A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 45. szám - A tárgyalási határidőkről

A JOG 179 Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi törvény 285 S-a szerint' ha a kereskedő más kereskedővel vagy nem kereskedővei folyó szarnia alapján összeköttetésben éli, az, akinek a számadás lezartakor fenmarado követelése van, ettől, habár abban kamatok is vannak, a lezárás napjatol kamatot js igényelhet és a számadás lezárás a rendszerint minden üzleti év végével történik azonban a felek közitt határozottan és különlegesen ingatlan vételi és kolcsóQüjylet akként jött létre, hogy az egyik fél mindig csak hiteltado és a másik fal mindig csak hiteltnyujtó, az az ügylet tehát a kereskedelmi tár vény által érintett folyó számlán alapuló összeköttetés fogalma alá nem vonható es pusztán az a körülmény, hogy a felperesi üzleti könyvekbe a vételár, a kölcsönösszeg, ezeknek járuléka és a törlesztések bevezettettek és elkönyveltettek, azt az ügyletet nem teszi folyó számlán alapuló olyan összeköttetéssé. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa: Alperesnek felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság Ítéletének megtámadott az a része, mely szerint alperesek 2,900 korona tökén és ennek a kereset beadásától 6°/0 kamatán belül elmarasztaltattak, feloldatik, a felebbezési bíróság uj tárgyalás tartására, a tényállás szabálys-erü megállapítására és arra utasittatik, hogy hozzon további fentaitott felperesi kereseti kérelem felett a költségnek is ki által leendő viselésére is kiterjedő uj ítéletet. Indokok: Lényegileg alapos alpereseknek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy jelenleg az 1883. évi XXV. t.-c. 19. §-ának a 3 év alatt nem követelt kamatok elévülésére vonatkozó rendelkezést nem alkalmazta és a kereskedelmi törvénynek a kamat kamatának követelhetésére vonatkozó rendelkezését alkalmazandónak találta. A felebbezési bíróság ítéleti tányállása szerint ugyanis az A), B), C' alatti okiratok, a melyekben foglalt ügyletekre felperes keresetét alapította, alakilag és tartalmilag valók ; már pedig az okiratok tarlalma szerint alperesek jogelődjei a felperes jogelődjétől összesen 70,310 korona vételárért ingatlanokat meg- és átvették és 60,000 korona kölcsön felvétele, illetőleg adása iránt szerződésszerű akaratkijelentést akként tettek, hogy a vételárra összesen 5,740 koronát nyomban lefiietvén, az ennek levonása után mutatkozó vételár hátraléki tőkének és a felveendő kölcsöntőkének 6% kamatai megfizetésére Is magukat lekötelezték; továbbá a felebbezési bíróság valónak fogadta el azt is, hogy felperes jogelődje az alperesek jogelődjeinek a 66,000 korona kölcsöntőkét utóbb több részletben és különböző időben tényleg kiszolgáltatta. E tényállás mellett alperesek jogelődjeinek eredetileg 136,340 korona tőketartozása az ügylet létrejöttekor már csak 130,600 koronában állott fenn; ép igy a 6% kamat csak ezután a 130,690 korona után számitható. A felebbezési bíróság valónak fogadta el azt, hogy az ilIteö tartozásra történtek törlesztések; ellenben nem fogadta el bizonyítottnak azt, hogy a részletek törlesztése alkalmával akaratkiielentés történt volna az iránt, hogy a törlesztés a tőke apasztására szolgál; e tényállás mellett tehát az alkalmazandó anyagi jogszabálynak az felel meg, hogy az alperesi hátralékos tőketartozás akként állapittassék meg, hogy a 130,600 korona és az egyes részleteknek az illető időtől kezdve 6°/, kamata fokozatosan az egyes törlesztések megtörténte idejéig számittassék, az egyes törlesztések által első sorban az addig mutatkozó kamattartozás és a netáni különbözettel az akkori tőke apasztottnak vétessék és az ekként keresztül vitt leszámolás mellett az utolsó részlettörlesztés beszámításával jelentkező tőkehátralék az alperesi hátralékos tőketartozásnak elfogadtassék. Továbbá az ekként mutatkozó alperesi hátralékos tőketartozás után 6°/0 kamat csak a kereset megindítását megelőző 3 évtől kezdve, tehát az 1895. évi május hó 27-ik napjától számítva Ítélhető meg; mert az 1883. évi XXV. t.