A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 49. szám - A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok üzleti adó-alapjának megállapítása

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 49. számához. Budapest, 1901. december hó 8 Köztörvényi ügyekben. Alperes mint gazda és családfő tartozott volna a felperes nőtől átvett bizonyítványokat megőrizni s amidőn ez a szolgálatból elment, neki kiadni. Minthogy alperes nem is állította, hogy a bizonyítványokat kiadta volna, amennyiben pedig elvesztek, azért is felelős, — ugyanazért alperes a bizonyítványok kiadására vagy másolataik beszerzésére kötelezendő volt. Bizonyítványok nélkül egy nevelőnő szolgálatot rendszerint nem kap; azért alperes arra is kötelezendő volt, hogy a kereset beadásától számítva felperesnek kártalanítás fejében megfelelő összeget havonkint fizessen mindaddig, mig a bizonyítványokat felperesnek ki nem adta vagy azok másolatait saját költségén be nem szerzi stb. A budapesti kir. tszék. (1900. nov. 7-én 26,232. sz. a.) G. Lujza felperesnek Dr. N. Sándor alperes ellen folytatott bizonyítványok kiadása és havi 70 írt kártérítés iránti perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Alperes a válasziratban részére kínált azt a fó'esküt, hogy a bizonyítványokat felperes nem neki adta át, sem el nem fogadta, se vissza nem kínálta s igy bizonyítottnak veendő, hogy a bizonyítványokat felperes alperesnek adta által. Alperes nem is állította, hogy a bizonyítványokat felperesnek visszaadta volna, vagy hogy azokat felperes visszakapta volna. Kétségtelen joga van tehát telperesnek ahhoz, hogy a bizonyítványok kiadását alperestől követelje. Ennek dacára el kellett felperest utasítani a bizonyítványok kiadása iránti keresetével, mert ahhoz, hogy ama helyettesíthető és forgalmi értékkel nem biró eredeti bizonyítványok kiadására nézve végrehajtható ítélet (végr. törv. 222. §.) hozassék, bizonyítania kellett volna azt is, hogy bizonyítványai alperes birtokában most is megvannak, — mivel, ha a bizonyítványok alperesnél elvesztek, vagy megsemmisültek, nem lehetséges őt a kiadásra pénzbírság mellett sem szorítani, hanem ennek csak az lehet a következménye, hogy a bizonyítványok elvesztése, vagy megsemmisítése által felperesnek okozott kárt megtérítse. Felperes kárát akként számítja fel, hogy alperes mindaddig, mig az eredeti bizonyítványokat visszaadja, havi 70 frt elmaradt keresmény megfizetésére köteleztessék. Ez a kár azonban, mely a bizonyítványok elvesztése esetében valóságos életjáradék volna — semmi esetre sem járhat felperesnek, hanem legfeljebb abból állhat a kára, hogy ugy a magán, mint az iskolai bizonyítványok másolatainak beszerzése körül — aminek semmi sem áll útjában — kiadásai lehetnek és esetleg azon idő alatt, amennyi a másodlatok beszerzésére szükséges, rendes keresetétől elesik. Minthogy azonban felperes a másodlatok beszerzését még meg sem kísérelte s igy nem lehet megállapítani, hogy azoknak beszerzése mennyi időbe és mennyi költségbe kerül, ennélfogva ez idő szerint még e cimen mitsem lehetett megítélni. A budapesti kir. it. tábla (1901. febr. 6-án, 9,152. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. A m. k-'r. Kúria (1901. okt. 17-én, 2,782. sz a.) által mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és alperes köteleztetik, hogy a nyitrai polg. leányiskola öt osztályáról szóló G. Lujza nevén kiállított bizonyítványokat, ugy a gróf M. Gáborné, br. D. Mária, a P.József, a S. Sándor és a S. Mórné által, ugyancsak G. Lujza részére kiállított bizonyítványokat adja ki felperesnek ; amennyiben pedig azok a bizonyítványok elvesztek volna, azok másodlatait saját költségén szerezze be. — Továbbá végrehajtás terhével köteleztetik az alperes arra, hogy 1898. dec. 23-ától számítva, havonkint 40 koronát és pedig a lejárt részleteket 15 nap alatt, a lejárandókat pedig minden hó 23-án fizesse a felperesnek mindaddig, mig a fentkörülirt bizonyítványokat eredetben ki nem adja vagy azok másolatait felperesnek meg nem szerzi. Indokok: Alperes mint gazda és családfő tartozott volna a felperes nőtől átvett bizonyítványokat megőrizni s a midőn ez a szolgálatból elment, neki kiadni. Minthogy alperes nem is állította, hogy a bizonyítványokat kiadta volna, a mennyiben pedig elvesztek, azért is felelős: ugyanazért alperes a bizonyítványok kiadására vagy másolataik beszerzésére kötelezendő volt. Tekintve továbbá azt, hogy bizonyítványok nélkül egy nevelőnő szolgálatot rendszerint nem kap, azért alperes arra is kötelezendő volt, hogy a kereset beadásától számítva, felperesnek kártalanítás fejében, 40 kor.