A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 45. szám - Perjogi kérdések tekintettel az uj perrendi javaslatra - A jogi szakoktatás reformja

A J A törvényszék előtt akkor is megindítható a viszontkereset, ha egyébként a járásbíróság hatáskörébe volna is utasítva. A járásbíróság előtt meg oly ellenigény is érvényesíthető viszontkereset utján, amely értékénél fogva a törvényszékhez tartoznék, ha : a) beszámításra alkalmas, b) ha értékének a kereseti követelést meghaladó része a járásbíróság hatásköréhez tartoznék. Az 1881 : L1X. t.-c. 8. §-a ezen felül megköveteli még, hogy a követelés valódi, lejárt és határozott legyen. Legújabb 1901. évi javaslatunk eme kellékeket mellőzi, és pedig igen helyesen ; ugyanis azt, hogy valamely viszontkeresetileg, tehát szintén keresetileg érvényesített követelés valódi-e ? az ítélet van hivatva meghatározni. S ha emez ellenigényt a bíró az Ítélet meghozatalánál valótlannak fogja találni, akkor a viszontkeresetet érdemben fogja elbírálni és elutasítani ; s nem azt mondja ki, hogy az ellenigény viszontkereset utján azért nem volt érvényesíthető, mert az nem valódi. Ha ellenben a viszontkeresetileg érvényesített ellenigény még le nem járt, akkor időelőttiség okából részesül elutasításban. Hogy a viszontkeresetileg érvényesített ellenigény határozott legyen, azt a törvényhozásnak szintén nem szükséges külön kimondani, mert hiszen minden keresetnek s igy a viszontkeresetnek is határozottnak kell lennie. A német perrend 280. (253.)§-aoIy megállapítási viszontkeresetnek a megindítását is megengedi, melynek tárgya egy a per folyama alatt vitássá vált olyan jogviszony, amelynek létezése- vagy nem létezésétől a kereseti igény érvényesítése függ. Hasonló intézkedést tartalmaz az 1901. évi legújabb magyar javaslat 196. §-ának második bekezdése is. Az 1881. LIX. t.-c. 8. §-a tartalmazza még azt az intézkedést is, hogy az ezen szakaszban meghatározott eseteken kivül viszontkeresetnek csak akkor van helye, ha a felperes az együttes tárgyalásba beleegyezett. E megszorítást az 1901. évi javaslat egészen elhagyta. Mikor támasztható a viszontkereset ? Jelenleg érvényes perjogunk szerint a rendes eljárásban az 1868. LIV. t.-c. 77. §-a szerint a viszontkereset az ellenbeszédben terjesztendő elő. A sommás eljárásban azonban a S. E. T. 23. §-ának 3. pontja értelmében a viszontkereset az elsőbiróság előtti eljárás folyama alatt a per bármely szakában előterjeszthető. A felebbezési eljárásban pedig a S. E. T. 148. §-a szerint uj viszontkereset nem indítható. Az a kitétel azonban, hogy a viszontkereset az elsőbiróság előtti eljárás folyama alatt a per bármely szakában előterjeszthető, mégis akként értendő, hogv az alperes előbb a keresetre tartozik nyilatkozni és amennyiben pergátló kifogással élt. annak elintézése után, az érdemleges tárgyaláson pedig csakis a keresetre adott nyilatkozata után hozakodhatik eiő ellenigényével. Legújabb javaslatunk 196. §-a a végitéletet megelőző szóbeli tárgyalás befejeztéig engedi meg a viszontkereset előterjesztését. Az osztrák javaslat 244. § a nyomán az osztrák perrend 233 §-a csak a perfüggőség beállta után engedi meg a viszontkereset előterjesztését. Javaslatunk ily határozott intézkedést nem tartalmaz ugyan, mivel a 196. és 197. §-aiban a pergátló kifogások, azok tárgyalása és elbírálása után intézkedik a viszontkeresetről: kétségtelen, hogy annak előterjesztését szintén csakis a perfüggőség beállta után engedi meg. Igénytelen és szerény véleményünk szerint azonban, nehogy valamely perlekedni szerető alperes a tárgyalást mindjárt viszontkeresetének az előterjesztésével kezdje meg, talán nem volna fölösleges törvényileg kimondani, hogy a viszontkereset a perfüggőség beállta után terjeszthető elő. A viszontkereset tartalma. Hogy a viszontkeresetnek mit kell tartalmaznia, hogy azt előterjeszteni vagy szóval előadni minő alakban kell, hogy annak mik a kellékei, arról tételes perrendünk intézkedést nem tartalmaz De nem tartalmaz erre vonatkozó intézkedést a német és osztrák perrend, valamint 1901. évi javaslatunk sem. Talán ez az oka aztán annak, hogy az egyes perekben szabatosan föltett vagy előadott, illetve jegyzőkönyvbe vett viszontkeresettél alig találkozunk ; amely körülmény aztán a viszontkeresetileg érvényesített igény alapos elbírálását fölötte