-c. 19. §. szerint a 3 év alatt nem követelt szerződési kamat elévül és a tárgyalási jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy alperesek éltek a kamat elévülése iránt kifogással. Azonban a felebbezési bíróság a kamat elévülésére fennálló ezt a jogszabályt megsértette; mert valónak fogadván el azt, hogy az alperesi hátralékos tőketartozás az 1888. évi augusztus hó 13-ik napján már csak 69,164 koronában állott fenn, mégis alpereseket összesen 76,81."; korona 36 fillérben és ennek az 1896. évi augusztus hó 17-ik napjától 6% kamatában marasztalta el, holott a tényállásban nem fogliltatik az, hogy felperes jogelődje az 1888. tus hó 17. napjáig számított kamata 5,072 koronát tesz ki, kétségtelen, hogy a felebbezési bíróság tőke gyanánt 7,651 korona 3b fillér kamatot és pedig ebből 2,579 korona 36 fillér olyan kamatot Ítélt meg, ami nyilván elévült; a felebbezési birosag pedig nem állapított meg tényeket az iránt, hogy alperes részéről a 3 éven felül jelentkező kamat külön elismertetett volna. Továbbá a felebbezési bíróság e szerint 7,651 korona öb fillér kamatnak kamatát is megítélte és az egész kiszámításnál a felperesi könyvkivonatot alapul véve, ennek tartalmához képest de Ítéletének indokolásából is kifejezetten k.tetszoleg kamatok karmtát is számításba vette; holott jelenleg a kamatok kamata azért nem ítélhető meg, mert az 1868. évi XXXI. t.-c. 4. §. szerint lejárt kamat után csak akkor jár kamat, ha az világosan kiköttetett, vagy a lejárt kamat bepereltetett; ámde az A), B;, C) alatti okiratok nem tartalmazzák azt, a hogy kamat kamata kiköttetett és a felebbbezési bíróság Ítéletében nincsenek megállapítva tények az iránt, hogy a kamat kamata egyébként kiköttetett vagy lejárt kamat külön bepereltetett volna; és mert igaz ugyan, hogy a kereskedelmi törvény 285. §-a szerint, ha a kereskedő más kereskedővel vagy nem kereskedővel folyó számla alapján összeköttetésben áll, az, kinek a számadás lezártakor fenmarado követelése van,—ettől, habár abban kamatok is vannak, a lezárás napjától kamatokat is igényelhet és a számadás lezárása rendszerint minden üzleti év végével történik; azonban az A), B), C) alatti okiratok szerint az illető felek között határozottan és különlegesen ingatlan vételi és kölcsönügylet akként jött létre, hogy az egyik fél mindig csak hiteladó és a másik fél mindig csak hiteltnyujtó, az az ügylet tehát a kereskedelmi törvény által érintett folyó számlán alapuló összeköttetés fogalma alá nem vonható és pusztán az a körülmény, hogy a felperesi üzleti könyvekbe a vételár, a kölcsönösszeg, ezeknek járuléka és a törlesztések bevezettettek és elkönyveltettek, azt az ügyletet nem teszi folyó számlán alapuló olyan összeköttetéssé. Minthogy pedig a felebbezési bíróság az ítéletben nem bocsátkozott a tényállás megállapításába az iránt, hogy tüzetesen megjelölve, felperes jogelődje a 66,000 korona kölcsöntőkét minő részletekben és mely időben szolgáltatta ki és a törlesztések minő részletekben és mily időben történtek, de a felebbezési bíróság a kamatok kamatának mellőzésével, a végleges kiszámítás eredményét Ítéletében meg sem határozta és igy a tényállás hiányos volta miatt az alperesi hátralékos tőketartozás összege a fenn kifejtett anyagi jogszabályok alkalmazásával a felülvizsgálati eljárásnál jelenleg neg nem állapitható, tehát a felebbezési bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel megtámadott része e helyütt érdemben el sem dönthető. Ezeknél fogva stb. (1901. január 16. G. 538. sz.) Az a követelés, melyet a bizományos megbízója ellen, az ennek egyező akaratával pusztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló ügyleteinek foganatosításából érvényesít, éppen ugy bíróilag nem érvényesíthető szerencsejátékból eredő követelést képez, mintha azt nem a bizományos, hanem közvetlenül a megbízó fél érvényesítette volna. — A bizományi viszony nem zárja ki azt, hogy a megbízó és bizományos abban állapodjanak meg, hogy se valóságos vétel, sem eladás ne történjék s közöttük mégis a tőzsdeszokásoknak megfelelően oly következmények álljanak be mintha a vétel, illetőleg eladás valóban megtörtént s az átvétel, illetőleg szállítás elTiiilasztatott vagy megtagadtaiott volna, ső t köztudomás szerint a tisztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló ügyletek igen gyakran éppen bizományi szerződés alakjában köttetnek meg. (A m. kir. Kúria 1901. márc. 13. 1.061. sz.) Bűnügyekben. A bűnpártolás tényálladfkát rendszerint a bünísnjk az üldöző hatóság előli menekülésre, bűnének leplezésére, a hatosági lépések sikerének kijátszására irányult cseleknények által nyújtott pártolás vagy segély állapítja meg és a segély fogalmaból és természetéből következik, hogy ez csak valamely határozott tevékenységben állhat és igy az egyszerű mulasztás rendszerint nem lehet eszköze a bűnpártolásnak. A besztercebányai kir. törvényszék (1901. febr. 15 én 688. sz. a.) özv. K. Antalné szül. P. Terézt bűnösnek mondja ki abtk. 374. §-ába ütköző bűnpártolás vétségében — elkövetve az által, hogy ő a B József prickopai lakosnak Ruttkán 1900. aug. 2-án késszurással történt szándékos megölése ügyében tanúvallomásainak megtagadásával az ezen szándékos emberölés büitettét elkövető ismeretlen tettesnek segítséget nyújtott arra, hogy az a hatóság üldözése elől meneküljön, illetve, hogy büntetlenül maradjon — s ezért őt a btkv. 374. §. alapján, de abtk. 91. §. alkalmazásával 3 havi fogházbüntetésre itéii. Indokolás: B. József prickopai lakost Ruttkán a vasúti állomás mellett levő sétatéren 1900. aug. 2-án éjjel 1 óra tájban egy ismeretlen egyén nyakán két helyen megszúrta, mely sérülések folytán B. J. néhány óra múlva meghalt. B. J. ezen bántalmazásának csak egy szemtanuja volt, M. János prickopai lakos, aki hit alatti vallomásában azt adja elő, hogy a vádbeli időben B. Józseffel Prickopára igyekeztek s midőn B. József a sétatéren levő egyik padon egy nőt látott ülni, melléje ült. Minthogy ezen nő mellett egy idegen férfi ült s ez B. Józsefnek eljárását rossz néven vette, a padról káromkodva felkelt s tovább ment. B. József azon kérdéssel: «kinek az istenét szidod* az idegenhez sietett s ekkor ezek dulakodni kezdettek, mely dulakodás közben az idegen férfi B. Józsefet késével megszúrta és elfutott. Ekkor már azon nő is eltűnt, aki a padon ült s minthogy B. erősen vérzett, a vele levő M. János őt a közeli gyógyszertár felé vezette, ahol B. az előhívott orvos által a legelső orvosi gyógykezelésben részesült. A nyomozás során B. József bántalmazójának kiléte nem derittetett ki. De özv. K. Antalné szül.P. Teréz személyében kiderittetett ama női személy, a ki a szóban levő éjjel a B. Józseftel dulakodó ismeretlen férfi egyénnel a sétatéren ült. Vádlott ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során tagadja