A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 50. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. (3. r.)

A J Előadó a régi római birtoktan és a modern birtoktheoriák kózt levő külömbségeket Igyekszik ismertetni; a német irodalom amelynek e téren főképviselője Becker, szakított az animus és corpus tanával; az animust elejtiks ezáltal megszűnik a possessio és detentio közt a külömbség. Az ezen tanokon felépült német polg. tör­vénykönyv a római birtoktan teljes bukásátjelenti. A tervezet is ezen elveket tette magáévá, a birtokosi animust elejti, legalább elvben, csakhogy előadó szerint nem eléggé konzequensen. Példákkal igazolja hogy a tervezet tényleg többször megköveteli az animust s hogy a bir­lalás fogalmát nem tudta egészen kiküszöbölni, azt az 510. §. eléggé, mutatja; az itt fölemiitett személyek nem birtokosok, tehát micso­dák? Előadó azon elvet vallja magáénak, hogy mindenki birtokos­nak tekintessék, aki a dolog feletti tényleges hatalmat elnyeri. Ezután Almási Antal dr. tszéki jegyző szólalt fel, védel­mébe véve a tervezetnek kifogásolt intézkedéseit. Kimutatta, hogy a tervezet mekkora haladást jelent a római birtoktannal szemben, s előadó aggályait nem tartja jogosultaknak. A budapesti ügyvédi kör közgyűlése. A budapesti ügyvédi kör folyó hó 12-dikén tartotta rendes évi közgyűlé­séi S zohner Lajos dr. elnöklésével. A közgyűlés első tárgya a választmány évi jelentése volt. A jelentést a közgyűlés tudomá­sul vette. Ezután megállapították a költségvetést s megválasz­tották a kör tisztikarát és választmányát. Elnöknek megválasz­tották S z o h ne r Lajost, alelnöknek: Z si graon d y Jenőt és B u r i á n Bélát, gazdának Kelemen Lajost, titkárnak Gyön­gyösi Józsefet, másodtitkárnak C s u k á s s y Jenőt, pénztáros­nak Nóvák Sándort, ü;yésznek Crausz Gyulát és könyvtá­rosnak Eulenberg Salamont. Vettük a budapesti ügyvédi kör jelentését 1900/1. évi műkö­déséről. A kör költségelőirányzata 1901/2. évre 18,277 K. 86 f. szükséglet, melynek hasonösszegü fedezet felel meg. A tagok száma 533; a mult évhez képest emelkedést alig mutat. Súlyosabb aggo­dalmakra ad okot a tagdíjhátralékok folytonos emelkedése, ame­lyek már 5,000 K. összeget értek el. Kissé komikus benyomást tesz, hogy a jelentés a «vivótan­folyamróU mint <társas életünk élénkítésének hathatós eszközé­ről tesz említést. Ugy véljük, hogy az erre előirányzott 1,000 Iz­sókkal helyesebb, jobb és megfelelőbb célra volna fordítható, pl. elszegényedett kartársak segélyezésére. Qkvetlenül szükséges e, hogy az athiétikai klubbnak konkurrenciát csináljunk ? A Gyöngyössy József tollából eredő jelentés sokat fog­lalkozik a polg. perrendt. tervezetnek az ügyvédek érdekeit sértő szakaszaival és a numerus clausus kérdésével. A nemrég lezajlott ügyvédgyülés után, nincs okunk ezen kérdésekkel itt újból és bővebben foglalkoznunk. Volna még megjegyzésünk az ügyvédi kör tisztviselői és választmányi tagjai tekintetében. Alig hisszük, hogy ezek képvi­selnék a budapesti ügyvédi kar és a kör tagjainak szinét, virágát. Fájdalom, ugyanazon klikkrendszert, mint az ügyvédi kart képviselő más intézményekben, itt is képviselve látunk. De elég egyelőre ennyi; a kérdéssel egy külön, önálló cikkben bővebben szándé­kozunk foglalkozni. Nyilt kérdések és feleletek. Néhány kérdés a bűnvádi eljárás köréből. I. Igen gyakori és visszás eset, hogy