A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 10. szám - Néhány szó a hagyatéki ügyekről 1. [r.]

A JOG 75 Néhány szó a hagyatéki ügyekről. Irta FÉNYES VINCE, szerencsi kir. járásbiró. y L Országszerte általános a panasz a hagyatéki ügyek lassú menete miatt. Ennek a panasznak alaposságát tagadni nem lehet s ugyanezért talán nem végzek fölösleges munkát, ha e lassúság okait kutatom. A dolgot a legelején kezdve, az egyik okot abban találom, hogy a munkával tulhalmozott lialálesetfölvevő közegek — rendszerint a községi jegyzők — nem veszik föl és küldik be a halálesetfölvéteh iveket a törvényszerű 8 nap alatt. Ha a halálesettölvételi iv a téi itivénynyel beérkezik, akkor ismét oly késedelem áll elő, amelynek oka a törvény intézkedése. Az 1894 : 16. t.-c. szerint ugyanis a halálesetfölveteli ivet a biró által aláirt téritvénynyel együtt vissza kell küldeni a halálesetet felvevő közegnek és ez küldi be a téritvényt a tkvi hatósághoz a tkvi másolat kiadása végett. A törvénynek ez az intézkedése számos késedelem és huzavona kútforrása. Ugyanis már az késedelmet okoz, ho^jy a téritvény a hagyatéki bíróságtól nem közvetlenül, hanem a halálesetfelvevő közeg közvetítésével jut oda, ahova jutnia kell t. i. a tkvi hatósághoz; ezenkívül pedig — tapasztalásom szerint — ürügyet nyújt a késedelmes leltározó közegnek arra, hogy késedelmüket azzal mentegesssék, hogy a tkvi másolatot még nem kapta meg. amit a hagyatéki bíróságnak — kivált ha nincs mellette tkvi hatóság ellenőrizni alig áll módjában. Ezen a bajon — nézetem szerint — igen könnyű volna akként segíteni, hogy mivel a halálesetfölvétel ivben rendesen benne van a hagyatéki ingatlan tjkvi száma is, a téritvényt a hagy. bíróság közvetlenül rövid uton vagy átirattal tenné át a tkvi hatósághoz, ez pedig a másolatot szintén közvetlenül küldené meg a hagy. bíróságnak, amely aztán a leltározási megbízás és halálesetfölvételi ivvel együtt a tkvi másolatot is kiküldené a leltározó közegnek. Hogy ez az eljárás a hagy. ügyek menetét jelentékenyen gyorsitia, azt saját tapasztalatomból állithatom. Másik oka a hagy. ügyek lassú menetének az, hogy a bíróságok szinte fáznak a késedelmes halálesetfelvevő és leltározó közegek bírságolásától, hanem megelégszenek a vég nélkül való sürgetésekkel; ami hogy a törvénnyel s annak intenciójával teljesen ellenkező eljárás, azt említenem is fölösleges. De legfőbb oka a hagyatéki ügyek késedelmes befejezésének az, hogy a kir. közjegyzők legnagyobb része rendkívül késedelmesen jár el, a bíróság sürgetéseire a fülük botját se mozdítják, ha pedig a bíróság bírságolja őket, akkor a kir. táblák veszik őket védelmükbe, ha végül sikerül ellenök a birság lás. vagy a fegyelmi eljárás, akkor a fegyelmi bíróság oly kegyelmesnek mutatkozik velük szemben, hogy az szinte a nevetségig megy. Tudok pl. esetet, amidőn a fegyelmi bíróság a 2 évi huza-vona után jogerősen 400 frt birságra itélt közjegyzőnek megengedte a 23 frtos havi részletfizetést, amiből az illető közjegyző szerencsésen kihalt. Annak illusztrálására, hogy a kir. táblák szinte pártfogásukba veszik a megbírságolt kir. közjegyzőt, sőt hogy a fegyelmi eljárás megindítása ellen is védik : bátor leszek néhány esetet közölni. A bíróság 1895. nov. 14-én megbízást adott a közjegyzőnek R. Gy. hagy. ügyének letárgyalására A közjegyző 1896. jan. 23-án azzal terjesztette be az ügyet, hogy a tárgyalást nem tarthatta meg, mert az idézett örökösök nem jelentek meg. A bíróság — amely szintén oly alaposan ismerte az 1894: 16 t.-cikket. mint a közjegyző — 1896 jan. 24-én az iratokat a közjegyzőnek visszaadta s az örökösöket a megjelenésre 5—5 frt birság terhe alatt utasította. 1896. febr. 24-én a közjegyző az iratokat ismét bemutatta, tárgyalási jkönyv nélkül, mert az örökösök most se jelentek meg. Ekkor végre a bíróság 1896 febr. 27-én a közjegyzőt az 1894: 16. t.c-. 62. §-a szerint való eljárásra utasította E meghagyásra a kir. közjegyző 1896. szeptember 3-án az iratokat azzal a kérelemmel terjesztette be, hogy az örökösök közül az a kettő, aki idegen bírósági területen lakik, meg nem jelenvén a már megtartott tárgyalásra, az illetékes jbiróság utján hallgattassanak ki azok. A bíróság ennélfogva 1896. szept 5-én a v . . . .i jbiróságot a közjegyző által «előirt» módon megkereste, amely bíróság a megkeresésnek eleget tévén, a v . . . .i közjegyzőt bizta meg a két örökös meghallgatásával, aki azonban azt a jelentést tette, hogy az 1894. 16. t.