A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 7. szám - Magyar házassági és házastársi öröklési jog

26 A JOG fakereskedésbe használt ingatlanok csak részben sajátíttattak ki. Minthogy pedig az 1881: XLI. t.-c. 13. §. 2. pontja a) alpontja szerint valamely iparüzlethez tartozó telek a tulajdonos kívánatára egészben sajátítandó ki az esetben, ha egy részének kisajátítása által a fennállott üzlet lehetetlenné válik; már az által, hogy a kisajátítást szenvedőket ily irányú kérelmükkel a kereskedelemügyi m. kir. minister fent idézett határozatában elutasította, az arra illetékes közigazgatási hatóság által megállapittatott, hogy a kisajátítás alá nem eső telekrészen a fakereskedés az eddigi módon továbbra is gyakorolható, a mint ez egyébként a kereskedelmi minister többször idézett határozatában nyilt kifejezésre is talál. Ebből aztán önként következik, hogy azok a következtetések, melyeket a szakértők többsége ebből származtat, hogy az üzlet a kisajátítás alá nem eső telekrészeken a kisajátítás után nem gyakorolhaló, figyelembe nem vehetők. Hasonlóan nem vehető figyelembe kisajátítást szenvedőknek az az állítása sem, hogy a kisajátítás tárgyát képező ingatlan mellett elvonuló törvényhatósági ut áthelyezése már egymagában is maga után vonja a szóban forgó fakereskedés megszűnését, mert a kisajátító csak azokért a károkért tehető felelőssé, melyek a kisajátítás által közvetlenül okoztatnak, amiatt azonban, hogy az 1890. I. t.-c. 10. §. szerint arra jogosított közigazgatási hatóság a kis-celli vasúti állomás kibővítése következtében szükségesnek találta az említett törvényhatósági ut áthelyezését, a kisajátító annál kevésbé felelős, mert ezen utáthelyezés, amint a többször idézett ministen határozatban is kifejeztetett, a kisajátítás keretébe nem is tartozik. Eszerint a kártalanítás azon az alapon levén meghatározandó, hogy a fakereskedés a kisajátítás után fenmaradó telekrészen is az elébbi módon folytatható, nyilvánvaló, hogy az üzlet megszűntéből származtatott károk nem, hanem minthogy megcsonkítás általi értékcsökkenés a szakértők e részben egyhangú véleménye szerint fenn nem forog, csakis a kisajátított ingatlanrészek értéke és az a költség állapítandó meg, melybe az ipartelepnek az előbbi módon való berendezése kerül. Az ingatlan értékére nézve irányadóul vétetett, hogy a kisajátítás nem mezőgazdasági célra használt területből, hanem haszonhajtó épületekkel ellátott és bekerített ipartelepből történt. Amennyiben tehát a hely körül, a szakértők véleménye szerint a szántóföld értéke nőienként 50 krajcár, a városi beitelkeké pedig legalább 4 forint, a város beépített részén kivül fekvő, sőt attól a vasút által is elválasztott emez ingatlan értéke tekintetében a K. Napóleon szakértő által véleményezett •ölenkénti 2 forint találtatott megfelelőnek. Az a költség, melybe a kisajátított ingatlanrészen lebontott építményeknek a fenmaradt telekrészen való felállítása kerül, K. Napóleon szakértő véleménye alapján volt 5,423 írt 17 krban megállapítandó, mert a szakértők többsége eme költség összegére vonatkozó véleményét nem indokolta, sőt még nem is részletezte, míg ellenben K. Napóleon eme költséget mindenik építmény után külön felszámította s azon összeget a szombathelyi üzletvezetőségtől megszerzett felvétel és leirás alapján állapította meg. Kisajátító eme helyreállítási költség megtérítésétől az 5. és 6. a. mellékelt egyezségek következtében meg nem menekült, mert ez egyezségek szerint kisajátítást szenvedőknek csak az a kára téríttetett meg, melyet a kisajátított területen volt építmények lebontása által szenvedtek, de nem pótoltatott az a költségük, melyet a fenmaradt területnek akképpeni átalakítása igényel, hogy az a kisajátítás előtti módon használható legyen. Ezekhez a költségekhez az iparvágányok lerakásának költsége is tartoznék ugyan, minthogy azonban kisajátítást szenvedők a kisajátítóval kötött 2. alatti szerződés 5. §-a szerint az iparvágány áthelyezési költségének viselését magukra vállalták, annak megtérítésére a kisajátító nem kötelezhető. A S. E. 96. §-a megengedvén, hogy a mennyiben a bíróság a bizonyításra köteles fél előadását valószínűnek találja, azt esküre bocsáthassa, az, hogy a bíróság a szolgáltatott bizonyítékok és fennforgó körülmények mérlegelése mellett mit talál valószinüsitettnek. mint a szabad mérlegelés eredménye, a felülvizsgálat alól el van vonva. lA m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1900. dec. 18. I. G. 504/1900 sz. a.) A zálogjog egyetemleges kötelezettséggel terheli mindama jószágtesteket, a melyekre bekebeleztetett ; az egyetemleges terhelésből pedig jogilag következik, hogy a hitelező követelését szabad választása szerint bármely terhelt ingatlanból kielégítheti, minélfogva a terhelt rész tulajdonosa, ki azt tehermentesen szerezte meg, jogelődjétől a tehermentesítést, vagy a tehermentesítés elmulasztása esetén a reá háramolható hátrány elkerülése végett teljes biztosítékot követelhet, tekintet nélkül arra, hogy a hitelező követelésének biztosítására szolgálnak-e még más ingatlanok jelzálogul vagy sem. (A m kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1900. dec. 20. G. 510 1900. sz. a.) Bár felperes a házasságvagyoni szerződésben kikötött ideiglenes női tartás iránt indított keresetben s a tárgyaláson is a házassági együttélésnek az ö részéről történt megszüntetését s alperes lakásának elhagyását az alperes elmebetegségével okolta meg. a S. E. 31. s-ának 1. pontja szerint nem képez kereset változtatást az, hogy a felebbezési eljárásban a házasság együttélés megszüntetése okául uj tényeket, jelesül az alperesnek durva bánásmódját hozta fel. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1900. dec. 22. G. 503/1900. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyek. Alperes a felperes társaságnál biztosított lakházát mar előbb, ugvanarra az időre és ugyanazon esemény ellen teljes értéke erejéig biztosítván és ezért lévén e második szerződés hatálytalan, alperes az ujabb biztosítás után kikötött dij megfizetésére nem köteleztető. Az aradi kir. törvényszék, mint váltóbiróság (1900. évi március hó 30-án 4,673. sz. a.) «Fonciére» bpesti biztosító intézet aradi főügynöksége felperesnek, R. Mihály alperes ellen 10 kor. 02 fill. és jár. iránti váltóperében, következőleg itélt: Az 1900 évi január hó 8-án, 244. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes az Aradon 1899. évi június hó 1-én 10 kor. 02 fillérről kiállított váltóalapján mint elfogadó a kereseti 10 kor. 03 fill. váltóösszeget megfizetni. Indokok: A sommás végzés hatályában fentartandó és alperes marasztalandó volt, mert alperes a kereseti váltón levő aláírás valódiságát beismerte, azon kifogása pedig, hogy a biztosítási ajánlat megtételére egy K. nevü ügynök hamis híresztelései által lett indítva s tévedésben volt, figyelembe nem vehető, mert tekintve, hogy még ha az alperes által vitatott tényállás bizonyítottnak is vétetnék, ez legfeljebb alperesnek a gondatlansággal határos hiszékenységét és nem a szerződés érvénytelenségét maga után vonó tévedés tenforgását igazolná és mert figyelmen kivül hagyandó alperesnek, a szerződésnek a túlbiztosításból eredő érvénytelenségére alapított kifogása is, mert ha a túlbiztosítás bizonyítva is lenne, miután ez esetben is a szerződés érvénytelenségét alperes okozta, a lejárt dijat a keresked. törvény 486. §-ának második bekezdése értelmében fizetni tartozik stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1900. évi június hó 22-én 1688. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítja, a perköltséget azonban kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: A felperes nem tagadta vele szemben, tehát az 1,868. évi LIV. t.-c. 159. §-a értelmében bizonyítottnak tekintendő annak a kifogásnak a valódisága, hogy a mikor az alperessel a biztosítási ügyletet ennek házára nézve megkötötte, a biztosított ugyan az ellen a veszély ellen már teljes értékben biztosítva volt, a keresk. törv. 471. és 486. §-ának második bekezdése értelmében tehát a felperes, mivel az alperessel kötött szerződés érvénytelen, következésképpen a kereseti váltó ellenértékének megfelelő kockázatot nem viselt, a biztosítási dijat nem követelheti. Mivel azonban felperes az alperessel kötött szerződésnek érvénytelensége okáról csak ebben a perben nyert értesülést, mert az alperes nem is vitatta, hogy a Transylvániánál eszközölt biztosítást az ajánlat tételekor a felperesnek bejelentette és így felperes keresetét jóhiszemüleg indíthatta, miért a perrendtartás 251. §-a értelmében a perköltséget kölcsönösen megszünteti a kir. ítélőtábla a felek között. A m. kir. Curia (1901. évi január hó 22-én 1,065. sz. a.) A kir. ítélőtáblának Ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Alperesnek a keresk. törv. 471. §-ára alapított és a keresethez A) alatt csatolt tüzkárbiztositási dijváltó alapját képező biztosítási ügylet érvénytelenségét maga után vonó azt az ellenvetését, hogy az alperesnek a felperesnél biztosított lakháza már előbb ugyanarra az időre és ugyanazon esemény ellen «Transyivania» biztosító banknál és pedig, amint ezt alperes viszonválaszában tüzetesen állította, a biztosított tárgy teljes értéke erejéig biztosítva volt, felperes kifejezetten nem tagadta, minélfogva a kir. ítélőtáblának Ítélete a per főtárgya tekintetében az itt felhozott, a perköltségre nézve pedig a benne foglalt indokokból helyben hagyandó volt. A K. T. 485. §-a azokat az eseteket határozza meg, a melyekben a biztosítási szerződés már a törvénynél fogva hatályát veszti ; az illető felek tehát nincsenek elzárva attól, hogy a biztosítási szerződést kölcsönös megegyezéssel bármikor és bármely körülmények között felbonthassak. Abból, hogy a K. T. 465. §. szerint a biztosítási ügylet érvényességéhez írásbeli szerződés szükséges, épen nem következik az, hogy a biztosítási szerződésnek kölcsönös megegyezéssel felbontása csak okirat kiállítása mellett volna hatályos. Annak az eldöntése, hogy a különben érvényesen létrejött szerződés a kikötött idö előtt megszűnt avagy k .lesönös megegyezéssel felbontatott-e, nem tény hanem jogkerat e részben tehát a ténykérdés keretébe csak azok a tenyk( 1 ilmények tartoznak, a melyeknek ténybeli megtörténte a szerzoa.s megszűnésének vagy felbontásának jogszerű megállapithatasara jogilag alkalmas. Továbbá a szerződési jogviszony keletkezese, átváltozása vagy megszűnése rendszerint az illető telek egységes akaratán és ez akarat kinyilvánításán alapszik az akaratkmyilvánitás pedig rendszerint nemcsak kifejezett kijelentésből, hanem az akaratelhatározás felismerésére alkalmas egyéb ténykörülményekbe lis jogszerűen megállapítható és megallaipitando. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa. 1900.október 18. G. 342.)