A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 4. szám - Uj szöveg a magyar általános polgári törvénykönyvtervezetének házasságjogi részéhez

JOGESETEK TÁRA FELSŐBÍRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 4 számához. Budapest, 1901. január hó 27. Köztörvényi ügyekben. A pécsi kir. ítélőtábla 2. számú polgári döntvénye. Biztosítási végrehajtás esetében a zálogjognak az ingatlan haszonélvezetére t'nrtént előjegyzésével kapcsolatosan elrendelheti-e a telekkönyvi hatóság a haszonélvezetnek végrehajtási zár alá vételét r Vonatkozással a 2,622/p. 1900. sz. ügyben felmerült jogkérdésre, valamint a szegedi kir. ítélőtáblának a határozaltárba felvett 9. számú polgári határozatára. Határozat: Biztosítási végrehajtás esetében a zálogjognak az ingatlan haszonélvezetere történt előjegyzésével kapcsolatosan a telekkönyvi hatóság a haszonélvezetnek végrehajtási zár alá vételét elrendelheti. Indokok: Az adóst valamely ingatlanra vonatkozólag megillető haszonélvezetnek biztosítási végrehajtás alá vonása a végrehajtási törvény szerint kizárva nincs; az adós vagyonának e részére vezethető biztosítási végrehajtás körüli eljárást azonban az 1881. évi LX. t.-c. kifejezetten nem szabályozza. Tekintve, miként a biztosítási végrehajtás célja az, hogy az adósnak biztosítási végrehajtás alá vont vagyona a biztosítási végrehajtás foganatosításának időpontjától fogva állagában és illetve értékében fentartassék a végből, hogy a hitelező a kielégítési végrehajtás bekövetkeztével a biztositásilag végrehajtás alá vont vagyonból kielégítést szerezhessen és ez valamely ingatlan haszonélvezetének biztosítási végrehajtás alá vonásánál csak az által érhető el, ha a biztosítási végrehajtást rendelő végzés alapján történt zálogjogi előjegyzéssel kapcsolatosan, az adós szabad rendelkezése alatt álló haszonélvezetből befolyó jövedelem, függő termés, bérjövedelem, a biztosítási végrehajtást vezető félnek bekövetkezendő kielégítése végett csonkitatlanul fentartatik; a mi egymagában a zálogjog előjegyzésével — a zár alá vétel alkalmazása nélkül — el nem éretik, mert a zálogjog előjegyzése csak elsőbbséget biztosit a biztosítást kieszközlött fél részére olyan téllel szemben, a ki az ingatlan haszonélvezetére utóbb vezet kielégítési végrehajtást és ebben az esetben csak a későbbi végrehajtató által kielégítési végrehajtás alá vont és zár alá vett haszonélvezet szolgálhatna részére fedezetül; tekintve, hogy a végrehajtási törvénynek 213. §-ában foglalt abból a rendelkezéséből, mely szerint az adóst valamely ingatlanra telekkönyvön kívül illető haszonélvezetnek végrehajtás alá vonása az ingókra vezetendő végrehajtás módjára, tehát foglalással és illetve a haszonélvezetnek zár alá vételével foganatosítandó, kétségtelen, hogy ily haszonélvezetnek biztosítási végrehajtás alá vonása esetére a végrehajtási törvény II. címének III. fejezetében felvett 213. §-ban szabályozott eljárás alkalmazandó; és tekintve, hogy nem forog lenn törvényes akadály az ellen, hogy az adóst valamely ingatlanra vonatkozólag tulajdonjogánál fogva megillető, vagy telekkönyvileg részére bejegyzett haszonélvezetnek biztosítási végrehajtás alá vonása esetében a végrehajtási törvénynek ugyanazon fejezetében, jelesül a 208. és 211. §-okban foglalt szabályok ioghasonlatosságná! fogva a biztosítási végrehajtás céljának megfelelően a haszonélvezetnek zár alá vételénél alkalmaztassanak: ki kellett mondani, hogy biztosítási végrehajtás esetében a zálogjognak az ingatlan haszonélvezetére történt előjegyzésével kapcsolatosan a telekkönyvi hatóság a haszonélvezetnek végrehajtási zár alá vételét elrendelheti. Kelt Pécseit, a kir. Ítélőtáblának 1900. évi november hó 19-én tartott leljes üléséből. Hitelesíttetett a kir. Ítélőtáblának 1900. évi december hó 6-án tartott teljes ülésében. Minthogy alperes felperesnek költeményét a kiadásában "megjelent heti lapban a nélkül tette közzé, hogy azért dijat fizetett volna, a megtakarított szerzői dijjal pedig, arra valő tekintettel, hogy a hírlapok jövedelmei a lapkiadót illetik és ekként a költségek is azt terhelik, alperes kiadó gazdagodott: a bíróság a gazdagodás tényét alperes terhére az 1884: évi XVI. t.-c. 29. §-a értelmében megállapitandónak és alperest a gazdagodás összegében elmarasztalandonak találta. A kártérítésen felül pénzbüntetésben alperes nem volt "marasztalható, mivel az 1884. évi XVI. t. c. 19. §-ának értelmében ehhez szándékosság vagy gondatlanság is szükséges, felperes pedig oly körülményeket, melyek alperesre nézve a szándékosságot, vagy gondatlanságot megállapítanák, nem bizonyított. A komáromi kir. törvényszék (1900. évi február hó 7-én 72. sz. a.) L Andor felperesnek dr. P. Gyula ügyvéd alperes ellen szerzői jog bitorlása és járulékai iránti rendes perében következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék dr. P. Gy. esztergomi lakos alperest, mint az «Esztergom és vidéke> című lap kiadóját a L. Andor felperes sérelmére elkövetett, az 1881. évi XVI. t-c. %. §-ába ütköző szerzői jog bitorlásának vétségében vétkesnek mondja ki és az idézett t.-c. 19. §-a alapján 50 korona pénzbüntetésre itéli, mely behajthatlanság esetében öt napi fogházra lesz átváltoztatandó. Elmarasztalja továbbá alperest 50 korona kártérítési tőkének stbnek megfizetésére stb. Indokok: A Budapesti Napló cimü napi lap 1899. augusztus 2-án megjelent 211-ik számában felperesnek egy verses tárcáját közölte, mely az Esztergom és vidéke cimü Esztergomban megjelenő hetilapnak 1889. szeptember hó 7-én kiadott 72. számában a verses tárca címének és egyik versszaka címfeliratának önkényes megváltoztatásával és a szerző nevének elhagyásával egyébként szórói-szóra lenyomatott, közzététetett és forgalomba i hozatott. I Az Esztergom és vidéke cimü lap kiadója: alperes dr. P Gyula, amint ez a lap élén e szavakkal: .felelős a lapkiadó tulajdonosokért dr. P. Gyula> félremagyarázhatlanul jut kifejezésre. Felperes tehát alperest a szerzői jog bitorlásáéit helyesen vonta perbe, mert ennek az az ellenvetése, hogy a tárcát a lap felelős szerkesztője, M. Kálmán adta nyomdába, alperes felelősségét nem érinti, mert a jelen esetben nem e közlemény tartalmáért való sajtójogi illetőleg büntetőjogi felelősség van kérdésben, hanem az, hogy az irói mü tulajdonjoga vagyis a szerzői jog bitoroltatott-e vagy sem. Minthogy pedig az irói müvek a jogosult beleegyezése nélkül való gépi többszörözése, közzététele és forgalomba helyezése az 1884. évi XVI. t. c. 5. §-a szerint a szerzői jog bitorlásának tekintetik és minthogy a gépi többszörözés, közzététel és forgalomba hozatal a kiadónak ténye, vagyis a jelen esetben alperesé; minthogy azt, hogy a szóban forgó verses tárca utánnyomásának jogát alperes felperestől megszerezte vagy megszereztette volna, nem is állítja ; és minthogy egy kis körültekintéssel megállapíthatta volna azt, hogy a verses tárca a lap szerkesztőségéből ki nem kerülhetett és igy őt gondatlanság minden esetre terheli, — ennélfogva alperest a szerzői jog bitorlásának vétségében vétkesnek kellett kimondani és megfelelő büntetéssel sújtani, — ennek kimérésénél pedig figyelembe kellett venni azt, hogy hazai viszonyaink a szerzői jog hathatós védelmét és megsértésének erélyes megtorlását szükségessé teszik. De el kellett alperest marasztalni a 25 forintban (50 koronában) felszámított kártérítési összegben is, mert a szerzői jog bitorlása esetében az 1884 évi XVI. t. c. 19. §-a szerint a szerzőnek mindenkor kártérítés is nyújtandó és ennek összegét a kir. törvényszék az idézett t. c. 29. §-a alapján helyesen felszámítottnak találta stb. A győri kir. ítélőtábla (1900 május hó 16-án 847. sz. a.) A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét a vétkesség megállapítására és alperesnek megbüntetésére vonatkozólag megváltoztatja s alperes terhére a szerzői jog bitorlásának vétségét nem állapítja meg — az 50 korona kártérítésre stbre vonatkozólag azonban az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Ahhoz, hogy felperes a .Budapesti Napló» 1899 évi 211 számában megjelent «Hajnal* cimü költeményének, a negyedik szakasznak csekély változtatásával és esztergomi keltezéssel az .Esztergom és vidéke> 1899. évi 72. számában «Krónikás> álnév alatt és <Egy átmulatott éjszaka> cim alatt eszközölt közzététele a szerzői jog bitorlásának tekintendő, az 1884. évi XVI t.-c. 5. §-a és 9. §-ának 2. pontja szerint szó sem fér, — és a 28. §-hoz képest az is kétségtelen, hogy a bitorlás miatt felperes mint szerző keresetet indíthat s minthogy a bitorlás tényét az 5 §. értelmében a beleegyezés nélkül való többszörözés, közzététel és forgalomba helyezés állapítja meg, ez pedig a kiadó működési körébeesik, alperes a kereseti jogot azon az alapon sem kifogásolhatja, hogy a közzétételért a lap szerkesztője s nem ő felelős. A szerkesztő felelősségének megállapítása ugyanis annak a pernek nem tárgya; annak a kérdésnek eldöntését pedig, hogy a közzétételért alperes mint kiadó felelős-e, az ügy érdeméle tartozik s a kereseti jog megállapítását feltételezi. A mi az ügy érdemét illeti, az 1884. évi XVI. t.-c. 19. §-a értelmében az, a ki szándékosan vagy gondatlanságból a szerzői jog bitorlását képező cselekményt követ el, a szerzőnek vagy jogutódjának nyújtandó kártérítésen felül 1,000 forintig terjedhető pénzbüntetésül büntettetik: ha ped'g a cselekmény elkövetőjét nem szándékosság, sem gondatlanság ném terheli, büntetésnek helye nincsen és a cselekmény elkövetője a szerzőnek vagy jogutodának az okozott kárért csak gazdagodása erejéig felelős.