A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 46. szám - A semmiségi panaszokról

330 A JOG mikor lehet örökösödési bizonyítványt kérni, ezen eseteken tul törvénymagyarázat utján ne engedjünk örökösödési bizonyítványt. A semmiségi panaszokról. Irta EÖRDÖGH ÁRPÁD dr., budapesti ügyvéd. Már régebben is emelkedtek hangok a szaksajtóban az ellen, hogy a kir. Kúria semmiségi panaszokról (többes számban) beszél, midőn a fél több semmiségi ok miatt jelentett be semmíségi panaszt. De a Kúria hajthatatlan maradt. Ujabb ítéleteiben is sürün találkozunk ezzel a felfogással. Mert nemcsak helytelen kifejezésről van itt szó, hanem helytelen elfogásról, melynek fájdalom, káros következményei is vannak. Lássunk csak néhány ítéletet : I. Kúria (1901. szept. 10. 5,417) : Főmagánvádlónak a B. P. 427. §. 4. pontjára alapított semmiségi panasza visszautasittatik, egyéb összes semmiségi panaszokat visszautasító végzések elleni felfolyamodásai pedig elutasittatnak. II. Kúria (1901. szept. 18. 5,557.;: Cs. V. Zs. vádlott védőjének a G. M. tanú megesketése miatt bejelentett semmiségi panasza mellőztetik, (sic!) Ugyanazon vádlottnak és védőjének a B. P. 384. §. 9. és 385. §; 1. a) és c,) valamint a 385. §. 3 pontjánál fogva emelt semmiségi panaszai pedig elutasittatnak. III. Kúria (1901. aug. 1. 4,781.): Vádlott védője első sorban az esküdtbíróság által a főtárgyalás folyamán hozott 2 határozat ellen a B. P. 384. §. 9. pontja alapján jelentett be semmiségi panaszokat . . . Vádlott védője továbbá az esküdtbíróság ítélete ellen a n y a g i semmiségi panaszszal is élt a B. P. 385. §. 1. a.) és c) pontja alapján. . . . ezeket a semmiségi panaszokat, mint alaptalanokat szintén elutasítani kellett. IV. Kúria (1901. aug. 1.4,779.) A vádlott által az esküdtbirósági ítélet ellen annak kihirdetése alkalmával azon a címen bejelentett semmiségi panasz, hogy ártatlan, úgyszintén a vádlott védője által a semmiségi panasz írásbeli indoV- o\ásában a B. P. 385. §. 1. a) pontjában körülirt semmiségv ok miatt emelt semmiségi panasz visszautasittatik. A többi semmiségi panaszok elutasittatnak. Indokok (in fine:) Hasonlóan vissza kellett utasítani a vádlott védője által az Írásbeli indoklásban a B. P. 385. §. 1. a) pontja alapján emelt semmiségi panaszt is, mert ebben az irányban az ítélet kihirdetésekor semmiségi panasz be nem jelentetvén, az indokolást a be nem jelentett okra kiterjeszteni nem lehet. Látnivaló, hogy a Kúria szétszedi a semmiségi panaszt az abban felhozott o k o k szerint, annyi semmiségi panaszt vesz fel, ahány semmiségi okot a fél megjelölt és minden semmiségi okról, mint külön semmiségi panaszról rendelkezik. Határozottan téves felfogás, melyie a törvény éppen semmi támaszpontot sem nyújt. A semmiségi panasz csak egy. És egy marad akárhány semmiségi okra alapittatik is ! A semmiség i okok megjelölése a semmiségi panasz puszta indokolásánál egyébnek nem tekinthető. Éppen azért tehát csupán egy része a semmiségi panasznak. Elismerem, hogy lényeges része, mely nélkül a semmiségi panasz nem állhat meg, dehiszen az ítéletnek is lényeges része az indokolás és az ítélet is semmis az indokolás nélkül : de azért koránt sincs annyi külön ítélet, ahány indok az ítéletben felemlittetik. Nincs tehát annyi semmiségi panasz sem, ahány semmiségi ok a semmiségi panaszban felhozatik ! Hogy a Kúria a két fogalmat teljesen összetéveszti és szerinte semmiségi ok semmiségi panasz, az legjobban kiviláglik a III. alatti ítéletből. Ebben a Kúria igy szól : «vádlott és védője anyagi semmiségi panaszszal is éltek.» Ilyet a törvény nem ismer. A törvény ismer alaki és ismer anyagi semmiségi okokat, de magára a semmiségi panaszra sehol sem alkalmazza ezeket az epithetonokat. Nem is illenek rá, mert hiszen ugyanaz a semmiségi panasz foglalhat magában anyagi és alaki semmiségi okokat is. És ha csak anyagi semmiségi okokon alapulna, akkor se lehet anyaginak nevezni a semmiségi panaszt. Valamint egy felebbezésben. vagy egy polgári felülvizsgálati kérelemben is