke: G lassan, a párisi egyetem jogi fakultásának dékánja; elnöke; B a 11 o t-B e a u p r é, a párisi semmitőszék első elnöke; Beaudonin főügyész a semmitőszéknél; Coulon, az államtanács alelnöke, Dewin ügyvéd. Egyelőre a következő kérdések fejtegetése kerül napirendre: a férjezett nő jogaira, és épugy a munkából és iparból származó vagyon-és keresetre vonatkozó törvényhozásnak megváltoztatása; a vizierő értékesítése, az elmebetegek tekintetében fennálló törvények reformja; az apai hatalom és a törvénytelen gyermekek fölötti gyámság szabályozása. Nyilt kérdések és feleletek. A büntető törvénykönyv 400. §-ába ütköző közokirathamisitást képez-e az, ha valaki az adós helyett más hasonló nevü egyénnek ingatlanára végrehajtási zálogjogot kebeleztet be, és azt később el is árverezteti ? — Feleletek a Jog 1902. évi 7. számában föltett kérdésre. — t Kiemelve azt, hogy én háromféle okirathamisitást ismerek, t. i. köz,-magánokirathamisitást és a btkv. 400. §-ában meghatározott, úgynevezett intellektuálisokirathamisitást,(delictum suigeneris), igénytelen nézetem szerint — természetesen a dolusfenforgása esetén — a kérdésre igen -nel felelek. Véleményemet pedig egy példával indokolom meg. Ugyanis: A . . . községben két Kis Pál nevü egyén van; az első, az adós, vagyontalan (igen gyakran előfordul ez utóbbi körülmény!), a második Kis Pál a nem adós, az vagyonos gazda; X. hitelező tudva azt, hogy adósa teljesen vagyontalan, de tudva azt is, hogy A . . . községben egy hasonló nevü vagyonos ember lakik, culposusan végrehajtási zálogjogot kebeleztet be ez utóbbinak ingatlanára, és illetve azt el is árverezteti; minthogy pedig történetesen ugy a zálogjogot, mintazárverést elrendelő végzést az adós Kis Pálnak kézbesítették, a nem adós Kis Pál az egész dologról csak akkor vesz tudomást, amikor a jóhiszemű árverési vevő birtokba akarja magát helyeztetni; az adós, vagyontalan Kis Pál ugyanis vagy összejátszva a hitelezővel, magának kézbesitteti a vonatkozó végzéseket, vagy pedig, minthogy jól tudja, hogy ingatlanát már régen eladta, a végzések kézbesítése alkalmával mosolyog és ezeket félreteszi! A nem adós Kis Pál pedig érvelhet az árverési vevő ellen bekebelezett zálogjogok jóhiszemű tulajdonosaival szemben!! Véleményem szerint tehát X. hitelező cselekménye a btkv. 400. §-ában meghatározott bűncselekmény összes ismérveit kimeríti. Megjegyzem még, hogy a föntebb leirt eset megtörtént. Izsépy Andor, ungvári kir. albiró. II. Ezen esettel a polgári és büntetőjog kettős ékének gerincvonalán vagyunk, s a szándékosság fenforgásától vagy hiányától | függ, melyik lejtőn csusszanthatjuk le. Argumentumainkat azonban innen is, túlnan is keressük. Szerény nézetem: a törvényszék felfogása helyes, t. i. hogy a cselekmény nem ütközik a Btk. 400. §-ába, ha nem lelhető fel benne a szándékosság (generális dolus); ellenben büntetendő, ha az eset körülményeiből kétségtelenül megállapítható végrehajtató tudomása arról, hogy az ingatlan nem adósának a tulajdona, mivel ez esetben a cselekvés is hozzájárulván, a jogellenes cselekményre irányuló akarat is bizonyossá válik. Igaz, hogy a doktrína és judikatura egyaránt ugy magyarázzák a törvényt, hogy a Btk. 391. §-a megkívánta jogsérelem fenforgása, vagy potencialitása a 400. §-ának is tényálladéki alkateleme, noha az intellektuális közokirathamisitás szakasza erről nem szól. Erre támaszkodik a t. cikkíró ur, s eddig igen helyes alapon áll. Nagyon téves azonban a t. cikkíró ur abbeli felfogása, hogy a végr. zálogjog bekebelezése által jogsérelem nem háramlott, söt nemis háramolhatott az ingatlan tulajdonosára, ha a törvényes remediumokkal él vala. Nyilván csupán az e 1 á r v e r e z t e t é s t tartja jogsérelemnek! A jogsérelem a zálogjog bekebelezésével (tekintettel a nvilvánkönyvre) a bekebelezés e 1 r e n d e 1 é s é v e 1 (tekintett. 1 a végzés közokirati voltára) már be is következett, a jogsérelem bekövetkeztének e s h e t ö s ég e («háramolhatik>) pedig a végrehajtást elrendelő végzés meghozatalával állapitható már meg. A deliktum tehát mindenképpen be van fejezve. Mert a törvény «jogsérelme» bárminemű törvény adta jogom megsértése, az én jogkörömbe való behatolás, illetőleg ennek lehetősége. Precíze irja körül ezt a Kúria hires II. (Csemegi) tanácsának egyik Ítélete (C. 8476/92 Márkus V, 516): «. . . azon viszony vagy helyzet bármelyikének megsértése tehát, melynek sértetlen fentartására a sértettnek nem csupán általános igénye («igény a közbecsülésre», «igény az elismerésre*) hanem a törvény és jogrend által védett joga van, törvényeink, jogrendünk értelmében, tehát a Btk. értelmében is jogsértést, jogsérelmet képez.> A t. cikkíró ur azért nem tartja mégjogsérelemnek a zálogjog bekebelezésének fázisát, mert orvoslataink vannak ez ellen (Csak a törlést emliti, helyesebb azonban a végr. trv. 168. §-a alapján indított «ingatlan végrehajtás alá vonásának részben vagy egészben megszüntetése* iránti keresetet). Miért ad azonban a t. cikkiró ur jogorvoslatot, ha nem éppen a jogsérelemért?! Hiszen a jogorvaslatok (remedium juris) a valakin esett jogsérelemutólagosmegszüntetés séreszolg ál n a k. A Csemegi-tanács tartalmas terminológiáját felhasználva: helyzetem sértetlen fentartására a töi vény által védett jogom lévén, e helyzet megsértése jogsérelem a Btk. 391., ill. 400 §-a értelmében is. Elkelltehát'ismernünk, hogy a bekébe lezéssel akár jogerős, akár nem, a nem adós harmadikra jogsérelem háramlott,