-c. 6?. és 59. §-ára való utalással megidézett örökösök nem jelentek meg. Erre a bíróság ahol időközben a hagyatéki ügyek más biró kezébe kerültek — az iratokat azzal adta ki a közjegyzőnek, hogy az ügyet az 1894 : 16. t.-c. 62. és köv. §-ai értelmében szabályszerűen tárgyalja le a szükséges tkvi másolatot szerezze be, s jelentését 60 nap és 50 frt. birság terhe alatt terjeszsze be. Kimondotta egyúttal, hogy : Az eddigi tárgyalásokért a bíróság dijat nem állapit meg, mert a gyakori tárgyalástüzéseknek a kir. közjegyzőnek az 1894: 16. t.-cikkben való járatlansága volt az oka, és mert a kir járásbíróság őt már az 1897. évi február 27-én 113. P./96. számú végzésben figyelmeztette az idézett t.-c. 62. §-ára s igy ha magának hiába való munkát csinált, annak csak maga a kir. közjegyző az oka. Figyelmezteti a bíróság a kir. körjegyzőt arra is, hogy a v ... i kir. közjegyző eljárását érvényesnek nem fogadhatja el, mert a hagyatéki eljárásra az 189i : 16. t.-c. szerint csak az a közjegyző lenét illetékes, akit a bíróság az eljárással megbíz s ennélfogva az idegen területeken lakó örökösök is, az eljáró kir. közjegyző által lesznek szabályszerűen megidézendők. E végzés ellen a kir. közjegyző azért élt felfolyamodással, mivel a tárgyalás befejezésére mindjárt birság terhe alatt kötelezi őt, és mert eddigi eljárásáért dijat nem állapit meg. Ezt a felfolyamodást a bíróság visszautasította, mert az 1894: 16. t.-c. 124. §-a szerint az ellen a végzés ellen nincs helye külön felfolyamodásnak, hanem csak az átadó, vagy perre utasító végzés ellen való felfolyamodásban orvosolható a sérelem. Figyelmeztette egyúttal a közjegyzőt, hogy ezt az — 1895. nov. 14-én átvett — ügyet most már fejezze be, mert ime 1897. márc. 30-áig huzta-halasztotta el. De a kir. közjegyzőnek az ügy befejezésénél kisebb gondja is nagyobb lévén ez ellen, a végzés ellen is felfolyamodással élt, amu a bíróság elfogadott ugyan, de az iratokat csak másolatban terjesztvén fel, az eredeti iratokat a körjegyzőnek a tárgyalás 60 nap alatt való befejezése vég2tt visszaadta s figyelmeztette, hogy e megbízás megtagadását az 1886: 47. t.-c. 42. §-ába ütköző fegyelmi vétségnek fogja tekinteni. A kir. tábla a hagy. bíróság megtámadott végzését helybenhagyta ugyan, de csak abból az indokból, hogy a törv. 124. §-a értelmében az ellen külön felfolyamodásnak helye nincs; holott tekintettel a közjegyzőnek a törvényben való világos járatlanságára s feltűnő késedelmére, ellene a fegyelmi eljárást meg kellett volna indítani. * Egy másik esetben a közjegyző a megbízás' 1896 márc. 5-én vette kézhez, 1896. jun. 2l-én vissziküldótte az iratokat, kérve bizonyos árvaszéki iratok beszerzésit; ami .Megtörténvén, 1896. okt. 8-án az iratokat újból visszakapta. 1897. márc. 19-én megkapta a közjegyző az első sürgetést 10 frt. birság terhe alatt. Ez a sürgetés eredményre nem vezetvén. 1897. april 30-án a 10 frt. birság kiszabatott s az iratoknak 15 n»p s 50 frt. birság terhe alatt való beterjesztésére utasitiattott. E végzés ellen 1897. május 9-én a kir közjegyző felfolyamodással élt, amely felfolyamodásban a bíróság eilen tiszteletlen kifejezéseket használván, a bíróság ellen . a fegyelmi feljelentést megtette, s mivel az iratokat még felfolyamodá.a kapcsán se terjesztette be, az április 30 iki végzésben kilátásba helyezett 50 frt. bírságot a birósig ki-zabta. felhívta őt az iratoknak 3 nap és 100 frt. birság terhe alatt való beterjesztésére s egyúttal tárgyalást tőle az 1886: 7. t.-c. 34. és az 1894: 16. t.-c. 52. §-a értelmében elvonta. Ez ellen a végzés ellen a kir. közjegyző 1897. máj. 21-én ismét felfolyamodással élt, kérvén abban a fegyelmi eljárás és bírságkiszabás mellőzését s a hagyat ki ügynek nála továbbra is meghagyását, egyúttal az eljáró bírónak a feltolyamodási költségekben való elmarasztalását. A kir. jbiróság ezt a felfolyamodást is ugy intézte el, m nt a másikat, u. i. a közjegyző ellen fegyelmi feljelentést tett az ebben a felfolyamodásban is használt sértő kifejezések miatt ; a kilátásba helyezet 100 trt. birságot kiszibta s a.i iratoknak 3 nap s ujabb 100 frt. birság terhe alatt való beterjesztésére hivta fel a közjegyzőt. Ez ellen a végzés ellen a kir. közjegyző 1897. jun. 9-én ujabb felfolyamodással élt, amit a bíróság ismét ugy intézett el, hogy az ujabb 100 ft. birságot is kiszabta s egyúttal megkereste a közjegyzői kamarát, hogy az iratoknak a közjegyző által leendő beterjesztése iránt intézkedjék. 1*