A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 9. szám - Mikor választható meg az itélő biró országgyülési képviselőnek?

Huszonegyedik évfolyam 9. szám. Budapest, 1902 március tió 2. Szerkesztőség -. V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEIDÉI ÍÍPT1SELETERE. A MAGYAR ÜGYÍÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. IC 1 Előfizetési árak: Helyben. vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél _ 0 Egész « _ 12 « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Mikor választható meg az itélö birő országgyűlési képviselőnek f Irta ».'*« — Törvénysértés örökösödési ügyekben. Irta Bésán Mihály, lugosi kir. közjegyző. — Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra. Irta Fövenyessy Lajos, fölebbezési tanácselnök a bpesti tszéknél. — Belföld (A budapesti ügyvédvizsgáló bizottság mult évi működése. - A Magyar Jogászegylet ülése1. — Külföld (Az uj angol részvényjog.) — Nyilt kérdések és feleletek Mikor alkalmazandó a Bp. 323. §-a s mikor a Bp. 326. 5. 4. pontja? I. Irta Pazár Zoltán dr, nyitrai tszéki b'ró. — II. Irta Nagy Béla dr.. bpesti büntetötszéki aljegyző. — Irta Horváth József dr., hidalmási jb. aljegyző) — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Mikor választható meg az itélö biró országgyűlési képviselőnek? Irta . * , A legutóbbi országgyűlési általános képviselőválasztásokból kifolyólag, a kir. Kúriának folyó évi februárius hó 12-én hozott határozata folytán felmerült konkrét esetnél fog\a, helyén való foglalkozni azon kérdéssel, hogy az itélö bíró, a kúriai bíráskodásról rendelkező 1899. évi XV t.-c. intézkedéseire való figyelemmel, mely időpontban választható meg. — eltekintve egyéb, u. m. vesztegetési, etetési stb. semmiségi okoktól — érvényesen országgyűlési képviselőnek? A napilapokban közölt adatok szerint a fehértemplomi választókerületben mult évi október hó 2-án tartott képviselőválasztás alkalmával két jelölt állt egymással szemben, névszerint a kerületnek volt képviselője S z i v á k Imre dr.. továbbá az ottani kii", törvényszéknek volt vizsgálóbirája P é s c h a Miklós dr. Az utóbbi 15 szavazattal előbbivel szemben kisebbségben maradván, pártja petícióval támadta meg Szivák Imrének mandátumát, mely petíciót a kir. Kúria folyó évi februárius hó 12-én tartott tárgyalás után visszautasította, — a napilapok szerint közölt azon egyedüli indokból, hogy P é s c h a a választás napján még tényleges törvényszékibiró voltsigy passzív választói jog hiányában, nem volt országgyűlési képviselőnek megválasztható. A személyes és politikai oldalát ezen választási ügynek nem érintjük, sőt örvendünk, hogy oly exponált vidéken, mint a fehértemplomi kerület, egy kipróbált, régi kiváló politikus nyerte el a mandátumot, s szükséges i^. hogy egy oly kiváló férfiú mint Szivák Imre dr, aki a magyar jogászvilág egyik disze. helyet foglaljon a magyar parlamentben. — Jelen cikkünknek egyedüli indoka azon elvi kérdés, hogy a fennálló törvényekre s rendeletekre való tekintettel egy itélő biró mely időpontban tekinthető olyannak, hogy a törvény értelmében országgyűlési képviselőnek megválasztható legyen ? A kúriai bíráskodásról rendelkező 1899. évi XV. t.-cikket s az összeférhetlenséget tárgyazó 1901. évi XXIV. t.-cikket megelőzőleg, irányadó volt ezen tárgyban a birói hatalom gyakorlását szabályozó 1869. évi IV. t.-c. 8. §., melyben kimondatott, hogy a biró nem lehet egyszersmind országgyűlési képviselő. Ezen legutóbb emiitett törvény nem zárta ki azt hogy bármely Ítélőbíró, bármely választó kerületben s bármely időpontban megválasztható ne lett volna, csakis tartozott az illető; megválasztása után az összeférhetlenségi helyzetet megszüntetni, amelyet a divott gyakorlat szerint minden nehézség nélkül nyugdíjaztatásával meg is szüntetett. A politikai téren jelenleg uralkodó megtisztult irányzat, az eddigi gyakorlatot határok közé szorította s a legutóbb kormányváltozásnak eredménye volt a kúriai bíráskodásról rendelkező 1899. évi XV. t.