A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 46. szám - A fővárosi állami rendőrség működése 1900. évben. 4. [r.]

336 A JOG tehát Nagy Ferenc dr.-nak jelen munkája, elsősorban azért, mert szerzője egy negyed század óta a kereskedelmi jognak leghivatottabb magyarázója, másodsorban azért, mert a kereskedelmi törvénynek minden részét jól ismervén, a judikaturábój kj tudta válogatni azon Ítéleteket, amelyekben az elvi kijelentés tényleg megfelel az elméleti kereskedelmi jog tudományának s ahol a bíróság ítélete és a kereskedelmi jog szelleme egymással harmonizál. S e tekintetben a munka értékén és becsén nem sokat változtat az, hogy magát a gépies munkát, az összeállítást, mint tudós szerző előszavában irja, tanítványa, Lévy Béla dr. végezte. E tanítvány nevével is nem első izben találkozunk, ugy a kereskedelmi és váltójog, mint a kereskedelmi törvénynyel kapcsolatos (védőjegy, szabadalmi jog) disciplinák művelői közt, a jogi szaklapok hasábjain, a jogászegylet felolvasó asztalánál és értekezéseiben. A munkatárs tehát, különösen midőn olyan jó helyről kapja az útbaigazítást, mint Nagy Ferenc dr.-tól, szintén hivatott volt a kereskedelmi jognak oly irányú kézikönyvét adni a praktikus jogászvilág kezébe, ahol az ember a törvény mellett megtalálja a iudikatúrát, még pedig azt a ludikatúrát, amely a kereskedelmi jog szellemének megfelel. Szükség volt erre annál is inkább, mert döntvénytárunknak kiadásai bizony nagyon is hiányosak s amint egy vitás kérdés előtt áll a praktikus jogász (ügyvéd, biró) mindent talál a legtöbb ilyen döntvénytárban, csak azt az esetet nem, amelyet éppen keres. Mai kiadásában nélkülözhetetlen kézikönyv annál inkább, mert a benne felsorolt esetekre való hivatkozásnál az ügyvéd oly tekintélyre hivatkozhatik, akinek kereskedelmi képzettségét bármely bíróság vagy hatóság kénytelen elismerni. Praktikus értéke mellett kiállítása is ügyes, összeállítása gondos ; felöleli a kereskedelmi törvénynyel kapcsolatos fontosabb rendeleteket függelékében, továbbá a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898. évi XXIII. t.-cikket. Végül, hogy könnyen találja meg az ember a kereskedelmi törvény vonatkozó szakaszait és jogeseteit, pontos és kimerítő betüsoros tárgymutatóval is el van látva, miáltal az ember azon helyzetben van, hogy a kereskedelmi törvény vonatkozó szakaszát és a iudikatúrát egyszerre látja maga előtt. • ÖJbnfi Miksa dr. Vegyesek. Cégbejegyzés iránt beadott kérvényen használt bélyeg megtérítése akkor se követelhető vissza, ha az illető kérvény érdemleges elintézés előtt vétetett volna vissza. A magyar királyi közigazgatási bíróság özv. S. H-né buda* pesti lakos illetékügyét, amelyben bélyegjegyekben lerótt 20 korona illeték visszatérítése iránt beadott kérvényét a fő- és székvárosi m. kir. pénzügyigazgatóság 1901. évi május hó 15. napján 50,810. sz. a. kelt végzésével elutasította,— a beadott panasz folytán—1901. évi szeptember hó 24. napján tartott nyilvános ülésében tárgyalás alá vévén, — következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad; mert: az illetékszabályok 4. §. 1. (a.) pontja, • valamint az illetéki díjjegyzék 13. tét: IV. 16. pontjában foglalt rendelkezésekből világosan kitüni , hogy a bejegyzési illeték cégbejegyzés iránti beadványoktól jár és erre a beadványi illetékre nézve a kincstár joga az illetékszabályok 23. §. 