A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 50. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. (3. r.)

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 50. számához. Budapest, 1801. december hó 15 Köztörvényi ügyekben. A kir. Kúriának az 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-a alapján hozott XIII. számú polgári'döntvénye. Ingatlanok elárverezéséből befolyt vételárnak az 188I: LX. t.-c. 296. §-a értelmében hozott sorrendi végzés szerin* való felosztása esetében a hitelezők javára sorozott, és az idé~ zett törvénycikk 2OI. §-a értelmében a letcthivatalból kiutalt tőkekövetelések után a sorrendi végzésben meghatározott kamat mily időpontig jár? (Vonatkozással a pozsonyi kir. Ítélőtábla 5 számú és a kassai kir. Ítélőtábla 9. számú polgárjogi teljes ülési dontvényeire.) Határozat. Ingatlanok elárverezéséből befolyt vételárnak — az 1881: LX. t.-c. 196. i?-a alapján hozott sorrendi végzés szerint való felosztása eseteben a hitelezők javára sorozott és az idézett törvénycikk 201. §-a értelmében a biroi letéthivatalból kiutalt tőkekövetelések utan a sorrendi végzésben meghatározott kamat a jogosítottat az utalványozó végzésnek a letéthivatalba való megérkezése napjáig illeti. Indokok: A hitelező, kinek kamatozó pénzösszeghez törvényes igénye van, az anyagi jogszabályok szerint követelheti, hogy a mennyiben részéről a késedelem nem forog fenn, a tőke után a kamat részére addig az időig fizettessék, mikor az adós tartozását kiegyenlíti. Ezen a törvényes rendelkezésen a végrehajtási eljárást szabályozó 1881 LX. t.-cikk rendelkezései a végrehajtás utján behajtandó követelésekre nézve se változtatnak, sőt az emiitett jogszabály kifejezést nyert az idézett törvény 113., 133., 192., 20l., és 202. §-aiban is. Erre nézve eltérő magyarázatnak törvényes alapja nem is lehel, ilyen az illető kir. Ítélőtáblák ellentétes döntvényeiben se nyert kifejezést. A fölvetett kérdés tehát csak annyiban igényel megoldást, hogy a végrehajtás utján befolyt és a hitelezők követelésének kielégítésére fordítandó összegeknek a letéthivatalból kiutalványozás utján fizetése esetében ez az anyagi jogszabály gyakorlatilag mi módon érvényesüljön. Nehézséget az nem okoz, hogy a felvétel napjának az utalványozó végzés kelte idejében tüzetes meg nem határozhatása miatt, az utalványozó végzésben nem lehet egy összegben kiszámítani a hitelezőnek a letéthivatal által fizetendő követelését, mivel erre nézve elegendő, ha a sorozott összeg, és ebből az a tőker.szlet, mely után a kamat jár, a kamatozás kezdő pontja és a kamatláb meg vannak jelölve. Irányadó a kérdés megoldásánál az, hogy a hitelező részére tőkekövetelése után a kamat addig az időpontig fizettessék, mig a hitelező abba a helyzetbe juthat, hogy a kiutalt követelését a letéthivataiból felveheti, mivel ez után az idő után nem bizható a hitelező tetszésére, hogy esetleg magasabb kamaiot hajtó követelését további kamatozás mellett saját előnyére és a végrehajtást szenvedő s netalán a későbbi rangsorban kielégítendő hitelezők hátrányára letétben hagyja; figyelembe veendő továbbá az is, hogy a letéti szabályok szerint a kiutalt összeg után 8 nap lejártával letéti kamat nem fzettetvén, a végrehajtási tömeg ama 8 nap után már nem gyümölcsözik. Minthogy pedig akkor, amikor a jogerős utalványozó végzés a Ic-téthi.atalhoz a bíróságtól megérkezik, az arra jogosított abban a helyzetben van, hogy követelését a letéthivatalból már felveheti: kifizetési időpontnak is az a nap tekintendő, amely napon az utalványozó végzést a bírói letéthivatal átveszi. Eddig az időig tehát a hitelezőt tőkekövetelése után a kamat megilleti, — mig másfelől ez időpont után további kamathoz jogos igénye nem lehet. Kelt Budapesten, a kir. Kúria polgári szakosztályainak 1901. évi október hó 25-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi november hó 22-én tartott teljes ülésben. A revers» nek címzett nyilatkozat alapján megállapittatott alperesek azon kötelezettsége, hogy ők a katonai hatóság kívánatára, amennyiben az a szolgálat érdekéből szükségesnek mutatkozik házuk hatso falán nyitott világossági nyilasokat saját költségükön befalazni kötelesek. Ebből azonban nem az következik, hogy felperes az ablaknyilások befalazását csakis az alatt a feltétel alatt kivanhatja0 amennyiben arra nézve valamely szolgálati érdek fenforgását bizonyítaná : hanem felperesnek feltétlen joga van az összes ablaknyilások befalazását kívánni, amikor azt szolgálati érdekből szükségesnek találja E tekintetben tehát nem kötelezhető felperes arra. hogy ilyen szolgalati érdek tenforgásat bizonyítsa ; mert annak megállapítása, hogy az ablaknyilasok befalazását katonai s7olgálati érdek szükségessé teszi, egyedül a