A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 47. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. (2. r.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 47. számához. Budapest, 1901. november hó 24. Köztörvényi ügyekben. Ha a házasfelek az ágytol és asztaltol való különélésre kitűzött határidő letelte utan a házasság ielbontásat az 1894: XXXI t.-c. 100. §-ban kitűzött 3 havi határidő alatt nem kérik, eme határidő letelte után beadott kérelem folytán az előző keresettel folyamatba tett per ugyanennek a §-nak 2 dik bekezdése értelmében érdemileg csak az esetre dönthető el, ha a házastárs igazolja, hogy a bontásra irányult kérelem benyújtásában erőhatalom vagy cselekvőképtelenség által volt akadályozva. Az idézett 100. § rendelkezéseiből tehát önként következik, hogy eme §-ban kitűzött határidő elmulasztása miatt egyáltalán nincs helye az 1881: 59. t.-c. IV. fejezeteben körülirt igazolási eljárásnak s az utóbb benyújtott kérelem minden tekintet nélkül az ellenfél avagy a hazasságvédö nyilatkozatára, kizárólag annak a körülmenynek bebizonyítása eseteben vétethetik figyelembe, hogy a házastárs annak benyújtásában erőhatalom vagy cselekvő képtelenség által akadályozva volt. A nkikindai kir. tszék (1901. feb. 28. 2.277. sz. a.) S. Anna felperesnek R. János alperes ellen folytatott perében következőleg itélt: Felperes keresetének hely adatik, alperes visszonkeresetével elutasittatik, ennélfogva a peres felek között Nagy-Szt.-Miklós községben, a róm. kath. egyház lelkésze előtt 1887. jan. 20-án létrejött házasság, felperes keresete folytán, alperes hibájából a H. T. 80. §• a) és c) pontjai alapján felbontatik. A házasságból 1887. okt. 28-án született és Gizeila Katalin névre keresztelt közös kiskorú leánygyermek állandóan felperesnél helyeztetik el, de annak tartására mindkét fél köteleztetik. Nőtartás cimén alperes havonta 6 korjna fizetésére köteleztetik stb. Indokok: Peres felek a keresethez csatolt okiratok szerint 1887. jan. 20-án léptek házasságra, házasságukból Gizella Katalin nevü leánygyermek származott, utolsó állandó együtt lakásuk e tszék területén fekvő, ezelőtt Rác most Szerb-Nagy-Szent Miklós községben volt és 1891. évi január hó 8-tól élnek külön válva. Felperes házasságát azért kéri felbontani, mert alperes rossz bánásmódja miatt 1891. jan. 8-án kénytelen volt őt elhagyni, alperes pedig őt mint tolvajt ki.ánta letartóztatni, — ez idő óta pedig sem vele, sem közös kiskoru gyermekükkel nem törődött, eltartásukról nem gondoskodott, a házassági életközösséget viszszállitani nem törekedett, igy ezen ténnyel házassági kötelességeit szándékosan és súlyosan megsértette; továbbá, hogy alperes idegen nőszemélylyel összeállt, ezzel együtt él házasságon kivül, vagyis állandóan erkölcstelen életet folytat. Alperes tagadta, hogy felperessel rosszul bánt volna és jogos indoka lett volna felperesnek a házassági életközösség megszakítására, tagadta, hogy ágyassági viszonyt folytatna, kérte felperest keresetével elutasítani, egyszersmind ellene visszonkeresetet támasztott, kérvén, hogy miután felperes vele a házassági életközösséget visszaállítani nem akarja, felperes mondassék ki hibásnak, ennek hibájából bontassék fel a házasság. A bizonyitásfelvétel elrendeltetvén, ennek eredménye a 6,453/898, 6,885/98., 8,225'98., 8,718'98., 6,996/900., 9,479/900., polg. sz. a. iktatott jegyzőkönyvekben foglaltatik. Peres feleknek az ágytól és asztaltól különélése az 1,052 99. p. sz. a. kelt Ítélettel rendeltetett el, mely felperes képviselőjének 1899. febr. 14-én kézbesittetett és minthogy a különélés ezen Ítélet kézbesítésétől számított 6 havi időtartamra rendeltetett el, peres feleknek a H. T. 100. §. értelmében ugyanazon év nov. 13., illetve 14-ig a végitélet meghozatalát kellett volna szorgalmaztok, mit azonban nem tettek; ennélfogva a 15,247/99. p. sz. a. kelt végzéssel a perbeli eljárás megszüntettetett, mely felperes képviselőjének 1899. dec. 1-én, alperesnek 1899. dec. 2-án kézbesittetett, felperes lakásának ajtajára 1809. dec. 5-én kifüggesztetett. — Felperes azon mulasztás miatt, hogy a végitélet meghozatalát a H. T. 100. §-ban meghatározott időben nem kérelmezte, igazolási jogorvoslattal élt, melynek a 3,115/900. p. sz. a. végzéssel hely adatott. Felperes keresetének a házasság felbontása kérdésében helyt adni kellett, mert a hit alatt kihallgatott K. F., R. P. bognár, dr. V. S., S. F. és neje tanuknak esküvel megerősített vallomásából kitűnik, hogy felperesnek alperes rossz bánásmódja miatt jogos indoka volt a házassági életközösséget megszakítani, továbbá hogy alperes felperest tolvajlással gyanúsította; mert alperes maga beismerte, hogy 1891 január 8-tól nejével gyermekével nem törődött, azok eltartásáról nem gondoskodott, ugyanis a karácsonyi ajándékul küldött bábut és 6 frtot ilyennek tekinteni nem lehet, nejét, gyermekét ez idő ota nem látta, nejével való kibékülést és a házassági életközösség visszaállítását nem kísérelte meg, — mindazon tényei által házassági kötelességeit szándékosan és súlyosan sértette; mert az aradi kir. jbiróságnál lett kihallgatása alkalmával beismerte, hogy 1895. jul. elejétől idegen nővel ágyasságban élt, ugyanezt igazolta K. J.