1. pontji szerint a benyújtás pillanatában állván be, — az a léinek, a hivatkozott szabályok 143. §-ának második bekezdése értelmében még akkor se téri hetö vissza, — ha a beadványt érdemleges elintézése előtt a fél visszavonja. A bíróság e határozat két példányát a fő- és székvárosi mkir. pénzügyigazgatóságnak 1901. évi június hó 28. napján 64,480. szám alatt kelt jelentése mellékleteivel együtt foganatosítás végett azzal a meghagyással adja ki, — hogy az egyik példányt panaszlónak az 1896: évi XXXVI. t.-c. 138. §-a és a 21,973. M. 1896. sz. végrehajtási rendelet 24. pontja értelmében kézbesiUesse. (Budapesten, a m, kir. közigazgatási biróságnakl 901. évi szeptember hó 24. napján tartott üléséből. 11,330/1901. sz. a.) A fegyelmi pénzbüntetés levonása, az 1187. évi VIII. t.-c. alapján jogerősen kiszabott fegyelmi pénzbüntetés a kincstár által a marasztalt állami tisztviselő fizetéséből akkor is levonható, ha ennek összege 800 frtot meg nem halad. — Ugyanazon t.-c. alapján hivatalától felfüggesztve volt hivatalnoknak az idézett t.-c. 64. §-a értelmében visszatartott fél fizetése a hivatalba történt visszahelyezés alkalmával a jogerősen megállapított pénzbüntetés törlesztésére végleg levonásba helyezhető. X. Y.—i kir. járásbirósági aljegyző íegyelmi eljárás alá kerülvén, annak során hivatalától felfüggesztetett. Az 1871. évi VIII. t.-c. 64. § ának alapján fizetésének fele ehhez képest visszatartatni rendeltetett, a visszatartott összeg pedig i midőn vádlott utóbb jogerősen 200 korona pénzbüntetéssel sújtatott, hivatalába történt visszahelyeztetése alkalmával fizetése teljes összegének az 1871. évi VIII. t.-c. 66. §-a alapján történt újbóli íolyósitásakor) a fegyelmi pénzbüntetés részbeni törlesztésére végleg levonásba helyeztetett. Nevezett aljegyző ezen rendelkezés miatt panaszt emelvén, a m. kir. közigazgatási bíróság a panasz tárgyában a következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: A panaszló által felhívott 1871: VIII. t.-c. 65. §-ának utolsó bekezdésében foglalt azon rendelkezés, hogy «a felfüggesztés megszűntével a vádlott fizetésének a 6k §. értelmében visszatartott része neki teljesen megtérítendő* csak azt teszi, hogy a fegyelmi eljárás érintetlenül hagyja az illetőnek fizetési igényét, vagyis, hogy a felfüggesztés alatt visszatartott hányadot el nem veszti, azonban nem tartalmaz oly rendelkezést, hogy a kincstár a tisztviselő ellen megállapított pénzbüntetés fedezéséül, a ki nem szolgáltatott hányadot vissza nem tarthatná; ezt tanúsítja az 1881. évben dec. hó 8-ik napján 39,805. sz. a. az államkincstárt illető pénzbírságok kezelése és behajtása ujabb szabályozása tárgyában kibocsájtott rendelet 7. §-a is, mely szerint az igazságügyminiszter a fegyelmi pénzbüntetést a marasztalt hivatali fizetéséből levonhatja. De a panaszolt intézkedés az 1881. évi LX. t.-c. 54. §-ának^azon rendelkezése alapján se támadható meg jogszerűen, hogy az állami tisztviselőknek 800 frtot meg nem haladó fizetése le nem foglalható, mert az 1891. évi XVII. t.-c. 15. §-ának 2. bekezdése sze rint a rendbírság (tehát az ezzel egy tekintet alá eső fegyelmi uton kiszabott pénzbüntetés is) az illetőnek fizetéséből közigazgatási uton akkor is behajtandó, ha a fizetés különben a végrehajtás alól ki van véve, ami igen természetes is; mert ha a fegyelmi pénzbüntetés a fizetésből levonható nem lenne, a 800 frtot meg nem haladó javadalommal biró állami tisztviselők ellen az 1871. évi VIII. t.