katonai hatóság hatásköréhez tartozik és e részben a katonai hatóság kijelentett kívánsága alapjául szolgáló katonai érdek nem eshetik alperesek kifogásolása alá, hanem a <<Revers» tartalma szerint az illetékes katonai hatóság bármikori kijelentett kívánsága már egymagában a kötelezettség beálltát maga után vonja, mely kívánságot alperesek kifogás nélkül teljesíteni tartoznak. A temesvári kir. tszék. (1900 jnl. 14-én 7,335. sz. a.) Cs. és kir. katonai kincstár felperesnek, személyesen védekező S Bartalan ügyvéd és az általa képv. neje szül. H. Amália alperesek ellen szolgalmi jog érvényesítése iránt folytatott perében következőleg i t é 1 t: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét azon az alapon tette folyamatba, hogy ő a keresethez A) alatt csatolt másolatban, utóbb a per során eredetiben is csatolt «Revers» alapján az alperesek tulajdonát képező és a temesvári belvárosi 12. sz. tlkjvben foglalt ház hátulsó falának a felperesi szomszédos telekre néző oldalán levő ablakok és világossági nyílásokra szolgalmi jogot szerzett, mely iog tkvi bekebelezés által is biztosítva van. Az A. alatti okirat szerint az azt kiállító alperesek jogelőde — jogutódaira is kihatólag — arra kötelezte magát, hogy a kérdéses fentebb emiitett ablakok és világossági nyílásokat felperes beleegyezése nélkül változtatni nem fogja és hogy azokat, ha a katonai szolgálati érdekek kívánják, azonnal saját költségén befalaztatni fogja. Felperes kereseti zárkérelme az ablakok és nyilások befalazására irányul. A kereseti állításokkal szemben alperesek felperes kereseti joga ellen tesznek kifogást, azon az alapon, hogy katonai kincscár nem létezik és hogy felperesi képviselőnek külön meghatalmazás nélkül perrel fellépnie jogában nem áll; az érdemben pedig azt vitatják, hogy felperes szolgalmi joggal nem bir s nem áll jogában alpereseket a tulajdonuk mikénti használatában bármi módon akadályozni vagy korlátozni. Ami mindenek előtt alpereseknek a perelhetőségi jog hiánya indokából tett kifogását illeti, az mellőzendő volt, mert a cs. és kir. katonai kincstár mint ilyen tényleg létezik és annak elbírálása, hogy alkotmányjogi szempontból létezhetik-e a cs. és kir. katonai kincstár vagy nem ? e bíróság hatásköréhez nem tartozik. Alpereseknek a felperesi képviselő mint ilyen képviselhetési joga ellen tett kifogását szintén nem lehetett figyelembe venni, mert az általános meghatalmazást, mely minden külön meghatalmazást pótol, felperesi képviselő utóbb bemutatta, de különben is a katonai hadtestparancsnokságok jogi képviselőinek most köztudomásra van hozva, hogy a temesvári hadtestparancsnokság jogi képviselője felperesi ügyvéd. Az ügy érdemét illetőleg, a keresethez A) alatt egyszerű másolatban, a válaszirathoz eredetben is csatolt «Revers» tanusága szerint kétségtelen az a körülmény, hogy abban alperesek jogelőde Z. János részére az ő IS. házszámu telke és a szomszédos felperesi telek közti erődítési udvar és kertfal használata engedtetett át akként, hogy azon, illetve a felett a «Revers»-ben emiitett módon és kikötéssel alperesek jogelőde ablakokat nyithat és használhat és az alperesi jogelőd részére engedélyezett ezen ablakszolgalmi jog a ben utatott telekkönyvi kivonat tanúsága valamint az A) alattira vezetett záradék szerint az alperesi telekre bevezetett tkvi bejegyzés által biztosítva is lett. — Azt a körülményt, hogy az ablakhasználati szolgalmi jog a felperes tulajdonát képező erődítési udvar és kertlalra vonatkozott, bizonywja maga a tkvi bekebelezés, mely határozottan a tábornagyi udvaés kert közti fal használatra és ablakszolgalomra nézve van bevezetve, valamint bizonyítja a cs. és kir. temesvári katonai építészeti osztály által Ifi, 114,97. sz. alatt áttett irat tartalma is, mely szerint a kérdéses kőfalra vonatkozó tulajdonkérdések rendezése lett elrendelve. Ez alapon tehát vita tárgyát nem képezheti az a körülmény e perben, hogy a már többször emiitett tábornagyi udvar és kertfalra, tehát a felperesi tulajdonra vonatkozóan alperesek illetve jogelődeik által engedély folytán szerzett ablaki szolgalomról lehet csak szó és nem oly nemleges szolgalomról, mely szerint az alperesi jogelőd a saját tulajdonát képező falra vonatkozóan lemondott volna tulajdonjogának korlátlan érvényesithetéséről, tehát hogy jogot adott volna felperesnek arra, hogy saját falán korlátlanul nyitható ablakjogát a «Revers» értelmében érvényesíthesse csak. A fentiekre való tekintettel tehát csak az képezhet perdöntő kérdést, hogy e kérdéses házfal, melyen a per tárgyává tett ablakok és világossági nyilások vannak, a felperesi tulajdont képező s egykor erődítési falat képező építmény helyén van-e, vagy a jelenlegi fal az alperesi telken épittetett-e fel ?