-ban megfelelőnek talált összeget havonkint fizessen mindaddig, mig a bizonyítványokat felperesnek ki nem adta vagy azok másolatait saját költségén be nem szerzi stb. A vételi ügylet létrejöttnek tekintendő, ha a vevő az eladónak azi_n kijelentése dacara, hogy nem bánja, ha más tárgyat is választ, ezen választási jogával nem elt. Az aradi kir. tszék (1900. jun. 27. 7,305. sz. a.) Cs. Károly, — illetve első temetk. rendező intézet Entreprise des pompes Funebres «Szent Margit> részvénytársaság bejegyzett cég felperesnek, özv. B. Jánosné alperes ellen folytatott 1,560. kor. iránti perében következőleg itéit: Alperes köteleztetik 1,560. kor. tőke s ennek 1897. jul. 3-tól számított 5 70 kamatainak megfizetésére stb. • Indokok: Felperes arra alapította keresetét, hogy alperes a keresethez csatolt A. 7- alatti számlában kitüntetett sirkövet 780 frt. kialkudott vételáron megvette, — de azt többszöri felszólítás dacára sem át nem vette, sem árát ki nem fizette. Felperes a felperesség tekintetében emelt kifogást, mert oly nevü cég mint a felperesé nem létezik; érdemben tagadja, hogy a keresethez A. •/. a. csatolt számlában kitüntetett sirkövet megvette. De a felperes által vitatott vételi ügylet létre sem jöhetett, mert a sirkő neki átadva nem lett; tanukra hivatkozik, kik igazolják, hogy a vételi ügylet létre ncm jött, hogy a felperes beismerte, hogy alperes a sirkövet meg nem vette és felperes az ügylettől elállott, — kijelentette, hogy alperes olcsóbb sirkövet is vásárolhat. Felperes kereseti állításainak bizonyítására tanukra hivatkozott és kérte néh. B. János hagyatéki iratainak beszerzését. A hagyatéki iratok tanúsága szerint, alperes mint hagyatéki terhet vétette fel a leltárba a férje sírjára felállítandó követ 780 frt. értékben és az igy is lett felvéve; a felperes által hivatkozott tanuk közül B. D. F. határozottan vallotta, hogy alperes egy 780 frtos sirkövet választott ki a sirkőraktárból, megalkudta, megvásárolta és arról számlát állíttatott ki magának, a sirkő ennek folytán alperes részére félretétetett és mint nem eladó őriztetett: D. Nándor tanú, ki az üzletben volt alkalmazva előadja, hogy a sirkövet tőle alkudta ki alperes 780 frton és azt mondta neki, a sírkő a mienk — azután alperes Cs.-hoz ment, hogy a számlát kiállíttassa. A vételi ügylet megkötését bhonyitják Cs. K. és S. K. vallomásai is, — bizonyítottnak vette tehát a kir. tszék, hogy felperesi cég és alperes között az A "/. alatti számlában foglalt sírkőre nézve 780 frt vételáron a vételi szerződés megköttetett. A felperes cég ellen emelt kifogás a válaszirathoz C. a. csatolt hivatalos bizonyítvány alapján figyelembe vehető nem volt. Az előterjesztett bizonyítékokkal szemben P. O. tanúnak egyedül álló vallomása, hogy Cs. K. beismerte, hogy az ügylet nem lett megkötve, attól Cs. visszalépett, bizonyítékot felperes tagadásával szemben nem képez, csak arra a körülményre volt bizonyíték gyanánt elfogadható, hogy Cs. kijelentette, miszerint nem bánja, ha alperes olcsóbb követ is választ, de mert alperes nem is állította, hogy más követ választott, ennél fogva a vételi ügylet az első kőre vonatkozólag tekintetett létrejöttnek és ennek alapján a kir. tszék alperest a kő átvételére és a vételár megfizetésére kötelezte. A nagyváradi kir. itélö tábla (1900. szept. 24. 3,701. sz. a.) felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A felperes által kért bizonyitásfelvétel eredménye szerint az alperes a sirkövet nem készpénzfizetés mellett vásárolta, s hogy a vételár lefizetésére a szerződő felek valami határidőben állapodtak meg, következésképen a felperes a részéről való teljesítés, vagyis a sirkő átadása előtt a vételárt nem követelhette. Minthogv pedig a sírkőre nézve kötött vételi ügylet arra is figyelemmel, hogy a szerződő felek egy ugyanazon városban Aradon laknak, ellenkező megállapodás esetét kivéve, amit a felperes nem is vitat, az eladó részéről rendszerint csak a felekre nézve létrejött megállapodás foganatosításával és a sírkőnek rendeltetési he'yére felállításával tekinthető teljesítettnek, a vétel tárgyát képező sirkő pedig, miként a felperes maga állítja, még ma is üzleti raktáron van; és minthogy az alperes által felhívott P. O.-nak az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-a alapján bizonyítékul elfogadott vallomása szerint a vétel létrejöttét követő 1898. máj. havában a felperes a vételügylettől való elállását jelentette ki olyképen, hogy alperesnek olcsóbb sirkő vásárlását megengedte, ami szintén aira mutat, hogy a vétel csak az eladó részéről való teljesítés által, vagyis a felirattal ellátott sirkő felállításával tekinthető befejezettnek stbi. A m. kir. Kúria (1901. szept. 25. 2,580. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja.