A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 52. szám - Az I894 évi XVI. t.-c. 62. §-ának alkalmazása a gyakorlatban, ha a tárgyaláson senkise jelent meg 1 [r.]

208 A JO(j -r U' Ti = hessen meg, hogy a Szt. László-u. 152. sz. ház ilyen névre van bekebelezve; tekintve végül, hogy U. Gyula és F. J. vallomása szerint T. Mór üzlete oly kis terjedelmű, hogy abba 92 írt értékű árura egyszerre szükség nem is lehetett: A kir. tszék. bizonyítottnak látta, hogy T. Mór vádlott ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette az U. céget a végből, hogy magának hitelezést kieszközöljön s a hitelben vásárolt áruk ki nem fizetése folytán, ennek vagyoni kárt okozott, miért is vádlottat a csalás vétségében bűnösnek mondotta ki. Ellenben felmentendőnek találta T. Mórné vádlottat a csalás vádja alól, mert a tárgyalás folyamán semmi adat nem merült tel arra nézve, hogy a hitel kieszközlésében is rszt vett volna. A m. kir. Kúria (1901. nov. 30-án 7,242. sz. a.) által azok a semmiségi panaszok, melyeket a kir. bünt. tszék Ítéletének a T. Mórné vádlottra vonatkozó része ellen a kir. ügyész és a vádlottak védője T.Mór vádlottnak javára bejelentettek, felebbezéseknek tekintetvén, ezek folytán a ielen bűnvádi üg\nek illetékes felülvizsgálása céljából az ügyiratok, a kir. itélő táblához leendő fölterjesztés végett, a kir. bünt. tszéknek visszaküldetni rendeltetnek. Indokok : Habár T. Mór vádlott a kir. bünt. tszék Ítéletében a btk. 384. §-ában meghatározott és az 1897 : XXXIV. t. c. 18. §-a szerint a kir. jbiróságok hatáskörébe utalt csalás vétsége miatt Ítéltetett is el ; s habár a kir. bünt. tszék első fokban hozott ítéletének a T. Mór vádlottra vonatkozó része ellen a kir. ügyész és a vádlottak védője T. Mór vádlott javára, semmiségi panaszokat használtak is, mindazonáltal, mert az U. Simon fiai cégnek, mely a kir. ügyész 1900 jan. 20-án 56,761. sz. a. kelt, a nyomozást megszüntető határozata folytán a vád képviseletét átvette, képviseletében U. Gyula, mint az emiitett sértett cég beltagja s pótmagánvádló az 1900. máj. 7-én 25,813. sz. a. beadott vádiratában T. Mór és T. Mórné szül. P N. terheltek ellen a btk. 379. §-ba ütköző és a 380. §. szerint minősülő csalás büntette miatt emelt vádat s a kir. bünt. törvényszék vádtanácsa az 1900. jun. 22-én 35,424. sz. a. kelt végzésével a nevezett terhelteket szintén a btk. 379. és 380. §-aiban meghatározott csalás büntette miatt helyezte vád alá ; s habár a nevezett pótmagánvádló a fötárgyalási jegyzőkönyv szerint a főtárgyalás alkalmával a vádlottakat a törvény szakaszára hivatkozás nélkül csak általánosságban a «csalásban» indítványozta is bűnösöknek kimondani ; de a bp. 316. §. értelmében a vádat mee nem változtatván , azt kellett megállapítani, hogy a, vádat képviselő pótmagánvádló a vádlottakat a főtárgyaláson is a vádiratában megjelölt és a vádalá helyezési végzésben meghatározott csalás büntette miatt vádolta. Minthogy pedig a btk. 379-ába ütköző és a 380. §. szerint minősülő csalás büntette az 1897. XXXIV. t.-c. 17. §. 1. pontja szerint a kir. törvényszék hatásköréhez tartozik ; minthogy á- bp. 391. §. 