bűnügyekben a jogerős itélet alapján nyertes fél 2—20 koronára rugó magánjogi igény és költségeit azért nem hajthatja be szegény ellenfelén, mert ennek nincs annyi vagyona, hogy ebből a bírósági végrehajtó dijai is fedezhetők legyenek, holott ezek a körjegyző által könnyen, mindkét szegény félnek fölösleges megterheltetése nél­kül, behajthatók lennének, aj Szabad-e a bíróságnak ilyen eset­ben, a végr. törv. 1. §-a f) pontja ellenére, a végrehajtással a körjegyzőket megbízni ? II. A B. P. 539. §. 2-ik bekezdése szerint megszüntető végzés hozandó az esetben i s, ha ... a kitűzött órára se fő- se pót­magánvádló . . . nem jelenik meg és igy b) kérdés: hogy még mikor hozandó megszüntető végzés ? mert az i s fölteszi ! A B. P. 521. §. elve és a 326. §. 4. pontja szerint felmentő itélet hozandó .... ha a magáninditványra a jogosult . . . indítványát visszavonja. Kérdés: c) ha a jogosult egyszer, kétszer vagy még többször is megjelenik s ezután uj idézésre kimarad a tárgyalásról: nem lehet-e ez elmaradását hallgatag visszavonás­nak tekintve, (mert ilyenkor senki se szokott megjelenni) szintén felmentő Ítéletet hozni ? vagy csak megszüntető végzés hozható ? mert ez az évvégi kimutatást tekintve, ez csak biz' boszantó, — "hátrányos — sok itélet kívántatik!? Ezen intentiónál fogva a B. P. 323. §. szabályát: hogy megszüntetendő végzés hozandó, ha (köz) vádló (ü. m.) vádját visszavonja, — kivált, ha ezt nem teheti az első — hanem csak a 2—3-ik vagy még további tár­gyalás rendén, d) nem lehet-e ily esetben — ha még kéri is ezt az ügyészi megbízott — szintén felmentő ítéletet hozni ? Aliquis. OG 367 Sérelem. Sérelem a táblabírói kinevezéseknél. A Jo g f. é. 42. számában reá mutattam ama visszaélésre, amit a táblai elnök urak gyakorlatba vettek majdnem kivétel nélkül, — hogy a bizalmi állás jellege alatt 3—4 évre általuk megkedvelt törvényszéki bírákat és járásbirákat vagy ügyészeket titkárokul magukhoz szólítanak s ezzel ezek a Vll-ik fizetési osz­tályba előlépvén, máris sokkal jobban lesznek díjazva, mint a Vlíl-ik fizetési osztályban visszamaradt époly tehetséges, de talán nem oly kedves, mindazonáltal idősebb biró társaik. Majd 1—2 év múlva a táblai titkárok a tűzhely mellől a táblabírói áliásbn tolatnak be hatalmas protektoraik által s most már másodszor is előlépnek, mig idősebb biró társaik továbbra is a VII-ik fize­tési osztályban húzzák az igát. Sajnosán konstatálom azonban, hogy e felszólalásnak, a melynek jogászi körökben általában véve igazat adtak, foganatja nem lett. Mert legutóbb a debreceni ítélőtáblánál egy táblabírói állás hasonló módszer szerint töltetett be. Hát én megbocsájtom a most kinevezett bírónak is azt, hogy az irodalomban neve alig ismert; elismerem, hogy mindazonáltal igen ügyes és szorgalmas kiváló jogász lehet s annak is kell lennie, — de határozottan kétségbe vonom, hogy a Vll-ik és VIII--ik fizetési osztályban levő, régebben kinevezett körülbelül 600, mondd hatszáz biró és ügyész között egy se akadna, aki ne versenyezhetne vele képesség, szorga­lom és egyéb jó tulajdonságok dolgában. Kissé nagy ugrás a létrán s szomorú volna, ha ez az ugrás csakugyan indokolt lenne. Ismételve felkérjük az igazságügyi miniszter urat, hogy ne engedje magát a kinevezéseknél férevezettetni a táblai elnök urak által; mert ez sok, igen sok törekvő bírónak elfogja venni a ked­vét s nem fogunk nyugodni addig, félretéve az álszégyenkedést, ameddig ez a kérdés az országgyűlés elé nem kerül, — ha tovább folytatódik az eddig divó rendszer. ll.-Censor. Irodalom A szocializmus és a magántulajdon. Irta Flórián Károly, dr. az eperjesi jogakadémiai nyilv. rk. tanára. Különlenyomat aHusza­dik Század-ból. Ára 80 fillér. Kapható R é v a i Samu könyvkeres­kedésében Eperjesen. Szerző, — az egyes szociális irányoknak a magántulajdonhoz való viszonyát fejtegeti. Az általános fejtegeté­sek után az agrár-szocializmusnak a bemutatására tér át, ismerteti Henri George rendszerét és ennek a magántulajdonhoz való viszonyát. Ezután a kollektivizmust teszi — a magántulajdon szempontjából — vizsgálata tárgyává. Majd ugyanebből a szem­pontbul kiindulva ismerteti a szociális alapjogokat. Külön fejezet­ben foglalkozik a kereszténységnek a magántulajdonnal szemben elfoglalt állásával is. Magyar biztosítási évkönyv 1902. évre, szerkeszti Török János Endre. Ára 4 K. Az évkönyvben néhány értékesebb tanul­mányt is találunk. Ilyenek: «A baleset-biztosítás jogi fogalma, irta Rózsa Ferenc dr. bpesti ügyvéd; <A magyar biztosítási tör­vénykezés főbb elvei* irta Virág Gyula dr. bpesti ügyvéd; «A kötvény-feltételek* irta Pap Dávid dr. stb. Vegyesek. Percsomók a földön. Felkérettünk a következő sorok köz­lésére: Múltkor tárgyaltam az V. ker. kir. járásbíróság egyik albirá­jánál. Nagy meglepetésemre azt láttam, hogy a tárgyaló biró, amint az egyik lajstromos ügyet elintézte, az egész percsomót nyomban a földre dobta, ahol már több ily c-omó, — külön-külön rakva hevert. Figyelmessé lettem és kerestem ennek a feltűnő jelen­ségnek az okát. Nem volt nehézárra ráakadnom. A tárgyalási szoba egész bútorzata állott: a sorompón inneni, a tárgyaló feleknek rezervált részében 1 asztalból és 4—5 székből, a sorompón tuli részében pedig egy Íróasztalból, amelynél a biró serényen dol­gozott,— és egy székből! Az elintézett ügynek az íróasztalon többé nem volt helye, azt a bírónak az elintézés minősége szerint külön­külön kellett a földön elhelyeznie. Hát valóban oly szegény volna a magyar kincstár, hogy a király nevében törvényt ülő birájának még egy kis asztalkát vagy legalább állványt sem nyújthat, ahol az íratok elhelyezhetők volnának? Milyen fogalma legyen az egy­szerű polgárembernek a magyar államot képviselő bíróság tekin­télyéről, mikor ily szegényes koldusvilágot lát maga előtt! — Ajánljuk e sorokat az V. ker. járásbíróság vezetőjének és a tszéki elnök szives figyelmébe. Ha ez nem használna, akkor talán az ügyvédeket fogjuk közadakozásra felhívni, mert a bélyegjövedelem haszna bizonyára oly csekély, hogy abból már egy kis bútordarabra nem telik. Szegény Magyarország! Mi történjék a visszaeső gonosztevőkkel ? Régi tapasztalati tény, hogy a büntetését kiállott rab — eltűnőén csekély kivétellel, — alig hogy a börtönt elhagyja, nyomban régi közveszélyes mes­terségéhez visszatér. A börtön vagy fegyház, —nem hogy javító, erkölcsnemesitő hatással lenne reá, — őt csak még megrögzöt­tebbé, a társadalomra nézve még veszélyesebbé teszi. És mikép védekezünk az ily gonoszokkal szemben? Egysze­rűen akkép, hogy minden individualizálás nélkül újból rájuk húz­zak a törvény megfelelő szakaszát, és jóllehet biztosan tudjuk, hogy nem csupán a kitudódott és az itélet alapjául szolgált bűn-

Next

/
Thumbnails
Contents