-né szül. G. Ágnes, hit alatt kihallgatott tanú, mint ez a 9,479. ex 900. p. sz. a. iktatott jegyzőkönyvből kitűnik, de azt tanusitja az 1,354/900. p. sz. a. elfekvő helyhatósági bizonyítvány is, vagyis alperes megátalkodottan erkölcste len életet folytat. Alperest visszonkeresetével elutasítani kellett, mert eltekintve attól, hogy az ágy és asztaltól való elkülönítés tartamának leteltével a H. T. 100. §-ban meghatározott határidőn belül a végitélet meghozatalát nem kérte és a per folyamán minden békélt-e téskor azt jelentette ki, hogy békülni és a házassági életközös séget visszaállítani hajlandó, mi a H. T. 82. §. értelmében megbocsátásnak tekintendő, — alperes ellen beigazolást nyert azon tény, hogy felperes nem jogos indok nélkül szakította meg az együttélést és hogy ágyassági viszonyt folytatván, ez által lehetetlenné tette a házassági életközösség visszaállítását. Mindezekből a kir. tszék arról győződött meg, hogy alperes tényeivel a házassági viszonyt annyira feldúlta, hogy annak további fentartása felperesre elviselhetetlen, miért is e házasság alperes hibájából a H. T. 80. §. a) és c) pontjai alapján felbontandó volt. A házasságból született közös kisk. leánygyermek a H. T. 95. §-a értelmében helyeztetett el állandóan felperesnél és felperesek ugyanazon §. értelmében köteleztettek annak a tartására stb. A szegedi kir. it. tábla (1901. febr. 29. 2,277, sz. a.) által az elsőbiróság Ítéletének a házassági kötelék felbontását tárgyazó és a kisk. gyermeket illető hiv.-ból megvizsgált része vonatkozó indokai alapján helybenhagyatik, azzal a helyesbítéssel, hogy alperes vétkesnek nyilvánítása a házasságjogi törvénynek az elsőbiróság által tévesen felhívott 95. §-a helyett ugyanazon törvény 85. §-a alapján s ezen törvényszakasz értelmében a házassági köteléknek az alperes hibájából való felbontása köv/etkezménykép mondatik ki; — továbbá a gyermektartást illetően azzal a szabatosabb meghatározással, hogy a mennyiben felperes a nála elhelyezett gyermek tartására bármi okból képtelenné válnék, ez a kötelezettség egészen alperest terhelendi, végül az indokolást illető azzal a helyesbítéssel, hogy alperesnek ágyasságban élése még a per folyamán is fennállott. A m. kir. Kúria (1901. okt. 1-én 3,9ül. sz. a.) által mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik s a házasságból származott gyermek elhelyezésére, valamint a gyermek és nőtartásdijra vonatkozó rendelkezések hatályon kivül helyeztetnek Indokok: Hi a házasfelek az ágytól és asztaltól való különélésre kitűzött határidő letelte után a házasság felbontását az 1894: *XX1. t.-c. 100. §-ban kitűzött 3 havi határidő alatt nem kérik, eme határidő letelte után beadott kérelem folytán, az előző keresettel folyamatba tett per ugyanennek a §-nak 2-dik bekezdése értelmében érdemileg csak az esetre dönthető el, ha a házastárs igazolja, hogy a bontásra irányult kérelem benyújtásában erőhatalom vagy cselekvőképtelenség által volt akadályozva. Az idézett 100. §. rendelkezéséből tehát önként következik, hogy eme §-ban kitűzött határidő elmulasztása miatt egyáltalán nincs helye az 1881: 59. t.-c. IV. fejezetében körülirt igazolási eljárásnak s az utóbb benyújtott kérelem minden tekintet néikül az ellenfél avagy a házasságvédő nyilatkozatára kizárólag annak a körülménynek bebizonyítása esetében vétethetik figyelembe, hogy a házastárs annak benyújtásában erőhatalom vagy cselekvő képtelenség által akadályozva volt. Minthogy pedig az 1,052/99. sz. ítélettel az ágytól és asztaltól való különélésre kitűzött határidő 1899. aug. 14-én s ettől a naptól számitva a 100. §-ban kitűzött 3 havi határidő 1899. nov. 14-én lejárt a nélkül, hogy felperes a házasság (elbontását kérelmezte volna, utóbb felperes azt nem bizonyította, hogy a kérelem benyújtásában erőhatalom vagy cselekvőképtelenség által gátolva volt, — minthogy a bontási perekben az 1868: LIV. t.-c. 259. §. általános rendelkezéseitől eltérő oly bírói gyakorlat nem keletkezett, hogy a per folyama alatt hozott határozatok nemcsak az igazolt meghatalmazottnak, hanem szükségképen a feleknek is külön kézbesítendők: ennélfogva az elsőbiróság helytelenül határozott, midőn felperes részéről 1900. jan. 27-én benyújtott igazolási kérelem folytán az előzően 15,247/99. sz. a. hozott határozatát hatályon kivül helyezte, az igazolási eljárás alapján a bontásra irányult kérelmet elfogadta s a házasságot felbontotta, a másodbiróság részéről pedig az ügy eme helytelen eljárás foly-