2-ik bekezdésének 2-ik pontja értelmében a törvényszéknek első fokú ítélete ellen, ha csupán egy oly büntetendő cselekmény miatt állapit meg bűnösséget, mely rendszerint járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva, a fölebbezés csak abban az esetben van kizárva, ha a cselekménynek emiitett kisebb minősítése tekintetében a vád és az ítélet megegyeznek; minthogy a föntebb megállapítottak szerint a kir. büntető törvényszék- ítélete a pótmagánvádló vádjától eltérő, miből nyilvánvaló, hogy ebbenaz esetben a bp. 381 §. 2. bekezdésének 2-ik pontja nem alkalmazható és a kir. büntetötörvényszéknek első fokban hozott Ítélete ellen perorvoslatul nem a bp. 426. §. 2. pontjában említett semmiségi panasz használható, hanem, hogy a bp. 381. §-nak első bekezdése szerint az említett Ítélet ellen a kir ítélőtáblához fölebbezésnek van helye: ezeknél fogva a fenti módon kellett rendelkezni. A B. T. K 418. §-ába ütköző vétségre a pénzbüntetés, mmt mellékbüntetés 100 koronától 200 koronáig terjedhetvén, a pénzbüntetés 100 korona összegen alul csak a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásba vétele mellett lehetséges; a B. P 385. ij. 2. pontja alapján anyagi semmiségi okot képez, ha a bíróság a B. T. K. 92. §-ának felhivása nélkül, ily vétségre a pénzbüntetést 100 koronán alóli összegben szabja ki; az itélet rendelkező részének vádlott elitélése esetében tártai mázni kell a kiszabott büntetés alapjául szolgáló törvényszakaszokat ; elitélés esetében az itélet indoklásában a súlyosító és enyhítő körülmények — különösen azok, melyek a B. T. K. g2. ^-ának alkalmazására vezetnek — megjelelendök. a kir. járásbíróságnak mindezek figyelembe vétele nélkül hozott ítélete a törvényt megsértette. A m. kir. Kúria idegen ingó dolog szándékos megrongálásával vádolt Sz. Zs. és Sz. J. ellen a szerencsi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1900. évi december 5-é f-30. sz. alatt, a sátoralja-ujhelyi kir. törvényszék által pedig sért tettnek és Sz. Zs. vádlottnak felebbezésére 1901. március 16-án 2.061. sz. alatt elintézett bűnvádi pert a kir. koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán 1901. évi október hó 1-ső napján tartott nyilvános tárgyalás alapján a koronaügyésznek meghallgatása után vizsgálat alá vévén, következő v é gz é s t hozott: A kit. koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a szerencsi kir. járásbíróság fentidézett keletű és számú ítéletével megsértette a törvényt és pedig: 1. a BTK. 418. §-át és a BP. 385. §. 2. pontját azzal, hogy Sz. Zs. mellékbüntetését a 92. §. alkalmazása nékül egy napi fogházra átváltoztatandó 10 korona pénzbüntetésben állapította meg; 2. a BP. 327. §. második bekezdésének c) pontját; 3. a BP. 328. §-ának második bekezdését. Jelen végzés az ügyfelekre nézve hatálylyal nem bír. Indokok: Tekintve, hogy a járásbíróság ítélete mégsértette a BP. 385. §. 2-ik pontja szerint semmiségi okot képező módon a BTK. 418. §-át, a melyben a vádbeli cselekményre kiszabható mellékbüntetés legkisebb mértéke 50 forintban van meghatározva, a melyen alul tehát a büntetés csak a BTK. 92. §-ának alkalmazása esetében lett volna kimérhető, ennek dacára a mellékbüntetést az idézett 92. §. nélkül 10 koronában állapította meg; minthogy továbbá a BP. 327. §. második bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés ellenérea büntetés kiszabásánál az alkalmazott törvényszakaszokat nem idézte; és minthogy végre a BP. 328. § a második bekezdésében foglalt meghagyást is elmellőzte, midőn a súlyosító és enyhítő körülmények megjelölését elmulasztotta; ez okokból a törvénysértések tényét a BP. 442. §-a alapján — az ügyfelekre nézve hatálylyal nem bíró módon — megállapítani kellett. Az erdőtörvényben meghatározott lopás kihágásának kisér lete is büntetendő. — Az erdőtörvény 82. §-a szerint az erdei kihágás miatt — kivéve a 109.. 110., 116. fokban meghatározottakat — büntető eljárásnak csak a sértett fél panaszára van helye s ezen panasz ugyanezen törvény 136. t;-ához képest az erdőkezelő tiszt által is külön meghatalmazás nélkül előterjeszthető. — Habár sem az erdő tulajdonosa, sem ennek erdőkezelőtisztje nem tett ugyan panaszt erdei lopás miatt, minthogy azonban az erdőőr az erdei károkért felelős s így az erdei lopás megkísérlése első sorban az ő érdekeit veszélyeztette, ugyanő sértett félnek tekintendő s mint ilyen, az erdőtörvény 82. S-a értelmében , jogosítva van az erdei lopásra nézve vádat emelni. (A m. kir. Kúria 1901. október 26. 6,386/901. sz, a.) Vádlottak egyetértve egy előttük állítólag tett szóbeli végrendeletről állítottak ki hamis tartalommal oly okiratot, melyet mindnyájuk tudtával vádlott társuk örökösödési jog bizonyítására használt fel. A Btk. 401. § ában meghatározott magánokirathamisitás megállapittatott, mert ezen cselekménynek alkotóelemét nem képezi az, hogy a hamis okirat a célbavett rendeltetésre feltétlenül kifejezetten kiállíttatott, hanem elég, hogy bizonyítási eszközül használható legyen. (A m. kir. Kúria 1901. október 26. 6.391'901. sz. a.) Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságnak az az időtartama, mely a külön Ítélettel kiszabott börtönbüntetésből kitöltöttnek vétetett, az összbüntetés kiszabásánál változatlanul hagyandó. (A m. kir. Kúria 1901. október 17. 5,672/901. sz. a.) PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NCOMOÁJA BUDAPESTEN. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: A budapesti kir. tszéknél Somossi Károly ellen, bej. febr. 4., fsz. febr. 28.. csb. Gaár Vilmos dr., tg. Paczolay Gábor dr. — A gyulai tszéknél Giczik István szarvasi kereskedő ellen, bej. febr. 3., fsz. febr. 25., csb. Nyisztor Adorján dr., tg Hajós József dr. — A mármarosszigeti tszéknél Rubinstein Béla, helybeli kereskedő ellen, bej. febr. 4.. fsz. febr. 17., csb. Benkő Lajos, tg. Mihálka György dr. — A balassagyarmati tszéknél Schleicher Gyula, salgótarjáni kereskedő ellen, bej. jan. 25.. fsz. febr. 11., csb. Köröm László, tg. KovAcs József. — A budapesti keresk. és váltótszéknél Zinhober Illés, Zinhober Nándor és ifj. Zinhober József helybeli hentesek ellen, bej. jan. 20 , fsz. febr. 6., csb. Vályi Sándor dr., tg. Mendl Arthur dr. — A nagykikindai tszéknél Leicher Mátyás, zsombolyai kereskedő ellen, bej. jan. 3., fsz. febr. 8., csb. Kovách Gusztáv, tg. Bodocsi Antal. — A sátoraljaújhelyi tszéknél Lővinger Péter, szerencsi lakos ellen, bej. febr. 28., tsz. márc. 22 , csb. Wieiand Lajos, tg. Vitányi Bertalan. — A mármarosszigeti tszéknél Krausz Antal haranglábi lakos ellen, bej. és fsz. jan. 20 , csb. Wellman Samu. tg. Erdős Izor dr. Pályázatok : Az egri tszéknél aljegyzői áll. jan. 4. (292) — A kecskeméti tszéknél aljegyzői áll. jan. 5. (293; — A mármarosszigeti tszéknél aljegyzői áll. jan. 7. (294) — A rimaszombati kir. ügyészségnél ügyészi áll. jan. 8. (295) Kúriai és táblai értesítések. Szabadka V. S. dr. Mikovich—Schaffer (1.408/901) dec. 1. hh Szegzárd S. L. dr. Kis -Kis érk. 6,158/901 sz. a. előa. Fráter e- — Singer—Hirschfeld nem érk. — Újvidék V. J. A jövő számban'