megnehezíti, különösen a felsőbb bíróságok előtt. A viszontkereset semmi más, mint kereset. Kell tehát, hogy az is, mint a kereset, egymást fedő tényalappal, jogalappal és szabatos kérelmi réssszel bírjon. OG 323 Eme kellékek előterjesztése nélkül a viszontkereset se meg nem érthető, se meg nem vitatható, sem alaposan el nem bírálható. A sommás perekben eljáró egyes birák a viszontkeresetet rendszerint csak egy pár szóval, a legtöbb esetben csupán kérelmi részében veszik jegyzőkönyvbe. Éspedig vagy azért, mert az alperes nem tudja szabatosan előterjeszteni, vagypedig kényelmi szempontból. Úgyde mindkét ok kerülendő. Ha az alperes viszontkeresettél él, de az annak megállapítására szolgáló jogalkotó tényeket szabatosan előadni nem tudja : költségére a tárgyalást el kell halasztani. Ha pedig a viszontkereset ily hiányos módon való előterjesztésének idején a kereset már alkalmas a végeldöntésre, a S. E. T. 103. §-a értelmében a kereset fölött részitélet hozandó. A kényelmi szempont még ingatagabb, mert hiszen ez nem is igazi, hanem csupán pillanatnyi kényelem. Ha az alperes a viszontkeresetet szabatosan előterjeszti a bírónak sokkal helyesebb és könnyebb azt akkor mindjárt kimerítően jegyzőkönyvbe vennie, mert ha ezt akkor elmulasztja, azzal nemhogy nyerne, de időt vészit. Ugyanis később, valamely perbeszéd folyamán, avagy bizonyitás-felvétel tartamán mégis föl kell aztj vennie, de akkorra már emlékezete cserben hagyhatja. Előterjesztetvén a viszontkereset, kérdjük, van-e az ellen pergátló kifogásnak helye ? Pergátló kifogást a tételes perrendek szerint csak az alperes tehet. Ugyanekként rendelkezik 1901 évi javaslatunk 186. §-a is. Ez természetes is ; mert hiszen csak az alperesnek áll érdekében, hogy a per létrejötte meggátoltassák. Úgyde a viszontkereset támasztása által az alperes egy más és a felperes keresete folytán immár függővé vált perrel kapcsolatos ujabb per létrejöttét célozza. Igaz, hogy a viszontkereseti per a kereseti perrel együttesen, párhuzamosan, kapcsolatosan folyik, de mégiscsak külön per az, melynek éle a felperes ellen irányul. Ezért, de meg, hogy a keresetben érvényesített igény elbírálását a viszontkereseti per ne késleltesse, a felperesnek érdekében állhat, mikép ezen uj per létre ne jöjjön. Kérdés, ad-e a perrend jogot és módot a felperesnek, hogy azt megakadályozza? A perrend nem ad feltétlen jogot az alperesnek arra, hogy viszontkeresetet indíthasson, hanem annak támasztását előfeltételhez köti. Emez előfeltétel vagy olyan, hogy annak fennforgását a biró hivatalból vizsgálja, vagy olyan, amelynek létezése vagy nemlétezése hivatalból nem jön figyelembe. Ha már most a viszontkereset támaszthatásának oly akadálya van, amelyet a biró indítvány nélkül is hivatalból köteles észlelni, akkor a viszontkereset emelését kifogás hiján se fogja megengedni. Kérdés azonban, hogy ha a viszontkeresetnek csak oly akadálya van, amelyet a biró nem hivatalból, hanem csakis inditvány-kifogás folytán köteles figyelembe venni, élhet-e felperes ilyen kifogással, mikor, hol és mily alakban? Érvényben levő perjogunk erre nem ad feleletet; de nem tartalmaz idevágó intézkedést 1901 évi javaslatunk; sem. Pedig ez a kérdés a gyakorlati életben sürün felmerül. A gyakorlat a felperesnek ezen a viszontkereset érvényesithetése ellen irányuló pergátló kifogását akként jelöli meg, hogy : «Felperes kifogást tesz a viszontkereset együttes tárgyalása ellen.» Ez pedig nem más, mint a felperes pergátló kifogása a viszontkereset ellen. Szerény véleményünk szerint nem volna helytelen, ha a gyakorlati életben igen gyakran felmerülő eme kifogás éppen ugy, mint az alperes pergátló kifogása alkotandó perrendünkben körvonaloztatnék, előterjesztésének ideje és elbírálásának módja meghatároztatnék. Talán ilyenformán : Felperes a viszontkereset együttes tárgyalását ellenezheti: 1. ha a viszontkereset külön eljárásnak van fenntartva, 2. ha a bíróság illetékességét a viszontkeresettél megindított perben a felek kikötése által se lehetne megállapítani. Mely körülmények hivatalból is észlelendők. 3. Ha a viszontkeresetre a bíróság sem illetékességgel, se hatáskörrel nem bir, sepedig az a felperes keresetével össze nem függ s a kereset ellen védelemként nem érvényesíthető és beszámításra nem alkalmas, 4. ha a viszontkereset oly jogviszony létezésének vagy 1*