A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 6. szám - Mily jó dolog panaszosnak lenni?

A JOG il helyező fenyegetés egyre tartott, a kellemetlen alkalmatlankodótól egyszer s mindenkorra szabadulni óhajtottam. De mikép? A zsarolóval akár szó-, akár irásbelileg érintkezésbe lépni, méltóságomon alulinak tartottam ; idegent a dologba — kényes voltánál fogva — beavatni nem akartam, de a levélhordók és a levelezőlapokat átvevő házbelijeim kíváncsi és kérdő mosolya sem volt ínyemre. Hosszas gondolkodás után eltökéltem magam arra, hogy majd nyíltan beszélek az ügyészség vezetőjével és kikérem az ő jó tanácsát. Az ügyész engem jóakaratuiag, legtehetségesebb alügyészei egyikéhez utasitott, a kinek az egész tényállást újból elmondtam és tőle egyúttal, — tekintettel a terhelt morphinistikus állapotára, — azt kérdém: 'hogy mit tenne ő az én helyzetemben ?» Meggondolás nélkül az alügyész azt a tanácsot adta, hogy tegyek feljelentést a zsaroló ellen, — sőt panaszomat nyomban jegyzőkönyvbe vette és ahhoz corpus delicti gyanánt a zsaroló leveleket mellékelte. A vizsgálat annak rendjén (olyt. A Horvátország határán lakó terhelt, commissarius kihallgatása alkalmával nem tagadott semmit, sőt terjedelmes jegyzőkönyvekben és külön beadványokban még igazát is védte, hogy neki így meg amúgy joga is van rajtam a kérdéses összeget ^ugy emlékszem hogy 1,000 koronát) követelni ! Jött a vádhatározat és ennek jogerőre emelkedése után a végtárgyalás kitűzése a régi eljárás nyomán. Első izben a terhelt beteget jelentett; a tárgyalás ennek folytán elhalasztatott ; másodízben ugyanez a manőver használtatott, egy hosszú lére eresztett, ujabb piszkos vádakkal és rágalmakkal telt beadvány kíséretében. Újbóli halasztás; de egyúttal: • megkerestetik az illető járásbíróság, terheltnek szakértő orvos általi megvizsgáltatására, melynek eredményéhez képest . . . esetleg terhelt az ujabb tárgyalásra elövezettetni rendeltetik.» Hogy ugy első mint másodízben a tárgyalást vezető elnök ügyemet utolsónak hagyta, —ugy, hogy a tárgyalás elhalasztásáról csak i—5 órai várakozás, rectius ácsorgás után értesülhettem,— ezt a bírói karnál irántunk : ügyvédek iránt régóta fennálló rokonszenv és baráti indulat rovására irom. Az ilyesmin már meg sem ütközöm ; nem elég-e az, ha az ügyvédikar (és nem legutolsó helyen én is,^ mindig és mindenhol a bírói kar érdekeiért síkra szállunk ? És szabad-e ennek fejében v isz onosságra vagy legalább egy kis jóindulatra is számitanunk ? Risum teneatis! .... Az orvosi vélemény beérkezett és mert az terheltet utazásra és a tárgyalásra való megjelenésre képesnek nyilvánította: a törvényszék ujabb tárgyalást tüz és egyúttal arra terheltet elővezettetni rendeli, de panaszost is pénzbírság terhe mellett (!!!?) megidézi. És jön az ítélet napja. A teljesen vagyontalan terhelt államköltségen érkezik Budapestre és itt egy szállodában uri módon élelmeztetik. A tárgyaláson egész okosan és összefüggően beszél; beismeri, hogy a leveleket ö irta, ennek elfogadható okát azonban adni nem tudja. Ugy a levelek tartalma, mint a bíróság előtti védekezése teljesen normális agyra vall ; semmiféle abnormitás a beszédben vagy viselkedésben nem észlelhető. Jön az orvosszakértő, a ki terheltet megvizsgálja és őt idült morphinismus folytán «büntetőjogi beszámítás alá nem vonhatónak* nyilvánítja*). Az ügyész tart erre egy fulmináns vádbeszédet, — a törvényszék pedig terheltet az orvosi vélemény alapján felmenti és ugyanazon ügyész — óh csodák csodája — a felmentő Ítéletbe belenyugszik. Az eddigi eredmény tehát a következő : Panaszos, a terhelt részéről való rágalmazásán, meghurcoltatásán és bosszantásán felül több izben kénytelen ugy az ügyészségnél, mint a vizsgálóbírónál és a főtárgyalásokon is megjelenni, idejét vesztegetni és órák hosszáig antichambrirozni. Es ezt a <jogért való küzdelem* magasztos elve tőle meg is követeli. Ügyészség és bíróság az iratok tanulmányozásán kivül sok irka-firkával : vádhatározatokkal, végzésekkel, megkeresésekkel stb. vannak elfoglalva ; fogy sok tinta és papír és egyre nő az aktacsomó. Az állampénztár pedig viseli a kétszeri orvosi vizsgálat, terheltnek és csendőrkiséretének jövet-menet vasúti és kocsi költségeit és budapesti élelmezésüket. Tehát mulatságnak és farsangi tréfának kissé drága egy dolog. A terhelt viszont akár holnap újból kezdheti piszkos, közveszélyes mesterségét: bírósági engedély és nagypecsétü szabadalomlevél mellett. Ez utóbbi szempont bírt rá arra, hogy az Ítéletet felebbezzem. Paraszt eszemmel ugy gondolkodtam: ha örült valaki, ugy azt tébolydába kell zárni; ha pedig nem az: ugy az általa elkövetett bűncselekményhez mérten megbüntetendő. De valakit őrültnek nyilvánítani és ennek dacára szabadjára engedni, hogy közveszélyes üzelmeit továbbra is folytassa, — ez, sit venia verbo : oktalanság. Nem is indokoltam felebbe'zésemet, mert ezzel a felső birót sérteni véltem ; a ki látni akar.azugy is tisztán látja a tényállást és a rajtam esett sérelmet. És vártam a tábla végzését. Meg is jött, de nincs köszönet benne, «Das Unerfassliche — hier vvird's Ereigniss> — mond G ö t h e *) Lám, lám, itt is, mint sok más esetben az orvosszakértő bírói Ítélkezési jogokat vindikál magának. És nyomban kritika nélkül, szent írásnak elfogadandó-e a néhány percnyi észleletén alapuló orvosi vélemény } A tszék Ítélete «in d ok a i al apjá n he'ybenhagyatik* Látva pedig az ítélet keltét: 1900. évi december hó 28-át, nyomban tisztában voltam azzal, hogy ezen ügy is egyike azon számos ügyeknek, melyeket a bíróságok az újév és a statisztika indokából bármikép, olvasatlanul lerázni iparkodnak. Kész a nagy tömeges sírgödör, mely sok jogellenességet és nyilvánvaló igazságtalanságot vizsgálatlanul eltemet, mert a referens urnák különben tulsok volna a hátraléka és a kimutatás nem elég jól festene. Ilyenkor persze az aktába még beletekinteni sem lehet. A szomorú e dologban csak az, hogy ezen megjegyzésem által igen sok alsó és felső biró fogja magát találva érezni. Annál jobb : mert mindannyiról szól az ének. .. . Mi lesz már mostan? A bíróságok jóvoltából ki vagyok szolgáltatva egy őrült jó- vagy rosszindulatának, a ki vérszemet kapva a bíróságok protekciójától : extra passióval fog újból és újból egész nyilvánosan becsületemben gázolni ! Hisz neki most már minden meg van engedve ! Büntetve többé nem lesz és még az esetleges uj feljelentés is hivatalból lesz majd visszautasítva. Quid nunc? Nagynevű jogász urak, nagytekintélyű tudósok! Most álljatok ám elő okos szóval és lanácscsal! Ti is jöhettek még egyszer azon irigylendő helyzetbe, hogy a jog és a törvény alkalmazására és a megtámadott állampolgár oltalmára hivatott bíróságok részéről épp ily alapos jogsegélyben részesültök, — álljatok tehát