lehetnek csupán anyagi jogi sérelmek felpanaszolva, de azért senkinek se jut eszébe anyagi felebbezésről. vagy anyagi felülvizsgálati kérelemről beszélni. És hogy ez a jelentéktelennek látszó kérdés hova visz, azt megmutatja a IV. alatti ítélet. Itt búvik ki a szeg a zsákból! A Kúria igy gondolkodik magában : minden egyes semmiségi ok megjelölését külön semmiségi panasz bejelentésének tekintem, semmiségi panaszt pedig csak az ítélet kihirdetésekor lehet bejelenteni, nem engedem tehát, hogy a semmiségi panasz Írásbeli indokolásában uj okokat hozzanak felolyanokat, amiket a semmiségi panasz bejelentésekor nem jelöltek meg. Micsoda formalizmus! És mennyire ellenkezik a törvénynyel ! A törvény 430. §. 4. bekezdése rendeli, hogy : «az a semmiségi panasz, melyben semmiségi ok*) megjelölve nincs, visszautasítandó)). Igenám, csakhogy ugyanazon szakasz 3. bekezdése meg ezt mondja: «a 390. stb. stb. §§-ok rendelkezései a semmiségi panaszra nézve is megfelelően alkalmazan*) Egész általánosságban. Tehát nem : «a» semmiségi ok, — vagy «az alapját képező* semmiségi ok, amiből következtetni lehetne, hooy ! egy semrniségi panasz csak egy semmiségi okot ölelhetne fel és >ogy ahány semmiségi ok, annyi semmiségi panasz! TÁRCA. Lombroso Musolinóról. A. «Jog» tárcája. Lombroso tanár, aki rendkívüli érdeklődéssel tanulmányozta az élő gonosztevők múltját és szellemi és lelki diszpozícióit, igen érdekesen nyilatkozik most Musolinóról, a most elfogott rablóvezérről, egy olasz lapban. Mindenekelőtt azt a sajátságos körülményt emliti fel, hogy a zsivány olyan soká el tudta kerülni a büntető igazság kezét s ezért Calabria lakosságának civilizálatlanságát, félvad állapotát okolja. — Hiszen — úgymond — szülővárosának polgármestere is érdekében dolgozott, ha csak közvetve is; meggyőzőbb bizonyság ennél is, hogy néhány éve gombamódra támadtak Calabriába a zsivány-társulatok, amelyek mind Musolinót vallották védőjüknek és elnöküknek. Azonfelül Calabriából terjedt szét az egész országban a rengeteg tömeg regény, mese és költemény, amely mind Musolinót dicsőitette. Majd igy folytatja Lombroso : — Az eddigelé ismeretes körülmények arra vallanak, hogy Musolino született gonosztevő. A bűnös hajlandóságokat ő családjától örökölte; az övéihez hasonló ösztönök jelentkeztek húgában és öcscsében ; született gonosztevő Musolino. mert áliati ösztönei gyermekkorában kitörtek már; született gonosztevő annál a teljes öntudatlanságánál fogva, amelylyel elkövette, sőt megismételte a legsúlyosabb emberi bűntetteket s mások gyilkolását ; született gonosztevő annál a kéjérzetnél fogva, amelylyel koronkint tudta élvezetét lelni áldozatainak kínjaiban ; született gonosztevő annál a vallásos rajongás-félénél fogva, amely elhitette vele. hogy a király, vagy a megyefőnök engedte meg neki, hogy lelője ellenségeit s annál a hiténél fogva is, hogy azt képzelte, Szent József nevében cselekszik ilyenkor és ez a szent oltalmazza bűntettei közben és után. Nevezetes körülmény, hogy látomásai voltak s például Szent József egyszer álmábanigérte meg támogatását. Jóllehet az alkalom is eléggé sarkalta bűntettekre, az a valóság, hogy olyan szenvedélyesen űzte a vendettát, — mert gyilkosságai mind ebből folytak, rablás céljából soha — amellett szól. hogy született gonosztevő volt. Bizonyság reá, hogy Musolino epilepsziás ember, bár rohamok ritkán támadják meg, mert különben korábban került volna már az igazságszolgáltatás kezére. A «Született gonosztevő)) cimü munkám második kötetében kimutattam, kogy a specialiter lelki epilepszia és a született bűnösség egyazon fának ágai és gyakran egyesülten fordulnak elő. A vallásos hallucináció, amely olyan gyakori az epilepsziásoknál, továbbá Musolino rendkívüli tevékenysége és bűntetteinek vadsága megannyi támogató körülmény. Ami arckép kezembe került, azokból meg nem tudom állapítani Musolino arcán a bűnösök típusát. Musolino arca olyan, mint honfitársaié, a különbség tán csak annyi, hogy tekintetének nagyobb az élénksége és nagyobb benne az