-c- melynek 3. §. 1. p. s a 166. $-a az itélő bírák s a kir. ügyészek megválasztásáról rendelkezik a következő szövegezéssel : «16*i. §. Járásbíróságnál vagy töt vényszéknél alkalmazott itélő birák, ugy nemkülömben az első fokú bíróság mellett alkalmazott kir. ügyészek képviselőnek nem választhatók meg azon választókerületben, amelynek területére hatáskörük egészben vagy részben k i t e r j ed (3. §. 1. pont) » aFőszolgabirák s szolgabirák nem választhatók meg képviselőnek azon választókerületben, melynek területére hatáskörük egészben vagy részben a választás idejében vagy az aztmegelőző háromheti időben kiterjed. (3. §. 1. pont.)» Hogy az itélő bírákra vonatkozó rendelkezés egy s ugyanazon szakaszba vétetett fel a szolgabirákra vonatkozó rendelkezéssel, ez nyilvánvalóan célzatossággal történt s annak alapja abban fekszik, hogy az itélő birák, valamint a fő- s szolgabirák a birói hatalmuknál fogva nagyobb befolyást gyakorolhatnak a választókra, az pedig, hogy a választások hatósági személyekkel befolyásoltassanak, ellenkezik a választások tisztaságával. Az emiitett 166. §-nak mindkét pontja kiegészíti egymást olyannyira, hogy annak első pontja a második pont nélkül csak nehezen volna megérthető. Értelme pedig az első pontnak az, hogy az itélő birák vagy a kir. ügyészek azon területen, melyre hivatali hatáskörük kiterjed a választás időpontjában, a fő-s szolgabirák pedig már a választást 3 héttel megelőzőleg ne bírjanak hivatali hatáskörrel. Mármost az a kérdés, mikor szűnik meg az itélő bírónál a hivatali hatásköre azon bíróságnál, melyhez kineveztetett ? Ezen kérdés a birói ügyviteli szabályoknak, a birói felelősségről rendelkező 1871. évi VIII. t.-cikkel való egybevetése által, bírálható el. Ugyanis az emiitett ügyviteli szabályok Il-ik fejezetének 30 — 50. §-aiban vannak részletezve a birói kötelességek s jogok, nevezetesen lakás a biróság székhelyén, szolgálattétel kötelezettsége, hivatalos működés helye, hivatali já.andóságok. jutalom, segélyezés, fizetési előleg s a szabadságidő. Ezen emiitett szakaszok közül a 39—41. §-ok külön-külön a lemondás, nyugdíjaztatás vagy elhalálozás s a hivatalvesztés eseteiben rendelkeznek a hivatali járandóságok megszűntéről és nevezetesen lem >ndás esetében két eset különböztettetik meg, vagyis a hivatali járandóság azon nappal, amelytől fogva a lemondó hivatalától felmentetett, ha pedig hivatalát i g a z o 1 a t lanul már előbb odahagyta, az odahagyás napjával szűnik meg. utóbbi esetben a lemondó az előre kiszolgáltatott járandóságot ezen naptól számítva visszafizetni köteles. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy lemondás s egyúttal a hivatalnak igazolatlan elhagyása esetén, az itélő birói állással járó jogok azon nappal szűnnek meg, melyen a lemondás után az illető birói hivatalát igazolatlanul elhagyja s a dolog természetéből folyik, hogy amidőn az illető lemondott biró az állásával járó jogait elveszíti, egyúttal megszűnnek azon kötelezettségek is. melyek a birói állással járnak. Hogy pedig ez igy van, hivatkozunk az előbb emiitett 1871. évi VIII. t.-c. 27. §-ára, mely szerint, ha a biró a fegyelmi eljárás megindítása előtt, vagy ennek folyama alatt, de a véghatározat hozatala előtt hivataláról önként lemond a fegyelmi eljárás megindítása — illetőleg folytatása — abbanhagyandó, tekintet nélkül arra. hogy forog-e fenn vagyoni felelősség kérdése, mert a lemondás egyedül a vagyoni felelősséget nem szünteti meg. Ebben különbözik lényegesen az eljárás a birák s a közigazgatási tisztviselők között, akik közül utóbbiaknál az Lapunk mai szám* 12 oldalra téried.