elő, meggondolt és bölcs tanácsotokkal ! Igazat adtok-e nékem abbeli leltevésemben, hogy olt, a hol a törvénytől és a jogállamtól oltalmat nem nyerek : ex lex állapot áll be és mindenikünk jogosan az önsegély útjára léphet, melylyel magán — az ököl jogánál fogva — segíthet ? Ha még a nagy magyar állam, költséges apparátusával együtt — sem tud nekem elégtételt szerezni és adni : kárhoztatható vagyok-e, ha azt ujabb támadás esetén magamnak ott és oly módon szerzem, a hogy tudok ? Vagy igazán én volnék-e gyö.iyörü igazságszolgáltatásunk mellett az egyedüli «Vogelfrei» ? ! ! És mindezt csak azért, mert elég merész vagy talán balga voltam a magyar igazságszolgáltatás segélyét igénybe venni ? Erte kérek választ nagynevű kriminalistáinktól. Egy elkeseredett úgyvéd. Irodalom. Javaslatok a közigazgatás egyszerüsitésére cimmel D ó ku s Gyula Zenplémvármegye főjegyzője nagy becsű, gyakorlati terveket tartalmazó munkát adott ki. Dókus, a kinek neve mind a practícus közigazgatás, mind pediglen a közigazgatási szakirodalom terén már ismeretes, főispáni megbízásból, a belügyministérium e tárgyú körrendeletének értelmében, több évtizedes tapasztalatainak és tágkörü szaktudásának fölhasználásával, — a közigazgatás különböző ágainak egyszerüsitésére készített tervezeteket. Első sorban, elvi jelentőségénél fogva, programmjának azt a pontját kell kiemelnünk, hogy az egész rendőri (kihágási) ügykört, mint kétségtelenül állami föladatot, a közigazgatási ügyek többi csoportjaitól egészen separálná. Ezt a nagyobb intelligentiát, függetlenséget és jogászi fölfogást igénylő ügykört a községektől (nagy- és kisközségektől) egészen elvonná Dókus. Elsőfokon ez ügyek intézését a járási közegekre (városokban a rendőrkapitányra, Budapesten a kerületi kapitányraj bízná, II. és III. fokon a közgazdasági természetű kihágások elbírálására külön társas hatóságokat szervezne a törvényhatóságok illetve a ministériumok kebelében ; míg a rendészet elleni, tehát tulajdonképeni kihágások elbírálására körülbelül az eddigi rendszert hagyná érvényben. Nagy súlyt helyez a szerző továbbá a fölösleges jogorvoslatok korlátozására mind a rendőri, mind pedig az egyéb közigazgatási ügyek terén. Főtörekvése a szervezet terén a fórumok egységesítése, — azaz, hogy hasontermészetü ügyekben, mindenütt hasonló szervezetű, hasonló fokú és hatáskörű közegek járjanak el ; az ügyvitel terén pedig arra igyekszik, hogy a fölösleges sallang, a fölösleges kimutatások, jelentések stb. mellőztessenek, a statistikai célú jelentések készítésének terhét pedig a tulajdonképeni administrativ hatóságokról inkább a szakközegekre hárítaná át. A kézbesítések eszközlésének és a hatóságok egymásközti pénztári kezelésének főeszközéül a postát, illetve a postatakarékpénztárat ajánlja. Azt a szerző maga is elösmeri, hogy a fórumok egységesi tését, a szabatos, egyszerű ügykezelést a közigazgatás általa nos reformja, államosítása nélkül nem lehet keresztül vinni mindazonáltal előad mindent, a minek segélyével a fönu álló rendszer keretében is, a mai chaoticus állapotot szabályozhatónak tartja. Nem akarjuk a munkát e helyütt stricte véve megbírálni, csak főbb pontjainak kiemelése mellett figyelmébe ajánljuk azt mindazoknak, a kik a közigazgatás vezetésének vagy reformjának kérdése iránt érd.', lödnek vagy e kérdések megoldására állásuknál, kötelességüknél fogva hivatottak. mi.