-c. 22. §. c) pontjában megjelölt pénzbüntetés alkalmazható nem volna. Ezekből az indokokból a törvény s törvényerejű rendelkezésen alapuló miniszteri intézkedés ellen emelt panasznak hely adható nem volt. (25,305/1901. IM. sz.) Az elkésett leleményesség. Egyik balesetbiztosító hazai intézetünk főtisztviselője, aki már több bevált ujitást és ideátadott intézetének, a választási mozgalmak megindulása kezdetén egy igen érdekes és üzletileg hasznossáválható tervezetet do gozott ki a választási balesetek biztosításáról. A leleményes tisztviselő, hogy némi számtani alapot találjon tervezetéhez, a legnagyobb gonddal összegyűjtötte az 1892. és 1896-iki országos képviselőválasztásokon előfordult agyonütések, fejbeverések, megbicskázások, kificamodott és agyonlőtt választók statisztikáját. Alaposan átdolgozott tervezetét ezen adatokkal támogatva, nyújtotta be igazgatóságának. Az idea tetszett a vezérigazgató urnák, de ősi szokásuk szerint, előbb ^tanulmányozták* ezt a tervezetet is, kiadták mathematikusnak és jogtanácsosnak, 1 — 2 nagyfejű igazgatósági tagnak is átadták, akik mind helyeslőleg bólogattak a tervezetre, mely ennyi hivatalos retorla után a napokban igazgatói ülés elé is került, ahol szintén elfogadták ez érdekes ujitást. A vezérigazgató ur a napokban behivatta a feltalálót és kegyes vállveregetések között szólitotta fel, hogy lásson hozzá tervezeténex megvalósításához és ezen üzletág megkezdéséhez. A tisztviselő nagy szemeket meresztett igazgatójára, hogy mi az ördögöt csináljon ő most tervezetével a választások után és miközben mély gondolatokkal távozott a szőnyegajtós szobából sehogy se birván megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy egy Budapesten levő intézet igazgatója annyira nem ismeri a magyar viszonyokat, hogy még azt se tudja, hogy a magyarországi választások már ezelőtt több héttel befejeződtek. Sapienti satis est! Kúriai és táblai értesítések Békés. I. K. Békési nb.— Füredi (455/901 v, előa. Nagy János) nov. 8. hh. — Békéscsaba F. K. Milyo-Milyo (1531/901 p.) nov. 4 rmv. — Békés-Csaba P I. dr. Seigerl—Seiden (341/901 p.j nov. 7. mv. — Jászberény M. B. dr. Mihálovits-Juhász (891/901 p.) nov. 7. hh. — Homonna M. Gy. dr. 2103 n. e. — Késmárk M. E. dr. Koromray—Magyar keresk. r. t. (1549/900 v.) okt. 24. hh. - Kiskunfélegyháza V. S. dr. Varga—Varga érk. 2317/901 p. sz. a. előa. Uhlyarik, n. e. — Kolozsvár A. V. Hermann—Pulás (701/901 v) nov. 13. hh. — Kolozsvár I. Gy. dr. Ötvös —llea érk. 1191/901 v. sz. a. előa. Beck, n. e. — Nagyvárad R. M. dr. Leibner—Nagel (532/901 v.) nov 13. mv. — Pozsony L. D. dr. Redlinger-Bader (534/901 v nov. 4. hh. — Szabadka V. S. dr. 1,408 n. e. — Szatmár F. A. dr. Erdős—Anderko (885/901 p.) nov. 13. hh. — Zombor G. I. dr. Foltz b. ü. nem érk. — Zombor S. L. dr 682, 683 2,345, 2,693, 805, 4.604 n. e. Közjegyzői jelölt, volt gyakorló ügyvéd, aki ez idő szerint mint hivatalból kirendelt helyettes önállóan működik, nagy forgalmú közjegyzői irodába helyettesnek ajánlkozik. 1-3 PALLA8 RÉSZvéN/TÁRSASÁG NÍOMOÁJA BUDAPESTEN. A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca J^. V„ Rudolf-rakpart 3.